Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-08 / 183. szám, szombat
www.ujszo.com UJSZO 2009. AUGUSZTUS 8. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Újabb háború lehet Továbbra is fennáll egy súlyos katonai összecsapás veszélye Grúzia és Oroszország között - jelentette ki Miheil Szaakasvili grúz elnök a tavalyi kaukázusi háború első évfordulóján a német ARD televízióban. Emlékeztetett, hogy Vlagyimir Putyin orosz kormányfő egy éve azt ígérte: „va- lemely testrészeinél fogva fellógatja” a grúz elnököt. Szaakasvili Oroszországot vádolta a konfliktus kirobbantásával. „Ki kell mondanunk, hogy Oroszország kezdte, a háborúval megpróbálta megdön- teni a grúz kormányt és megfojtani a grúziai demokráciát.” Határozottan visszautasította, hogy a háborút az orosz támogatást élvező, sza- kadár Dél-Oszétia elleni grúz támadás robbantotta ki. (mti)- Tejó ég, már megint a békés egymás mellett élésről szónokoltál! (Peter Gossónyi karikatúrája) HÉTVÉG{R)E Megkövezéssel felérő megkövetés Lassan, de biztosan a vége felé közeledik a nyári uborkaszezon, azonban a meleg nyár e szakaszába egyelőre csak a külföldi szlovák szervezetek nyelvtörvénnyel kapcsolatos állásfoglalásai visznek némi színt, na meg Duray Miklós szarkasztikus humora. KOCUR LÁSZLÓ A hazai politikai élet veterán matadora egy olyan kijelentése miatt került megint kutyaszorítóba, melyet valószínűleg sokan osztanak, a megszólalóhoz való viszonyulásuktól függetlenül. A 2006-os kormányalakítás után az InfoRádióban fasisztának találta nevezni a Szlovák Nemzeti Pártot. Ezért Slotáék bocsánatkérést és egymillió koronát követeltek tőle. Ha ön is úgy látja ezt a kérdést, mint Duray, álláspontját semmiképp ne hozza nyilvánosságra, egyrészt mert drága lehet, másrészt, mert Szilágyi Erzsébetként levelét meg kell írnia. így tett Duray is, ám a megkövetés egy megkövezéssel ért fel a nemzetiek számára: azt ugyanis nem Andrej Sládkovič, hanem Petőfi Sándor nyelvén tette meg. Milan Kundera óta tudjuk, hogy a tréfák, még ha pillanatnyilag jó ötletnek is tűnnek, nem mindig azok, s akár balul is elsülhetnek. Duray szerint ő teljesítette a bíróság által kirótt kötelességét, a nemzetiek ezt másként látják. Mindenesetre egy esetleges nyelvi per mindkét oldal számára tanulságos lehet... Akárhogy is végződjön a történet, a közadakozás helyett példás tett lenne, ha az a zsolnai kerületi lakos, aki elvitte a héten a jackpo- tot, beszállna az esetleges bírság kifizetésébe. Ebből aztán a nemzeti vezér kifizethetné az útlevélellenőrzés nélkül való felszállásért kiszabott bírságot. Már ha kapna... Persze, az is lehet, hogy ő a nyertes szelvény gazdája. Kisebbségiként furcsa volt azzal szembesülni, hogy egyes kisebbségi szlovák szervezetek érthetetlen módon szimpatizálnak a nyelvtörvénnyel. Előbb a Külföldi Szlovákok Világszövetsége adott ki egy nyilatkozatot, melyben kulturális identitásuk fontos részének nevezték a jogszabályt, egyben deklarálták a szlovák nemzet egységét és oszthatatlanságát (érdekes mód, ha valaki ugyanezt a magyar térfélen teszi meg, rögtön Trianon relativizálóját, revizionistát, nacionalistát látnak benne). Csak azt nem értem, hogy a bánatba lehet az ő kulturális identitásuk része, amikor a nyelvtörvény hatálya csak Szlovákia területére terjed ki. És miért jobb nekik attól, ha nekünk rosszabb. A felhíváshoz csatlakozott a Nagy- Britanniában élő szlovákok szövetsége is. Kíváncsian várom, hogy az ugandai, nepáli, naurui szlovákok mikor állnak elő saját felhívásukkal. De legalább Robert Fico előkerült a héten. Előzőleg a szlovák sajtó egy szegmense próbált találgatni, hol is lehet a gerincbántal- makkal küszködő honfiú. Végre előkerült, és tartott egy haknit a nagy állami építkezéseken. A hátfájás nagyon kellemetlen tud lenni, ezért ebből mihamarabbi gyógyulást kívánunk neki, de jó lenne, ha a kórral együtt eszméi egy részétől is megszabadulna. A válság nyertese a Fiat és a rendkívül agresszív üzletpolitikát folytató Volkswagen lehet Visszaüt a roncsprémium, tovább szűkül az autópiac MTl-ELEMZÉS A bevezetett roncsprémium- akcióknak köszönhetően idén a vártnál jobb készpénzpozícióban, de nem jobb eredménnyel zárnak az európai autógyártók. A válság előtti keresleti szint elérésére 2014-ig nincs is esély - áll a Calyon Bank elemzésében. Viszont a roncsprémium hosszú távú ártorzító hatása kivédhetetlen. A válság nyertese a Fiat és az agresszív üzletpolitikát folytató Volkswagen lehet. A keresletösztönzési akciók sikere révén Európában a gyártók megszabadulnak a felhalmozott készletektől, ám ez hiába javítja készpénzforgalmi (cash flow) pozíciójukat, eredményüket nem segíti számottevően, mert a programok főként az eleve alacsonyabb árrésű A és B kategóriás autókat érintik, és ezeket is rendkívül nyomott áron tudják értékesíteni. A Calyon Bank ágazati szakértője szerint a német roncsprémium keretében idén összesen mintegy másfél millió autót adnak el, ám ennek csak mintegy fele a nettó keresletösztönzés, vagyis az olyan értékesítés, amely az akció nélkül nem jött volna létre. A franciáknál ugyanez a szám 300 ezer, az angol modellről viszont még csak annyit lehet tudni, hogy sikerre van ítélve - május elejével indult. A többi - olasz, spanyol, luxemburgi, portugál és osztrák - akciók európai szemmel önmagukban nem mérhető hatásúak, részben azért, mert nem annyira a kereslet ösztönzésére, mint inkább a szén-dio- xid-kibocsátás csökkentésére irányultak. Mindent egybevetve a programok idén 2 millióval növelik az. új autók értékesítését Európában, így az összesített eladások „csak” 8,5 százalékkal esnek vissza tavalyhoz képest, összesen 12,4 millióra. Csakhogy a most felpörgetett kereslet később visszaüt. 2010-re korábban már a piac stabilizálódását, sőt enyhe emelkedését prognosztizálták, most azonban jövőre is 8 százalék körüli visszaesést vetít előre az elemzés. Ez még akkor is igaz, ha több országban a roncsprémium valamilyen szintű fenntartásával számolnak, hiszen a politikának nem érdeke, hogy az idén megmentett ágazatot jövőre újabb jelentős keresletcsökkenés mellett magára hagyja. Enyhe növekedésre ennélfogva csak 2011-től lehet számítani, akkor a kifutó programokat és a nyomukban megmaradó alacsony árakat már ellensúlyozhatja a gazdasági növekedés. Az európai gépjárműkereslet azonban mindent egybevetve sem érheti el a válság előtti szintet 2014 előtt. A válság két nagy nyertese a Fiat és Volkswagen lehet. Előbbi azért, mert legnagyobb erőssége éppen az A és B kategóriás autók gyártása, ráadásul ezek többségét Lengyelországban állítja elő, ahol a január óta 26 százalékkal gyengült zloty miatt autónként mintegy 1000 eurós értéknövekedést mutathat fel a cég. A Volkswagen azért kerülhet ki jól a válságból, mert a korábban felhalmozott, 10 milliárd eurós készpénzpozícióját kihasználva rendkívül agresszív stratégiát folytat. Az elemzés példaként említi a Golf VI árazását, amelynél a 2500 euró állami támogatást a cég további 4600 eurós árengedménnyel fejelte meg, az így kialakuló, 10 000 euró alatti induló ár pedig alacsonyabb a kifutó Polo modell listaáránál is. A Boulanger szerint a válság előtti idők azonban már sohasem térnek vissza. A méretgazdaságosság minden korábbinál jobban felértékelődik, és az ágazat jövedelmezősége csak akkor biztosítható, ha az autógyártók jelentős hatékonyság- növelést és kiadáscsökkentést hajtanak végre. Ezek a fejlesztések azonban éppen az enyhe felívelés korában érnek majd be, és emiatt rendkívül nehéz lesz elfogadtatni őket a szak- szervezetekkel. VENDÉGKOMMENTÁR Húsz év múltán BALIA D. KÁROLY A budapesti 56-os Intézet digitális fényképadatbázisában érdekes fotót találtam. Engem ábrázol, amint éppen mikrofon előtt állok a VI. Anyanyelvi Konferencián, Kecskeméten, 1989 augusztusának elején - azaz pontosan húsz esztendeje. Hangfelvétel nem tartozik a dokumentumhoz, pedig érdekes lenne tudni, vajon miről beszéltem. Szinte bizonyos, a kárpátaljai magyarság anyanyelvhasználatát illetően a legnagyobb bizakodásomnak adtam hangot. Magasra emelt tekintetemből sugárzik az optimizmus. Volt rá okom: akkor velünk nagyon meglódult az idő, egy súlyos holtpontján átlendülve jó felé fordult a történelem kereke. Látszott, hogy az a rendszer, amelyben felnőttünk, s amellyel kisebb vagy nagyobb mértékben megalkudtunk, menthetetlenül összeomlik, s nem volt kétségünk afelől, hogy egyjobb, szabadabb világ következik. Bár a Szovjetunió végleges széthullására még két esztendőt várni kellett, és bár abban sem lehettünk egészen biztosak, hogy az átmenet békésen zajlik majd, mégis vártuk, siettettük a változást, hittünk a demokrácia megszületésében és gyors megerősödésében. Olyan világ eljövetelében hittünk, amelyben maradéktalanul gyakorolhatjuk kollektív és egyéni nemzetiségi jogainkat, amelyben felvirágozhat kultúránk, kibontakozhatnak elfojtott értékeink. Hittünk abban, hogy lakóhelyünk egy jogállamhoz fog tartozni, s hogy az elkerülhetetlen magyarországi változások is nekünk kedveznek majd, anyaországunk felvállalhat bennünket (konkrét materiális támogatásokra akkor még nem is számítottunk, csupán erkölcsire: arra, hogy a magyar nemzet elidegeníthetetlen részének elismerjenek). És maradéktalanul hittünk magunkban is, értékeinkben, amelyek kibontakoztatásának eddig csupán külső, politikai akadályai voltak - amint megnyílnak a lehetőségek, lesz majd itt olyan magyar élet, hogy ihaj! Szinte megelőlegezve a még ki sem alakult feltételeket, magam is nagy lépésre szántam magam, folyóiratot alapítottam, címe nem véletlenül lett az, hogy Hatodik Síp: a magyar irodalom ötágúságából kifelejtődve elérkezettnek látszott a pillanat, hogy a saját szólamunkat a többihez hozzáadjuk. Nézem a húsz évvel ezelőtti képet. Ez még az eufória előtti pillanat. 90-ben Magyarországon megtörténik a rendszerváltás, az első demokratikus választások nyomán Antall József kormánya a nemzetpolitika szintjére emeli a határon túli magyarság kérdését. 91-ben megalakul a független Ukrajna, amely első törvényeivel messzemenő jogokat biztosít a területén élő nemzeti kisebbségeknek. Új erőre kap a kárpátaljai magyarság önszerveződése. Látszólag minden együtt lenne a nagy meneteléshez! Ám a nagy lelkesedés után következtek a csalódások. Nemcsak az derül ki, hogy Ukrajna a diktatúra romjain nem képes azonnal jóléti államot építeni, hanem az is, hogy a demokrácia hagyományainak idült hiánya miatt a jogállamiság létrejötte is évtizedekig várat majd magára. Nemcsak arról kellett megbizonyosodnunk, hogy a mindenkori hivatalos Magyarország belpolitikai csatározásokban kívánja kijátszani a határon túli magyarság kártyáját, hanem arról is, hogy a támogatások rendszere a célközösségben klientúrát hoz létre, s a megélhetési magyarok csoportjai a közösség érdekei fölé helyezik önérdekeiket. És nem csupán azt kellett megtapasztalnunk, hogy saját köreinkben is felveti sunyi fejét a széthúzás, az akamokság, a nyerészkedés, hanem azt is, hogy baj van a belső értékekkel is: a kevés kincset megelőzve tört felszínre a sok süányság. Mindez a húsz évvel ezelőtti fénykép égre emelt tekintetéből még nem olvasható ki. A szerző kárpátaljai szépíró, publicista FIGYELŐ Bántalmazták Jirí Menzelt Bántalmazták Dubrovnikban Jirí Menzelt. A nemzetközi hírű cseh filmrendező és stábja egy dubrovniki vendéglő előtt készült néhány percet forgatni, ami a tulajdonos részéről ellenséges reakciókat váltott ki. A tulajnak legfőképpen az nem tetszett, hogy az egyik járdán felállított kamera eltakarta azt a reklámtáblát, amely a napi menüt és a speciális ajánlatokat tartalmazta. A Jutarnj i List című horvát lap szerint a vendéglős a kamerák beállítása közben durván sértegetni kezdte a filmeseket, s elengedte a füle mellett Menzel magyarázatait, hogy mindössze néhány percről van szó. ,Á tulajdonos láthatóan ideges volt és kissé hisztérikusan reagált. A pincérek belekötöttek az operatőrökbe, lökdösni kezdték őket, míg engem egyszerűen félrenyomtak” - írta le az incidenst Menzel. „Máskülönben semmiség volt az egész” - összegezte a filmes. A vendéglő tulajdonosa azzal érvelt, a reklámtábla eltakarása meggátolja a járókelőket abban, hogy megnézzék a menüt és esetleg betérjenekhozzá. Az incidens során senki sem sérült meg. A 71 éves Menzel a hatvanas években a Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmjéért Oscar-díjat kapott. A horvát televízió megbízásából filmezett Dubrovnikban, a tévé két dokumentumfilmet rendelt tőle, ezeket amolyan turistacsalogatóként kíván- j ák felhasználni Horvátországban, illetve külföldön. Menzel Horvátországban is nagyon népszerű, filmjeinek többsége kasszasiker volt. Az utóbbi években ráadásul gyakori vendég is; a forgatáson kívül több neves helyi színházban rendezőként is sikert aratott. (mti)
