Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)

2009-08-13 / 187. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 13. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Tévésorozatok nyelvjárásban? Az olasz televíziók számá­ra készülő filmsorozatokat helyi nyelvjárásokban kelle­ne forgatni, hogy elősegítsék a regionális kultúrák fennma­radását, és megmentsék a he­lyi hagyományokat a globali­zációtól - szorgalmazza a jobboldali, populista Lega Nord, amely 25 éve küzd Olaszország föderális állam­má alakításáért. Ennek kere­tében intenzíven kampányol a nyelvjárások újbóli felfede­zéséért. A párt nyomására jú­liusban filmstúdiót avattak Milánóban, s az versenytár­sává válhat a vüághírű római Cinecittának. (MTI) Hídépítő (Gyenes Gábor karikatúrája) ÉVFORDULÓ „Én leteszem a fegyvert” Görgey: Százhatvan éve, 1849. au­gusztus 13-án Arad megyé­ben, a világosi vár alatti sző- lősi mezőn az utolsó ütőké­pes magyar haderő, a teljha­talommal felruházott Görgey Artúr vezette feldunai ma­gyar hadsereg megadta ma­gát Rüdriger (Rigyiger) orosz lovassági tábornoknak, ezzel elbukott a szabadságharc a túlerővel szemben. MT1-ÖSSZEFOGIALÓ Az orosz sereg vezetője már 1849 júliusának közepén felszólí­totta Görgeyt, hogy közölje feltéte­leit, amelyek mellett hajlandó vé­get vetni az egyenlőtlen küzdelem­nek. Görgey az orosz küldötteket a magyar kormányhoz utasította, amely válaszában ismertette az or­szág sérelmeit, feltételül szabta az 1848-as alkotmány szavatolását, s ezen az alapon szövetséget ajánlott az oroszoknak. Paszkevics, akinek I. Miklós cár minden politikai tár­gyalást megtiltott, a küldötteket nem fogadta, s annyit üzent Gör- geynek, hogy ha fegyverletételről kíván tárgyalni, forduljon uralko- dójánakmegbízottjához. A kormány augusztus 10-én Görgey javaslatára még egy utolsó, elkeseredett lépésre szánta el ma­gát: elhatározta, hogy felajánlja a koronát egy.orosz nagyhercegnek. Kossuth és Görgey aznapi, utolsó találkozójánatábomokközölte: ha Temesvárnál a magyarok győznek, egyesíti a sereget, és megtámadja az osztrákokat, vereség esetén lete­szi a fegyvert. Másnap, miután is­mertté vált, hogy a honvédsereg döntő vereséget szenvedett, Gör­gey közölte, hogy a fegyverletétel­hez politikai és katonai teljhata­lomra lesz szüksége. Némi alkudo­zás után Kossuth és a kormány - Szemere Bertalan miniszterelnök kivételével - lemondott, s a teljha­talmat a tábornokra ruházta át. Időközben a túlerővel szemben reménytelen helyzetbe került a fel­dunai hadsereg (29 889 fő, 9839 lóval, 1441öveggel): utánpótlásuk gyakorlatilag megszűnt, a gyalog­ságnak puskánként mindössze másfél lőszere maradt. Görgey Ma­gyarország teljhatalmú vezetője­ként ebben a helyzetben a kisebbik rosszat és a kevésbé megalázót vá­lasztva augusztus 13-án Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert A fegyverletétel (Képarchívum) Rüdiger orosz lovassági tábornok előtt. „A háború nem vala cél, csak eszköz a haza megmentésére... Én leteszem a fegyvert, hogy békés polgártársaimat, kiket ezentúl megvédeni gyönge vagyok, ment­sem meg legalább a háború iszonyaitól” - írta az orosz tábor­noknak. Levelében Görgey azt is je­lezte : bízik a cár nagylelkűségében. A fegyverletételről nem egyedül Görgey, hanem a nyolcvantagú ha­ditanács döntött, a szabadságharc harmincezer magyar katona szo­morú, de fegyelmezett csapatszem­léjével ért véget. A közvélemény e cselekedetéért indokolatlanul árulónak bélyegez­te, holott Görgey azt remélte: mivel Aradon és Világosnál minden fele­lősséget magára vállalt, a győzte­sek csak őt végzik ki. Az oroszok azonban presztízskérdést csináltak abból, hogy a magát nekik megadó Görgey életét megkíméljék, így a tábornokot „csak” Klagenfurtba in­ternálták, viszont 13 társa Aradon mártírhalált halt. __ ______________________________________ KÉZ, IRAT Konzervlecsó MIKLÓSI PÉTER Augusztusi verőfényben egy csal­lóközi kertvendéglőben három honpolgár múlatj a az időt, meg a ki tudja, hányadik sört. Arról be­szélgetnek, ami a Sáros megyei Szentmihályfalván történt a bőrfejűek és a vízágyút is bevető karhatalmi erők között. Jól tájé­kozottak, merthogy azt is tudják: pár napja két roma suhanc ott tettlegesen bántalmazta a helyi focipálya gondnokát, s ezt meg- torlandó vonultak ide az extre- misták. Emidé, a kricsmikertbe egyszercsak betoppan egy még harsányabb kedvű törzsvendég, és fennhangon rögvest gazdagít­ja a témát: „Már a Palkó is azt mondja, hogy a cigányok mind rabolnak.” Ilyet ugyan a korábbi belügyminiszter nem mondott (ennyit arról, hogyan is csapód­nak le a politika sarkított média­üzenetei az istenadta nép köré­ben) ; Vladimír Palkó „csak” azt hozta szóba, hogy szerinte össze­síteni kellene és nyilvánossá ten­ni a roma kriminalitás adatait. A nekibúsultak, bujább kört ren­delve, egyre hangosabban vitáz­nak, igaz, immár azon, hogy a romák vagy a politikusok rabol- nak-e többet, hiszen az mégsem smafu, hogy valaki akár többször is, de keveset, más meg rögtön milliókat lop. Mielőtt azonban a vita elfajulna, a csapos ellép a pulttól és közli: „A cigányok közt is van rendes, a nem cigányok közt is van aljas, úgyhogy be van fejezve! ” Noha ez a megállapítás sem mentes némi diszkriminatív mellékíztól, a felek elfogadják, és a legteljesebb egyetértésben isszák tovább az újabb rundó sö- röcskét... Köztünk szólva, van annyi reali­tásérzékem, hogy tudjam: min­den politikus mellé - még ha ki­kopott belügyminiszter is az illető - nem állítható egy hasonló csa­pos; viszont tény, hogy Szlováki­ában évek óta a legmagasabb po­litikai körökben is vita tárgya: a rendőrségi nyilvántartásba vett személyek adatai között szerepel- jen-e, mondjuk, roma voltukra utaló adat? A válasz épp a maga egyszerűségében bonyolult: erre épülő statisztika alkotmányosan nem létezhet, elvégre a bűn meg­ítélésére a származás nem lehet magyarázat, sem mentség. Ugyanakkor a családi-társadalmi háttér kihat az egyes ember sze­mélyiségének fejlődésére, utalást adhat annak magatartására. Jó­magam szerint tehát nem az a hi­ba, ha a rendőrség, a szakhatóság tud a reá tartozó háttéradatokról, hanem azrha egy korábbi bel­ügyminiszter azok nyilvánosítá- sával kíván népszerűséget, vá­lasztói voksokat szerezni! Hiba, mert akik itt élünk, tudjuk: a poli­tika kereken húsz éve, a rend­szerváltás óta akaija a politikai pókerben kijátszani a romakár­tyát. De ajózaneszétmegőrző mezei polgár azt is tudja, hogy a ’89-et követő korszak épp a ro­mákon taszajtotta a legnagyob­bat, ők lettek legelőször az iparűzőkből iparűzöttekké; a munkára kötelezett, szakképzet- len, a gyáron belüli munkanélkü­liség szocialista szélámyékában élő romákat bocsátották el elő­ször. A „magának rág mind, aki rág” új társadalmi törvény szel­lemében kerülvén lapátra, nem belőlük lettek a Skandináviában várt informatikusok, az írországi altatóorvosok. Putriból nehéz. Ók csak potyogtak lefelé, meg ki­felé a szociális hálón. Ami persze nem mentség bűnre, lopásra. Ar­ra ugyanis nincs mentség. Sem bőrszín, sem származás, sem elő­élet, sem felfogás szerint. A szlo­vákiai politikai elit, annak min­den szekértábora inkább törődött a maga hasznával, hatalmának prolongálásával, a jelképes poli­tizálással, a roma választók el­csábításával, tudatlanságuk, konzervlecsóért megvehető sze­génységük kihasználásával, semmint a népes és heterogén ci­gányság szocializálásával, sorsá­nak javításával. Ezért hárítható el nehezen a felelősség bármely ol­dali politikusról, aki a rendszer- váltás húsz évében befészkelte magát a miniszteri bársonyszék­be. Ahol - a sok ostobaság helyett - a többségi és a kisebbségi társa­dalom érdekeinekkimunkálása, harmóniába hozása, ésszerű ke­zelése lett volna a dolga. Vagy az illetők nem is annyira a bársonyszékben, inkább bér-sok- székben ültek? KOMMENTÁR Palesztin fékek MAL1NÁK ISTVÁN Minden elmondható a többször meghosszabbított, ezért ma is tar­tó Fatah-kongresszusról, csak az nem, hogy közelebb vitt az izraeli-palesztin megbékéléshez. Amiért ez fontos: e mozgalom­nak nevezett palesztin párt a világ legrégibb válsággócának egyik megkerülhetetlen főszereplője, a Nyugat támogatását élvezi a má­sik fő palesztin erővel, a Hamásszal szemben. Húsz évvel ezelőtt volt az utolsó Fatah-kongresszus, s csak most zárult le a 2004-ben elhunyt Arafat nevével fémjelzett korszak az­által, hogy újraválasztották a Fatah élére Mahmúd Abbász palesz­tin elnököt. A vezetőségben nemzedékváltás zajlott le. A Központi Bizottság 18 választott tagjából 13-an a fiatal gárdához tartoznak, még Ahmed Koréi főtárgyalót és korábbi kormányfőt is kiszavaz­ták - állítólag korruptsága miatt - a testületből. Az újakat, a fiata­lokat úgy kell értelmezni, hogy már alaposan benne járnak a kö­zépkorban, hangadóik általában megsínylették az izraeli börtönö­ket, jól beszélnek héberül, s tisztában vannak az izraeli viszonyok­kal. Közülük a legkarizmatikusabb személyiség a jelenleg is izraeli börtönben ülő, gyükosságokért (merényletekért) ötszörös élet- fogytiglanra ítélt Marván Barguti, valamint a gázai biztonsági erők egykori parancsnoka, Mohammed Dahlán. Elfogadták a Fatah új programját, amelynek fő jellemzője, hogy alig különbözik a 20 év­vel ezelőtti, tuniszi programtól. Tartalmazza az olyan kitételeket, mint a cionista ellenség megsemmisítése, a palesztin nép joga az ellenállás minden (!) formájához - igaz, ott áll az a félmondat is, hogy a nemzetközi jognak megfelelően. És szerepelnek benne mindazok a pontok, amelyek miatt eddig a palesztinok nem tudtak békét kötni Izraellel. Vagyis elutasítja Izrael zsidó államként való elismerését, követeli a menekültek visszatérési jogát nem csak Pa­lesztina területére, Jeruzsálem - úgymond - felszabadítását, a zsi­dó kolonizáció teljes felszámolását és így tovább. Izrael csalódottságának adott hangot, teljesen elfogadhatatlannak nevezve a programot. A Fatah régi és új vezetői pedig azt hangsú­lyozták, a megújulás után van esélyük arra, hogy a 2010 januárjá­ban esedékes parlamenti és elnökválasztáson legyőzik a Hamászt. Már ha a Hamász uralta Gázai övezetben sikerül megrendezni a voksolást. A 2006-os, a Nyugat által is demokratikusként elismert választásokat ugyanis a szélsőséges Hamász nyerte, majd 2007-ben, a tiszavirág-életű egységkormány felbomlása után a Hamász Gázában puccsal magához ragadta a hatalmat, és kiverte onnan a Fatah embereit. A legfontosabb tanulság: ez a Fatah-program választási program, célja nem az Izraellel való békekötés, hanem a Hamász legyőzése. Nem jó hír ez Obamának sem, aki mielőbb izraeli-palesztin békét szeretne látni kétállamos megoldással. A Hamásszal mint terror­szervezettel az EU és az USA elvből nem tárgyal, a keménykedő Fatahhal pedig a választásokig aligha lehet zöld ágra vergődni. Ráadásul az új Fatah gyakorlati politikája is az ismeretlen kategó­riájába tartozik. A Fehér Ház közel-keleti lendületét így már nem­csak a Netanjahu-féle izraeli kormány, hanem a palesztinok is le­fékezik - egy időre biztosan. FIGYELŐ Betiltott felvonulások A magyar rendőrség megtil­totta a szombatra tervezett „Bé­ke mártíija”-emlékmenet ügyé­ben bejelentett kilenc rendez­vény megtartását - közölte a Budapesti Rendőr-főkapitány­ság (BRFK). Az emlékmenetet sajtóhírek szerint Rudolf Hess halálának évfordulója alkalmá­ból az NS Front magyar nemze­tiszocialista tömörülés szervezi. A rendőrség a közleményben azt írta, hogy „Béke mártíija”- emlékmenet elnevezéssel teg­napig tíz, magánszemély általi bejelentés érkezett a BRFK-ra, s a főkapitányság a törvényes ha­táridőn belül elbírálta a rendez­vénytartási szándékot. Hozzá­tették: Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány kilenc eset­ben - a gyülekezési jogról szóló törvényben kapott felhatalma­zás alapján - megtiltotta a ren­dezvény megtartását. (Arra nem térnek ki a közleményben, és az MTI érdeklődésére sem árulták el, pontosan melyik alapján). A tizedik bejelentésről is döntött már a rendőrség, de annak tartalmáról először a be­jelentőt tájékoztatták. A beje­lentő a kilenc tiltó határozatból néggyel szemben adott be felül­vizsgálati kérelmet a Fővárosi Bíróságra. Három beadványról a bíróság már döntött, és hely­benhagyta a rendőrség tiltó ha­tározatát. „A Magyar Köztársa­ság területén a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncse­lekmény elkövetésére való fel­hívást, valamint nem járhat má­sok jogainak és szabadságának sérelmével” - hangsúlyozta a rendőrség. A tájékoztatás sze­rint egyébként augusztus 15-ére 19 rendezvényt jelentettek be különböző szervezetek és ma­gánszemélyek. A gyülekezési jogról szóló 1989. évi II. törvény szerint a gyülekezési jog gyakor­lása keretében békés összejöve­telek, felvonulások és tünteté­sek tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket sza­badon kinyilváníthatják. A Nép­szabadsághétfőn azt írta, hogy a hungarista és neonáci szerveze­teket összefogó NS Front nevű magyar nemzetiszocialista tö­mörülés Rudolf Hess emlékére felvonulást és koncerteket szer­vez augusztus 15-én. Hess a kezdetektől Adolf Hitler náci ve­zér harcostársa, sokáig helyet­tese volt. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom