Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-08 / 207. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 8. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ KOMSZOMOLSZKAJA PRAVDA Dmitrij Szavin észt üzletember, egy észtországi hajózási vállalat igazgató tanácsának elnöke és egy más vállalat résztulajdonosa is a rejtélyesen eltűnt, később megtalált Arctic Sea teherhajó elrablói között volt - írta a Kom- szomolszkaja Pravda című orosz lap. Szavin a tankhajókat üzemeltető Pakri Tankers vezetője volt, s cége az Alexela Logistics észtországi konszern leányvállalata volt. A PT bérelt tankhajókkal dolgozott, 2009 elején kiderült, hogy veszteséges, a mínusz több mint 2,5 millió euró. Idén augusztus közepén, amikor Szavin az Arctic Sea fedélzetén volt, megkezdődött a Pakri Tankers felszámolása, (mti)- Azt hallottam, hogy a következő koalíciós tanács Dévényben lesz. A várromhoz viszik a romot. (Peter Gossónyi rajza) Obama súlyos hibát követett el, amikor azt hitte, a lakosság kész a forradalmi típusú reformokra Vége a mézesheteknek Rosszul végződött Barack Obama számára az augusztus. Az amerikai elnök, akit még néhány héttel ezelőtt valósággal istenített a média, bármit tesz is, a kritikák össztüzébe kerül. Elemzők még az elmúlt napok elnöki vakációjának költségeit is nagyítóval vizsgálták: Martha's Vineyard ugyanis túl drágának tűnt egyesek szemében. MT1-ELEMZÉS A Le Figaro francia lap elemzésében rámutat, az az ember, akinek sikerült magával ragadnia Amerikát, s átformálnia az USA-ról külföldön kialakított képet, most belesüppedt az egészségügyi rendszer reformtervébe. Nem tudta egyértelműen elmagyarázni, mit akar tenni azért, hogy az orvosi ellátást kiterjessze arra az 50 millió emberre, akikma még kiesnek e körből, s egyben rendbe tegye a társadalombiztosítás pénzügyeit. Ellenfelei mindent megtesznek, hogy kifigurázzák elképzeléseit. A viták nyomán olyan kép alakult ki a közvéleményben, hogy egy „szocialista” orvosi rendszert kényszerítenek rá az amerikaiakra, hogy ingyenessé teszik az abortuszt, az illegális bevándorlók gyógykezelését, s bátorítják az eutanáziát. Obama minden ékesszólása kevés volt ahhoz, hogy hiteltelenítse ezeket a hamis állításokat. A közvélemény-kutatások eredménye kiábrándító: azt mutatja, hogy az amerikaiak többsége eluta- sítja az egészségügyi reformot, s az elnök veszélyes mértékben veszít népszerűségéből. Már sokan kérdezik, Obama tényleg jobban tud álmokat adni az embereknek, mint megküzdeni a realitásokkal. Az elnök helyzetét nehezíti, hogy az ellenzékben levő republikánus párt kezd újból erőre kapni. A Le Figaro szerint a republikánusok a fehér lakosság félelmeit használják ki pozíciójuk erősítésére: a félelmet a nagyszabású egészségügyi reformtól (az amerikai lakosság jelentős csoportjai ellenzik az állam túlzott beavatkozását). Ugyanakkor a folyamat túlmutat az egészségügyön: úgy tűnik, az „Obama-jelenség” okozta kulturális sokk miatt aggodalommal teli fehér társadalom magához tért a 2008 novemberi kiütéses vereségután. „Obama súlyos hibát követett el, amikor azt hitte, a lakosság kész a forradalmi típusú reformokra” - mondta a francia lapnak egy volt republikánus képviselő, Tom Davis. ,Amit az emberek elutasítottak, az Bush volt, nem Amerika alapvető értékei” - tette hozzá egy konzervatív szakértő, Gary Schmidt. A francia lap idézte egy egyszerű tiltakozó szavait, aki az egészségügy reformjára utalva kifakadt: „Miért fizessünk mi azok helyett, akik rossz döntést hoztak? Mi nem akarunk olyan társadalmat, amely európai típusú támogatottakbóláll.” A republikánusok előretörése kockázatokkal is jár a párt számára: ha győznek a jövő évi kongresszusi választásokon, akkor az megerősítheti a párt radikalizálódó irányvonalát, s tovább késleltetheti a szükséges átalakulást. „Most csak Obama elutasítottsága miatt tudnak újból erősödni” - mutatott rá egy amerikai újságíró, Linda Feldman. A republikánusok hátországa egyre csökkent az utóbbi évek választásain: a párt ma már csak a déli, fehér lakosságú területekre és a Közép-Nyugat mezőgazdasági övezeteire korlátozódik. Elvesztette tömeges támogatottságát a nagyvárosokban, különösen a fiatalok és a nők körében, akik tavaly inkább Obamát támogatták. Márpedig Feldman szerint ez az új helyzet igazi demográfiai kihívás a republikánusoknak, ugyanúgy, mint az, hogy eltávolodtak tőlük az etnikai kisebbségek, például a spanyol ajkúak, akik egykor a konzervatívok szövetségesének számítottak. Bárhogy alakuljon is a republiká- nusokjövője,azamerikaihelyzeteta Le Figaro úgy összegzi: még az új elnökség első hónapjainak mérlege is elég gyengére sikerült, pedig akkor nagy népszerűsége végett Obama szinte mindent megtehetett, amit akart. A lap szerint ez éppúgy érvényes a külpolitikára, mint a belpolitikára. A Közel-Keleten nem sikerült rábírnia Izraelt a ciszjordániai telepépítés leállítására, de azt sem érte el, hogy az arab országok bizalom- erősítő lépéseket tegyenek a tárgyalások előmozdítása végett. Még ha változtatott is a muzulmán világgal szembeni amerikai fellépésen, nem állt elő igazi béketervvel. Iránnak békejobbot nyújtott, de ez nem maradhat így a végtelenségig, ha a te- heráni vezetés nem reagál az amerikai gesztusra. Közeleg a pillanat, amikor Obamának döntenie kell az esetleges újabb szankciók bevezetéséről: csakhogy erről meg kell győznie az ENSZ Biztonsági Tanácsában Oroszországot és Kínát. Végül pedig Afganisztánban pontosításra szorul az új amerikai stratégia: döntenikell a két variáció, az újabb erősítéseket kérő katonák és a szkeptikusok között, akik csökkentenék az ottani amerikai szerepvállalás ambícióit. Márpedig a külföldről érkező esetleges rossz hírek újabb terheket rakhatnak a „belpolitikai ügyek bárkájára”, amely már így is veszélyesen imbolyog. A The New York Times nemrégiben megírta, hogy Obama saját helyzetét a Kennedyt váltó Lyndon Johnson elnökségéhez hasonlította. A Johnson által elindított nagy reformokat keresztülhúzta a vietnami háború, az amerikaiak fokozódó beavatkozása, s a távoli konfliktus egyre fokozódó hazai népszerűtlensége... A nyugati magyarok megsegítését kéri a magyar kormánytól a NYEOMSZSZ Erősödnek a nyugati magyarok ÖSSZEFOGLALÓ A határon túli magyarság intézményrendszerének segítését, kiépítését és fenntartását, érdekképviseleteinek támogatását, a nyugati magyarok kettős állampolgárságának rendezését, valamint a nyugati magyarok számára a magyar- országi passzív és aktív választójog szavatolását kéri a mindenkori magyar kormánytól a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ), amely a hét végén tartotta meg rendes évi közgyűlését Prágában. A közgyűlésen elfogadott zárónyilatkozat arra kéri a mindenkori magyar kormányt, hogy „a határon túli és nyugati magyarságot a magyar nemzet szerves, elválaszthatatlan részeként kezelje”. A több mint egy tucat európai állam országos magyar szervezeteit képviselő résztvevők megelégedéssel állapították meg „a NYEOMSZSZ működésének és szervezettségének további erősödését”. Ez egyebek között az Őrszavak internetes újság és az Európai Integrációs és lüsebbségi Ügyek Szakbizottságának létrehozásában, kisebbségügyi tanulmányutak szervezésében, a Svájci Magyar Ház Alapítvány tagfelvételében nyilvánult meg. A „korábbi hasonlójellegű akcióknak megfelelően elismeréssel nyugtázták a szlovákiai nyelvtörvény elleni tiltakozást is az Európai Parlamentnél” - áll a dokumentumban. A NYEOMSZSZ mint ernyőszervezet 2001 őszén alakult meg a svédországi Stockholmban. Az alapszabályt 13 országos szervezet, köztük a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége írta alá és fogadta el. A tagok között megtalálhatóak az angliai, az ausztriai, a dániai, az észtországi, a finnországi, a hollandiai, a németországi, a norvégjai és a svédországi országos magyar szervezetek. Kontinentális szövetségként a NYEOMSZSZ legfontosabb feladatának tekinti a magyar szórványok anyanyelvi oktatásának és közösségmegtartó intézményrendszerének további fejlesztését és erősítését. Ennek súlyát az újonnan nyugatra érkező magyar fiatalok és családok integrációja is növeli. A NYEOMSZSZ nem pártpolitikai irányultságú emyőszervezet- ként nyomon követi a Kárpát-medencében, különösen az anyaországban végbemenő politikai, gazdasági és kulturális változásokat. Kötelességének tartja, hogy szavát hallassa a magyar-magyar kapcsolatokat befolyásoló és meghatározódöntéshozatalban. (-kés) KOMMENTÁR _______ Fény az alagút végén? GÁL ZSOLT Néhány kedvező jelből arra lehet következtetni, hogy megkezdődhet a kilábalás a krízisből, a jövő évtől lassú növekedésnek indulhatnak a nyugati gazdaságok. Egyesek már látni vélik az alagút végén pislákoló fényt, mások óvatos optimizmus helyett fantasztikus előrelépésről beszélnek és a médiát szidják (Robert Fico szlovák miniszterelnök). Felmerül azonban a klasszikus kérdés: a fény az alagút végén nem a szembejövő vonaté? A 2007-09-es pénzügyi és gazdasági válság egy adósságválság volt, kirobbanásában a fő szerepet a hitelnyújtásban és hitelfelve- vésben megnyilvánuló felelőtlenség, az ehhez fűződő kockázatok nagymértékű alulértékelése, illetve az ezt megakadályozni képtelen, sőt egyenesen támogató kormányzati és jegybanld politikák és szabályozásokjátszották. Jelenleg a válságellenes intézkedések keretében a főbb nyugati gazdaságok többsége eljutott oda, hogy sikerült magánadósságból államadóssággá alakítania a pénzügyi rendszerben (jelzálogintézetetek, kereskedelmi és befektetési bankok, hitelfedező ügynökségek és biztosítótársaságok) felgyülemlett rossz hitelek és „toxikus aktívák” nagy részét. Ezzel ugyan megmentették a pénzügyi rendszert (a gazdaság hátgerincét) az összeomlástól, viszont békeidőben példátlan méretűre duzzasz- . tották a közszféra adósságállományát, amit az adófizetők még legalább egy két évtizedig nyögni fognak. Emellett a központi bankok is jelentős olcsó pénzügyi likviditást biztosítottak a piacnak, élén az amerikai Feddel, amely tavaly december óta gyakorlatilag 0 százalékos kamatra hitelezi a pénzintézeteket. A válságkezelés eszközei egy óriási paradoxont juttathatnak eszünkbe: a válság fő kiváltói okai a túlköltekezés és a túlzott hitelkínálat következtében fellépő túl nagy és rossz szerkezetű eladósodás voltak - most ezeket még nagyobb költekezéssel és eladósodással és még nagyobb és olcsóbb hitelkínálattal próbálják orvosolni... A kormányzatok és jegybankok előtt tornyosuló legnagyobb dilemma az, hogy az általuk a gazdaságba pumpált hatalmas összegeket milyen időzítéssel vonják ki onnan. Ha túl hamar teszik meg, a nyugati gazdaságok deflációs spirálba (csökkenő árak, termelés és foglalkoztatottság) kerülhetnek, ha túl későn, annak a hetvenes évek végén egyszer már megtapasztalt stagfláció (egy helyben topogó gazdaság, magas infláció) lehet a következménye. A kettő között található a hajszálvékony arany középút, de még ez is csak egy lassú, fokozatos kilábalást tesz lehetővé a hatalmasra duzzadt államadósságok rogyasztó terhe alatt. Túlzott optimizmusra tehát semmi okunk, sem a fő exportpiacainkon, sem a hazai gazdaság- politikát nézve. A Fico-kormány receptje ugyanis az, hogy megpróbálja gyors tempóban utolérni a Nyugatot - az államadósság nagyságát tekintve. A válságnak azonban nyertesei is vannak, és nemcsak a pénzügyi befektetők, hanem az országok között is. Csak két hír ennek szemléltetésére az elmúlt pár napból: idén valószínűleg Kína válik a világ legnagyobb exportőrévé (Németországot megelőzve) és a világ legnagyobb autópiacává (Amerikát lekörözve). A mobiltelefonok, internet-felhasználók, meg a legtöbb termék gyártása és fogyasztása esetében már idáig is első volt. Miközben a Nyugat fuldoklik az adósságaiban, folytatódik a világgazdaság központjának áthelyeződése Ázsiába. TALLÓZÓ HÁROMSZÉK A romániai magyarság nem tett meg mindent, hogy megmagyarázza a románoknak, mit is akar a területi autonómiával, márpedig a románokkal való párbeszéd elkezdése elodázhatatlan - ezt a gondolatot fejtette ki a Háromszék című napilap. A Sepsi- szentgyörgyön megjelenő újság a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) pénteki Csíkszeredái, illetve a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) szombati székelyudvarhelyi székely önkormányzati nagygyűlésének román visszhangjaira reagál. A román hírtelevíziókban elhangzott hírek nyomán úgy tűnik, ismét fellángol a szélsőséges nacionalizmus - emlékeztet a szerző.„Ahelyett azonban, hogy mélységesen íelháborodnánkés a román nacionalizmust okolnánk ezért, azt kellene mindenekelőtt megvizsgálnunk, megpróbáltuk- e elmagyarázni a román értelmiségi elitnek, a politikai vezetőknek, a civil szervezetek képviselőinek, mit is akarunk. Hogy az autonómia nem útlevelet, határokat jelent, nem merénylet az állam területi épsége ellen. Hogy miért szükséges ez számunkra, miért lenne ez jó nekik is. Hogy nem akarunk államot az államban, és nem akarjuk kiűzni őket Székelyföldről. Sőt, vajon tudjuk-e mi magunk, miben is áll a területi autonómia, miért kell az nekünk, vagy pedig afféle érzelmi töltetű, homályos tartalmú fogalom a magyarság számára is az önrendelkezés?” - teszi fel a kérdést a cikk írója, egyértelmű nemmel válaszolva e kérdésekre. Úgy véli, az aktuális politikai célkitűzések, a kormányzással járó feladatok, a magyar szervezetek között állandóvá vált vita, a romániai magyar politikai elit vagy pedig a székelyföldi román pártok rövidtávú érdekei miatt a romániai magyarság elfelejtett párbeszédet kezdeményezni a székelyföldi románokkal, az erdélyi román társadalom vezetőivel, a bukaresti véleményformálókkal, döntéshozókkal. A kommentátor szerint az autonómia elérésének a magyarság összefogása csak szükséges, de nem elégségesfeltétele. (mti)
