Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-04 / 153. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 4. Szalon - hirdetés 13 DVD-EXTRAK A SZALONBAN Romeo és Júlia, Will és Viola H. NAGY PETER Geoffrey Rush mint a Szerelmes Shakespeare extrája.. Viszonylag ritka, hogy irodalomtörténeti vagy irodalomelméleti munka sikerkönywé váljon. Olykor azonban előfordul. Géher Pista bácsi írta pár évvel ezelőtt: „Szavahihető szemtanútól hallottam, hogy a kaliforniai könyvesboltok előterében tornyokban áll az új Shakespeare-életrajz, és a vásárlók úgy viszik, mint a bestsellert.” A szóban forgó életrajz Stephen Greenblatt Will in the World: How Shakespeare became Shakespeare című remekműve (magyar fordításban: Géniusz földi pályán. Shakespeare módszere). E könyv Köszönetnyilvánításából megtudhatunk egy igen érdekes keletkezéstörténeti mozzanatot: „Jelen kötet ötlete évekkel ezelőtt merült fel egy beszélgetésben, amit Marc Normannal folytattam. Ő éppen akkoriban kezdett írni forgatókönyvet Shakespeare életéről, amely a későbbi híres film, a Szerelmes Shakespeare alapja lett.” Vagyis a Will in the World és a Shakespeare in Love egy tőről fakad. Az ötlet pedig mondhatni nem volt rossz, hiszen a „tudományos” sikerkönyv mellett egy hét Oscar-díjat kapó produkciót eredményezett. Miben is áll ez a koncepció? Géher prof megfogalmazásában: ,.Annak idején Jan Kott magyarul is kiadott könyve: a Kortársunk Shakespeare keltett nálunk szenzációt azzal, hogy Shakespeare gondolatait a mi elménkben tük- röztette. Harmincöt év múltán a Géniusz földi pályán más úton kalauzolja az olvasót: minket avat Shakespeare kortársaivá.” így igaz; s hosszan lehetne méltatni ennek a módszernek a hozadéka- it, számunkra most azonban csak egyeden vonása említendő. Greenblatt ugyanis oly módon építi fel a Shakespeare-portrét, hogy a korabeli dokumentumok játékba hozása mellett a „géniusz” műveiből indul ki (nem pedig fordítva). Ugyanígy jár el a Szerelmes Shakespeare című film is, melynek sztorija a Romeo és Júlia keletkezését beszéli el, de úgy, ahogy annak dramaturgiája a szerzővel - tegyük fel - megtörténhetett. A tény és a fikció tehát olyan szerencsésen keveredik össze Normann és Stoppard szenzációs forgatókönyvében, hogy ez minden idők leghíresebb szerelmi történetét egyben a szerző látens életeseményeként tudja közeibe hozni. Azaz Shakespeare (Joseph Fiennes) nem csak írja, alakítja, játssza Romeo szerepét, hanem szinte egy vele; ahogyan Lady Viola (Gwyneth Paltrow) is összeolvad Júliával. (Ez a dinamika persze sokkal izgalmasabb, hiszen kontaminációk és szétválások sorozata jellemzi, melynek eredményeképpen Willből Shakespeare lesz, de ebbe most nem mennék bele, jó szakdolgozattéma.) Greenblatt monográfiája - ami egyébként „tudományos kalandregénynek” is felfogható - természetesen több helyen is kitér a mester szerelmi életére. Ennél azonban szempontunkból fontosabb, hogy mit mond az életmű rétegzettségéről. (Hosszabban idézem.) „Azok az összkiadások, amelyek Shakespeare drámáit műfajok szerint különítik el - először jönnek szép sorban a komédiák, azután katonásan a királydrámák, majd a tragédiák, végül pedig a regényes színművek hamisan állítják be, hogy valójában hogyan alkotott. Ugyanilyen megtévesztő, ha a műveket a szerző lelki fejlődésének vélhető menete szerint rendezik el: az ifjonti könnyedségtől a hatalom kérdésének komoly vizsgálatán és a halandóság feletti mélabús töprengésen át az aggkor derűsen letisztult bölcsességéig. Mert itt olyan szerzőről van szó, akinek az asztalán (és képzeletében) ugyanabban a pillanatban fér meg a Szentivánéji álom és a Romeo és Júlia, és aki úgy gondolta, hogy az egyik boldog nevetését minden további nélkül át lehet fordítani a másik könnyeibe.” (225. old.) Az irodalomtudós itt minden bizonnyal telibe talál, s ezt az érzésünket maximálisan felerősíti John Madden (rendező) filmje is. Evidens lenne ennek alátámasztásául a mű végére utalni, a búcsújelenetre, melyben szintén két darab összeér (a Romeo és Júlia a Vízkereszttel). Mégsem erre terelném a figyelmet, hanem a film nyitóképeire. A narráció alatt a Rózsa Színházat látjuk, majd a hitelezői által megkínzott Phüip Henslow-t (Geoffrey Rush), aki kénytelen-kelletlen alkut köt a Romeo és Etelka, a kalóz lánya című (!) készülő mű színpadra állításáról, s ezzel megmenekül az adósok börtönétől. Ezután egy rövid párhuzamos montázs következik: Henslow rohan a kéziratért, miközben - plusz a főcím alatt - Shakespeare-t figyelhetjük munka közben. A mesternek nem megy az írás, a kéziratlapot összegyűri és eldobja. A papírga- lacsin egy koponya mellett landol... A második selejt egy ládába hullik... Majd a szerző egy almába szúrja a tollát... Henslow megérkezik, s természetesen a kéziratról faggatja a drámaírót, aki a „hol a darab?” kérdésre azt feleli, hogy ,jó helyen, bezárva itt”, s a fejére a mutat. Ez a jelenet egyrészt felvillantja a film alap- problémáját (tényleges „múzsa” nélkül nem készülhet hiteles szerelmi történet), másrészt viszont remekül illusztrálja Greenblatt fenti észrevételét (mi minden kavaroghat abban a fejben?), s persze vizuálisan - a tárgyakon keresztül - több Shakespeare-da- rabra is utal (a koponya pl. a Hamletié). Ez a finom szerkesztés mindvégig jellemzője marad a Szerelmes Shakespeare-nek, ezért a mű bizony filológusoknak is bátran ajánlható. Persze mindezt nem kell azért annyira komolyan venni, hiszen a film hemzseg a vígjátéki elemektől és a történeti poénoktól. (Az utóbbiak közül a fiatal Webster két „vérgőzös” beszólása a kedvencem, de ezt most hagyjuk.) Emellett a DVD-kiadvány is tartalmas szórakozást ígér, hiszen az extrák segítségével nyomon követhetjük a produkció születését. A werk-filmben igen sokan szóhoz jutnak, a főbb színészektől kezdve az alkotókon keresztül a kiváló jelmeztervező Sandy Powellig. Tényleg pompás. Valaki azonban hiányzik innen. Pláne azért feltűnő ez, mert a sztori kapcsán megkérdeznek egy Shakespeare-kuta- tót is... De nem azt, akire gondolnánk! A fenti háttér fényében azonban még evidensebb, hogy Stephen Greenblattnek ott volna a helye az extrák között. A Szerelmes Shakespeare koncepciója ugyanis éppen az ő könyve felől kapta a lehető legnagyobb elméleti támogatottságot. Márpedig ha egy romantikus filmvígjáték és egy irodalomtudományi iskola kiindulópontja találkozni tud, akkor ez mindennél jobban szemlélteti, hogy a témán túl is „van valami a levegőben”. Valami, amit az új historizmussal és Greenblat- tel szólva úgy lehetne megfogalmazni, hogy „milyen félelmetesen közel vannak hozzánk azok, akiket messziről nézünk”. S ezzel valószínűleg maga Shakespeare is egyetértene... De ne menjünk ennyire „messzire”; maradjunk csak annyiban, hogy a Géniusz földi pályán és a Szerelmes Shakespeare egymás „extráinak” tekinthetők. így nem pusztán „közelebbi” lesz a kép, de élesebb is. ... és a filmben, Phüip Henslow-ként Tiszta egyesek Ismét szerepelhetsz az Uj Szóban Ismét várjuk a tiszta egyes bizonyítványokat! Ismét ajándékozunk! lx lEmmň km&bpá? 3x MdMa §13® ľŽ&mmÉémä elektromos sudoku Mit kell tenned? Töltsd ki az alábbi szelvényt (fénymásolatot nem fogadunk el)! Ragaszd az arcképedet a megjelölt helyre! A szelvényhez csatold a bizonyítványod fénymásolatát! A szelvényt a bizonyítvány fénymásolatával együtt küldd el a következő címre: Redakcia Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1 A borítékra írd rá: „Tiszta egyes"! Beküldési határidő: 2009. július 10. A játékban csak azok az alapiskolás tanulók vehetnek részt, akik a 2008/2009-cs tanévet tiszta egyes bizonyítvánnyal zárták. A jelentkezők arcképét a nyár folyamán, szerdánként az Üj Szó Szülőföldünk mellékletében közöljük. Jelentkezési szelvény Vezetéknév: Keresztnév: A FÉNYKÉP HELYE L _ _ _ _ _ _ _ _ . Lakhely (magyarul is): Utcanév, házszám: Irányítószám: Telefon: Az iskola neve/település (magyarul is): Osztály:
