Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)

2009-09-08 / 207. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 8. _________________________________________________________________Agrárkörkép - hirdetés 17 Elsősorban ősszel védekezzünk a tetvek elszaporodása ellen, ugyanakkor különböztessük meg a vírusos és fiziológiai eredetű betegségtüneteket Ne vessük túlságosan korán az őszi árpát A gabonafélék vírusos be­tegsége elleni hatékony vé­dekezésben nagyon fontos szerepe van a helyes diag­nózis felállításának és a megelőzésnek. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az őszi árpa vírusos fertőzése elleni védekezés főleg a sárga tör- peségvírus (BYDV) ellen összpon­tosul. Ezt elsősorban a tetvek ter­jesztik, amelyek nemcsak az ár­pán, hanem az egyéb őszi gabona­féléken is élősködnek, és a fertőzést könnyen átteijeszthetik más állományokra is. A növényál­lományok védelme érdekében a tetvek elterjedését, túlszaporodá- sát - ami főleg a meleg őszi idő­szakban fenyeget reális veszéllyel - kell a termelőknek megakadá­lyozniuk. Elsősorban arra kell ügyelni, nehogy a termesztett nö­vényállomány környezetében szá­muk túlságosan felszaporodjon. A tetvekkel erősen fertőzött állo­mányban ugyanis a károkozók már megtették a magukét, átad­ták a vírust a növényeknek, tehát irtásuk gyakorlatilag már felesle­ges, nem hoz megfelelő ered­ményt. A tetvek előfordulása tavasszal már gyérebb, és kisebb jelen­tőségű az általuk okozott kár is. Ezért az ellenük való védekezés súlypontját az őszi időszakra kell időzítem. A termelők azonban néha a ga­bonafélék egyéb megbetegedéseit is hajlamosak a vírusos fertőzés számlájára írni, miközben ezek­nek a tünetei gyakran csupán fizi­ológiai kártétel következményei. A gabonafélék vírusos és fiziológi­ai betegségeinek tünetei között olyan jellemző eltérések vannak, amelyek alapján egyértelműen megkülönböztethetők. A kedvezőtlen fiziológiai hatá­sok elsősorban késő ősszel, a hideg idő és az első fagyok megjelenése­kor érik a növényállományt. Eb­ben az időszakban a növényzet ér­zékenyen reagál a felvehető nitro­gén mennyiségére, esetleges hiá­nyára, vagy túlsúlyára, a nagy hőmérséklet-különbségekre, az el­ső fagyok intenzitására és hosszá­ra, a talaj levegő- és nedvességtar­talmára, szerkezetére, a napfény intenzitására stb. A növényzet fej­lettségi állapotától függ, hogy ezek a hatások milyen mértékben érvényesülnek a fiziológiai stressz megnyilvánulási tüneteiben. Néha a korai vetésű állományok szenve­dik meg jobban ezeket a hatáso­kat, néha viszont a kései vetés vi­seli nehezebben a megpróbáltatá­sokat. Statisztikai adatok alapján általában a korábban vetett árpa sínyli meg jobban a kedvezőtlen fi­ziológiai hatásokat. A korábban el­vetett állomány ugyanis késő őszre, főleg melegebb időjárás ese­tén magasabb növekedési fázisba kerül, amely már nem mindig al­kalmas a téli hideg elviselésére. A hideg időjárás és a fagyok követ­keztében megváltozhat a talaj fe­letti és a talajban levő növényi ré­szek aránya, sérülhet a gyökérzet, módosulhat a szövetekben lekö­tött víz mennyisége, emiatt a nö­vényzet érzékenyebben, stresszha­tások kiváltásával reagálhat az extrém feltételekre. A fiziológiai stressz következményei az őszi ár­pában elsősorban a levelek sárgu- lásában (klorózis) nyilvánulnak meg. Ez a növény fejlődésében jel­lemző és tipikus állapot. És a gya­korlatban általában ekkor történik meg a fiziológiai és vírusos ere­detű betegség tüneteinek téves di­agnosztizálása. A stressz okozta hatásokat néha összekeverik a sár­ga törpességvírus (BYDV) okozta tünetekkel. Tudni kell, hogy a fizi­ológiai eredetű klorózis tünetei egész télen át megfigyelhetők a növényzeten, sőt tavasszal a sár- gulás még fokozódhat is. Sőt az idősebb levelek akár el is halhat­nak. A klorózis tünetei még a kora tavaszi időszakban is nagyon ha­sonlítanak a vírusos fertőzéshez. A tavaszi időjárás kedvezőre fordu­lásával azonban a növény új életre kel, megkezdődik az új zöld leve­lek képződése, miközben a kloró­zis eredeti tünetei (sárgulás) to­vábbra is a régi leveleken marad­nak. A nem fertőzött növényzet azonban már egyértelműen mu­tatja a regenerációs képességét, míg a vírusos tovább sínylődik. A vírusos növények nem reagál­nak a vegetációs feltételek ked­vező változásaira, az újonnan képződő levelek továbbra is sár­gulnak, és egyértelműen vissza­maradnak a fejlődésben. Az ilyen gyanús tüneteket mutató növény- állomány esetében nagyon fontos a megfelelő diagnózis felállítása, a további teendők pedig az állo­mányvárható regenerációs képes­ségétől függnek. A betegnek tűnő állományokban ugyanis továbbra is együtt mutatkozhatnak a kloró­zis fiziológiás jelei, amelyektől a vírusos fertőzés tüneteit egyér­telműen el kell különíteni, és így meghatározni a pontos diagnó­zist. Ugyanakkor a helyes diagnó­zis felállításához még a laborató­riumi vizsgálatok sem mutatnak mindig egyértelmű képet. Meg­történhet ugyanis, hogy az egy­szerű klorózistól szenvedő állo­mányból a termelő olyan egyede- ket küld be a vizsgálatra, amelyek a vírusos fertőzés jegyeit is ma­gukban hordozzák, így a kivizsgá­lás eredménye a vírusos fertőzés­re utal, míg a teljes állomány ká­rosodásában nem biztos, hogy ez a meghatározó. Ezért a vizsgálat­ra több helyről, különböző tünete­ket mutató egyedeket kell bekül­deni, nem pedig a leginkább fertőzöttnek tűnő növényt, ez ugyanis nem teszi lehetővé az egész állomány egészségi állapo­tának felmérését és a tünetek egyértelmű behatárolását. Természetesen mindkét beteg­ségnek vannak olyan jellegzetes tünetei, amelyek alapján már a la­ikus megfigyelő is meglehetős pontossággal következtetni tud a károkozás forrására. Ha például az állomány teljes egészében egy­szerre megsárgul, feltételezhető, hogy ez a növényzet reakciója a fi­ziológiai stresszre. Ugyanis sem­milyen vírusos betegség nem ké­pes egyszerre az egész növényál­lományt megbetegíteni. A vírusos fertőzés tünetei fokozatosan ala­kulnak ki és terjednek el az adott állományban. Először foltokban, nem egyenletes mértékben nyil­vánulnak meg. A fiziológiai eredetű klorózis elleni védekezés bonyolultabb, s a termelők ellene gyakran tehe­tetlenek. Az időjárás alakulását ugyanis jelenleg még nem tudjuk befolyásolni, így a szélsőséges változások elleni védekezés leg­jobb módszere a megfelelő fajták kiválasztása és a vetés helyes időzítése. Mivel a gyakorlati ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a korai vetések nagyobb kockázat­tal járnak, érdemes a vetés időpontját az adott térségben el­fogadott agrotechnikai határidő végére időzíteni. Ajánlott az is, hogy a termelők több fajtát is el­vessenek, és a konkrét feltételek között győződjenek meg az adott fajta ellenálló- és alkalmazkodó képességéről, (semenár) A gabonafélék megfelelő fejlődéséhez, a termés megalapozásához Az őszi gyomkezelés is fontos ISMERTETŐ A gabonafélék termesztésének gazdaságossága és hatékonysága a jelenlegi válságos helyzetben méginkább előtérbe kerül. A ter­melőknek ma már nemcsak az egyes növényvédelmi műveletek hatékonyságát, hanem egyéb szempontokat is figyelembe kell venniük. A kezelési költségek mel­lett a védekezéseknek a termésho­zamra gyakorolt hatását is érté­kelni kell. Vannak termelők, akik pl. az őszi gabonafélék gyomirtó­szeres kezelését többnyire a tava­szi időszakra halasztják, azzal az indoklással, hogy ekkor már cél­irányosan, a meglévő gyomok el­len tudnak védekezni. A kihagyott őszi gyomirtózás miatt viszont a növényállományban néha olyan gazdaságilag is kimutatható ká­rok keletkezhetnek, amelyet a ta­vaszig kitartó gyomok okoznak. Többek között: ♦ elvonják a tápanyagokat a kul­túrnövényektől, ♦ megváltoztatják a növényállo­mány mikroklímáját, és ezáltal kedvező feltételek alakulnak ki gombabetegségek fejlődéséhez, ♦ megváltoztatják az állomány fényviszonyait (rosszabbodnak), ♦ az elgyomosodott állományban magasabb költségekkel végezhető el a tavaszi kezelés, ezért általá­ban két alkalommal kell a maxi­mális adagot kijuttatni. A megfigyelések alapján egyér­telmű, hogy ugyan minden meg­alapozott növényvédelmi kezelés pozitívan hat a terméshozamra, a legnagyobb hatékonyságot vi­szont az őszi és a kora tavaszi ke­zelések biztosítják. A gabonafélékben ősszel kelő, legelterjedtebb gyomnövények közé a parlagi pipitér, a nagy szél- tippan és a ragadós galaj tartozik. Ide sorolhatók még további gyom­fajok is, mint például a mezei ár­vacsalán, a veronikafélék, a parla­gi ecsetpázsit, a szédítő vadóc, a nyári perje, a hélazab, az árvacsa- lánfélék, a pásztortáska, a tyúk­húr, a keserűíufélék stb. Nagyobb mértékű előfordulásukat többek között a chlortoluron alapú ké­szítmények csökkentett mértékű felhasználása okozza. Az említett gyomproblémákra, mint például a pipitér fajok és a nagy széltippan elleni kezelésre a chlortoluron tartalmú készítmé­nyek közül a Lentipur 500 FW ké­szítmény ajánlott. Érmek hatóa­nyaga nagyon jó védelmet nyújt az őszi kezelés során, mind pree- mergens (vetés előtti) mind pedig postemergens (vetés utáni) alkal­mazásban. A hatékonyság lénye­ge, hogy a készítmény nemcsak a leveleken át, hanem a gyomok gyökerein keresztül is felszívódik. Ha a parcellán olyan gyomok is előfordulnak, mint a ragadós ga­laj, a mezei árvacsalán vagy a ve­ronikafélék, akkor a Lentipurt to­vábbi kontakt hatású hatóanya­got tartalmazó szerrel, például carfentrazone-etilt tartalmazó Aurora 40 WG-vel kombinálhat­juk. Az Aurora 40 WG-t elsősor­ban a gyors és erőteljes hatása mi­att ajánlják a ragadós galaj ellen, jó a hatékonysága a veronikafélék és a mezei árvacsalán ellen is. Az Aurora 40 WG számtalan kombi­nációban alkalmazható, főleg a veronikafélék elleni hatékonysága miatt. Azokon a parcellákon, ahol a széltippan és pipitér fajok mellett a parlagi ecsetpázsit, a szédítő va­dóc, a nyári perje, a hélazab az ár- vacsalánfélék a pásztortáska, a tyúkhúr és a keserűfűfélék is előfordulnak, ősszel a Lentipur 500 WF készítményt 1,5- 2 literes adagban ajánlott alkalmazni. Ha a szer hatástartamát a nagy széltip- panra, a veronikafélékre és a me­zei árvacsalánra is ki akarjuk ter­jeszteni, célszerű a készítményt az Aurora 40 WG 40-50 g/ha adag­jával (a gyomok nagyságától függően) kombinálva kijuttatni. Az említett kombináció előnye, hogy akár relatívan alacsony hőmérsékleten is, már 5°C-tól al­kalmazható. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a postemergens kijuttatást a vetéstől és a keléstől függően az egész őszi időszak fo­lyamán alkalmazhatjuk. A mega­dott adagok a korai postemergens alkalmazásra (a gabonaféle 3. le­veles állapotától kezdve) érvénye­sek, amikor a gyomok már kikel­tek, de még nem túlnőttek. Megjegyzendő, hogy az olajrep­ce és a cukorrépa gabonafélék után tervezett vetése esetén sem korlátozott egyik készítmény al­kalmazása sem. A Lentipur vi­szont nem hat a repce-utánkelés- re, ezért ilyen esetekben a szulfo- nil-ammónia alapú készítmények­kel (Granstar 75 WG - 15 g/ha adagban) való kombináció kijut­tatása ajánlott. Az említett vegyszerkombináci­ók hivatalosan engedélyezettek, egyéb kombinációban való alkal­mazásuk esetén pedig be kell tar­tani a készítmények címkéjén fel­tüntetett utasításokat, (x) Ne tétovázzon, és lépjen kapcsolatba kereskedelmi képviselőinkkel ■ Nagyszombati I., Pozsonyi kerület Trenčín Kollár Rastislav 0903 265 501 kollar@fnagro.sk ■ Nagyszombati II., Nyitrai I. kerület Kántor Zoltán 0903 730 489 kantor@fnagro.sk ■ Nyitrai II. kerület Simončič Jozef 0905 618 449 ekosystem@stonline.sk ■ Besztercebányai kerület Martinék Štefan 0903 265 509 marcinek@euroweb.sk ■ Eperjesi I. és Kassai I. kerület Čemkký Ivan 0903 265 502 cemicky@fnagro.sk ■ Eperjesi II. és Kassai II. kerület Vdovjak Jozef 0903 265 503 vdovjak@gbs.eu.sk F&N Agro Slovensko, s.r.o.. Rožňavská 34, 821 04 Bratislava, Tel.: 02/43 42 99 03, Fax: 02/43 42 99 36, www.tnagro.sk BP900748

Next

/
Oldalképek
Tartalom