Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-18 / 191. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 18. Riport 7 Kampányeszközzé vált a szúnyog, bár az ellene történő védekezés egyszerű módját a Duna túlsó partján sikerrel alkalmazzák Hol csíp jobban, avagy a Szúnyog-hadművelet Újabb frontot nyitott Robert Fico kormányfő a népét sanyargató vérszívók ellen - a szlovákiai magyarok, a második pillér, a multinacionális vállalatok, a bankok, a magántulajdon, a civil szféra, a média, a szólásszabadság és a politikai kultúra után július végén a szúnyogoknak is hadat üzent. Persze csakis a szlovákságot sanyargató szúnyogoknak. LŐR1NCZ ADRIÁN Háromszázezer eurót, azaz csaknem tízmillió szlovák koronát különít el a kormányfő a tartalék- alapból, hogy azt az erdőháti (Záhorie) községek rendelkezésére bocsássa, szúnyogirtás címén. „Az ország egyes részeit júliusban szó szerint megtámadták a szúnyogok, és a községek a pénzügyi válság miatt képtelenek cselekedni” - mondta július 22-i sajtótájékoztatója alkalmával, majd hogy a szokásos folklórelemek se maradjanak ki, egyszerűen leidiótázta azt a szlovák újságíró kollégát, aki megkérdezte: azért küldi-e az Erdőhátra a pénzt, mert ott a nyaralója? Persze minden józan gondolkodású ember tudhatja, hogy nem azért, hanem mert választási év közeleg, s jobb állami pénzen kampányolni, mint azzal is a párt pénztárát terhelni. Ekképp válik a kellemetlen kis vérszívó közösből finanszírozott kampányeszközzé, s ha Fico helyében lennék, bizony mondom, a párt lógójában is megörökíteném. Itt teszem hozzá: ha valaki esetleg párhuzamot vél felfedezni a szúnyog és a Fico-ka- binet tevékenysége között, az tisztán a véletlen műve. A szúnyogok persze a Duna mentén is „eszik az embert”; köztük és erdőháti kollégáik között mindössze annyi a különbség, hogy évente többször lepik el a tájat - attól függően, miképp manipulálnak a bősi vízlépcső betonteknőjében felgyülemlett vízzel a vízgazdászok. Méltán tekinthetjük tehát őket az állam hivatalból kirendelt szúnyogainak. Tűrhető, de mégsem Borús, szeles időben indulok terepszemlére a bősi vízi szörny déli oldalára, a Kis-Csallóközbe szorított falvakba. Doborgazon a helyzet jó, mondja Boráros József polgármester. „Nagyon felkapta a sajtó ezt a témát, pedig hát a Duna mentén mindig is megkeserítették az életet a szúnyogok - mondja bevezető gyanánt. - Amikor a helyzet már-már tarthatatlanná vált, meghívtam a képviselő-testület ülésére Katona urat, aki egyebek közt rovarirtással is foglalkozik, és megegyeztünk, hogy hatszáz euróért kétszer lefújja az egész falut. Háromszor ment végig az utcákon, majd a második irtás alkalmával a lehűlés, a szél is segített - s másnapra eltűntek a vérszívók. Negyven hektár belterületről van szó, a külterületeket nem szabad permetezni, mivel védelmet élveznek. Úgy vélem, azért a pénzért jó munkát végzett.” A szigeten még egy szúnyoginvázió van kilátásban augusztus utolsó harmadában, amikor is a vízgazdálkodási vállalat az üzemtervnek megfelelően elárasztja az ágvizeket. Boráros úr bízik abban, hogy ha a kelőhelyek hetekig víz alatt maradnak, a szeptemberi szúnyogpopuláció már nem keseríti meg az életüket. „Számoljon csak utána: hány községet lehetne lepermetezni háromszázezer euróból, ha egy irtás háromszázba kerül?” - teszi fel a kérdést, hozzáfűzve: nehezen tudja elképzelni, hogy egy község ne tudjon kigazdálkodni ennyi pénzt. A helyi csárda közönsége másképp vélekedik a „szúnyogügy- ről”. „Várná csak meg, míg eláll a szél, felmelegszik a levegő, s megtudná” - mondják többen. Szeles időben még meg lehet maradni a faluban, de a Duna töltése felé fekvő kertekben szinte lehetetlen öntözni, s idén elfelejthetik a horgászatot is. Néplélektani szempontból ez az ügy súlyosabbik vonzata, hiszen annyi mindentől megfosztották már az itt élő embereket - s most még a pe- cázásról is le kell mondaniuk... (Somogyi Tibor felvételei) haladhatja meg a másodpercenkénti ötméteres sebességet. „A csallóközi kollégák meghívásának eleget téye a közelmúltban részt vettem egy dunaszerda- helyi találkozón, ahol ismertettem velük a permetezés előnyeit - mondja Tóth István. - Jelen volt egy professzor is, aki megkérdőjelezte ennek hatékonyságát, de az volt az érzésem, nem volt tisztában az új szórási technológiákkal. Pedig az utóbbi években az URV- technológia és az új, olaj bázisú szerek alkalmazásával e téren is jelentős előrelépés történt. A kisgépek, helikopterek pilótáit ma „dzsípíesz”, azaz műholdas navigációs rendszer irányítja a megfelelő helyre, hogy a legszűkebb sáv se maradjon ki a szórásból.” A végén a politikum Tóth úrtól tudom meg azt is, hogy Magyarországon állandó pénzforrás áll a „szúnyogok sújtotta” települések rendelkezésére, bár ennek intenzitása változik, az önkormányzatok által hozzátett önrésszel működőképes tőkének bizonyul. A Szigetköz harmincnyolc falva idén ötmülió forintot kapott szúnyogirtásra - nagyjából ugyanannyi önrésszel kiegészítve ebből másfélszer permetezhetik le az érintett falvakat (a védett ártéri erdőkben természetesen tilos a vegyszer alkalmazása). A felvázolt megoldás akár Szlovákiában is alkalmazható lenne - ha a Tisztelt Ház részéről mutatkozna akarat a már említett 543/2002-es természetvédelmi törvény módosítására. Ez persze „csak” politikai akarat kérdése. A Dunaszerdahelyen zajlott összejövetelen Dunasziget polgármestere a permetező cég nevében felajánlotta, hogy a gép alkalomadtán „átruccanna” a Duna innenső partjára referenciapermetezés céljából, mely alapján a csallóköziek teljesen díjmentesen felmérhetnék annak hatékonyságát. A politikumhoz visszakanyarodva: nem kizárt, hogy az innenső oldalon ezt az ország, valamint szúnyogainak szuverenitása ellen intézett támadásként ítélnék meg. Mert üyen időket élünk. A dunaszigeti strand - permetezés nélkül ideális kelőhely lenne Minden mindennel összefügg Vajka első embere, Álló Donát két dolog mellett tesz hitet: hogy a természetben minden mindennel összefügg, és hogy a Kis-Csalló- közben uralkodó áldatlan állapotokról a természetes rend meg- bolygatása, illetve a vízi erőmű tehet - s ez alól a szúnyogok sem képeznek kivételt. „Kétszer volt már ebben az évben árasztás, s épp a napokban tárgyaltam a vízgazdálkodási vállalattal, hogy álljanak el a harmadiktól, mely augusztus 18-ától esedékes - mondja. - Megint gondjuk lehet a vízi erőművel; üyenkor napi száz köbméterrel több vizet engednek az Öreg-Du- nába, s hogy az ellennyomás meglegyen, feltöltik az ágakat is. A szakemberek azzal érvelnek, hogy szükség van a folyami iszap lemosására, de az erdők miatt is meg kell emelni a víz szintjét.” A tavaszi árasztás alkalmával vízzel teltek meg a kelőhelyek, a hirtelen beköszöntő hőség hatására pedig kikelt az első szúnyoghad. A helyzet a természetes árhullám tetőzésekor ismétlődött, augusztus végén pedig újra esélyes a dolog. „Nem volt egy fillérünk sem, hogy a szúnyoginvázió ellen védekezzünk - mondja Álló Donát -, így a megyéhez fordultunk segélyért. 1071 euró kamatmentes gyorskölcsönt kaptunk, amit ez év végégig kell visszafizetnünk; ebből oldottuk meg Vajkán és a szomszédos Nagybodakon a szúnyogirtást. A legjobb megoldás persze az volna, ha helikopterről vagy kisrepülőgépről permetezhetnénk, ám ezt az 543/2002-es természetvédelmi törvény tiltja.” Nem az árasztást ellenzik a kis- csallóköziek, teszi hozzá a polgármester, hiszen tisztában vannak azzal, hogy nélküle az erdők tönkremennének. A szakembereknek kellene tekintettel lenniük arra, hogy a szigeten emberek élnek, akik foggal-körömmel tiltakoztak az erőmű megépítése ellen; s ha már rájuk szabadították annak minden „áldását” - a szúnyogokat is beleértve -, állják az elhárítás költségeit is. A megoldás odaát van Fertályóra múlva már a Duna túlsó partján, a dunaszigeti strandfürdőn állok szúnyoglesben. Hasztalan várok - a klasszikust idézve „nyugszik a vad hűs forrás tövében...”, a helyzetet Tóth István polgármester, a Szigetköz „szúnyogfelelőse” magyarázza. „Míg a természet rendje működött, nem voltak üyen problémák a szúnyogokkal - mondja. - A Duna elterelésével az ökológiai egyensúly felbomlott, az Eu- rópa-szerte tapasztalható felmelegedés pedig tovább súlyosbítja a helyzetet. Míg korábban tizenhét fajta szúnyogot figyeltek itt meg, ma több mint húsz fajnál tartunk. A magyar és a szlovák kormány közti megállapodás arról szól, hogy az élőhely fenntartása okán évente egyszer, tavasszal, elárasztják a Duna ágvizeit. Az ár levonulásával veszi kezdetét a mocsári szúnyog és a gyötrőszúnyog rajzása; óriási mennyiségben lepik el a településeket, ami főképp az idegenforgalomra van kihatással. A Szigetközbe ipart nem telepíthetünk, a turizmus nálunk a húzóágazatok egyike, így meg kellett találnunk a szúnyoginvázió elleni védekezés hatékony módját.” Ha eljön az idő, kisrepülőgé- pek emelkednek a község légterébe; a céget meghívásos közbeszerzés útján választják ki, egy hektár permetezése körülbelül négy euróba kerül, s egy felszállással mintegy kétezer hektárt lehet „szúnyogtalanítani”. A permetezés huszonöt fok alatt hatásos, a szél sebessége pedig nem Álló Donát: a Kis-Csallóközben felborították a természet rendjét Tóth István: készek vagyunk referenciapermetezést tartani a Csallóközben
