Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)

2009-08-04 / 179. szám, kedd

4 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 4. www.ujszo.com KOMMENTÁR Economist kontra Szlovákia GÁL ZSOLT A tekintélyes brit hetilapnak a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatos „Hovorte po slovensky!” címmel múlt héten megjelent cikke sajnos tipikus példája a közép-európai térségről kellő ismeretek nélkül, a cikket gyorsan odalöttyintve tudósító, felületes nyugati újságíró ál­tal összedobott szösszenetnek. Ennek ellenére jól jelzi Szlovákia drámaian leromlott megítélését a nyugati médiákban. A kép kicsit eltúlozva így fest: A nyugati média valamilyen apropó kapcsán ideszalajt egy újságírót, aki négy nap alatt végigrohanja a térséget, majd gyorsan összedob egy anyagot, amelyben összekeve­ri Budapestet Bukaresttel, Szlovákiát Szlovéniával, Litvániát Lett­országgal, még a neki nyilatkozó szakértők nevét is rosszul írja le, il­letve rossz országba helyezi, az általuk mondottakat meg jobb eset­ben kiragadja a kontextusból, rosszabb esetben teljesen félreértel­mezi. Ha az illető médiának esetleg van állandó helyi tudósítója, akkor ő többnyire öt-tíz országot fed le, az általa küldött anyag így csak valamivel leszjobb a fent vázoltnál. Ha maradunk a brit Eco- nomistnél, akkor jó példa lehet az idén februárban közölt Argentína a Dunán c. vezércikkük, amelyben térségünk országainak latin­amerikai típusú összeomlásának lehetőségéről írtak, komoly és megalapozott kormányszintű tiltakozást váltva ki. Túlságosan is összemosták a nagyon eltérő helyzetben lévő országokat. Említést tettek például az agonizáló cseh és lengyel háztartásokról, amelyek a korona és a zloty árfolyamgyengülése miatt nehézségekkel küz­denek a svájci frankban és euróbán felvett jelzáloghiteleik törleszté­sében. A bibi csak az, hogy az ilyen hitelek aránya az összes kölcsö- nön belül a két országban az 1 százalékot sem érte el. Nyilván össze­keverték őket Magyarországgal, ahol a lakossági jelzáloghitelek durván kétharmada tényleg devizában lett felvéve. Itt viszont téve­sen jelölték meg az államadósság nagyságát, ami szerintük a bruttó hazai termék 100 százaléka. A magyar államadósság tényleg ma­gas, de „csak” 73-80% körül lehetett. Nem baj, két hét múlva közöl­tek helyreigazítást: a magyar államadósság 33%... Legújabb, egyébként többnyire tárgyilagos és jóindulatú cikküket rögtön az elején elrontották azzal, hogy a szlovákiai magyar nyelvű közösséget a lakosság ötödére becsülték, holott a magyar nemze­tiségűek/anyanyelvűek aránya Szlovákiában köztudottan ennek csak a fele, mintegy 10 %. Erre az interneten bárki (angol nyelven) fél percen belül rákereshet. Egy ekkora baki után az egész cikket bárki leseperheti az asztalról azzal, hogy az Economist hülyesége­ket irkái, amit a szlovák blogozók többsége rögtön meg is tett a kü­lönböző netes fórumokon. Es a statisztikát tekintve teljesen igazuk is van. Ez persze nem érvényes a cikk fő mondanivalójára, amely rámutat a törvény ellentmondásaira. A külföldi olvasók jó részéhez ez jut el, rontva az ország megítélését. Míg pár évvel ezelőtt a nyugati médiákban szinte kizárólag pozitív hírek jelentek meg Szlovákiáról, amelyek a reformokban élenjáró, gyorsan növekvő „tátrai tigrisről” szóltak, addig jelenleg a hírek többsége már negatív, és egy tehetetlen populista és nacionalista kormányról tudósít. Ebben is egyre közelebb kerülünk a kilencve­nes évek végéhez. JEGYZET Újmódi koldusok JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Manapság ideális terep koldu­sok tanulmányozására egy-egy szupermarket. Választék van bőven, az egzisztenciájukat és önbecsülésüket elvesztett sze­rencsétlenektől kezdve az ál­koldusokon át a négylábú kére- getőkig igen gazdag a választék. A minap egy órát egyik kisváro­sunk szupermarketjének bejá­rata előtt nézelődtem, s nem akármilyen választék tárult elém. Az első próbálkozó a szűk egy órában egy ékesebb korú matróna volt, aki félig érett szil­vát árult, s azzal jött hozzám, hogy elfogyott a pénze, s nincs miből hazautaznia szülőfalujá­ba, ezért kéme szépen, vegyem meg a szilvácskáját. Megesett a szívem a nénin, s csak akkor kaptam észbe, amikor az el­süllyesztve a zsebébe a tőlem kapott eurót, akaratlanul is megcsörgette a zsebében rejtő­ző, valószínűleg más hasonló együgyűektől begyűjtött pén­zecskéjét. Odébb álltam pár mé­terrel, s még meggyőződhettem róla, hogy az öregasszony ismét akcióba lépett, s újra sikerrel pumpolt meg egy középkorú há­zaspárt. A következő jelentkező egy magát idiótának tettető, a hőség ellenére hideglelésesre játszó fiatalember volt, aki a ka­lapját tette ki közszemlére, vár­va a belé hulló centecskéket. Bár nem volt tömeg a boltban, rövid idő alatt összegyűlt annyi pénz, hogy elégedetté tette a kalap gazdáját, aki egy óvatlan pilla­natban felpattant, s láss csodát, a hideglelése is odalett. A rövid egy óra utolsó kéregetője társa­ságban, tíz lábbal érkezett, ugyanis két keverékeb veteme­dett e nem túl nemes élelem­szerzési módhoz, s a bejáratnál vártak az adakozókra. Ekkor eszembe jutott egykori kollé­gám, aki miután elvált a felesé­gétől, elvesztette a lába alatt a talajt, inni kezdett, otthagyta a munkáját, s előbb a helyi hiper­market előtt próbálkozott kol­dulással, majd állítólag beké­redzkedett egy kolduló bandá­ba, s most Olaszországban „dolgozik”, ahelyett, hogy egy­kori neves helytörténészként a régió egykorvolt értékeit venné számba és mentené. Nem túl vérmes kilátások az elkövetkező évekre. A megtépázott tátrai tigris (Gyenes Gábor karikatúrája Az ország egyetlen része sem tekinthető erőszakmentesnek Nyaralás Afganisztánban Új épületet emeltek az afga­nisztáni Bámiján városában, nem egy laktanyát vagy kór­házat, hanem turisztikai tá­jékoztató központot. Miköz­ben az ország déli részén a katonák a lázadók ellen har­colnak, az ország középső részén, Bámijánban a kor­mánytisztviselők és az ado­mányozók idegenvezetőket képeznek és a szakszerű fel­szolgálásra oktatják az ét­termi alkalmazottakat. MT1-HÁTTÉR Afganisztán régóta nem arról ismert, hogy a turisták paradicso­ma lenne, most azonban talán re­mény van a turizmus beindítására és arra, hogy újra normális helyze­tet teremtsenek a közép-ázsiai or­szág egy kicsiny részén. A turizmus képzési programot egy genfi központú iszlám szerve­zet, az Aga Khan Development Network finanszírozza egy 1,2 mil­lió dolláros (194 millió forint) öko­turizmus program részeként. A tu­risztikai minisztérium illetékese szerint a turizmussal kapcsolatos összes kezdeményezést jelenleg nemzetközi adományozók finan­szírozzák. Új-Zéland és Japán a legnagyobb ilyen donor a bámijáni programban. Az 1960-as években Afganisz­Szenzációt keltett az iraki Kur- disztánban, hogy egy új havilap az iszlamisták dühös ellenkezése da­cára a térségbe történő hazatérés­re hívta fel a kurd származású zsi­dókat. Daúd Bagesztáni lapigazga­tó, a Kurdisztáni Emberi Jogi Bi­zottság volt vezetője úgy véli, hogy ha megszilárdul a helyzet az új, demokratikus berendezkedésű Irakban - s ennek részeként Kur- disztánban -, az Izraelben nagy számban élő kurdisztáni gyökerű tán nagy megállónak számított a hátizsákos turisták és a felüdülést keresők „hippi útvonalán”. A kül­földiek itt haladtak át az India felé vezető útjaikon, teaházakban áll­tak meg és megtekintették a szik­lába vájt ősi óriás Buddha-szobro- kat, amelyeket a tálibok 2001-ben elpusztítottak. Most már bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a turizmus ismét növekedésnek indult. Repülőtéri és szállodai adatok szerint június elejéig 400 külföldi látogatta meg Bámiján térségét, szemben a tava­lyi év hasonló időszakának 180 lá­togatójával. Sokan közülük felte­hetőleg dolgoztak is az országban, és eközben nézték meg a látniva­lókat a térségben. A pusztítás ellenére sok vonzó dolog van. A magasodó sziklabar­langok őrzik a Buddha-szobrok maradványait. Az ősi városokat pedig éppen azok a taposóaknák védték meg a fosztogatóktól, ame­lyek miatt veszélyes látogatni őket. Viszont október végére a fő történelmi helyszínek várhatóan aknamentesek lesznek. Az egykori Buddha-szobrok körüli övezetet már megtisztították. Két és fél órás autóútra Bámiján- tól terül el Afganisztán első nem­zeti parkja, amelyet júniusban avattak fel, a tükörsima Bandi- Amir tavak vidékén. Ezeket a csip­kés, szürke és vörös sziklákkal kö­rülvett tavakat az afgán Grand Canyon vidékének nevezik. A kis­zsidók közül sokaknak támad majd kedve visszatérni Irakba. Ez­zel pedig csökken majd a zsidó te­lepek lakossága. Izraelben mint­egy 150 ezer kurdisztáni szárma­zású zsidó él. A tizenkettedik szá­zadban arámi nyelvet beszélő zsi­dók még mintegy száz településen éltek a jelenlegi Kurdisztán terüle­tén. A kurd iszlamisták nem lelke­sednek a lap kezdeményezéséért. A kereskedőként, kisiparosként tevékenykedő zsidók jó viszony­ban éltek Kurdisztánban a helyi la­kossággal, aminek Izrael állam vállalkozások száma is egyre nö­vekszik. Hamarosan megnyílik egy pizzéria az elpusztított Buddha- szobrok lábánál. A turisták köré­ben népszerű egyik helyi szálloda azon munkálkodik, hogy vezeték nélküli internethez jusson. Van már olyan hotel, főként üzletem­berek szállnak meg ott, amely már rendelkezik WiFi-vel, ami akku­mulátorról is működik, ha nem üzemel a generátor. Az ENSZ Kör­nyezetvédelmi Programja turista- utakat alakít ki a falvak között olyan megállókkal, amelyeket a helyiek üzemeltetnek. Andrew Scanlon, a védett öve­zetek szakértője, aki az ENSZ-pro- jekten dolgozik, elmondta, a szán­dékuk az, hogy fantasztikus sza­badtéri élményeket biztosítsanak természetes tájakon. Scanlon fél maratoni futást szervez szeptem­ber végére, összekötve a kulturális és a természeti tájakat Bámiján­ban. Az útvonal olyan övezeteken át halad majd, amelyek néhány éve még hozzáférhetetlenek vol­tak az aknák miatt. Az amerikai külügyminisztéri­um utazási figyelmeztetése azon­ban még mindig arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy Afganisztán egyet­len része sem tekinthető mentes­nek az erőszaktól és megvan a ve­szélye az egész országban a célzott vagy véletlenszerű ellenséges cse­lekedeteknek bármikor az ameri­kai vagy más nyugati polgárokkal szemben. megalapítása, s a nacionalista ér­zelmek fellángolása az arab orszá­gokban vetett véget. A zsidók az ötvenes évek elején tömegesen hagyták el Irakot. Bagesztáni sze­rint az arab országok alapvetően a palesztin probléma miatt vezettek be igazságtalan intézkedéseket a területükön élő zsidókkal szem­ben, ami másfél millió zsidó távo­zásához vezetett. Ha nem kény­szerültek volna tömeges kivándor­lásra, a palesztinoknak sem kellett »volna hasonló megpróbáltatáso­kat elszenvedniük. FIGYELŐ Sztrájkolna a Magyar Szó Sztrájkra készülnek az egyetlen szerbiai magyar napilap, a vajdasági Ma­gyar Szó dolgozói - au­gusztus 17-én beszüntetik a munkát, ha addig nem fi­zetik ki elmaradt béreiket. Mint Kabók Erika, a lap szerkesztője és sztrájkbi­zottságának tagja elmond­ta, az érintettek, akik átla­gosan havi 33 ezer dinárt (353 euró) keresnek, már az áprilisi bérüket is késve kapták meg. A gazdasági nehézségekre való hivatko­zással ráadásul 15 száza­lékkal csökkentették az összeget, s három részlet­ben fizették ki júniusban és júliusban. Augusztus elejé­ig a májusi - ugyancsak csökkentett fizetés - egy- harmadát vehették kézhez a Magyar Szó alkalmazot­tai. A 75 szerkesztőségi al­kalmazott azt követeli, hogy két héten belül mara­déktalanul fizessék ki el­maradt bérüket: az áprilisi fizetésből és a májusi első harmadából levett össze­get, valamint az azóta ese­dékes bért. Nem fizetés- emelésről van tehát szó, hanem arról, hogy a Ma­gyar Szó dolgozói megkap­ják a nekik hivatalosan járó pénzt. A sztrájkveszély el­hárulásával sem oldódná­nak meg azonban a Magyar Szó súlyos gondjai, derült ki Kabók Erika szavaiból. Ezek egyik oka az, hogy a lap a Magyar Szó Kft. része, amely rajta kívül egy két éve felújított, 128 embert foglalkoztató, s vesztesége­sen működő nyomdából áll. Az újság és a nyomda kasszája közös, és minden állami támogatás, elnyert pályázati pénz is abba fo­lyik be, onnan kell kifizetni a több mint kétszáz embert- újságírót, nyomdászt, ki­segítő személyzetet. A szer­kesztőségi dolgozók igénye- hosszabb távon - tehát az, hogy önállósodjon az újság. A Magyar Szó fölötti alapí­tói jogok gyakorlójának, a Magyar Nemzeti Tanácsnak még két kívánságot megfo­galmaztak az újság dolgo­zói, s ezekre év végéig vár­nak megoldást. Az egyik, hogy alakítsák át az állami költségvetés elosztását, s változzon meg a jelenlegi helyzet, amely szerint van­nak olyan újságok, ame­lyek költségvetésük 65 vagy éppen 100 százalékát megkapják a szerb állam támogatásaként, míg az egyetlen szerbiai magyar napüapnál, a hatvanöt éves Magyar Szónál ez a támo­gatás csak költségvetésének 31 százalékát fedezi. A má­sik igény az, hogy a Magyar Szót sorolják be a nemzeti intézmények közé, amelyek folyamatosan, pályázat nél­kül részesülnek az anyaor­szági támogatásban. Ez utóbbi két kérés teljesítésé­re van remény. Mint Kabók Erika elmondta, Józsa Lász­ló, a Magyar Nemzeti Ta­nács elnöke vállalta, hogy segít az ügyben, (mti) Meghökkentő ötlettel állt elő egy kurd lap a palesztinkérdés megoldására Iraki hazatérésre hívják fel a zsidókat MTI-HÁTTÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom