Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-22 / 168. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. július 22., szerda 6. évfolyam, 29. szám A nyolcvannégy éve halott Erdődy gróftól vettek DNS-mintát, hogy összehasonlítsák állítólagos leszármazottjáéval Grófi örökös, vagy közönséges csaló? Az Erdódy-kripta r (Képarchívum) A nyolcvannégy éve halott Erdődy Imre gróf és egy 39 éves vicsápapáti fiatalember DNS-ét fogják összehasonlítani, hogy kiderüljön, van-e köztük vérségi kötelék. VRABEC MÁRIA Ifjabb Erdődy Xavér Ferenc szerint a gróf külföldön elhunyt öccse, Vilmos volt a nagyapja, és ezt egy plébániai anyakönyvi kivonattal is igazolni tudja. A rendőrség ezért végezteti el a költséges vizsgálatot, mert egyébként nincs esély rá, hogy kiderüljön, jogosan sajátította-e ki az unoka az egykori grófi birtokokat. Erdődy gróf Nyitragerencsérben Az Erdődy gófok ingatlan vagyonára öt éve jelentette be igényét az akkor még nyitragerencsé- ri lakos, Erdődy Xavér Ferenc. Követelését arra alapozta, hogy édesapja születési levelében apaként Wilhelm de Monyorókerék de Erdődy neve van feltüntetve, azaz Erdődy Vilmos, az aranyosmaróti Migazzi Vilmos gróf Irma nevű lányának Erdődy Imre gróffal kötött házasságából született egyetlen fia, a galgóci birtokok és a pöstyéni fürdő törvényes örököse. A gyerek, idősebb Erdődy Ferenc nem ezt a nevet viselte, mert a galgóci birtokon cselédként dolgozó és a gróftól megesett anyja később férjhez ment František Pevnýhez, aki a nevére vette, ám a származásával tisztában volt. Idősebb Erdődy úr azt mondja, a gyermekeit is úgy nevelte, hogy legyenek tudatában grófi mivoltuknak és az első adandó alkalommal mindannyian felvették az ősi nevet. Xavér Ferenc a grófi címert is kitette nyitrageren- cséri háza kapujára, hogy mindenki tisztában legyen vele, kihez van szerencséje. A falubeliek azonban kételkedtek grófi származásában, bár azt elismerték, hogy a modora igencsak arisztokratikus. A fiatalember azonban nem érte be az ősi hagyomány ápolásával. Megtudakolta az Erdődyek és Migazziak birtokainak parcellaszámát, elment egy közjegyzőhöz, ahol kisajátítási nyilatkozatot íratott, és ennek alapján a telekkönyvi hivatalban bejegyezték mint jogos örököst. Ezzel érvelve aztán Nagy- tapolcsányban, Aranyosmaróton és Galgócon is visszaigényelte elődei birtokait. Az érintett városok vezetői enyhén szólva fenntartásokkal fogadták az általa bemutatott okmányokat, de csak Galgócon vitték bíróság elé az ügyet. Kisajátította a nagytapolcsányi birtokot A nagytapolcsányi telekkönyvi hivatalban a kisajátítási nyilatkozat alapján több mint egymillió korona értékű földterületre és erdőre jegyezték be Erdődy Xavér Ferenc tulajdonjogát. Eredetileg az aranyosmaróti telekkönyvi hivatal is így járt el, de a bejegyzést az ügyészség tiltakozását követően érvénytelenítette. Egyedül Galgócon nem került sor a tulajdonosváltásra, mert a helyi önkormányzat munkatársai gyanút fogtak. Eva Lukáčová, a galgóci városi hivatal elöljárója elmondta, hogy bár az Erdődy Ferenc által visszaigényelt ingatlanok nem képezik a város tulajdonát, figyelemmel kísérik az ügyet. „A kisajátítási eljárás egyszerűen nem felelt meg a törvény szabta feltételeknek. Az érintett nem tudta dokumentálni a jogos birtoklás körülményeit, nem rendelkezett az ingatlanokat kezelő földalap nyilatkozatával és nem mutatott be olyan okmányokat, amelyek minden kétséget kizáróan bizonyították volna, hogy ő Erdődy Vilmos leszármazottja. Tudomásunk szerint Erdődy Vümos, akinek a nevén máig is nyilvántartják a szóban forgó birtokokat, a galgóci Erdődyek utolsó férfisálja volt, a háború után Svájcba távozott és ott is halt meg. Semmilyen hitelt érdemlő dokumentum nem tesz említést arról, hogy Szlovákiában leszármazottai élnének” - mondta Eva Lukáčová. A közjegyzők nem firtatják a származást A galgóci önkormányzattól kapott információk alapján a Nyitrai Kerületi Ügyészség kezdett el vizsgálódni az ügyben és 2007 márciusában büntetőeljárás indult Erdődy Xavér Ferenc ellen tulajdonjog törvénytelen kisajátításának gyanúja miatt. Ján Blaško, a kisajátítási nyilatkozatot hitelesítő nyitrai közjegyző meg sem várta a bírósági ítéletet, 2006 júniusában önként kilépett a jegyzői kamarából, bár tulajdonképpen máig sem tisztázott, hasonló esetekben milyenek a közjegyzők kompetenciái. A törvény nem ruházza fel őket jogkörökkel, hogy felülbírálják a nyüatkozattevő állításait, azt sincs módjukban firtatni, hogy a kisajátítási igénnyel hozzájuk forduló ügyfél születése óta viseli- e a nemesi előnevet, vagy csak később vette fel. A kisajátítási nyilatkozatot csak hitelesítik, jogi szempontból nem felelnek a tartalmáért, épp ezért a vitatható esetek csak a bíróságon tisztázhatók, örökösödési eljárás keretében. A telekkönyvi hivataloknak sem áll jogukban az örökösként jelentkezők családfáját kutatni. Egyedül a kisajátítási nyilatkozatban és a telekkönyvben szereplő parcellaszámokat egyeztetik, és azt nézik meg, van-e már az adott ingatlannak bejegyzett tulajdonosa. Ha nincs, bejegyzik az első jelentkezőt, aki attól fogva bizonyítékként lobogtathatja a telekkönyvi kivonatot, és ciki mégis kétségbe vonná a követeléseit, az mehet a bíróságra. Persze a dolog ennél sokkal bonyolultabb, mert a kicsapongó nemes urak balkézről született utódairól nemigen szoktak megemlékezni a nemesi genealógiák, de ez még nem jelenti azt, hogy nem is létezhetnek. Épp ezért mindegyik, magát nemesi ivadéknak valló jelentkezőnél fennáll a lehetőség, hogy joggal követel részt az ősi vagyonból, de legtöbbször csak az ősi dicsőségből jut neki egy morzsányi - annyi, hogy egy lapon említik a nevét vélt vagy valós elődeivel. A csontokból vettek mintát Erdődy Xavér Ferenc a dicsőség mellé mintegy négyszázezer euró (tizenkét millió korona) értékű bútokra tartott igényt, és mindent meg is tett azért, hogy megszerezze. A nyomozó tavaly ősszel különösen súlyos csalás miatt emelt vádat ellene, de közben a nyitrai rendőrségi szóvivő, Renáta Ču- háková szerint új tényekre derült fény, és az ügyészség további vizsgálatot rendelt el. Ennek része a DNS-minták elemzése is, amelyeket Ferenc Xavértól és állítólagos nagyapja, Vümos gróf fivérétől, Erdődy Imrétől vettek. Erdődy Imre a galgóci családi kriptában alussza örök álmát, a múlt héten a kriminalisztikai kutatóintézet munkatársai zavarták meg nyugalmát, hogy mintákat vegyenek csontjaiból. Amint Andrea Po- láčikovától, az országos rendőrfőkapitányság szóvivőjétől megtudtuk, a DNS-profil levételének és elemzésnek költsége megközelíti az ezer eurót, eredmény kb. fél év múlva várható. Ekkor derül ki végérvényesen, valóban történt-e valami Vilmos gróf és Xavér Ferenc nagyanyja között, vagy az egész románc csak a fiatalember fejében született. Ha az utóbbi az igaz, akkor a most pizzériát vezető Xavér Ferenc tíztől tizenöt évig terjedő szabadságvesztésre számíthat, és az Erdődy nevet sem viselheti többé. Meggyőződését azonban, hogy ereiben kék vér csörgedez, valószínűleg ez sem ingatja meg. Sok pénztől esik el a falu Csökkent a felvásárlási ár Diószeg. Több tízezer eurós veszteséget jelent a városnak a szelektív hulladékgazdálkodás visszaesése. A krízisre hivatkozva a felvásárlók csökkentették áraikat, sok esetben pedig még ingyen sem veszik át a válogatott hulladékot. Szabó Antal polgármestertől megtudtuk, az elmúlt fél évben csaknem 83 ezer euróval (2,5 millió korona) csökkent a bevételük az alacsony felvásárlási árak miatt. Míg tavaly a műanyag flakonok küo- grammját 15 koronáért (0,49 euró) tudták értékesítem, idén csak 0,16 eurót (5 korona) adnak érte. Az ötezer hétszáz lelket számláló kisváros az egyik alapítója a Pasko nonprofit szervezetnek, amely országszerte számos településnek biztosítja a szelektált hulladék elszállítását és értékesítését. „Országos szinten összesen másfél millió lakos hulladékának elszállítását szervezik, így sokkal kedvezőbb feltételeket tudnak biztosítani” - nyilatkozott a polgármester. Minden elszállított kilogrammért jutalékot kap a Pasko is, tavaly tizenöt koronából három maradt a szervezetnél. Gazdaságos működés, magas felvásárlási árak esetén a szervezet tagjai év végén juttatást kaptak. „Előfordult, hogy az összeg egymillió korona (33 193 euró) volt, de megéltünk már olyan évet is, hogy 100-200 ezer korona (3319-6638 euró) folyt be. Ilyenkor a pénzt visszaforgatjuk a hulladékgazdálkodásba, általában fogyóeszközöket, szeméttárolókat vásárolunk” - tudtuk meg a falu első emberétől. A lakosok által befizetett szemétilleték attól függ, mennyiért tudták értékesíteni a szelektált hulladékot, mennyi kommunális hulladékot vittek el a Feketenyék mellett található szeméttelepre, ahol 23,23 eurót (700 korona) fizetnek egy tonna hulladék tárolásáért. A lakosok többsége egymást is motiválja a szelektálásra. A2009-es évben az illeték 15,93 euró (480 korona) fejenként, a polgármester viszont jövőre elképzelhetőnek tartja a 23 eurós (700 korona) illetéket is az alacsony felvá- sárlásiárakmiatt. (jéem) JEGYZET Ősi skólák KÖVESDl KÁROLY Dühöng a nyár (olykor szó szerint), s a csallóközi, mátyusföldi, gömöri, nógrádi, bodrogközi falusi gyerekek boldogan vakációznak. Kikérik maguknak, hogy az iskolával riogassam őket. Nem is róluk akarok értekezni, hanem a kedves szüléikről. Róluk is csak azért, mert az örökkévalóság malmában soha nincs szünidő, ott mindig őröl a nemzeteket, népeket hol felfelé lendítő, hol maga alá gyűrő nagy malomkerék. A minap egy mátyusföldi faluban járva hallom a polgármestertől, hogy a helybéli magyar és szlovák kisiskolába összesen harminc gyerek jár, míg reggelente százharminc gyerkőc kel útra, hogy a városba utazzon. Százharminc gyereket kényszerítenek minden reggel korán kelni, buszra szállni, bemasírozni a nagy iskolába, amelyet én csak kaszárnyának hívok. Mi tagadás, megdöbbentett az adat, pedig Szlovákiában élő mezei újságíró lévén, egyre kevesebb dolog képes meghökkenteni. Azóta is azon rágódom, vajon hány minket képviselő politikusunk, polgármesterünk, magát értelmiséginek nevező, felelős gondolkodó rágódik ezen? Hány szülő gondolkodik el a jelenségen, ha egyáltalán gondolkodik valamin? Megyéspüspököt nem írok, mert olyan nincs nekünk. A példa nem egyedi. Sőt. Egy-egy régiónkban már a keze ujján meg tudja számolni az ember, hány magyar iskola maradt (és marad) talpon, de nincs annyi ujja, amennyin megszámolhatná, mennyit sodort el az asszimüáci- ónak nevezett nagy árvíz. Hány önkormányzatnak okoz fejtörést, fenntartsa-e az egyre kevesebb nebulóval működő iskolát, vagy zárja be, aztán jöhet az ekevas meg a só... Ahol nincs gyerek, egykézik a magyar, ott nincs menekvés, de ahol - mint a fenti községben is - több évtizedes kómából ébred a falu, s a második, harmadik generáció visszaköltözik, vagy el sem megy, ott mi a fene zajlik? Az okok persze ismertek. A szülők zöme azt hiszi, ahol nagy az iskola és sok a tanító, sok számítógép zümmög, interaktív oktatás divatoz, ott minden pedagógus zsebében ott kocog a bölcsek köve, és minden kölyök zsebéből kikandikál a marsaübot. A globalizálódó világban (melynek hatásai alól a mi kis vidéki magyarságunk sem tudja kivonni magát) egyre profibb módon ragozzuk, hogy nem elég oktatni, nevelni kell. Emberséget, barátságot, közösségi és otthontudatot adni a kis nebulóknak. Müy szépen hangzik! Aztán reggelente Pistinek és Zsuzsinak hátára suhintjuk a táskát, elvezetjük a buszmegállóba, betuszkoljuk a töf- töfbe, s menjen isten hírével. Minél messzebb az elmaradott kis falutól, amely úgyis halálra van ítélve. Ha fejlődik, ha épül, ha gyarapodik, akkor is. Mert mi magunk ürítjük ki. Tanuljon a gyerek a vüág minden nyelvén már makogós korában, legyen elektronikai zseni, mielőtt járni tanul, járjon fél tucat szakkörbe, hizlalja a dioptriákat, csak korszerű, nagy tömeget befogadó kaszárnyába járjon, ahol elvegyülhet. S ahol, nem mellesleg, elérhetőbb közelségbe kerül a nagyvárosokból egyre lejjebb „integrálódó”, áldozatra leső drogdílerekhez, messzebb kerül a kisközösség egymásra odafigyelő gondoskodásától. Mert fejlődni kell! Hadd örüljön a nagy olvasztótégely. Csökött, elmaradott gondolkodás ez, tudom. Mint ahogy a barátság és összetartozás, a fegyelem és figyelem, a természet és harmónia, a hit és szeretet, meg a többi, korszerűtlenné váló fogalom helyébe egyre „progresszívebben” nyomul be a verseny, a piac, a hatalom, a tudás- mennyiség, a karrier és a többi kategória. Merthogy az életnek tanulunk, ahol talpon kell maradni. S miközben lassan mindenki vüágpolgár szeretne lenni, a vüág kajánul örül, hogy éppen itthon nem vagyunk otthon. Ezért fáj a szívem, ha kiürülő falusi kisiskolákat látok.
