Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-30 / 175. szám, csütörtök

ww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 30. Vélemény És háttér 7 IIGYILÖ Nagy bajban a szocdemek Megkerült a német egész­ségügyi miniszter - nyaralás közben - ellopott hivatali Mercedese, ez azonban alig­ha csökkenti a károkat, ame­lyeket az ügy okozott a Né­met Szociáldemokrata Párt­nak. Az autót ismeretlenek az elmúlt hét végén lopták el, belopózva Ulla Schmidt mi­niszter sofőijének hotelszo­bájába és elemelve a kulcsot. A kínos incidensből hatalmas politikai botrány lett, a közel­gő választások előtt az összes többi politikai párt élesen tá­madta a minisztert, kérdőre vonva amiatt, hogy miért volt szükség nyaralás közben a szolgálati Mercedesre. Több ellenzéki politikus Ulla Schmidtet lemondásra szólí­totta fel. (MTI) inancial Times: Szlovákia és Magyarország kapcsolatai a „leginkább elmérgesedettek" az Európai Unióban Egérré vált a válságban a tátrai tigris zlovákia már nem Közép- urópa „gazdasági tigrise”, őt, visszatért abba a sze- epbe, amelyről úgy gon- olta, hogy már maga mö- ött tudhatja: a térség gyik sereghajtójává vált, ta tegnap a Financial Ti­les, amely szerint a zlovák-magyar viszony a igrosszabb az EU-n belül. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A londoni gazdasági napilap zlovákiáról közölt országmellék- te szerint már a januári euró- ;atlakozás tűzijátékkal kísért ímepségeinek idején egyre több 1 utalt arra, hogy a szlovák gaz- iságra teljes erővel rázúdul a obális válság. A jelenlegi gyors gazdasági sszaesés okai ugyanazok, ame­lyek még 2007-ben is 10,4 száza­lékos GDP-növekedést tettek le­hetővé: az elektronika köré cso­portosuló, exportra dolgozó iparágak, valamint a német, francia és dél-koreai autógyárak, amelyek révén Szlovákia a leg­nagyobb európai autógyártó or­szág lett egy lakosra számolva - írta a Financial Times. Ján Poéiatek pénzügyminiszter is elismerte a lapnak, hogy a szlo­vák gazdaság teljes mértékben az exporttól - mindenekelőtt a né­met exporttól - függ. Poéiatek szerint „nem jó”, hogy Szlovákia ennyire az autóiparra összponto­sít. A Financial Times felidézi, hogy az előrejelzések kezdetben még 2009-re is robusztus, 6,5 szá­zalékos növekedést valószínű­sítettek Szlovákiában, most már azonban a pénzügyminisztérium 6,2 százalékos visszaesést jósol, és jövőre is csak vérszegény, fél szá­zalékos növekedésre számít. Az euróövezeti tagság nyújtott vala­melyes védelmet a gazdasági vál­ság viharában, de ennek ára is van: a szlovák munkaerő már drágább, mint a lengyel és a ma­gyar, ami fékezheti a majdani fel­lendülés ütemét. Ráadásul az államháztartási hiány az idén várhatóan eléri a hazai össztermék 6 százalékát, ami a kétszerese a korábban ígértnek, ám a kormány eddig nem sok erőfeszítést tett a kiadá­sok lefaragására és a további szükséges reformok bevezetésére. A mostanáig bejelentett progra­mok jórészt jelképes intézkedé­sekből állnak: ezek közé tartozik a minisztériumok autó- és másoló­gép-beszerzéseinek leállítása - ír­ja a Financial Times, amely sze­rint a szlovák pénzügyminiszter nem zárja ki az adóemeléseket. Az elemzés szerint mindazon­által a piac nem bünteti nagyon a jelentős deficitet. Szlovákia má­jusban kiadott kétmilliárd eurós szuverén kötvényének induló fel­ára mindössze 1,30 százalékpont volt az irányadó német kormány- kötvény - Bund - felett. A Financial Times elemzése szerint Szlovákia és Magyaror­szág viszonya a „leginkább elmérgesedett” kapcsolat bármely két EU-szomszéd között. Nem ja­vított a helyzeten, hogy Robert Fi- co miniszterelnök - „igyekezvén lopni” Ján Slotának, a Szlovák Nemzeti Párt vezérének naciona­lista retorikájából - elfogadtatta a szlovák államnyelvvédelmi tör­vényt, támadva a „magyar irredentizmust”. A brit lap szerint a „nyersen nacionalista” magyar Jobbik mozgalom, amely mandátumokat szerzett az Európai Parlamentben és „a háborús időszak fasisztáit utánozza”, a magyar nacionaliz­mussal kapcsolatos szlovák félel­meket szítja. KOMMENTÁR Hosszú erőlködés AAAUNÁK ISTVÁN Valamiféle vízválasztónak tekintik a szövetségesek az augusztus 20-i afganisztáni elnökválasztást. Ha az ország területének nagy részén sikerül úgy megtartani, hogy a halálos áldozatok számát a minimumra szorítsák, azt nemcsak politikai, hanem katonai siker­ként is fogják értékelni. Ez az abszurdnak tűnő megállapítás jól jel­lemzi az ottani állapotokat. Az amerikai tengerészgyalogosok és a britek egy hónapja indított offenzívája a déli Hilmend tartomány­ban is ezt a célt szolgálja. Közben minden főszereplő új stratégiát sürget, s úgy tűnik, ami eddig igaz volt, a jövőben nem lesz az. Az utóbbi hetekben rendkívüli mértékben megszaporodott erőszakos cselekményekkel a tálibok alapvető politikai célja az elnökválasz­tás kisiklatása. Döntő fontosságúnak tűnik a britek hangulatváltozása, hiszen Washington után London állomásoztatja ott a legtöbb katonát. Az egy hónappal ezelőttivel szemben a legújabb felmérésekben a megkérdezettek többsége szerint haladéktalanul ki kell vonni a brit csapatokat Afganisztánból, és még többen vannak azok, akik úgy vélik, hogy ezt a háborút nem lehet megnyerni. Az ok nyüván- való: egy hónap alatt 22 brit katona halt meg, és egészében véve már több brit vesztette életét Afganisztánban, mint Irakban. A brit szkepticizmust jól alátámasztja Robert Gates amerikai védelmi miniszter száraz értékelése - a Pentagon főnöke nemrégiben min­den korábbi optimizmust mellőzve azt mondta, hogy Afganisztán­ban hosszú erőlködésre kell berendezkedni. Az új stratégia két alapvető eleme: a hadműveleteket úgy kell meg­tervezni, hogy a lakosság védelmét szolgálják. A szövetségesek ak­cióiban is túl sok civil veszti életét, ami ellenük hangolja a lakossá­got. És a másik: a héten a brit külügyminiszter a NATO-központ- ban fejtette ki, hogy a keményvonalas tálib vezetők ellen tűzzel- vassal kell tovább harcolni, de a mérsékeltekkel tárgyalni kell, fel­kínálva számukra a megbékélést és a politikai folyamatokban való részvételt. Egyre többen vélik úgy, hogy a tálib „második vonallal” ki lehet egyezni, igaz, még nem tudják, hogyan. Sir Josk Strirrup brit vezérkari főnök a hümendi offenzíva kapcsán azt mondta, a brit hadsereg feladata az, hogy megteremtse a politikai megálla­podáshoz szükséges „időt és teret”. Az országban állomásozó 91 ezer külföldi katona egyelőre többre nem is képes, ami jelzi, mek­kora erőt képviselnek a tálibok. A 91 ezer főből több mint 60 ezer a NATO vezette ISAF-erők kötelékébe tartozik, a többiek amerikai vezetésű szövetséges csapatok. Ez a kettő eléggé eltérő szabályok alapján folytatja akcióit, s Karzai elnök a héten minden külföldi alakulat számára azonos szabályozást sürgetett, megtiltva a ház­kutatásokat, a vádemelés nélküli fogvatartást. Minderre válaszul a tálib vezetők most tették közzé állítólag má­jusban elfogadott alkotmányukat, amelyben teljhatalommal ru­házzák fel Omar mollát. Ő állt Afganisztán élén 1996 és 2001 kö­zött, s nyújtott menedéket bin Ladennek. A dokumentum címe: Mudzshedinek chartája az afganisztáni iszlám emirátusban, ami pontosan kifejezi, milyen államformát képzelnek el az országban, de legalább egy részén. A népszerűtlen Hamid Karzai abban bízik, hogy egy második idő­szakra is megválasztják elnöknek, s van is rá esélye. Egyelőre nem tudni, hogy a veszélyes déli és keleti tartományokban is garantálni tudják-e a szabad és főleg biztonságos választást. És azt sem tudja senki, mi következik, ha Karzai nem kap az első fordulóban több mint ötven százalékot. Mert akkor helyzet lesz. KÉZ,IRAT Katyvasz MIKLÓSI PÉTER Történt a napokban, hogy Robert Fico serény populizmussal beje­lentette: jelentős összeget folyó­sít szúnyogirtásra az erdőháti ré­giónak. Viszont említést sem tett a Duna mentéről, ahol a súlyos árvízveszély nyomán szintén rengeteg a vérszívó. De üsse kő, hiszen amíg bennünket emitt a szúnyogok marnak, addig a mi­niszterelnököt amott csípje a ká­nya; én pusztán azt kívánnám szóba hozni, hogy a sebtében összetrombitált sajtóértekezle­ten a Sme riportere megkérdezte a kormányfőt: vajon az erdőháti különtámogatás összefügg-e av­val, hogy Fico úr nyaralója is épp ott leledzik? A kormányfő nem válaszolt e kérdésre, hanem dur­ván odaszólt: „Maga egy idióta!” Mit tagadjam, azóta én is rendre idiótának sejtem magam, ha olyasmiről értesülök, amire új­ságíróként bizony fölkapom a fe­jem. Például arra, hogy a Pozso­nyi Kerületi Bíróság tanácsvezető bírája, Anna Benešová a minap nyíltan beismerte, bizonyos pe­rekben feletteseinek súgása nyomán kellett döntenie. Ugyan­aznap olvastam azt is, hogy a Szlovák Postát többmilliós gázsi­ért dirigáló vezérigazgatót bel­ügyminisztériumi kivételezett- ség mentesíti a forgalmi szabá­lyok következetes betartása alól; magyarán, hatóságilag engedé­lyezett Audi 8-asának közúti ka­lózkodása. És ha már a belügy stiklijeinél tartunk, az sem piskó­ta, hogy a Szenchez közeli Oázis kancahotelben a rendőrség elit készültségi egységének hat legé­nye védte-órizte szabadidejében ugyan, de feketén a szóban forgó örömtanya prostituáltjait; és amikor kommandós társaik le­csaptak (volna) rájuk, őkelőre tudtak a lebuktatás szándékáról. Ám ha az újságíró - a miniszter- elnöki besorolás szerint - egyszer már idióta, akkor nyilván az sem kerüli el szegénykém figyelmét, hogy a kormányőrség hölgytagját a női méltóságában mélyen meg­alázó Ján Slota került ki győzte­sen az ő és csak a szolgálati teen­dőit teljesítő rendőrnő szóváltá­sából, sót, a belügyminiszter jó­váhagyásával a parlamenti ga­rázs rendjének őrét még meg is büntették! De idiótaként azt sem mulasztottam el észrevenni, hogy a fővárosi kerületi ügyész­ség arra következtetésre jutott, miszerint a nácibarát szlovák bábállam félkatonai szervezeté­ben használt köszönés („Na stráž!”) nem számít szélsőséges eszmék és szervezetek népszerűsítésének. Kérdem én, az idióta: ezentúl tehát szabadon használhatja bárki? Mert ha igen, úgy azon sem csodálkozom, hogy Slota úr a napokban a zsolnai bí­róságon jegyzőkönyvezetten ki­jelentette : büszke rá, hogy a het­venes években elpáholt egy szlo­vákiai magyar férfit. Amiképp at­tól sem dobok már hátast, hogy pár hete Štefan Harabin szemé­lyében olyasvalaki lett a Legfel­sőbb Bíróság elnöke, aki bizonyí­tottan közeli viszonyban volt az albán maffia egyik szlovákiai nagymoguljával... Nem sorolom tovább a számos „apróságból” összeálló egész összefüggéseinek felvillantását, mert ebből az országos katyvasz- ból ennyi is elég ahhoz, hogy a do­log a lehangolónál is lehervasz- tóbb legyen. Vagy fordítva: kínjá­ban az ember már csak nevessen mindezen? Persze, az a legkevés­bé sem nevetséges, hogy a mi­niszterelnök úgy akar kilépni a sa­ját sarából, hogy cinikusan az új­ságírókból építi fel magának a mesterséges ellenségképet, és bármikor gátlástalanul idiótának bélyegzi meg azt, aki rátapint(hat) a lényegre. Ez bi­zonyjóval veszedelmesebb, mint egy „idióta” tudósító kérdőn fel­tett „szúnyogcsípése”; ez egy or­szág idiotizmusa, s egyben félő, hogy a 2010-es választásokat kö­vető új rend alapjainak lerakása is. Abban a valóságban majd a bisszig kormányfőnek legföljebb az ítélőképessége, viszont a be­csületes polgárnak „csak” az itt élő képessége romlik majdan... TALLÓZÓ KRÓNIKA .A roma és magyar közösség közötti konfliktust hivatott megoldani az a békés együtt­élést szorgalmazó törvény- könyv, amelyet a Hargita me­gyei polgármesterek állítottak össze - adta hírül szerdán a Krónika című kolozsvári napi­lap. Az elöljárók arra kérik a történelmi Csíkszék lakosait, hogy a kiéleződött ellentétek feloldása érdekében, nemzeti­ségi hovatartozástól függetle­nül kerüljék az erőszakot és a magántulajdon-sértésnek mi­nősülő megnyilvánulásokat. Hargita megyében az elmúlt hetekben két településen is fe­szültté vált a romák és a ma­gyarok közötti viszony. Előbb Csíkszentmártonban kellett a hatóságoknak békéltetniük a lakosságot, miután a magya­rok kilátásba helyezték, hogy ők maguk lépnek fel a romák ellen, ha a hatóságok nem akadályozzák meg a lopáso­kat. Később Csíkszentkirályon fajult tettlegességig a két kö­zösség tagjai között a konflik­tus. Akkor egy roma megkéselt a falu kocsmájában egy ma­gyart, a hatóságok pedig nem vették őrizetbe azonnal a gya­núsítottat. Ez felháborodást keltett a magyarok körében, akik mintegy 150-en rátámad­tak a gyanúsított házára, és Molotov-koktélt dobtak az in­gatlan mellett lévő csűrre. A csíki települések vezetői - úja a Krónika - közös nyilatkozat­ban fordultak Dán Nica román belügyminiszterhez, Gyerkó Lászlóhoz és Korodi Attilához, a Romániai Magyar Demokra­ta Szövetség (RMDSZ) tör­vényhozóihoz, valamint Aszta­los Csabához, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökéhez a romló közbizton­ság javítása érdekében. „Egyre több alkalommal bizonyosodik be, hogy a rendőrség nem ké­pes biztosítani a csíki falvak lakosainak személyi és vagyo­ni biztonságát” - olvasható a dokumentumban. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom