Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-03 / 152. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 3. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA A szlovák államnyelvtörvény elfogadása után eljött az idő, hogy nemzetközi fórumok elé vigyék a pozsonyi kormány magyarellenes megnyilvánulásait, aktiválni kell a Kárpátmedencei magyar összefogást - úja az erdélyi Krónika. „Mi, erdélyi magyarok csak hallgassunk. Nem a világvége, hogy Kolozsvár helységnévtáblám nincs magyarul a kincses város neve. Szórasem érdemes,hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja szülővárosának alma materében, a nagyszalontai Arany János Főgimnáziumban - a bejárat kivételével - egyetlen magyar felirat semlátható”-úja ironikusana kommentátor. Ez mind semmi ahhoz képest, ami a felvidéki magyarokra vár, miután a pozsonyi parlament elfogadta a nyelvtörvényt, (mti)- Hozzám ne érjen képviselő úr! Magának nem elég, hogy egyre rosszabb törvényekkel zaklatja a kisebbségeket? (Peter Gossányi rajza) Az albán építészet emlékeként reklámozzák a Pristina melletti Gracanicá szerb kolostorának székesegyházát Lopják a történelmet? Akoszovóialbánoknemcsak Szerbia területét csonkították meg függetlenségük kikiáltásával, hanem a történelmét is el akarjákrabolni- állítják egy ideje a szerbek. A kérdésnek újból nagy figyelmet szentelnek egy, az USA-ban megjelenő könyv kapcsán. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A Palgrave Macmillan kiadó gondozásában megjelenő művet Anna Di Lellio, a New York-i New School University professzora, a pristinai újságíró-egyetem tanára, szociológus, újságíró és politikai elemző írta, aki az utóbbi tíz évet Koszovóban töltötte. The Battle of Kosovo 1389: An Albanian Epic (Az 1389-es rigómezei ütközet: egy albán eposz) című munkája a szerb történelem máig legheroikusabbnak tartott küzdelméről szól - albán szemszögből. Albán szájhagyományra hivatkozva azt állítja, hogy a csata hőse, az I. Murád török szultánnal végző Milos Obilics szerb nemes nem is szerb volt, hanem albán. Ez az újszerű, az albánok iránti szimpátiából fakadó tétel körülbelül azzal ér fel, mintha valaki azt állítaná, hogy a törökverő Kinizsi Pál román, az Egert megvédő Dobó István szerb, Vak Bottyán kuruc generális pedig tiroliosztrákvolt. A szerző albán népballadákra hivatkozva azt állítja, hogy a Lázár szerb fejedelem halálával végződő csatát elkezdő I. Murád gyilkosát - aki árulást színlelve jutott a török szultán elé, hogy aztán mérgezett tőrrel ledöfje - nem is Müos Obilics- nak hívták, hanem Milos Kopiliq- nak, s nem szerb, hanem albán volt. Ezzel igen érzékeny kérdést érint, mivel egy legendát próbál elvenni a szerbektől, olyan hőst, akit Szerbiában mindenki ismer, sajátjának vall, noha, mint a legtöbb legendabeli alakról, róla is nagyon kevés pontos, tudományosanigazoltismeretvan. A történészek többsége ma már hajlik rá, hogy elfogadja a létezését, és azt, hogy ő végzett I. Muráddal, akinek a fia, I. Bajazid fejezte be az ütközetet, s ölette le - talán az apja halála miatti bosszúból - az összes szerb foglyot. Milos Obilics azonban csakegyszemaz identitásukat kereső balkáni népek „hősrabló” akciónak áldozatul esettszemélyeklánco- latában. A függetlenségük mellé történelmet is gyártani kívánó koszovói albánok már több akciót kezdtek: megpróbálták albánosítani a XIX. század elején a török uralom ellen indított első szerb függetlenségi háború vezérét, Karadjordjét. A későbbi szerb és jugoszláv uralkodóház őséről közölték, hogy a Kliment törzsből származott, s valódi neve Kélmendi. Több sem kellett a szerb nacionalistáknak: néhány évvel ezelőtt, az agresszív albán propagandára adandó méltó válaszként azt javasolták, hogy Belgrád központjában állítsanak szobrot Szkander bégnek (Kasztrióta Györgynek), mert a középkori Albánia törökellenes harcát vezető nemzeti hős szerb származású. Szerbanyától (Vojiszlava) született, s élete vége felé elhagyta mohamedán hitét, keresztény lett. A történelmi múlt megalkotásáért vívott harc azonban nem korlátozódik személyekre. Koszovó turisztikai hivatala, hogy fellendítse a tavaly függetlenné vált ország idegenforgalmát, rendszeresen szerepel nemzetközi turisztikai vásárokon, s prospektusaiban sok szépet kínál az érdeklődőknek. Egyebek között a bizánci-albán építészet remekét, Visoki Decani kolostorát, amely valóban csodálatos. Csak hát semmi köze az albánokhoz. Uros szerb fejedelem kezdte építtetni 1327-ben, s a munkálatokat egy Fra Vita nevű kotori ferences rendi szerzetes irányította - talán ezért hasonlít a templom oly nagyon az olaszországi román stílusú bazilikákra, például a pisai dómra. Hasonlóképpen az albán építészet emlékeként reklámozzák a Pristina melletti Gracanicá szerb kolos- toránakszékesegyházátis, amely viszont a bizánci építészet műremeke, s 1322-ben készült el, amikor albánok még szinte nem is éltek Koszovóban. A szerbség bölcsőjének tekintett területre csak az I. rigómezei csata után települtek be nagyobb számban, azt követően, hogy Milos Obi- lics-Obiliq megölte Murád szultánt. ___________________________________GLOSSIA Gárda, Na stráž? NAGYANDRÁS Hol nagyobb a szólásszabadság, Szlovákiában vagy Magyarországon? Melyik országbanfélemlíthe- tikmegfélkatonaiszervezetekaki- sebbségeket? Az elmúlt három nap alatt Magyarországon és Szlovákiában is fordultakocka.Kezdjüka szlovákiai helyzettel, mert ez tisztábbnak tűnik, sittmégnemhör- dül fel egyetlen szélsőséges nacionalista sem, mivel ezeka szlovákok nem olvassák az Új Szót. Adott volt a Slovenská pospolitosfnevű szélsőséges, szlovák fasisztákat éltető, fasiszta eszméket valló politikai párt, melyetpáréve a legfőbb ügyészkezdeményezésére be tiltottak. Afeketeruhások tovább működtekcivilszervezetként,komolyabb aktivitást legfeljebb március 14-én ésJozefTiso halálának évfordulóinfejtettekki.Atagság sosem duzzadtkomollyá, cigányok lakta falukbasemjártakerőtfitog- tatni és „rendet” teremteni. A civil szervezetet Robert Kaliňákminisztersége alatt tiltotta be abelügy, ám formai hibákat vétett. Erre mutatott rá két napja a Legfelsőbb Bíróság, újra engedélyezve a civil szervezet működését. Az LB a Slovenská pospolitosť ténykedését nem firtatta, inkábbabelügyformai hibáira mutatott rá. Aminisztérium a döntés utánjelezte, az állami gépezet újra mozgásba lendül, s hamarosan - már szabályosan - újra be- tütjákaPospolitost’ot, mert egy demokratikus országban fasiszta szervezeteknek, melyek félelmet keltenek, rasszista, xenofóbjelsza- vakatskandálnak, helyük nincs. Ezzel mindenki egyetért. Magyarországon néhány éve létre- jöttaMagyarGárda, melynekáldásos tevékenységét nem kell senki- neksem bemutatni. Felvonulásokat, tagtoborzókat Magyarország- szerte szerveztekmár, cigányriogató, erődemonstráló masírozá- sukból is látott már mindenki eleget. Aszervezet vezetői nyíltan vallják, hogy a csendőrség vagy nemzetőrségalapjaitis hajlandóak letenni, azaz előbb-utóbb, fegyveres, rendvédelmi szervvé kívánnának válni. Az, hogy emellett „karitatív” és nemzeti öntudatot növelő, népnevelő munkát is végeznek, inkább csakérdekes színezék, mint valós cél. A magyar bíróság első szinten pár hónapja nem jogerősen betiltotta a Magyar Gárda Egyesületet, tegnap délelőtt ezt a második szintenjogerősenjóváishagyta.A búósági indoklás mindkét esetben azonos volt, a Gárda működése a cigánynépcsoportszabadságának és jogainak olyan fokú sérelmével jár,amelyindokoljaafeloszlatást. Ha a dolgokat leegyszerűsítve nézzük, mindkét csoportosulásnak törvényenkívülahelye, talán csak azakülönbségakétszervezetkö- zött,hogymígSzlovákiábanegy igazán szűk csoportosulásról van szó, MagyarországonaGárdako- molytömegeketmozgatottmeg. Míg Robert Ficóék az elmúlt idő- szakbanjogosan mutogattakMa- gyarországra, hogy lám-lám, mi a saját feketeruhás fasisztáinkat tör- vényenkívültudtukhelyezni, Magyarország erre képtelen, most megfordult a kocka. Alabda újra a szlováktérfélenpattog.Ámbiztos vagyok abban, hogy amíg Szlovákiában a Pospolitosť marginális csoport, s rövid idő kérdése, hogy újra betiltsák, aMagyaGárda története a tegnapi döntéssel nem ért véget, hiszen Magyarországon annál sokkal komolyabb és veszélyesebb a helyzet, minthogy aztegybíróságihatározattalmeg lehessen oldani. Kíváncsian várjuk a fejleményeket. KOMMENTÁR Underpinning MOLNÁR IVÁN PPP: a közszféra és a magánszféra együttműködésén (public-private partnership) alapuló projektmegvalósítási forma, amely során a magánszféra viseli az építési és üzemeltetési kockázatok többségét - hangzik a közgazdasági szótárak magvas meghatározása. A kulcsszó ez esetben a kockázat. A kockázat, amelyre ha nem ügyelnek kellőképpen, beszélhetünk ugyan a közszféra és a magánszféra együttműködéséről, a korrekt PPP-projektektől ez olyan távol lesz, mint Makó Jeruzsálemtől. Ľubomír Vážny közlekedési miniszter magasról tett a kockázatokra, és nem hallgatott az őt korábban figyelmeztető szakemberekre sem. Hónapokig zengte a dicshimnuszokat arról, milyen fantasztikus lesz az RI -es gyorsforgalmi út utolsó, Nyitrát és Garamnémetit összekötő, mintegy 50 kilométeres szakaszának a kiépítése, aminek köszönhetően rövid időn belül Pozsonytól egészen Besztercebányáig autópályán és gyorsforgalmi úton utazhatunk. Hogy a gazdasági válság idején a PPP-projektek kockázata jelentős mértékben megnő? Ellenzéki rémhírterjesztés, szőrszálhasogató álszakemberek fontoskodása - állította még nemrég is Vážny. Most ugyanez a miniszter pózol a kamerák előtt, a legnagyobb színészekhez hasonló hitelességgeljátszva el az ország érdekeiért aggódó politikust. Mára ugyanis számára is világossá vált, hogy a bankok a korábban megegyezett áron nem hajlandók hitelezni a projektet, a kölcsönért a korábbbi 2 százalékos kamat helyett most 3,2 százalékosat követelnek. Az egész projektet menedzselő francia Vinci Concessions ezért bejelentette, hogy a korábban ígért 3,465 milliárd euró helyett 3,98, rosszabb esetben akár 4,16 milliárd euróért vállalja az útépítést. A bankok ezen felül ráadásul azt követelik az államtól, hogy a hitel 90 százalékáért kezeskedjen abban az esetben is, ha a Vinci Concessions nem építi fel a gyorsforgalmi utat a szerződésben meghatározott időben és minőségben. Ezt a kezeskedést nevezik angol szakszóval underpinningnek, és mivel a szlovák politikusok szívesen harapnak rá minden olyan idegen szóra, amellyel nem létező műveltségüket fitogtathatják, az elkövetkező időszakban minden kérdésre, amely azt firtatja, mikor épül meg az Rl-es gyorsforgalmi út, a „halvány gőzöm sincs” helyett ezt hallhatjuk majd: underpinning. Hogy az adófizetők pénzéért aggódó miniszter korábban miért írt alá olyan szerződést, amely lehetővé teszi a magáncég számára bármikor növelni a korábban megegyezett árat? Hogy a kormánypárt uralta parlament e héten miért módosította a Közbeszerzési Hivatalról szóló törvényt oly módon, hogy ez egyértelműen a versenypályázatokon győztes magáncégek számára jó? Egyáltalán, miért erőltették a válság idején a PPP-projekte- ket? A közlekedési miniszter bizonyára ezekre a kérdésekre is tudna felelni. A választókat azonban könnyebb idegen szakszavakkal traktálni, azt remélve, hogy amihez nem értenek, az nem is érdekli őket, és így egyszerűbb lesz elkendőzni a hibás lépéseket és az adófizetők pénzének az elherdálását. FIGYELŐ Berlin térfelén van a labda Kellemetlenül, de nem derült égből villámcsapásként érte a német kormányt a karlsruhei alkotmánybíróság ítélete, amely nem kérdőjelezte meg ugyan a Lisszaboni Szerződés alkotmányosságát, de határozott feltételekhez kötötte németországi ratifikációját. Kellemetlenül érintette azért, mert a kormány Angela Merkel kancellárral az élen kezdettől az unió intézményeinekre- formját előirányzó szerződés kidolgozása és mielőbbi életbe lépése mellett volt, ráadásul a lisszaboni startpisztoly is a német fővárosban tartott jubileumi csúcson dördült el. És azért is, mert a német parlament mindkét háza tavaly jóváhagyta a Lisszaboni Szerződést, úgy foglalva állást, hogy abból az EU-nak és Németországnak is előnye származik. Ezek alapján Berlinben azt remélték, hogy Köhler államfő már most aláírhatja a ratifikációs okiratot, ez azonban késik. Mégsem okozott „földindulást” a német fővárosban a karlsruhei testület ítélete. Az alkotmánybíróság ugyanis előzetes állásfoglalásaiban helyt adott a német parlamenti jogok csorbulását sérelmező panaszosoknak, és mostani hivatalos ítéletében ezt erősítette meg. Erre felkészülve nem véletlenül hangsúlyozták berlini kormánypolitikusok most mindenekelőtt annak jelentőségét, hogy a karlsruhei bírók a Lisszaboni Szerződés és a német alkotmány összeegyeztethetőségét nem vonták kétségbe, és ezáltal általánosságban igent mondtak a szerződésre és az európai egyesülésre is. A bíróság csupán korrekciókat út elő a nemzeti szuverenitás, illetve a nemzeti parlamenti jogok erősítésére, amit a német törvényhozók most elsődleges feladatként kaptak. A labda Berlin térfelén van, és már a forgatókönyvis elkészült a ratifikációs folyamat lezárását megakadályozó patthelyzet feloldására. Azt azonban elismerik a németek, hogy mindez a lehető legrosszabbkor jött, a Bundestag már csak e héten ülésezik, és jövő héttől élesben kezdődik a szeptember végi parlamenti választási kampány. A kiszivárgott forgatókönyv szerint a képviselők szeptember elején mégis rendkívüli ülésre jönnek össze, hogy új törvénytervezetbe foglalják az alkotmánybíróság fenntartásait. A német parlament két háza szeptember 20. körül jóvá is hagyná a módosított tervezetet, amelyet ismét az alkotmánybíróságelé terjesztenének. A tervezet nagyobb beleszólást szavatolna a német parlamentnek az európai törvényhozásba. (mti)
