Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)

2009-08-06 / 181. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 6. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Az ősz folyamán kinevezik az 1944-45-ös vajdasági há­borús bűntetteket kivizsgáló szerb-magyar történész­munkacsoport szerb tagjait - közölte Pásztor István, a Vaj­dasági Magyar Szövetség el­nöke. A testület felállítását Pásztor István, valamint Ágos­ton András, a Vajdasági Ma­gyar Demokrata Párt és Páll Sándor, a Vajdasági Magya­rok Demokratikus Közös­ségének elnöke február köze­pén kezdeményezte a szerb ál­lamfőnek, miniszterelnöknek és parlamenti elnöknek írt kö­zös levelében. Történészek 80 ezerre teszik az áldozatok számát, akik fele a Vajdaság­ban lett áldozata a megtorlás­nak. Ez utóbbiak zömükben feltehetően németek és ma­gyarok voltak. (mti) KRÓNIKA Az erdélyi napilap kom­mentárt közöl annak kap­csán, hogy Magyarországon egyeztetés kezdődött a pár­tok között a kettős állampol­gárság kérdésében. A Krónika szerint „megdőlt az a frázis”, mely szerint az uniós csatla­kozás okafogyottá teszi a ma­gyar állampolgárság kiter­jesztését. A szerző intő példa­ként említi, hogy Szlovákiá­ban nem haboztak olyan nyelvtörvényt kidolgozni, amely az ottani magyarok el­len irányul. Ha rendelkezné­nek magyar útlevéllel (már­mint a szlovákiai magyarok), Budapest is hatékonyabban léphetne fel az érdekükben akár a pozsonyi, akár a brüsszeli fórumokon, hiszen saját állampolgárairól volna szó. A lap szerint „borítékol­ható”, hogy a határon túli magyarok szinte egy ember­ként folyamodnának a ma­gyar állampolgárságért, „így máris biztosított a közösségi megoldás, ami egyáltalán 1 nem zárja ki a tényleges kol­lektívjogokat sem”. (mti) Focimeccsen volt, ugye, kedves szomszéd...? (Peter Gossónyi karikatúrája) Bajnai Gordon intézkedéscsomagot rendelt a rendőrségtől Minden segítséget megkap a rendőrség Intézkedéscsomagot ren­delt a rendőri vezetőktől a magyar miniszterelnök, miután egyeztetett velük a kislétai gyilkosság és a romagyilkosságokkal kapcsolatos nyomozások állásáról. Kiemelte: a kor­mány minden segítséget megad a rendőrségnek a nyomozáshoz. MT1-HÍR Az intézkedéscsomag célja, hogy a védőhálót kiterjesszék, vagyis az esetleges következő támadásoktól megvédjenek minden olyan telepü­lést, ahol nagy számban élnek ro­mák - mondta Szollár Domokos kormányszóvivő. A miniszterelnök a dolgozószobájában fogadta az or­szágos rendőrfőkapitányt és a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozá­sért felelős vezetőjét. A megbeszé­lésen Bajnai Gordon kifejezte, hogy a kormány nagyon elszánt, és min­den segítséget megad a rendőrség­nek a nyomozáshoz. ,A kislétai gyilkosság aljas, em­bertelen, gyáva tett volt - közölte a kormányszóvivő. - Magyarorszá­gon pedig rendnek kell lennie, a bűn nem maradhat büntetlen.” A szóvivő hangsúlyozta azt is, hogy a miniszterelnök is mélyen megren­dült, amikor tudomására jutott a kislétai gyilkosság. Kérdésre válaszolva Szollár Do­mokos azt mondta: a megbeszélé­sen nem volt szó a nyomozáshoz szükséges forrásokról, hanem arról beszéltek a résztvevők, hogy ha a rendőrség pénzt, embert, nemzet­közi segítséget kér, megkapja. „Nincsen korlát, minden segítséget megadunk a rendőrségnek” - tette hozzá. Kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy nem merült fel olyan kétely, kérdés, amely megin­gatta volna a kormányfőnek a rendőri vezetésbe vetett bizalmát. A rendőrségen nincs nyilvántar­tás arról, hogy ki roma és ki nem, ezt a törvény tiltja, „én pedig nem engedem, hogy bárki ilyen nyilván­tartást vezessen” - jelentette ki Draskovics Tibor rendészeti mi­niszter újságírói kérdésre, azt köve­tően, hogy Bajnai Gordon kor­mányfőnél járt az országos rendőr- főkapitánnyal együtt. A tavaly július óta tartó, romák elleni bűncselekmény-sorozatnak eddig ötvenöt sértettje van, közü­lük hatan életüket vesztették. Leg­utóbb hétfőre virradóra Kislétán egy 45 éves roma nőt lőttek agyon, 13 éves gyermekét pedig életve­szélyesen megsebesítették. KOMMENTÁR Közbecsapás, közbeszéd LOVÁSZ ATTILA Egy bizonyos Schreiber urat Kanadából hazavisznek tíz év jogi hu-, zavona után. Az úr fegyverkereskedő lobbista volt Európában, an­nak egyik gazdaságilag legjobban teljesítő országában, Németor­szágban, de meggyűlt a baja a törvénnyel, és eliszkolt. Annak idején még a történelembe méltán bevonuló Kohl kancellár jó hírnevét is veszélyeztette a Schreiber úrral ápolt rövid kapcsolata, most sok német politikus félelemmel tekint a bűnüldöző szervek munkájára, hiszen sok minden kiderülhet. És Németországban talán ki is derül. Ezt a cseh közszolgálati televízió (mert Prágában még van ilyen) di­gitális hírcsatornája (mert ott ilyen is van) közölte rögtön az előtt a hír előtt, hogy Topolánek, aki preferenciái alapján még kormányfői repetára is számot tarthat, nem tudja megmondani, mennyibe kerül a kampánya. Sőt, azt sem képes elmondani, vajon az a magánrepü- lős mexikói nyaralása vajon milyen pénzből jött össze, merthogy a gép állítólag a J&T pénzügyi csoport egyik érdekeltségéé. Ugyanennek a tévének ugyanez a csatornája öt perccel később már azt boncolgatja, honnét van Paroubek csapatának pénze a kam­pányra, s 24 órával később ugyanez a tévé még mindig csak azt köz­li, hogy a politikusok nem válaszoltak. Alapok viszont tele vannak Topolánek enyhén kifogásolható utazá­sával és Paroubek minisztereinek mindenféle ügyeivel. Ugyanúgy, ahogy nagyon komolyan vitáznak arról, hogy az igazságszolgáltatás lassan pénzért bonyolított jogszolgáltatássá vált, amelyben a politi­kai nyomások akkorák, hogy nagyon komoly ügyeket is el lehet tus­solni. És a polgárok lassan belefáradnak a botrányokba, a magyará­zatot nem adó politikusokba, s lakonikusan azt fontolgatják, men- nek-e egyáltalán szavazni. Miért ez a cseh példa? Nem csak azért, hogy a köztelevízió digitális hírcsatornáját említsük, mert attól a szlovák köztévé még fényévnyi­re van. Elsősorban azért, hogy megpróbáljuk vázolni, a cseh média­világban elsőként és legkomolyabban éppen a köztévé fut a politiku­sok viselt ügyei után, nem sajnálva akár az események kommentálá­sát sem, sőt, az összefüggéseket is bemutatja a német és a cseh ügy között. Pl. egy olyan apróság, hogy a néhai Augusta-botrány (heli­kopterek közbeszerzése NATO-pénzból, Brüsszelben) már néhány jogerős ítéletet generált, a svédek keményen nyomulnak azon infor­máció után, hogyaGrippenekbeszerzései bizony kenőpénzekkeljár- tak, most meg a németek készülnek arra, hogy egy komoly exlobbis- tától megtudják, vajon a német szövetségi közbeszerzéseknél akkor­tájt (tíz évvel ezelőtt) hogyan is mentek a dolgok. A cseh példához hazai összefüggések. A tíz évvel ezelőtti dolgokról alig beszélünk már. Pl. akkor volt a híres telekommunikációs ten­der, majd a mobiloperátorokra kiírt pályázat. Ki tud ma erről vala­mit? Azelőtt persze volt némi Mečiar-éra, de ott nem is vacakoltak a közbeszerzésekkel. Dzurindáék alatt tisztázatlanul maradt a Szlo­vák Légi Közlekedés pályázata, meg a vonatbeszerzéseké is. Persze, vannak friss „apróságok”, hiszen a repülő és a jacht tavaly az euróár- folyam megállapítása idején volt téma (ugyanazon J8cT-érdekelt- séggel), azóta pedig a világ leglátványosabb módján sikerült közbe­szerezni egy faliújságon, meg egy CO-kvóta ügyben. Aztán vannak itt repülők, helikopterek és vagyont érő gépkocsik, amelyek beszer­zése, használata helyett egy bizonyos párt a nyelvtörvénnyel játsza­dozik. És mindezek után a kormányzat támogatottsága semmit sem változik. Mintha az ország egyjelentős része annak örülne, hogy a zsebéből kiszedik a pénzt. Van ilyen. A németek háklisabbak. A cse­hek most tanulják. S mi? , _________________________________KÉZ, IRAT Kánikula MIKLÓSI PÉTER Teljes díszében itt a nyáridő, abá- gyasztó uborkaszezon, ilyenkor a heti rendszerességgel dohogó tollforgató is csakrágja-rágicsálja a ceruza szárát, hogy a múmiává aszalód ás veszélyével fenyegető rekkenő hőség dacára összepisz­mogjon valamiféle épkézláb dol­gozatot. Nyaratszakában újság­íróként is a legjobb bedobni abuj- dosót, elbliccelni a hétköznapo­kat, nem nézni a híradókat, az in­ternetes hírportálokat és távol maradni a politika kacifántos blöffjeitől. Az vesse rám az első követ, akinek a tomboló napsü­tésben, tücsökciripeléses nyáres­tén inkább dolgozni van kedve, semmint szódával fölszaporított borocskából készült fröcsikét kor­tyolgatni, s ebben az ábrándos idillben, mondjuk, saját gyerek­korának emlékeit idézgetni. Igen, az emlékeket ébresztgetni, amelyek túl a hatvanon nemcsak az öregedés érzetét segítik elűzni, hanem egyenesen valami olyas­mit sugallnak, mintha mindaz, ami reminiszcenciaként az ember eszébe jut, csupán tegnap, legföl­jebb tegnapelőtt történt volna... Jómagam például szívesen nosz­talgiázom kamaszkorom pozso­nyi tömegközlekedéséről, ami- egy patinás múltú nagyvároshoz illően - mégjól s megbízhatóan működött. Jött a troli, járt a villa­mos, kiszámítható időközökben szállítottákutasaikatabuszok. És mindezt pár fillérért, ráadásul át­szállójeggyel ! Magáról az utazás élményéről már nem is beszélve, legalábbis suhancszemmel nézve. A városi tömegközlekedés járművei akkoriban ugyanis nem zártkonzervdobozokként, hanem nyitott ajtókkal, lehúzható abla­kokkal, a villamosok elöl-hátul to­lóajtóval elkülönített peronnal közlekedtek, a kalauz pedig az utasok között furakodva tette kö­telességét. Adiákos kaland lénye­ge annyiból állt, hogy minden va­lamirevaló klapec - hacsak nem stréber piperkőc vagy anyám­asszony katonáj a volt az illető - csakis a széles lépcsők közelében utazott. Méghozzá úgy illett föl­csimpaszkodni, esetleg csak az in­dulás pülanatában fölugrani a lépcsőfokok valamelyikére, hogy az ügyesebbje egyúttal a jegykeze­lőt is kijátssza; elvégre a teli villa­moson ingyen utazni jóval na­gyobb élvezet volt, mintsem ki­pengetni 30 fillérta gyerekje­gyért. Mert annakidején ennyiért tömegközlekedhetett a hatéves­nél idősebb, 130 centinél alacso­nyabb gyerkőc Pozsonyban. A fel­nőttebbek megazigazifelnőtteka 30 fitying duplájáért. Hiába no, egyszerűen csakjött a peronos tro­li meg a villamos, és mi, a belvárosi magyar iskola diákjai, szlovákha- veij ainkkal együtt, ki-ki az anya­nyelvén hősköd ve hangoskod­tunk azok lépcsőin.. . Mindezt nem a hőség okozta eset­leges napszúrás juttatja eszembe, hanem a nyelvtörvényes valóság. Bizony az, hiszen ha egy hónapig pusztán kefiren és szájspray-n kel­lene élnem, akkor is kimondom: egyvalamiben még az akkori, csi­korogva működő, dogmatikusan félperifériás kommunista hata­lom is különb volt a holmiféle ve­szélyes irredentizmus leheletétől libabőrös háttal vizionáló mai Fi- co-kormánytól! Amaz ha nem preferálta is, de nem kívánta másodrendű konyhanyelvvé zül- leszteni a magyar szót Szlovákiá­ban, mint ez. Igaz, Dévényben - szigorúan ellenőrzött határsáv lévén - akkoriban évente legföl­jebb csak egyszer lehetett a szláv apostolok, Cirill és Metód emlé­két idézni. A szabadtéri színpa­don ilyenkor nem politikusok pa­poltak, hanem ünnepi operaelő­adás volt, a Svátoplukot adták pa­rádés szereposztásban. Napja­inkban bárki, bármikor, bárhány- szor kiruccanhat már a dévényi várrom sziklái alá, de Svätopluk és a szláv írásbeliséget megterem­tő két hittérítő szellemiségének öröké helyett ott csak Cirill és Demagógjelene kísért. A Duna és a Morva összefolyásá­nál ennyit változott az élet ötven év alatt. Európa szívében, de tá­vol Európától. FIGYELŐ Szorul a hurok a tettesek körül Minden egyes elkövetett gyilkossággal -közelebb kerül a rendőrség a romák elleni gyil­kosságsorozat tetteseihez, rá­adásul a gyilkosok követtek már el hibákat, és egy komoly nyom már a nyomozók rendelkezésé­re áll - mondta a Hírszerzőnek Körinek László kriminológus, akadémikus. A Pécsi Tudo­mányegyetem tanára szerint a rendőrség nagyon komolyan veszi az ügyet, melyet bűncse­lekmény-sorozatként kezel. A keresett sorozatgyilkosok az eddig kidolgozott profiljuk sze­rint profi szinten követték el a romák elleni bűncselekmé­nyeket. „Az elkövetők nyilván tehetősebbek, és elég okos em­berek lehetnek. De minden egyes újabb ^gyilkosság finomít­ja a profilt. Ok is követnek el hi­bákat, és minden plusz cselek­ménnyel közelebb kerül hozzá­juk a rendőrség. Van egy elég biztos nyom. Nem a konkrét el­követőkkel kapcsolatban, de va­laki már bekerült a rendőrség látókörébe” - nyilatkozott a kri­minológus, további konkrétu­mok említésétől azonban elha­tárolódott. Arra a kérdésre, mennyire befolyásolhatja a munkát a gyilkosságsorozat fel­derítésében az, hogy a kislétai gyilkosság után előbb a minisz­ter, majd a kormányfő is magá­hoz rendelte a rendőri vezető­ket, Körinek elmondta: „Ennek természetesen inkább politikai üzenete van. Ezzel nyomatéko- sítják a kormány tagjai, hogy megengedhetetlennek tartják a történteket, de magában a nyo­mozásban nyilván nem segít túl sokat. A rendőrök tudatában vannak, hogy ez a gyilkosságso­rozat mennyire rombolja az or­szág reputációját és a testület presztízsét is, így teszik a dol­gukat.” A szakértő mindeneset­re bizakodó, hiszen a sorozat- gyilkosokat többnyire megtalál­ják. Ritka az, ahol nem eredmé­nyes a felderítés. (hírszerző)

Next

/
Oldalképek
Tartalom