Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)

2009-08-07 / 182. szám, péntek

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 7. www.ujszo.com PENGE Fájdalmas harmónia A művész gyerek, a gyerek művész, szinte minden író, költő érzi magában a gyereket, Kornis Mihályra azonban ez fokozottan áll, ő, varázsszóra, meredeken le tud süllyedni, testestül-lelkes- tül, a gyermeki létállapotba, hi­hetetlenül emlékeznek a zsige- rei, az érzékei, a nyelve ilyenkor szaftokkal telik meg, s egy „más­milyen” gyökérzet-grammatikát hoz elő onnét. A rakoncátlanság, amit kinevelünk a gyerekből, Radics Viktória kritikai rovata maga-magunkból is - mert ez lesz a létföltételünk -, nála duz­zadó, robbanékony nyelvi erővé válik, mely felhozza a mélyből (vagy le a magasból?) azt a más­világot, az elvesztett sávot, ami „nekem az ég”, másnak a fű ta­lán, vagy valami gyerekkori ős­kép, holdudvar, mély benyomás. A „hazafutás” alcímet viselő könyvecske, melynek főcíme: „Nekem az ég” - s a címek közt máris vibráció lép fel -, gyerek­kor-próza, de nem csupán ön­életrajzi visszaemlékezés, ha­nem lesüllyedés/fölemelkedés, nem csak az időben s a történe­lemben, hanem az emberi lény­ben. Az ötéves kisfiút a szülei ki­adják falura, hogy friss levegőt szívjon. A kaposmérdi paraszt­család nem sokat törődik vele, legföljebb fenyíti, a kisfiú egye­dül van az udvaron a jószágok között. Az író visszagyerekese- dik, és így mi olvasók is egy kicsi gyerek szemével látunk, fülével hallunk, és fölvesszük magunk­ba kavargó, széles amplitúdójú és erőteljes érzéseit. Szép aján­dék az olvasónak: gyerekként érezni! A gyereknyelvet, a táj­nyelvet meg a pesti családi nyel­vet keverve-kavarva Kornis Mi­hály nagyszerű hangerőt adott ennek a prózának. A felidézett beszéd, a belső beszéd, a gyerek­iélek művészien megtöltött ér­zéki beszéde minden leírást fe­lülmúló evokatív erővel bír. Az olvasó azon kapja magát, hogy érzékeli a nyomorú falut, a „ki­tett gyermek” szorongásait, lá­zadásait, félelmeit, szívállapo­tát. Az olvasás idejére visszanye­ri az elemi létezés „hangulatát”, azt a hangoltságot, amit a felnőtt óhatatlanul elveszít. Kornis új kisregénye ugyan­akkor képeskönyv is, fotók és áb­rák, képecskék találhatók benne, melyek egyrészt az égboltot hoz­zák be, a napot, a felhőket, más­részt pedig a korabeli életvilágot jelzikki. 1954-etírunk.ARákosi­Értékelés: 0090000904 korszak képi dokumentumai, je­lei azt mutatj ák meg, amit a kisfiú nem tud, viszont az ő világába is beszűrődik, sőt fizikailag betör. A zsarnokság nyomorgató „han­gulata” belengi a prózát-bizony, egy ötéves gyermek életecskéjét is a markában tartja. Ennek el­lenpontjaként az égbolt-fényké­pek azt a nyitottságot-tágasságot és szépséget érzékeltetik, amit a gyerek szintén magába szív. („Megittam az eget. Ahogy szok­tam. Bennem vanmégmost is.”) A kisfiú számára a parasztud­varon, szülők nélkül eltöltött néhány nap töményen trauma- tikus időszak. Kornis mesterien nyúl bele a trauma izzó gomo- lyagába - a kritika itt elhallgat, mert csak banalizálná és elron­taná azt a nagyon finom képi és nyelvi szövevényt, amely a lé­leknek ezt a hányt-vetett, vulka­nikus tájékát annak közölhetet- lensége ellenére irodalmilag és képzőművészetileg megjeleníti. (Tegyük itt hozzá, hogy Kornis egyébként is leleményesen él az intermedialitás lehetőségeivel.) Roppant lélektani anyagot gör­get ez a sűrített, kihagyásos kicsi próza, és fontoskodás nélkül, természetes humorral, frissen, nedvesen és üdén tátja fel. Noha ezúttal az író csöppet sem moralizál, egy erkölcsi pél­dázat is rejlik az anyagban barát­KORNIS MIHÁLY NEKEM AZ ÉG HAZAFUTÁS ságról, szolidaritásról és ennek csúfos-borzalmas végéről, meg a nagy fenyítő mechanizmusról, mely erre a diktatúra jármában nyögő világra (tényleg „totalitá­riusán”) rátelepszik. Kép, nyelv, jel, hang, ábra és ábrázolás tökéletes művészi összhangot alkotva teremtett meg a vadonatúj, szellős kis Komis-műben egy érzelmekben gazdag, telt, önálló világot, mely azért is feledhetetlen, mert va­lamennyiünkben ott lakozik, la­pul, lebeg, és bármily fájdalmas vagy nyomasztó, boldogság, ha előjön s megmutatja vad színeit. Kornis Mihály: Nekem az ég. Hazafutás. Kalligram, 2009. Bujtor nincs túl az életveszélyen Nincs még túl az életveszélyen Bujtor István színművész, a veszp­rémi Petőfi Színház igazgatója - közölte a család felhatalmazására a színház szóvivője csütörtökön. Tájékoztatása szerint Bujtor István szervezetében súlyos fertőzés miatt légzési elégtelenség lépett fel, és a vérkeringése összeomlott. A 67 éves művész állapotát sikerült stabilizálni. Bujtor Istvánt továbbra is a veszprémi megyei kórház­ban kezelik. A színidirektor az intézmény intenzív osztályára a múlt héten pénteken rosszullét miatt került be. (mti) Karlovy Vary idei fesztiválja két új klippel gazdagodott, a kérdés csak az, kiről készülnek az új portrék? Mesék a kristálygömbről Robert De Niro haladékot kért... (TASR/AP-felvételek) Andy Garcia feladta korábbi elképzelését Iyan Zachariáš napjaink tíz legjobb reklámfilmren­dezőinek egyike. Világvi­szonylatban. Ezt egy amerikai szaklap írja a harmincegynéhány éves cseh rendezőről, aki játék­filmet ugyan még nem ké­szített, fesztiválklipet vi­szont már hatot. SZABÓ G. LÁSZLÓ Karlovy Vary tavaly mustráján az ő tehetségét dicsérte mindenki, szakma és közönség, amikor a já­tékfilmek előtt a Danny DeVitóról, Harvey Keitelről, Milos Formán­ról és Vera Chytilováról készült öt­letes és humoros másfél percese­ken szórakozott. A klipek fősze­replője természetesen a fesztivál nagydíja, a Kristályglóbusz volt, ez az üvegből készült, karcsú, me­zítelen lányalak, aki áttetsző gömböt tartva a kezében több je­les alkotónak szerzett már öröm­teli pillanatot. Tizenhárom éven át minden esztendőben másvalaki forgatott klipet a fesztivál vászná­ra. Köztük Jan Svérák, Sasa Gede­on, Petr Zelenka, David Ondŕíček, Jan Hŕebejk... mígnem tavaly vál­toztattak e nemes hagyományon. A vüágszinten egyre nagyobb el­ismerésnek örvendő Karlovy Va- ry-i seregszemle vezetői úgy dön­töttek: Ivan Zachariášt kérik fel, hogy teremtsen új hagyományt. Minden évben forgasson másfél perces, szellemes kis történetet azokról, akik már megkapták a Kristályglóbuszt - s ki tudja, mi­lyen sorsra jutott a kezükben? így tudtuk meg, hogy Danny DeVito, a hollywoodi kis köpcös ezzel csa­pott rá egy korán jött reggelen az őt ébresztő szállodai telefonra, hogy Harvey Keitelnek, miután ráesett, ettől dagadt be a lábfeje, hogy Milos Forman a gyógyszerét zúzza porrá vele, s hogy Véra Chy- tilová hosszasan zsörtölődve, ám annál leleményesebben áttetsző szalagragasztóval fogta össze a szoborlány kezéből kiesett és da­rabokra tört gömböt. Ivan Zachariáš valóban remek rendező. Humora van. Pontosan fogalmaz. Másfél percben képes hangulatot teremteni, bemutatni és portrét rajzolni. A poén sosem sikkad el. Idén két újabb klippel bővült a fesztivál gyűjteménye. A kubai származású amerikai színész, Andy Garcia a főszereplője az egyiknek, Jirí Menzel Oscar-díjas prágai rendező a másiknak. Pe­dig a korábbi elképzelések sze­rint előbb Robert de Niro lett volna soron. Csak aztán közbe­szólt valami. „Három forgatókönyvet kért tő­lem a színész ügynöksége - avat be a részletekbe Ivan Zachariáš. - így akarták megteremteni Robert De Nirónak a választás lehetősé­gét. Csak éppen elfelejtették kö­zölni velem: az Oscar-díjas Dü­höngő bika nem szeretné, ha bármelyik történetünk egy kicsit is utalna korábbi filmjeinek vala­melyikére. Ennek köszönhetően mind a három elképzelésünk pil­lanatok alatt szertefoszlott. Ki kel­lett találnom egy negyediket, amelyet el is fogadott végre, és május végén indultunk volna New Yorkba, hogy leforgassuk a klipet. Egy héttel a megadott időpont előtt azonban levélben kért elné­zést tőlünk, hogy a dolog mégsem megy, mivel ő is forgatni kezd, pontosan azon a napon, amikor már velünk dolgozott volna. Ezért aztán őszre csúsztattuk a klip elkészítését.” ­így lépett Robert De Niro he­lyébe Andy Garcia, hogy az „egy külföldi, egy hazai” felállás meg­maradjon a vásznon. Csakhogy ez a klip sem készülhetett el zökke­nőmentesen. „Az én tervem az volt, hogy golflabdával eltalálja az üveg­szobrot, ám a labda, akár a bume­ráng, visszakerül hozzá - ecseteli korábbi elképzeléseit a rendező. - Andy Garciának azonban nem igazán tetszett az ötlet. Jobb po­énra éhezett. Ki is talált valamit a feleségével. Történetük szerint amint hazaér, már ül is a zongo­rához, amelyen természetesen a saját szerzeményét játssza, a hangszer a fesztiváldíjjal van alá­támasztva, s ahogy ott nyomkodja a billentyűket, hirtelen az ölébe ugrik egy macska. Mire a zongora megbillen, közben figyelmezteti a felesége, hogy menjen el inkább a gyerekért az óvodába. Az én sze­memben ez a felhőtlen amerikai élet reklámja lett volna, ezért gyorsan lebeszéltem róla. Szeren­csére tetszett neki a másik ötle­tem, miszerint ott áll házuk bejá­rata előtt, és a szoborral veri szét a zárat, hogy bejuthasson végre.” Jirí Menzel az íróasztala mö­gött, a székkel hintázva figyeli, hogyan takarítgat a szobájában Eliška, a bájos, fiatal bejárónő. „Minden úgy került a filmbe, ahogy megálmodtam - lelkende­zik Ivan Zachariáš. - Ahogy az várható, azt találtuk ki, hogy Menzel úr, miközben a lány csinos popsiját bámulja a varázsgömbbé változott glóbuszban, hanyatt fog esni a székkel. Természetesen iz­gultunk a jelenet miatt, hiszen mégis csak egy hetven felett járó emberrel volt dolgunk, és nem akartuk, hogy baja essen. De ahogy az lenni szokott, semmi sem ment elsőre. Ötször vagy hat­szor vettük fel a jelenetet, mire végeztünk, de elmondhatom: Menzel úr még mindig remek kondícióban levő, rugalmas testű férfi.” A fesztivál következő két klip­jének egyike tehát New Yorkban készül, Robert De Niróról, de hogy ki lesz a másik, a cseh klip alanya, egyelőre nem dőlt el. Le­hetne akár Juraj Herz vagy Jan Švankmajer is, elvégre már ők is megkapták a Kristályglóbuszt. Ivan Zachariáš szerint még van néhány év, amíg „futja a kész­letből”. De mi lesz, ha „elfogynak” a nagy öregek? Ha már Jan Némec, Ivan Passer és a többiek is mind sorra kerültek? Lesznek-e addigra újabb „nagy csehek”? Őszülő halántékú külföldi sztár­ból ugyanis sokkal több van. Megegyezés született a Jackson-filmről Hatvanmillió a jogokért MT1-HÍR Los Angeles. Megegyezés szü­letett arról, hogy film készül a ter­vezett Michael Jackson-koncert- sorozat próbáin rögzített felvéte­lekből; a Columbia Pictures és a koncertszervező AEG Live közötti egyezséget bírósági döntés végle­gesíti. A Los Angeles-i fellebbviteli bíróság az augusztus 10-re kitűzött meghallgatáson hagyhat­ja jóvá a megegyezést, amelynek tárgyát a This Is It címmel terve­zett koncertsorozat előtti próbá­kon rögzített felvételek képezik. Az AEG Live a Sony Pictures En­tertainment kötelékébe tartozó Columbia mellett az elhunyt éne­kes végakaratának végrehajtóival is megegyezésre jutott. A nyilvá­nosságra került bírósági doku­mentumok szerint a Columbia 60 mülió dollárt fizet a jogokért. A bevételekből Jackson hagyatéka 90 százalékot, az AEG Live pedig 10 százalékot kap. A sajtó már jú­niusban arról számolt be, hogy küszöbön áll egy lehetséges meg­állapodás egy film készítéséről, amelyhez a tervezett londoni visszatérés előtti felvételeket használnák. A próbák során több mint száz órányi felvételt rögzí­tettek. A filmről kötött megállapodás mellett megegyezés született a Jacksonhoz kötődő emléktárgyak forgalmazásáról is, ezeket a Uni­versal Music Group alá tartozó Bravado International Group áru­síthatja majd. Hodek Dávid együtt zenélt Juraj Griglákékkal Ámulatba ejtette a közönséget Pozsony. A Pozsonyi Kulturális Nyár Dzsessz a torony tövében so­rozatában szerdán este Juraj Grig- lák basszusgitáros és együttese lé­pett közönség elé. A koncert érde­kessége, hogy a felnőtt zenészek­kel együtt zenélt a mindössze ti­zenegy éves, varázslatos tehetségű dobos, a komáromi Hodek Dávid. Tapasztalt muzsikusokhoz mérhe­tő játékával ámulatba ejtette a Primáši palota udvarán összegyűlt fővárosi közönséget. „A pódiumon nem érzékelem Dávid életkorát, ha lehunyom a szemem, egy ko­moly muzsikus érett játékát hal­lom, ez benne a raritás” - mondta az ifjú muzsikustehetségről Juraj Griglák. (tasr) Hodek Dávid a pozsonyi koncer­ten (TASR-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom