Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-31 / 176. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 31. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ A német titkosok Jackson-aktája Aktát nyitott Michael Jack- sonról a néhai NDK titkos- rendőrsége, a Stasi, mert a popsztár 1988. június 9-én a berlini fal közelében adott koncertet. A legnagyobb példányszámú német újság, a Bild című bulvárlap szerint a Stasi vezetői attól féltek, hogy a koncert miatt keletnémet fiatalok fognak behatolni a tiltott zónába a Brandenburgi kapunál, hogy közelről hallhassák a Nyugat- Berlinben éneklő popsztárt. A Stasi aktájában több NDK-s fiatalról név szerint tesznek említést, a titkosrendőrség ugyanis úgy vélte, hogy ezek a fiatalok készek lettek volna szembeszállni a keletnémet rendőrökkel is, hogy hallhassák a koncertet. (mti) Embrionális őssejteket a világon sehol nem alkalmaznak hivatalos gyógyításban Még nem sejthető a sejtügy vége A magyar rendőrség egy ukrán beteg illegális sejtterápiája előtt csapott le a gyanúsítottakra a budapesti Nyíró Gyula Kórház területén működő magánkórházban, ahol néhány órára béreltek helyiséget a beavatkozáshoz. MT1-ÖSSZE FOGLALÓ A Népszabadság úgy tudja, hogy a helyszínen lefoglalt fecskendőkben és infúziókban nem őssejteket, hanem emberi fehérjét és sóoldatot találtak. így könnyen lehet, hogy az őssejtet ígérők becsapták a pácienseiket. A Népszabadság információi szerint a csoport média- szereplései hívták fel a gyanús beavatkozásokra a rendőrség figyelmét, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy noha elvileg tilos, de mégis zajlik gyógyítás embrionális őssejtekkel. A Nemzeti Nyomozó Iroda tavaly december óta gyűjtötte az információkat az őssejtterápiát végző csoportról. Sarkadi Balázs akadémikus a lapnak azt mondta, hogy embrionális őssejteket a világon sehol nem alkalmaznak hivatalos gyógyításban, sőt, ezekkel egyelőre még a klinikai kísérletek előszobájáig sem jutottak el. A Magyar Hírlap interjút közölt az ukrán-amerikai őssejtkutatóval, Yulij V. Baltaytisszal, aki még az előtt - tavaly ősszel - nyilatkozott munkájáról a Magyar Hírlap felkérésére, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda őrizetbe vette volna. Az írás szerint a professzor a világ több pontján sikerrel alkalmazta azokat a módszereket, amelyekre Magyarországon hiába kért engedélyt. Főként a szívrohamon átesett páciensek gyógyításában ért el kimagasló eredményeket. Baltaytis kutatómunkája a csernobili katasztrófa után kezdődött Ukrajnában. Az autoimmun és a rákos megbetegedéseknél már akkor sikerrel alkalmazta az őssejtterápiát. A világon elsőként ő gyógyított meg ugyanígy vastagbélgyulladásban szenvedő beteget. Pályafutása Ecuadorban folytatódott, ott sok betegnek hozták helyre a szívét a hivatalos szervek engedélyével. ,A mi választásunk azokra az őssejtekre esett, amelyek a máj szöveteiből nyerhetők ki. Ilyen anyagok maradnak a tervezett magzatelhajtások után, s rögtön megjegyzem, hogy az abortusz procedúrája után fennmaradó biológiai »maradványok« már hulladéknak minősülnek. Az innen nyert őssejtek még nem tartalmaznak antigént, és emiatt egy másik szervezet nem fogadja őket ellenségként. Ezeket a sejteket tehát át tudjuk ültetni bármely más szervezetbe, nem érkezik rájuk immunválasz. Ez a mi aranysejtünk” - fogalmazott a kutató az interjúban. SZEMSZÖG A védekezés leghathatósabb módszerei?) Nem tudom megállni, hogy ne reagáljak Kövesdi Károlynak e lapban 2009. július 24-én Numerus Clausus Robertus címmel megjelent glosszájára. Természetesen egyetértve a megbotránkozásával amiatt, hogy egy pozsonyi házkezelő azért vert-rugdalt meg egy magyar munkást, mert munkája nyomán az ő lakásába is szállt a por, no meg a magyar nótázás dallama is. .Anyázás, hülyemagyaro- zás után pofonok, rúgások” - írja a szerző. S a rendőrség még rátesz az ügyre egy lapáttal: arról próbálja meggyőzni a feljelentést tevő munkást, hogy a magyargyalázás- nak minősülő szavakat hagyják ki a feljelentésből. Ha ez volna az első ilyen eset, akkor is el kellene verni a port az ilyen személyen, s azon is, aki a tényeket hamisítja meg, illetve erre akar valakit rávenni. Ha hivatalos személy teszi ezt, akkor ezt másképp nem lehet minősíteni, csak így: közönséges... (elnézést kérek a kedves olvasótól, de jogilag nem minősítem az esetet, mert nem vagyok jogász, a miniszterek vagyonát pedig becsületsértési kártérítés fizetésével nem szeretném gyarapítani). Ez azonban már a sokadik ilyen eset, s ideje, hogy az illetékesek véget vessenek a hasonlók terjedésének. Csakhogy... Csakhogy kik azok az „illetékesek”? Mert nézzük csak meg az esetek leltárában a hasonlókat! Talán teljességre nem is kell törekednünk, csak a fontosabbakat vegyük szemügyre! Elsőnek pl. Maiina Hedvig megverésének ügyét! Róla talán nem is a rendőrség, hanem a miniszterelnök meg a belügyminiszter „derítette ki” (tehát két igazán illetékes), hogy nem is verték meg, hanem nyilván ő verte meg saját magát. Igaz, ami igaz: kellemetlen politikai ügy lett volna, ha megtudja a világ, hogy szlovák suhancok megvertek egy magyar diáklányt csak azért, mert magyarul beszélt az utcán valakivel mobiltelefonon. így csak „lezáratlan ügy” lett belőle, s az „illetékesek” úgy belekeveredtek, hogy talán az egész szlovákiai magyarság, sőt még a jobb érzésű szlovákok is kíváncsian vájják, hogyan kerülnek ki ebből. S nemcsak a sértettnek, hanem derék, elfogulatlan ügyvédjének is sok sikert kívánnak. A másik jelentősebb ügy meg a hírhedtté vált dunaszerdahelyi futballmérkőzés esete. Erről szerencsére több felvétel is készült, mégsem tudják lezárni az ügyet, mert az „illetékes” szlovák szervek szerint minden annak rendje-mód- ja szerint történt, tehát nem magyarverés volt, hanem csak a rendzavarokat bántalmazták a szlovák rendfenntartó szervek. Ezt az ő rendőrségi felvételük is bizonyítja. (Ezt azonban rajtuk kívül senki nem látta, mert az ő felvételüket - bár ígérték - a mai napig nem mutatták be bizonyítékként.) Érdekes ugyan, hogy más felvételek nem ezt bizonyítják, de az őket nem za- vaija. S igaz, ami igaz: Szlovákiajó hírét az ügynek ilyen lezáratlansága sem fokozza, de egy lezáratlan kérdés számukra kevésbé kellemetlen, mint az elvesztett ügy. S most itt van ez az újabb megbotránkoztató eset... A szere- csenmosdatásra tett próbálkozásokról már értesültünk. Kíváncsian várjuk, hogyan sikerül ezúttal tisztára mosnia Szlovákiának - s a mosdatással próbálkozó „illetékeseknek” is - a jó hírét. S a fentebb vizsgált (meg a nem vizsgált) esetekből csak egyetlenegy következtetés vonható le: senkinek az igaza vagy joga nem fontos, ha ennek megvédése Szlovákia jó hírére árnyékot vet. Arra nem gondolnak ezek a jóhír-vé- delmezők, hogy éppen ezzel ők maguk rontják Szlovákia jó hírét. Hiszen ezzel az ország jogállamiságát veszélyeztetik. S tulajdonképpen nem is Szlovákia jó hírét, hanem a maguk hatalmi helyzetét védik. Most pedig nézzünk önmagunkba, s ismerjük el: köny- nyelműek vagyunk mi, magyarok is. Megbotránkozunk, esetleg zúgolódunk az ilyen esetek miatt, de nem tanulunk belőle semmit. Márpedig ismerve a politikai ellenfél módszereit, egy tapasztalatot leszűrhettünk volna ezekből az esetekből, s kialakíthattunk volna már egy hathatós védekezési módszert. Sőt három fokozatát is alkalmazhatnánk ennek. íme: 1. Ha jogtalanul és igazságtalanul bántanak bennünket mint magyarokat, ne hallgassunk, hanem kiabáljunk, hogy meghallja ez a nagyothalló és a kisebbségi gondokat magáról szívesen lerázó Európai Unió! 2. Ha ez kevés, akkor ordítsunk, hogy panaszunkat meghallja egész Európa! 3. Ha még ez is kevés, üvöltsünk, hogy felfigyeljen ránk és ügyünkre az egész világ! Megjegyzés: a javasolt tevékenységet pillanatnyilag még semmilyen szlovákiai törvény nem tiltja. Jakab István KOMMENTÁR Számok, számítások NAGY ANDRÁS Egy friss közvélemény-kutatás szerint a lakosság 74 százalékát nagyon aggasztja az államigazgatásban elharapódzott korrupció és a sógor-komaság. Ennek ellenére egy másik felmérés szerint a Smer támogatottsága a biztos szavazók körében már súrolja az ötven százalékot. Az IVÓ által készített előbbi felmérés szerint nincs is túl nagy különbség az ellenzéki és kormánypárti szavazók között, mindkét fél támogatói közel azonos mértékben figyeltek fel az elmúlt hónapok korrupciós botrányaira. Enyhe eltérést legfeljebb az SNS szavazói mutatnak, ők egy cseppet megbocsátóbbak, nem is csoda, hiszen a legtöbb probléma pont az SNS által vezetett minisztériumok háza táján alakult ki. Robert Fico ellenzéki politikusként az előző két kormánykoalíció korrupciós ügyeinek egyik legnagyobb kritizálója volt; mindenki emlékezhet az .Ahogy Mečiar alatt loptak, úgy loptak Dzurinda alatt is” című kampányára. Ehhez képest talán maga is meglepődhetett egy kissé a felmérés eredményén - ha egyáltalán érdekli őt -, hiszen a számok komoly kritikát jelentenek. Talán ebben a pillanatban nem érzi a probléma súlyát, hiszen pártjának támogatottsága - az utolsó felmérés alapján - továbbra is az egekben. Ebből kifolyólag úgy gondolhatja, elegendő megoldás az, ha a korrupció nem érinti közvetlenül a Smert, ha időnként leváltja az adott tárca miniszterét, hogy a látszatintézkedés meglegyen, de nagyobb fenyítésben nem részesít senkit, sót, a koalíciós partnereinek tovább engedi a nyílt színi korrupciót. A kormányfő ebből a szempontból a rövid távú, látványintézkedéseket részesíti előnyben a valódi megoldásokkal szemben. Az elmúlt évek során nem szigorítottak semmit a közbeszerzéseken, sőt, még nevetségesebbé tették őket, lásd a faliújságtender a régiófejlesztési minisztériumban, s a korrupció elleni harc egyik szimbólumát, a speciális bíróságot is hagyták kicsinálni. Rövid távon valóban úgy tűnik, ezek a megoldások elegendőek, hiszen a korrupció miatt aggódó lakosság, a megkérdezettek háromnegyede egyelőre nem köti közvetlenül össze pártjával az elmúlt hónapok vagy akár évek megvesztegetési botrányait. Ám a múltból és a jelenlegi ellenzéki pártok hibáiból tanulhatna: egy idő után az emberek mégis rá fognak jönni, hogy a korrupció a minisztériumok és azok szervei körül alakul ki, márpedig a miniszterek vezetője maga Robert Fico, a Smer elnöke. Ha ez mégsem következne be, akkor az arra illetékesek még nagyobb étvággyal fognak lopni, és egy olyan furcsa paradoxon alakulhat ki, amikor már mindenki pontosan látni fogja, hogy ki, mennyit és hogyan síből el a közpénzből, ám a bizalmukat nem fogják tőlük megvonni. Ha eljutunk ide, akkor szomorúan konstatálhatjuk majd, hogy a civil társadalom és a lakosság józan gondolkodása felett győzött a számító politika. GLOSSZA Nevetséges múltunk CSANDA GÁBOR Ülünk a tévé előtt, régi magyar vicces jeleneteket adnak, T ahi Tóth László produkálja magát. Biztos, hogy láttam már minden tréfát, mégis maradok az ismerős közegben. Ülünk, nézzük Tahi T óthot, somolygok. Belép egy üres étterembe, helyet foglal egy asztal mögött, s rendelni kíván. A kamera a pincért mutatja, amint mással foglalatoskodik, ráérősen poharakat tö- rölget, s ügyet sem vet a vendégre. Az egyre kétségbeesetten néz ki, s a jelent tetőfokán oldalra pillant: a kamera egy másik, nyüván régebben érkezett kuncsaftot mutat, aki már csontvázra aszott a várakozásban. Ülök és mosolygok. Csak a gyerek nem mosolyog. Nem érti, miért nem vesz tudomást a pincér a fizetővendégről. Mert régen ez majdnem természetes volt, magyarázom. Akkor meg azt nem érti, hogy ez mitől volt vicces. Mert ez is az akkori világhoz tartozott: legalább ilyen formában lehetett véleményezni a tévében a való világot. Már csak azt nem érti, hogy akkor most min mosolygok. Már én sem. Mit is mondhatnék. Hogy mégis - mikor mosolyogjon a magamfajta, ha már ilyenkor se? TALLÓZÓ PER STANDARD Egy tekintélyes német kereszténydemokrata politikus nyilatkozatát és Orbán Viktor ezzel nagyjából egy időben megjelent írását veti egybe Paul Lendvai a liberális osztrák lapban megjelent cikkében. Az ausztriai magyar újságíró felidézi azt az in- teíjút, amelyet Kurt Biedenkopf volt szászországi kormányfővel készített a közelmúltban a Der Spiegel című német hetilap. Biedenkopf önkritikus ráeszmélésével szemben - jegyzi meg a neves újságíró - Orbán Viktor, aki nagy valószínűség szerint Magyarország miniszterelnöke lesz, „térítő mellékzöngékkel” arról ír, hogy jobboldali korszak köszönt Európára. A szerző ismerteti Orbánnak a hét végén a Magyar Nemzet című újságban megjelent írását, kiemelve a politikusnak azt a gondolatát, hogy ha az európai jobboldal betölte- né „történelmi küldetését”, rendet teremtene s felszámolná a zűrzavart. (MTI)
