Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-05 / 180. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. augusztus 5., szerda 6. évfolyam, 31. szám Utoljára több mint 130 éve kutattak ezen a területen, melyről egy egész kultúrát neveztek el Bronzkori települést tártak fel Szántó. Különleges jelentőségű régészeti lelőhely Szántó településrésze, Magyarád, hiszen egy bronzkori kultúra névadója is ez a hely. A gyógyvizéről ismert községben először 130 éve folytak feltárások, azóta korszerű régészeti módszerekkel még nem kutattak ebben a térségben. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Az 1876-ban megtartott nemzetközi ősrégészeti konferencia résztvevői tartottak itt mintaásatást. Jozef Bátora régész, egyetemi oktató vezetésével 2008-ban indult újra a feltárás. Az országban ez az egyik legfontosabb bronzkori lelőhely, a világszerte számon tartott magyarádi kultúra legjelentősebb lelőhelye található itt. Idén ismét folytatódtak a munkálatok, az állam mintegy 4000 euróval (120 ezer korona) támogatta a feltárást. Nyolc, Pozsonyban, Brünnben és Trencsénben tanuló régész-hallgató dolgozott egy hónapig a területen. Idén nyolc, tavaly hét kutatóárkot nyitottak meg. Feltártak egy viszonylag nagy, nyolcszor hat méteres lakóházat. A települést egy mésztufa dombból faragták ki, ez meglehetősen ritka Szlovákia területén. Jelenleg a délkeleti rész feltárása folyik. A travertínó néven is ismert kőzetet főként agancsból készült munkaeszközökkel alakították. A mésztufa alapba vésett lakóhelyen talált tárgyak azt bizonyítják, hogy fejlett kézművesség folyt a faluban. Nemcsak kerámiakészít^sel, valamint csont- és agancsmegmunkálással foglalkoztak a törzs tagjai, hanem a fémöntéshez is értettek. Jozef Bátora elmondta, a leletek az időszámításunk előtti 2000-1500 közötti időszakból származnak. Abban az időben tudósnak számítottak, a társadalmi ranglétra legfelső fokán álltak azok a mesterek, akik a tűzzel dolgoztak, megmunkálták a fémeket. A bronzöntők egyúttal sámánok is voltak. Varázslónak tartották őket, hiszen átváltoztatták az anyagot. Az egyikjelentős lelet egy homokkő öntőminta, melynek segítségével bronztőröket készítettek. A tárgy meglehetősen kopott, mivel köszörűkőként is használták. Emellett egy, szintén a fémöntésnél használt, csontból készült adagolókanál is előkerült. Jozef Bátora elmondta, a terület jelentősége azért is kiemelkedő, mivel ilyesféle teli települések csak a Balkánon, Törökországban és a Közel-Keleten fordulnak elő. Olyan területekről van szó, ahol hosszú ideig léteztek települések, és az egyes korok rétegei egymásra rakódtak. A teli a rétegek összessége, vagyis az évezredek alatt kialakult domb. Bulgáriában vagy keletebbre akár 10-15 méteres is lehet egy ilyen teli. Szántón másfél méteres a rétegek egymásra rakodása, az elszíneződés alapján jól megkülönböztethetőek az egyes korok, (fm) Jozef Bátora a kutatóárokban szépen kirajzolódó rétegeket mutatja Az egyik különleges lelet egy csont dísztű-gomb (A szerző felvételei) Mit ettek az elődeink? Hatalmas mennyiségű állati csontra is leltek a kutatók. A paleozoológusoknak kell megállapítaniuk, milyen arányban voltak az elejtett vadállatok és a háziállatok. Érdekesség, hogy minden csontot hosszában felhasítottak, valószínűleg a velőt nyerték ki így. Kedvelt csemege volt a folyami kagylók húsa is, a gyöngyházat pedig ékszerek készítésére használtak. Egy csont dísztű gombja, egy, valószínűleg szertartások alkalmával használt csörgő, különböző, agancsból készült munkaeszközök is előkerültek. A temetkezési helyet egyelőre nem sikerült megtalálni, pedig a régészek számára sok meglepetést tartogathat. (fm) Az elhanyagoltság további bevételkieséshez vezet Ördögi kör a fürdővárosban ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Nagymegyer. A város költségvetésében számol a turizmusból befolyó pénzösszegekkel, éppen ezért nem spórolhat a szolgáltatásokon. „Rendben kell tartanunk egyebek között a zöldövezetet is, mert ha erre nem figyelünk oda, elriasztjuk a turistákat, ez pedig bevételkiesést jelentene” - mondta Ladislav Rudický, a város polgár- mestere. Hozzátette, idén az első félévben nem volt szükség nagyobb korrekciókra a költségvetésben. Ez annak is köszönhető, hogy taktikai okokból csak februárban fogadták azt el. „A beérkező információk alapján számoltunk a gazdasági válsággal, a befektetések nagyobb részét pedig a második félévre halasztottuk” - közölte Rudický, majd elmondta, hogy ismét át kell értékelniük a tevékenységeket, mert elsőbbséget élvez néhány nagyon rossz állapotban lévő terület felújítása. A polgármester példaként említette a Komáromi úti járdákat, amelyeket már vagy 20 éve nem újítottak fel. Az őszre tervezett munkálatok közül valószínűleg elhalasztják a városi hivatal épületének felújítását, illetve a zeneiskola korszerűsítését. Ezekről a kérdésekről tárgyaltak a Szlovák Városok Polgármesteri Klubjának legutóbbi találkozóján is. A költségvetés némely részének korrigálása is szóba kerül, pontos számok viszont csak szeptemberben várhatóak. A polgármester elmondta, az oktatásügytől biztosan nem vonnak el összegeket. „A híradásokból kiolvasható, hogy a bankok már új feltételeket szabnak a hitelnyújtáskor, ezért vátjuk, hogy az ipari parkunkba is több cég érkezik. Egy jelentkező már van” - árulta el Rudický. (szt) Egyre több a lakos, de egyre kevesebb a magyar Változik a szenei régióbeli községek arculata ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Zonctorony/Egyházfa/Hegy- súr. A Szenei járás szinte összes településén nőtt a lakosok száma az utóbbi években, ezzel együtt átalakulóban van a nemzetiségi összetétel és a községek arculata is. Zonctoronyon, Egyházfán és Hegysúron gombamód nőnek ki a földből az új házak, épülnek át régi családi házak. A közművesített telkek négyzetméterenkénti ára a környéken 66-86 euró (2000-2600 korona). Az árakat nem a hazai építkezők zsebéhez szabták. Zonctoronyon hosszú évekig 850-870 volt a lakosok száma, ma ez a szám eléri a 970-et. Egyberuházó ugyanis a község ú.n. Sóvető részén négyhektáros területet vásárolt, ahol negyvennyolc telket mértek ki. Matúš Gabriella polgármestertől megtudtuk, a községbe egész Szlovákiából jöttek lakosok. A lakosok számának utóbbi öt évben tapasztalt ugrásszerű növekedése azonban nem tükröződik az iskolások számán. Jelenleg csupán 10 gyerekjár az alsó tagozatos magyar alapiskolába, szlovák alapiskola nem működik. A legtöbb szülő inkább Szencre íratta be csemetéjét. Egyre több azonban az óvodás, a gyerekek jelentős részét viszont nem a beköltözöttek gyerekei teszik ki. 1991-ben a községben a magyarok aránya 86 százalék volt, tíz wel később 76, a polgármester szerint valószínű, hogy a jövőben ez a szám 50 százalék alá csökken. Az 505 lakosú Egyházfán is hasonló a helyzet. Filkász János polgármestertől megtudtuk, a korábban Pénteksúrral egyesített község pénteksúri részében mára a lakosok 85 százalékát a más településekről beköltözöttek teszik ki. Hegysúron az utóbbi években felépült új házak lakói is más településekről költöztek a Szenei járásba. Ennek következtében hatszáznegyvenről hétszázra nőtt a lakosok száma. (jéem) ____________________ ___________________________________ JEGYZET_________________________________________________________________ Vérszopók inváziója KÖVESDl KÁROLY Barátom írta nemrég, akivel skype-kapcsolatban állok, hogy gyönyörű pisztrángokat fogott Bős környékén, elsősorban a csatornában. Azóta a patakiak és szivárványosok szétszéledtek, de míg a gyülekezőjük tartott, sikerült elcsípnie néhány szép példányt közülük. Egy szépséghibája volt a dolognak: mihelyt elült a szél, pakolni kellett, és ürgetrappban menekülni, mert onnantól kezdve nem lehetett kibírni a szúnyoginváziót. Mert a víz ingadozása miatt idén annyi a szúnyog - bár a szép hasonlatot e férgek nem érdemlik -, mint égen a csillag. Persze, nem csak pecások élnek a világon, akik ráadásul önként vállalják a vérszívók kínzásait, hanem elsősorban „civil” emberek, akik kénytelenek nap mint nap a folyó (és a szúnyogok) közelségében élni. És nemcsak a Morva mentén, hanem a Duna, a Vág, a Garam, a Kis-Duna és a többi folyó mellett, merthogy Szlovákiában elég sok folyó kanyarog. Valószínűleg a bőség zavara okozta, hogy a szúnyog-ügyből is nemzetiségi téma kerekedhetett; a Fico-kormány döntése szerint ugyanis a Duna melléki emberek nem érdemlik meg a szúnyogirtást, míg az erdőhátiak, régiesen: hegymögiek (a Morva mentén élők) igen. Talán azért, mert ők panaszkodtak a leghangosabban, ők nyitottak be minden ajtón, ők zaklatták legintenzívebben a hivatalokat és a kormányt, míg a csallóközi magyar megszokta, hogy segítsen magán, az isten is megsegíti. Élek a gyanúperrel, hogy ha Zsolna vagy Csadca környékén is sok lehne a vérszopó, oda juttatott volna minden szlovákok kormánya a legtöbb szúnyogpénzt. Mert - ki érti ezt? - a szlovák ember jobban szenved a csípéstől, mint a magyar vagy a ruszin, hogy a keleti végekről se feledkezzünk meg. A szúnyogügynek ráadásul, jellegéből adódóan, több rétege van. Egyrészt ugye itt van ez a nyavalyás gazdasági válság, amikor a recesszió lassítása és a munkahelyek megtartása lenne a legfontosabb téma az országban. Kinek van manapság pénze holmi rovarirtásra? Örüljön a polgár, hogy van munkahelye, nem zavarja ki a hitelező a lakásából, nem szedik ki segge alól az autóját. Méghogy szúnyog. Meg aztán, ki tudja megmondani, hány szúnyogcsípésig tart a tűrésküszöb? S mennyit visel el egy felnőtt, mennyit egy gyerek? Hány szúnyognak kell zümmögnie egy köbméternyi levegőben, hogy az már elviselhetetlenné váljon? Mennyire befolyásolja a szúnyogregement az idegenforgalmat? Mennyivel károsabb a szúnyogcsípés a kanadai nyárfák allergiát okozó pollenjénél? Vagy teszem azt a parlagfű burjánzásánál, amelyről a kutya sem ugat. Vígan tenyészik, amerre a szem ellát. Nem akarom én elbagatellizálni a szúnyogügyet, hiszen - horgász lévén - tudom, milyen kínokat áll ki ember és állat az esti szélcsendben, vagy nappal az árnyékban. De azért az se szúnyog, akarom mondani kutya, hogy nemrég bejelentette a zsö- szörö (Železnica Slovenskej Republiky), magyarul szlovák vasút: új, emeletes vonatokat vásárol, és jövőre csodás utazás lészen majd velük. A hír elején (a szokás hatalma) hegyezni kezdtem a fülem: vajon mely vonalakon fognak közlekedni ezek az emeletes járgányok? Nem volt időm borítékolni, máris vágták a választ: Zsolna, Csadca, Eperjes. (Ebből kettő a Szlovák Nemzeti Párt bázisa.) Persze, hogy nem a fővárosból Komáromba száguldozó majomringatót cseréli le a zsöszörö. Mit tetszik képzelni! Jó az a Csallóközben, ott lassúbb az élet. Pláne, ha művileg lassítják is. Egyszóval se szúnyogpénz, se csodavonat. Igaz, egyéb infrastruktúrát javító beruházások sem. Mondjuk autópálya. Csak a szúnyog marad, mert abból van hála istennek elég. Ráadásul nem kerül semmibe.
