Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-29 / 174. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 29. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NEWYORKT1MES A Molnár Ferenc író - hi­vatalosan is elismert és „ön­jelölt” - leszármazottjai kö­zött dúló örökösödési vitá­ról, a világhírű szerző és fe­lesége után a holokauszt jó- vátételi bíróság által meg­ítélt összeg feletti nézetelté­résekről írt az amerikai napi­lap. Minden családi legen­dát veszélyeztethetnek a szépítések és a homályos fol­tok, de ha egy család törté­nete a holokauszton, gene­rációkon, kontinenseken és érzelmeken át ível, még ne­hezebb elválasztani a mí­toszt a valóságtól - mint ahogy ez a Molnár család esetében is történt - írja a tekintélyes napilap, (mti) A legfrissebb felmérés szerint a népszerűségi mutatók terén a kommunisták vezetnek Moldova: EU vagy Moszkva? Három és fél hónappal a leg­utóbbi parlamenti választá­sok után ma ismét az urnák­hoz járulnak Moldova válasz­tópolgárai. A várhatóan szo­ros eredménytől függ, hogy a kis kelet-európai ország Moszkva vonzáskörében ma­rad-e, vagy pedig közelebb kerül az Európai Unióhoz. MTI-HÁTTÉR Az áprilisi szavazás után az eredményt - a kommunisták győ­zelmét - kétségbe vonó fiatal tün­tetők megrohamozták a parlamen­tet és Vladimir Voronin (oroszba­rát) kommunista elnök hivatali épületét. A kemény rendőrségi vá­lasz azonban a jelek szerint sokak­nak elvette a kedvét attól, hogy az utcákon követeljenek változást a moldovai politikában. „Az áprilisi erőszak megismétlődése roppant valószínűtlen... Egyrészt az embe­rek belefáradtak a tüntetésekbe, másrészt a pártok kasszája is ki­ürült” - vélekedett Igor Botan poli­tikai elemző. A választások tiszta­sága mellett szól, hogy külföldről érkezett 2000 megfigyelő fogja el­lenőrizni, vajon történnek-e kísér­letek a szavazatok manipulálásá­ra, illetve csalásra. A világgazdasági válság súlyos csapást mért Moldovára, amely amúgy is Európa legszegényebb országának számít. A havi átlagke­reset mindössze 245 eurónak felel meg. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) azt jósolja, hogy az ország bruttó hazai terméke (GDP) idén 9 százalékkal fog elmaradni a tava­lyitól. Friss felmérés tanúsága sze­rint a moldovaiak 20 százaléka azt vallja, hogy ma szegényebb, mint volt márciusban, az előző válasz­tások előtt. Bár gazdasági téren volt némi növekedés a kommunis­ták nyolc éve tartó kormányzása alatt, az átfogó demokráciára való átmenet még nem valósult meg. Moldovát számos bírálat éri kül­földről a sajtószabadság hiánya miatt, s azt is kifogásolják, hogy a rendőri őrizetbe vételek egy része politikai indítékú. A kommunisták az utóbbi idő­ben inkább oroszbarát álláspontra helyezkedtek, míg az ellenzék kö­zelebb szeretné vinni az országot az EU-hoz meg a NATO-hoz. Mol­dova már tagja az atlanti szervezet békepartnerségi programjának, ám a kommunisták ellenzik a teljes jogú tagságot a nyugati katonai szövetségben. Voronin pártja első­sorban az idősebb szavazókat szó­lítja meg - és az ő szavuk különö­sen nagy súllyal esik majd szerdán latba. A 4,1 milliós lakosság jelen­tős hányada - mintegy 600 ezer fő, zömmel 20 és 40 év közöttiek, akik általában az ellenzékre szavaznak - ugyanis külföldön dolgozik. A vendégmunkásokat főleg Orosz­ország, Olaszország, Spanyolor­szág és Írország vonzza. Bár tör­vény teszi lehetővé, hogy külföl­dön is leadhassák szavazatukat, ál­talában csak nagyon kevés ven­dégmunkás él a lehetőséggel, hogy hazája nagykövetségén voksoljon. A parlament júniusi feloszlatása óta a kommunista kormány köl- csönmegállapodásokat írt alá Oroszországgal (500 millió dollár) és Kínával (1 milliárd dollár) az infrastruktúrát javító projektek fi­nanszírozása érdekében. A két megállapodást azonban - amelyek révén megháromszorozódik az or­szág küladóssága - majd a válasz­tások után megalakuló új parla­mentnek kell jóváhagynia. Chisi­nau azután fordult Moszkvához és Pekinghez, hogy az IMF a belpoli­tikai bizonytalanságra hivatkozva felfüggesztette a hiteltárgyaláso­kat a moldovai kormánnyal. Politikai elemzők úgy vélik, a kommunisták és az ellenzéki pár­tok kénytelenek lesznek tárgyalá­sok útján megegyezni az új államfő személyében. Egyik fél sem lesz képes háromötödös többséget sze­rezni a 101 tagú törvényhozásban, amely jogosult az elnököt (Voro­nin utódát) megválasztani. A leg­frissebb felmérés szerint a nép­szerűségi mutatók terén a kom­munisták vezetnek: ők a szavaza­tok 31 százalékára számíthatnak. Igaz, a jobbközép orientáltságú pártok összesen 33 százalékot ér­hetnek el, s ha összefognak, ók alakíthatnak majd kormányt. JEGYZET A magyar tragédia PUHA JÓZSEF Nekem az utóbbi időben már kevésbé megy a politika kapcsán felszínre törő emberi butaság fe­letti szemet hunyás. Azzal indul a napom, hogy átböngészem a hírportálokat, s bár megfogad­tam, a hozzászólásokra nem kattintok rá, ezt csak ritkán sike­rül betartanom. A fórumokon folyik a szitkozódás, a pocskon- diázás, a nemzetek közti verbá­lis csata. Általában öt ilyenre jut egy normális ember által írt be­jegyzés. Csoda hát, hogy egyre ingerültebb vagyok? A minap vi­szont hihetetlenül jól szórakoz­tam. Kiderült végre, hogy nem­csak a mindenre betegesen rá­ülepedő politika készteti hozzá­szólásra a közvéleményt, hanem a haláleset is. Magdi anyus halá­la. Isaura felszabadítására és Esmeralda szemműtétjére ren­dezett magyarországi gyűjtés je­lentősége eltörpül a mostani vé­leményáradathoz képest. Érthe­tő persze, más korban élünk, rá­adásul Magdus a miénk volt (hú de nehéz múlt időt használni), egy közülünk, hétköznap estén­ként közel tizenegy évig nézhet­tük, a nyári szünetet leszámítva. 2009. július 23-ának legtragiku­sabb magyar eseményeként te­hát korántsem az Újpest Steaua Bucuresti ellen elszenvedett ve­resége kerül be a krónikákba, hanem anyus halála. Az interne­tes fórumokon kiderül, sokan sírva fakadtak, amikor megtud­ták, hogy nem élte túl a zuha­nást a lépcsőn. Az egyik hozzá­szóló azt írta, a temetéses részt kihagyja, az ugyanis ártana a lelki világának, Tóni búcsúztatá­sát is végigbőgte, pedig őt nem is szerette. Olyan is akad, aki lin- cselést helyezett kilátásba a szappanopera íróinak, mert „elkúrták” a nyarát, egy harma­dik személy meg azt sajnálja, hogy Berényi Miklós nem állt a lépcső alján, mert akkor Magdus ráesik, s a történet kiötlői két le­gyet üthettek volna egy csapásra... Okosan kitalálták ezt. A nyári szünet előtti rész mindig valami rettenetes dolog­gal ért véget, például leszúrták Gézát, rálőttek Miklósra, idén Botondot lökték ki az erkélyről, hogy a szünetben is szóbeszéd tárgyát képezze a sorozat, talál­gassunk: vajon túlélik-e, miköz­ben lelkünk mélyén tudtuk (tud­juk), úgyis túlélik. Az viszont már a szünet előtt eldőlt, hogy anyusnak kampec. A halála a következő hetekben többet hoz a konyhára, mint a sorsa feletti kérdőjelek. Összességében vi­szont a távozás nagy érvágás a szappanoperának. (És örömhír a konkurens csatornának, az sem kizárt, hogy a Csillagvirág Klini­kán lelket lehelnek az asszonyba...) Minden sorozat­nak vannak negatív és pozitív szereplői - a Mátyás király téren Magdika kivételével már min­denki volt ez is, az is. A családi szappanoperák sikerének egyik titka a házsártos, a szájára laka­tot tenni képtelen szereplő, lehe­tőleg öregasszony, aki örökös pletykálkodásával ugyan min­denkit kikészít, mégis mindvégig szeretnivaló. Bármit tehet, bár­mibe beleütheti az orrát, nem válik negatív szereplővé. Fel van tehát adva a lecke az íróknak: meg kell találni anyus utódját, aki színt hoz a történetbe, de le­hetőleg nem úgy, ahogy a meg­boldogult tette, nem az ő kión­jában kell gondolkodni. Habár az üyen sorozatoknál talán még az is megengedett. Mindeneset­re nem lesz könnyű a pótlása. Engem csak egy dolog érdekel: ki fogja mostantól takarítani azt a nagy házat? Mert Magdus nem engedhetett meg magának egy nap szabadot sem, és hogy meg­éljen, még a szomszéd ház­tömbben is vállalt munkát. (Vili bá is dolgozott, nyugdíjat is kap­tak, mégis egyfolytában sírtak. Akárcsak az átlagos magya­rok. ..) Ha a takarítást figyelmen kívül hagyják, és senki sem fog sertepertélni seprűvel a kezé­ben, nagyon csalódott leszek! KOMMENTÁR Főúr! Közszolgálat rendel! LOVÁSZ ATTILA A kulturális kormányzat tavaly még csak tervezte, idén megvaló­sítja azt az elképzelést, amely szerint a közszolgálati média a kor­mánytól ún. állami szerződés keretében pénzt kap. A szerződés tartalmazza majd, mire költhető az összeg, mit vár el a pénzért az állam. Jobban mondva a kormány. A közmédia siralmas helyzeté­nek megoldása helyett kapunk hát egy újabb intézményt, amely ugyan nem old meg semmit, de még jobban deformálja a médiapi­acot. Nézzük meg, mi az állami szerződés logikája. Az állam, amelyet ez esetben a kormányzat képvisel, valamit megrendel a közmédiától s a szolgáltatás árát kifizeti. Mindez rendben is volna, ha az állam a szolgáltatást a nem állami média világából rendelné: akkor rendel, a teljesítésért meg fizet. Az államnak bizonyos médiaszolgáltatá­sokra állítólag szüksége van, hogy a köz szolgálata érvényre jusson a médiapiacon. Igen ám, csakhogy az állam eleve fenntart három olyan intéz­ményt, amelynek a köz szolgálatában kell állnia, s amelyek létük­nél fogva állami feladatokat is ellátnak. Az állam ezeket az intéz­ményeket ezért hozta létre, nem világos hát, hogy mit kér majd tő­lük a szerződésben. Pl. a köz szolgálatát? Mind a Szlovák Televízió mind a Szlovák Rádió közfeladatai a róluk szóló speciális jogsza­bály részét képezik, aránylag nagyvonalúan, általánosan fogal­mazva ugyan, de mégis. E feladatokat nem teljesítik az intézmé­nyek és ezért külön szerződés kell? Akkor talán az intézményeket szabályozó jogszabállyal van baj. Vagy a jogszabályba foglaltakon túl is akar valamit az állam? Akkor viszont könnyen előfordulhat, hogy e két intézmény a jövőben törvényt sért. Bocsásson meg a tisztelt Olvasó, ha a harmadik intézményt, a TASR rövidítéssel működő állami hírügynökséget kihagyjuk. El­képzelhető ugyanis, hogy annak bázisán egy közszolgálati multi- mediális tartalomszolgáltató alakulhat, de jelenleg olyan közszol­gálati médium, amelynek szolgáltatásait a nyilvánosság közvetle­nül nem élvezi, közszolgálati jellegéről tehát még egy ideig csak mint papírformáról szólhatunk. A köztévé és közrádió viszont nem állami szerződést kíván. Igaz, ve­zetőik örülnek a pénznek, hiszen minden euró jól jön. Csakhogy: az állami szerződés nem oldja mega közmédia finanszírozását. Oda­dob egy kis koncot, amit aztán vagyjól használ valaki, vagy nem. A mérés, a közvetlen számonkérés majdnem lehetetlen, hiszen a két intézményt szabályozó törvény betartásáról is eléggé fakultatívan nyilatkozgatnak pl. a felügyeletükkel megbízott - egyébként jobbá­ra teljesen inkompetens - tanácsnokok. Ha akarom, az STV köz- szolgálati, ha akarom, nem. Ugyanez a helyzet a rádióval. Ha majd az aktuális hatalom akarja, akkor jól költik el a plusz pénzt, ha meg nem akarja, akkor nem jól. A takarékosan, költséghatékonyan, ne­tán nyereséggel dolgozó médiamenedzsmenteket a politika és a médiavilág nem komálja, minimum mediális tömeggyilkosnak tart­ja Rybníček és Zemková médiaigazgatókat, de egy fővárossal dé­lebbre sem nagyon tisztelik a jó gazdálkodást. És van itt még egy apróság. Az előfizetési díj megfogalmazása és be­szedése e pénzt adójellegűvé teszi. Méghozzá a szolidaritás elveit egyáltalán nem tiszteletben tartó egykulcsos adó formájában szedi vagy hajtja be ahatóság, aminek tisztességtelen és keményen Káros voltáról szóltunk már párszor. Most az adójellegű előfizetés mellett a közvetlenül állami költségvetésből, tehát adózásból származó pénz jelenne meg, tehát az egyszer sem mindig maradéktalanul jó szolgáltatást nyújtó közmédiát kétszer fizetjük meg. S ami a legrosszabb: rendszerek keverednek. Az előfizetői díjnak az államtól független bevételi forrásként az államtól független veze­téssel kellene kiegészülnie s így válna a közmédia azzá, amivé neve predesztinálja. Itt semmi keresnivalója az állami szerződésnek. Vagy küldjük a fenébe a közmédiát, s a kereskedelmi szférától ren­delje meg az állam azokat a szolgáltatásokat, amelyek üzleti alapon nem jönnek be - például a kisebbségi nyelveken sugárzott műsorokat vagy a hazai szerzők rádiójátékait. A piaci versenyben esetleg kiderülne, hogy a jelenlegi -jobbára nem műsorra költött - költségvetés nem hogy kevés, sok is volt. Vagy nem ez derülne ki, de végre valami kiderülne és végre nem a szállító határozná meg az árakat, hanem a megrendelő. Ha két rendszer keveredik (és erős a gyanúm, hogy itt három, a füg­getlen finanszírozású közintézmény a közvetlen állami szubvenci­óval és a megrendeléses rendszerrel), abból mindig nagy kupi szo­kott lenni, átláthatatlan folyása sokféle pénzeknek, amelyek általá­ban nem a műsort, végeredményben nem a közt szolgálják. Az el­lenkezőjéről legalább egy hatástanulmány meggyőzhetett volna. Majd a gyakorlat fog - de ebben hadd maradjunk szkeptikusak. FIGYELŐ Diplomagyár Mégis elismerik Romániában a világ legnagyobb „diplomagyá­raként” emlegetett Spiru Haret magánegyetemen az elmúlt években kiállított körülbelül százezer diplomát, amelyeket a végzősök törvénytelenül műkö­dő karokon szereztek amit a bu­karesti oktatási minisztérium ál­lapított meg. Ezt követően Eca- terina Andronescu oktatási mi­niszter bejelentette, körülbelül százezer diplomát érvénytelení­tenek. A tárcavezető azonban meggondolta magát, miután pártjából éles bírálatok érték a tervezett intézkedés miatt, (m)

Next

/
Oldalképek
Tartalom