Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-03 / 178. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 3. Vélemény És háttér 5 • Miniszter úr, búvárkodással sem menekülhet a botrányok elől... (Peter Gossányi rajza) Az amerikai szélsőjobboldal és a fajgyűlölők hirdetik az összeesküvés-elméletet Vitatott Obama-elnökség FIGYELŐ Német autonómia Belgiumban Európai szinten is példaértékű autonómiával büszkélkedhet a Belgiumban élő német közösség. A fla- mand-vallon megosztottságról hírhedt országról kevésbé ismert, hogy ma már teljes önállósággal rendelkező német kisebbsége is van. A több mint 70 ezer fős etnikum - amelyet a hivatalos belga szemlélet szerint nem kisebbségnek, hanem alkotmányos jogokkal bíró, országalkotó közösségnek tekintenek - 1919-ben, az első világháború utáni békeszerződések nyomán került át a vesztes Németországtól Belgiumhoz. Eupen, Saint-Vith és Malmédy városának környéke mintegy 30 évvel ezelőtt alakította meg. a német közösség kulturális tanácsát, amely néhány év alatt parlamentté nőtte ki magát. A Belgiumban működő öt parlament közül az egyikkel ma a németek büszkélkedhetnek, a képviselők száma huszonöt. A német közösségnek emellett saját, négytagú kormányzata is van, és önálló igazságszolgáltatási egységet alkot. A belgiumi németek parlamentje közösségi jogszabályokat alkot kulturális kérdésekben, szociális ügyekben, közoktatásban. A parlament választja meg és ellenőrzi a közösség háromtagú kormányát. A német közösségnek az önálló parlament, kormány, közigazgatás mellett saját bírósága, szenátusi és európai parlamenti választókörzete van. A belga állam központi parlamentjének felsőházába a németek egy képviselőt küldhetnek. A német nyelv - a holland és a francia mellett harmadikként - hivatalos nyelve az országnak. Eupen- ben található a nyelvi közösség által fenntartott főiskola, amely tanárokat és egészségügyi dolgozókat képez. A közösség saját színházat működtet St. Vithben. A közös szövetségi kasszából a német közösség jelentős részesedést kap évente, ennek nagy részét a kisebbségi oktatásra fordítja. (mno) Az Egyesült Államokban a hitetlenkedők kemény magja - beleértve a szélsőjobb megannyi hívét vagy az összeesküvés-elmélet számos hirdetőjét - nem hajlandó tudomásul venni, hogy az első fekete bőrű elnök, Barack Obama amerikainak született, és így a Fehér Ház lakója lehet. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Blogjaikban, sőt a bíróságokon is azt hirdetik ezek az emberek, akik magukat „Birther” néven említik, hogy az alkotmány értelmében Obama nem lehetne elnök, mivel az alapokmány azt tartalmazza, hogy csak amerikai földön született állampolgár töltheti be ezt a tisztséget. (Birth = születés, olyan személy, aki az elnök születését vitatja). A bizonyítékokra, sőt Obama elnök minap nyilvánosságra hozott születési bizonyítványára is fittyet hányva a szélsőjobboldali milíciákból, fajgyűlölő vagy holokauszttagadó mozgalmakból álló, elmosódott határú táboron belül tovább terjesztik az üyen híreszteléseket. Ezek az emberek mélyen fajgyűlölők vagy szélsőjobboldaliak. „Az ő szemükben elviselhetetlen, hogy Obama az elnök, nemcsak mert fekete, hanem azért is, mert haladó gondolkodású” - foglalta össze véleményét Mark Potok, a szélsőséges csoportokat tanulmányozó Southern Poverty Law Center nevű szervezet képviselője. A WorldNetDaily.com honlapon, amelynek mintegy400 ezer látogatója van, valamint más hasonló portálokon a „Birtherek” mindennap „új kételyeket” hangoztatnak Obama születésének történetét illetően. Egyikük három alkalommal is megpróbálta eladni az e-bay aukciós portálon az elnök egy állítólagos születési bizonyítványát, amely szerint Kenyában, apja szülőhazájában látta volna meg a napvüágot. A hét elején Hawaii hatóságainak ismét meg kellett erősíteniük, hogy Obama igenis a honolului Kapiola- ni szülőotthonban jött a világra 1961. augusztus 4-énhelyi idő szerint 19 óra 42 perckor. Hétfőn az amerikai képviselőház is megszavazott egy jogi hatállyal nem bíró szöveget, amely Hawaii amerikai tagállammá válásának50. évfordulója alkalmából jelképesen megerősítette, hogy az Egyesült Államok 44. elnöke ott született. „Országunkban hagyománya van az összeesküvés-elméletnek. Ezek az emberek attól tartanak, hogy a kormány egy titkos elit befolyása alá kerül - a történelem során hol a szabadkőműveseket, hol a katolikusokat, hol a zsidó bankárokat vélték ilyennek” - emlékeztet Chip Beriet, a Political Research Associates (PRA) nevű, ugyancsak a szélső- jobboldali mozgalmakkal foglalkozó központ politológusa. Beriet megjegyezte, hogy Bili Clinton elnökkel kapcsolatban is keringtek összeesküvési elméletek, például az, hogy az ENSZ segítségével minden magánszemélyek kezében lévő fegyvert el akart koboztatni az Egyesült Államokban. Noha az üyen teóriák hallgatósága nem lehet több néhány százezer főnél, olyan népszerű médiaszemélyiségek is terjesztik őket, mint Lou Dobbs a CNN hírtelevízióban vagy Rush Limbaugh a rádiókban. „Egyfelől léteznek ezek a fehér rasszista mozgalmak, amelyek viszonylag szerény táborral rendelkeznek, de nagyon gyűlölködők, másfelől ott vannak ezek a médiasztárok, akik a tévében olajat öntenek a tűzre - fűzte hozzá Chip Beriet. - Ez nagyon veszélyes keverék.” Az év eleje óta kilenc rasszista vagy szélsőséges gyilkosságot követtek el az országban. JEGYZET Az életmentő Facebook JUHÁSZ KATALIN A vüág pülanatnyilag legnépszerűbb közösségi portálját talán nem kell bemutatnom az olvasóknak. Ha mégsem hallottak volna még róla, keressenek rá a neten, hadd ne pazaroljam a helyet e hasábokon. Nos a Facebookot legtöbben szórakozásra használják, én például örülök, ha megtudom, hogy egy pesti ismerősöm kirándulni indul a haverokkal, egy kanadai ismerősöm új munkahelyet talált, egy volt egyetemi csoporttársam pedig most ivott meg egy pofa sört. A következő történet viszont azt hivatott illusztrálni, hogy e nemzetközi közösségi portált életmentő célokra is lehet használni. Szűkebb családom egyik tagja a pozsonyi norvég nagykövetségen dolgozik. Elmesélem, mivel töltötte a szombat délutánt. A sztori úgy kezdődött, hogy megcsörrent a követség SOS-vo- nala: egy kétségbeesett norvég szülő kérte, hogy azonnal kutassák fel egyetemista fiát, aki Szlovákiában tanul, és épp az imént tette közhírré a Facebookon, hogy öngyilkos akar lenni, mivel elege van ebből a cudar világból, nincs miért élnie. Búcsúzik mindenkitől, legyetek jók, ha tudtok. .. A srác azóta nem veszi a mobüját, eltűnt, ki tudja, él-e még. A szülők kérik a követséget, hogy nyomozza ki, mi van vele. Családtagom először is riasztotta a rendőrséget, és körbetelefonálta a kórházakat, hogy nem vittek-e be a mentők mostanában egy norvégot. Majd felment a Fa- cebookra, és üzenetet írt a srác egyik hölgyismerősének, hogy baj van, sürgősen kapcsolatba kellene lépni a norvég ifjúval. A lány tíz perc múlva jelentkezett, elmondta, hogy előző este együtt diszkóztak a fiatalemberrel, akin akkor még nem mutatkoztak a suicid hajlam jelei. Mindegy, meg kell keresni a fiút, hangzott a kö- vetségi ember instrukciója. A lány fél órán belül már autóban ült, és a kollégium felé tartott, ahol hő- sünklakott. További tíz perc telt el. Csörgött a követségi telefon. A vonalban az öngyükossággal fenyegetőző fiú: elnézést kér, előző nap csúnyán összeveszett a barátnőjével, aztán csúnyán berúgott, és elalvás előtt írta az ominózus üzenetet, hogy tudniillik mindenkitől búcsúzik. Oké, gyorsan hívd fel anyádat, nagyon aggódik érted! - hangzott a felszólítás, és a norvég szülők azóta már nyilván megnyugodtak, és hálásak a pozsonyi nagykövetségnek, hogy két órán belül sikeresen intézkedett. Mindezt csak azért meséltem el, hogy illusztráljam, mi mindenre jók a közösségi portálok. És persze azért, mert ez a hír nyilván nem kerül be más hétfői lapba. Szűkebb családom tagja ugyanis nem szokott büszkélkedni saját sikereivel... KOMMENTÁR Immobilitás LOVÁSZ ATTILA Azt úja az Eurobarometer, hogy a szlovákiai munkavállalók nem szívesen költöznek. Akár rosszabb feltételek mellett vállalnak munkát, csak ne kelljen lakóhelyüktől távol utazni, netán még költözni is. Azon túl, hogy a költözés - ismeijük- felér egy leégéssel, azért kis hazánk polgárainak akad egyéb oka is, de ne a konzervativizmust, a földhöz ragadottságot keressük az elsőrendű okok közt. Már azért sem a hangulat vagy a jókedv az irányadó egy költözésben, mert szemmel láthatóan néptelenednek ei olyan falvak, ahol a megélhetés lehetőségei aszimptotikusan közelítenek a nullához. A jó munkalehetőséget kínáló vidékek pedig benépesednek, költözési kedvtől függetlenül. A probléma gyökere egy új keletű, részben Csehországra, de leginkább Magyarországra és Szlovákiára jellemző problémában keresendő. A probléma neve: a hiányzó bérlakáspiac. Magyarországon és Szlovákiában ugyanis kialakult a lakosságnak egy nagyon érdekes rétege, a vagyonos rászorult. E két ország lakóinak jelentős része úgy lett ingadantulajdonos (néha nagyon értékes ingatlannal), hogy nem volt más választása. A kilencvenes évek elején ugyan jó ödetnek tűnt az állami, önkormányzati és szövetkezeti lakások avult értéken való értékesítése, emiatt viszont a bérlakások építése teljesen leállt, a lakásbérlés esetleg mint jövedelempótiék semmiképp nem számottevő vállalkozás - e sorok írója pl. nem is tudja, van-e üyen típusú bejegyzett alaptevékenység a szlovákiai vállalkozások közt. Emellett a most felcseperedő, fészekrakó nemzedék lakhatásának egyetíen megoldási módja a lakásvásárlás (vagy építés, de az ugyanaz). A developertársaságok hónapok alatt felhúzzák az új lakásokat (házakat), kulcsrakészen, jobbára jelzáloghitelek segítségével veszi meg a tisztelt lakó, vállalva a lakásbirtoklás 20-30-35 éves kockázatát. Az olyan elhajlásokról, hogy a lakásépítő cég három év múlva megszűnik, a trehány munkát nincs kin behajtani, vagy az, hogy az önkormányzat fillérekért eladta a telkeket, azok beépítése után viszont a vállalkozó teljes piaci áron adta a lakástulajdonosnak, most nem szólunk. A lényeg az, hogy a hitelek, mégpedig hosszú távon, helyhez kötnek. A hitelekkel terhelt lakások piaca maga a katasztrófa, hitellel terhelt ingadant eladni csak nagy ráfizetéssel lehet. így hát ha emberünk elveszíti bivalymocsoládi munkáját, nem mehet sehová, mert még húsz évig nyögi a bivalymocsoládi lakás árát. Nem tud elmenni Csajágaröcsögőre, ajó munkahelyre, mert az utazásra vagy az ottani (jószerint illegális) albérletre menne el a pénze, miközben otthonát is el kell tartania. Mindez máshogy nézne ki, ha Bivalymocsoládon feladhatná a lakásbérleményt, elutazna kicsi kis családjával Csajágaröcsögőre, és lehetőségei és családja igényei közt megtalálva a középutat lakást bérelne, élne, olvasna, színházba és kocsmábajáma. Túl szépnek hangzik. Pedig a nálunknál lényegesen gazdagabb országokban lényegesen kevesebb a lakástulajdonos, annál több az igényes bérlő. És a hosszú távú kockázatot vállaló bérbeadó. Ha már az állam hozzájárul a lakáshitelekhez, akkor talán nem ezt az áldatlan és mindenképp béklyóba záró állapotot kellene támogatnia, hanem talán a bérlakások építését. Hacsak az a modell is nem ott végezné, ahol sok minden más: a haver, urambátyám, brudersaft viszonyok közt, de ez már más, igaz, megint csak tájainkra roppan túl jellemző történet lenne. ÉVFORDULÓ Romaholokauszt-emléknap A holokauszt roma áldozatairól 1972 óta emlékeznek meg augusztus elején világszerte a Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának határozata alapján. 1944. augusztus 3-ára virradóra több mint háromezer romát gyilkoltak meg az auschwitzi haláltáborban a szövetséges csapatok elől menekülő SS-katonák. A nácik által elpusztított mintegy félmülió cigány közül 23 ezren haltak meg Auschwitzban, sokan orvosi kísérletek áldozataként. A náci Németországban 1935-ben elfogadott állampolgársági törvény a „német vagy fajrokon vérű állampolgárok” kategóriájából a zsidók mellett a cigányokat is kirekesztette. 1938- ban egymást követték a romákkal szembeni rendelkezések: népszámlálás alá vetették őket, megvonták szavazati jogukat, kitiltották gyermekeiket az iskolából, megtiltották nekik, hogy nem cigányokkal házasságot kössenek, s deportálni kezdték a férfiakat. 1939- ben koncentrációs táborokba gyűjtötték a romákat, az egyik nagy tábor a Sopron közelében lévő Lac- kenbach községben volt, ahol több ezer magyarországi cigányt is fogva tartottak. A magyarországi romák állami szintű üldözése 1916-ban kezdődött, amikor rendeletet hoztak a „kóborló” cigányok nyüvántartásba vételére, testi megjelölésére, a renitensek munkatáborba kényszerítésére. 1928-ban rendelet született országos cigányrazziák megtartásáról, 1938-ban pedig a népcsoport megbízhatatlanná nyilvánításáról. 1943-tól hurcoltak cigányokat kényszermunkára, Magyarország 1944. márciusi német megszállása után pedig legalább harminc gettót és munkatábort hoztak létre, ahol több tízezer romát dolgoztattak embertelen körülmények közt. A nácik a megszállt európai országokban eltérő módon és mértékben üldözték a helyi romákat. A holokauszt során a különböző becslések szerint a kétmüliós európai cigányság 10-30 százalékát gyilkolták meg. Az emléknapon az auschwitz- birkenaui haláltábor területén koszorúzást rendeztek az áldozatok emlékére. Nemzetközi cigány civil szervezetek kezdeményezésére tegnap délben egyperces néma csenddel emlékeztek a holokauszt roma áldozataira. (MTI)
