Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)

2009-08-12 / 186. szám, szerda

SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. augusztus 12., szerda 6. évfolyam, 32. szám 2010-ben jelentős bevételkiesésre számíthatnak a falvak és a városok a személyi jövedelemadók csökkenése miatt - ez év elején még mást ígért a kormányfő Önkormányzatok - hasat be! Mihez kezdjenek az elöregedő kistelepülések? Ha mostanság a kisközsé­gekről és azok költségveté­séről esik szó, kézenfekvő megoldásként általában a koldusbot, illetve a nad- rágszíjbehúzás kerül szó­ba. Alig fél éve, hogy a Szlovákiai Városok és Fal­vak Társulása Robert Fico kormánya mellé állt a vál­ság elleni harcban, s az eredmény máris kézzel­fogható - 268 millió euró- val, azaz közel 9 milliárd koronával kevesebből kell gazdálkodniuk, mint tavaly. LŐR1NCZ ADRIÁN Az önkormányzatok költségve­tése kapcsán tudni kell, hogy azok a helyi adók és illetékek címén be­szedett, a természetes és jogi személyek jövedelemadójából, valamint az egyéb kiadások kap­csán az államtól az önkormányza­tokra származtatott bevételekből állnak össze. Ez utóbbi kategóriá­ba egyebek közt az oktatási in­tézmények finanszírozása esik, ami egyes esetekben a költségve­tés 20-30 százalékát teszi ki. A he­lyi adók és illetékek ennél is ki­sebb arányban, mindössze körül­belül tíz százalékban járulnak hozzá a költségvetéshez. Nem ne­héz tehát kiszámítani, hogy az önkormányzatok büdzséje 70-80 százalékban azokra az adóbevéte­lekre épül, melyet jövedelemadó gyanánt fizetünk be az állam­kasszába, s melynek 70,3 százalé­ka onnan visszakerül a falvakhoz, városokhoz. A világgazdasági válság elmé­lyülése, a termelés visszaesése, il­letve a munkanélküliség növeke­dése az államkasszában nem kis bevételkiesést eredményezett; s hogy az önkormányzatok se ma­radjanak ki a jóból, a kormány úgy döntött, mintegy 268 millió euróval, azaz közel 9 milliárd ko­ronával kevesebbet juttat idén a városoknak, falvaknak. A Szlová­kiai Városok és Falvak Társulásá­nak vezetése azóta nyilván rájött, hogy nem jó üzletet kötött, ami­kor rábólintott a kormány válság- kezelő intézkedéseire, s a közel­múltban a pénzügyminisztérium­hoz fordult segítségért. A tárcave­zető ekkor megüzente: spórolja­nak, húzzák össze a nadrágszíjat. A kérdés most már az: mi le­gyen az olyan falvakkal, melyek­ben már nincs mit megvonni, nincs miből félretenni? Zalaba - jár, de nem jut A Szikince-patak partján talál­ható, százhetvenöt lelkes Zalaba az elöregedő kistelepülések közé tartozik. A hetvenes években jól működő szövetkezete 1992-ben szűnt meg, a munkaképes lakosok nagy része így hoppon maradt. Ma olaszok gazdálkodnak a tájon, felismerve a gyümölcsösökben, szőlőben rejlő lehetőségeket. Michlian Etelka polgármester 1990-től áll a falu élén, s mint mondja, jobb időket is megéltek már. „Zalaba éves költségvetése alig haladja meg a negyvenötezer eu- rót - mondja. - Megszoktuk már, hogy kis pénzből kell gazdálkod­nunk, s a közlemúltban többször előfordult, hogy a község egyeden főállású alkalmazottjaként nem tudtam felvenni a fizetésemet. Az állam hozzáállását inkább nem minősíteném, de ha azt mondom: elleheteüenít bennünket, enyhén fogalmazok. Az év első felében például még több mint kétezer eurót utalt át havonta a számlánk­ra jövedelemadó-részesedés cí­mén, majd júniusban ezt az összeget 1450, júliusban 829, au­gusztusban pedig 1200 euróra csökkentette. A villanyszámlánk havonta 336 euró, ehhez jön még a fizetésem, a társadalombiztosí­tási illeték, a telefonszámlák és a hulladékelszállítás - mindezt per­sze lehetetien kifizetni ebből az összegből, így hát júliusban sem vettem fel a fizetésemet.” Egy Zalaba nagyságú települé­sen a polgármester havi bére 1200 euró körül van; ehhez jönnek még a negyedéves jutalékok, ám Mich- lianné asszony ezek hallatán csak legyint. „Azt én nyugodtan elfelejthe­tem - mondja. - Néhány éve, ami­kor Pavol Hrušovský képviselő itt járt, figyelmeztetett, hogy tulaj­donképpen törvénybe ütköző, ha nem kapok fizetést, az nekem ugyanis jár. Tudom, hogy jár, vá­laszoltam, csak nem mindig jut...” Robert Fico kormánya a bevé­telkiesés kompenzálására a helyi ingatianadók és illetékek emelé­sét javasolta, ám Zalabán ez az út sem járható. „A vállalkozók többsége és a la­kosok egy része is részletekben, olykor néhány száz vagy tíz eurós tételben fizetik be az ingatlan- adót, ahogy a pénztárcájuk éppen megengedi - teszi hozzá a pol­gármester asszony. - De az is elő­fordult már, hogy egyik-másik la­kosunk a hivatalhoz fordult gyors anyagi segítségért. Ha tudok, adok; végtére is a polgármester azért van, hogy megoldja a köz­ség, a lakosok ügyes-bajos dol­gait.” Ipolykiskeszi- szándékos leépítés? A zalabai polgármester szerint a kormány szándékosan „építi le” a kisközségeket, hogy ismét köz­pontosíthassa az önkormányza­tokat - ahelyett, hogy a válság ha­tásait kiegyenlítendő, támogatná azokat. Hasonló véleményen van Molnár Anna, Ipolykiskeszi pol­gármestere is. „Eddig körülbelül évi három­millió koronából gazdálkodtunk - mondja -, s eddig is meg kellett néznünk, hová tesszük a pénzt. A költségvetés ugyanis épp hogy csak fedezte a fenntartási költsé­geket, fejlesztésre, beruházásra alig mertünk gondolni. A közel­múltban mégis megvásároltunk egy épületet, melyet községházzá szeretnénk alakítani, s be is nyúj­tottunk egy pályázatot, tízmillió korona körüli összegre. Most nem tudom eldönteni, mivel járnánk jobban: ha megnyernénk, vagy ha elutasítanák? Nem tudom, hon­nan teremtenénk elő az önrészt, ami jelen esetben kétmillió koro­nát (66390€) tesz ki...” Az ötszázalékos önrészt még csak ki tudta gazdálkodni a köz­ség - a kétmillió koronának meg­felelő összeg viszont meghaladja a lehetőségeiket. „Mindig is tapasztalható volt egyfajta, a kisközségi önkor­mányzatok megszüntetésére irá­nyuló törekvés - véli Molnár Anna -, ám azt nem gondolták végig, hogy a központosítás milyen ter­hekkel járna a nagyobb községek, városok számára. A közös hivata­lok, intézmények kialakítása és fenntartása nem kis pénzbe ke­rülne, ám az igazi vesztes a vidék lenne. A kistelepülések leépülését többé senki nem fordítaná vissza.” A polgármester asszony számá­ra érthetetlen az is, hogy a pol­gármesterek fizetése miért a tele­püléseket terheli, amikor az országgyűlési képviselők béréhez hasonlóan folyósíthatnák ezt is az állami költségvetésből. Zalabához hasonlóan itt is előfordult né­hányszor, hogy nem maradt pénz a bérekre, de a község alkalma­zottai megegyeztek egymás közt, hogy éppen aktuális családi és anyagi helyzetüktől függően mi­kor ki kapjon fizetést. Érdemes lenne kipróbálni egyszer, vajon a tisztelt ház képviselői ilyen kö­rülmények között meddig lenné­nek hajlandók megmaradni tiszt­ségükben. Vajka-telik fejlesztésre? Ha van vesztesnek nevezhető szeglete az országnak, úgy a hősi felvízcsatomától délre található szigetre szorított Nagybodak, Vajka és Doborgaz mindenképpen az. A vízlépcső megépítése kezde­tén az állam húsz-negyven fillért adott a földtulajdonosoknak a csallóközi föld négyzetméteréért, a több száz hektárnyi, vízzel el­árasztott terület után azóta sem fizet senki ingatlanadót a neve­zett községeknek. Álló Donát, Vajka polgármestere szerint ha a kataszteri hivatalban kikérnénk az ide vonatkozó iratokat, kide­rülne, hogy a falu határában a vízi erőmű hivatalosan nem is létezik, mert más a jogi állapot és más a valóság. A terület jelenlegi tulaj­donosa arra hivatkozik, hogy nem köteles adót fizetni, az adótör­vény viszont kimondja, hogy még­is. A biztonság kedvéért tehát ki­rótták rájuk az ingatlanadót, sőt öt évre visszamenőleg követelni fogják, mert koronában számolva milliós tételekről van szó. „A kisebb falvakat teljességgel lehetetlen helyzetbe sodorja, hogy az állam az év derekán meg­kurtította a költségvetésüket - mondja a polgármester. - Mi itt nagyjából évi négymillió koroná­ból gazdálkodtunk, s idén ebből is megvontak közel félmilliót. A ki­adásaink persze nem lettek kiseb­bek, sőt a szúnyoginvázió miatt növekedtek, ám ez az államot nem érdekli. Sajnálatos módon megkérdőjeleződik a további fej­lesztések sorsa; ha a megvalósí­táshoz szükséges önrészt még si­kerül is előteremtenünk, a projek­tek kidolgozását már nem biztos, hogy meg tudjuk fizetni.” Miképp nem biztos az sem, hogy a Szlovákiai Városok és Fal­vak Társulásának vezetése jól döntött, amikor ez év februárjá­ban elfogadta a kormány válság- kezelő intézkedéseit. Óvatos becs­lések szerint a rossz vüág csak jö­vőre köszönt be, amikor a válság hatásai az önkormányzatok egész évi finanszírozását érinteni fogják - s ezen az sem segít, hogy Robert Fico még 2009 februárjában is azt hangoztatta: a krízis nem lesz ki­hatással a városok és falvak költ­ségvetésének alakulására. „Ha bérekre nem is, kultúrára még telik" - mondja Michlian Etelka, Zalaba polgármestere Álló Donát: „Aföldekért sem kaptunk kárpótlást..." (Somogyi Tibor felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom