Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-22 / 168. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 22. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ ROMANIA LIBERA Bonyolítja a romániai államfői tisztségért folyó választási küzdelmet, hogy az RMDSZ saját jelöltet indít Kelemen Hunor személyében - írta a Romania libera. A bukaresti napilap szerint a második elnöki mandátumáért harcba szállni akaró Traian Basescu egyre egyértelműbben használ nemzeti, olykor kifejezetten nacionalista nyelvezetet. Emlékeztet az államfő múlt heti Csíkszeredái látogatására, melyen bírálta a romániai magyar politikusokat. A látogatásnak és az ott elhangzottaknak a címzettjei a románok, nem a magyarok voltak. Basescunak az autonómia témájában elhangzó bírálatai, a Besszarábiára és a nemzeti problémára vonatkozó utalásai egy olyan elnökjelölt képét alakítják ki a közvéleményben, aki nem vonzza a magyarokat a második fordulóban. A magyarok szavazatai Basescu ellenfelét fogják erősí- teni-véli az újság. (mti)- A test legfontosabb része a fenék. Egy órát ültem az ellenőrző bizottságban, hogy megkeressem a nyaralás- ravalót. (Peter Gossányi rajza) „Jel adassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak" Miért szól a harang? Talánmegbocsát] ákavilág- polgárok, hogy ilyenföldhözragadt gondolatok járnak az eszemben, de ezenanaponkü- lönös csengése van a déli harangszónak. Ma van ugyanis a nándorfehérvári győzelem évfordulója. Igaz, nem kerek, „csak” az ötszázötvenharmadik, de a magukra valamit is adó magyarokszámáraez a nap piros betűs ünnep. KÖVESDl KÁROLY Az igazsághoz tartozik, hogy a déli harangszót III. Callixtus pápa három héttel a fehérvári csata előtt rendelte el. A pápa ugyanis tudta, hogy Nyugatról egyetlen katonát sem remélhet, Magyarországról pedig aggasztó hírek jöttek, hogy Hunyadi János kormányzó békét készül kötni a törökkel, és a sereget Itália felé átengedi. A pápa - a korabeli hírközlés lassúsága miatt - nem tudhatta, hogy a hírek valódanok, ráadásul jó oka volt rettegni: az 1454. október 27-i német-római birodalmi gyűlésen a magyar követek kijelentették, hogy Magyarország külső segítség híján kénytelen lesz békét kötni a törökkel. Végső kétségbeesésében, égi segítségért fohászkodva adta ki 1456. június 29-én Imabulláját (Bulla oratio- num), amelyben elrendelte, hogy a keresztény világ valamennyi templomában délben háromszor kongassák meg a harangokat, hogy ,jel adassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a törökellen harcolnak”. A harangszó tehát nem a diadalt, hanem a könyörgést és a fohászt szolgálta. Miután a török 1453 májusában elfoglalta Bizáncot, világossá vált, hogy II. Mehmed a keresztény Európa ellen fordul. Hiába hirdetett azonban V. Miklós pápa, III. Callixtus elődje szeptemberben keresztes háborút, a nyugati uralkodóknak a legkisebb gondjuk is nagyobb volt a kereszténység védelménél. A korabeli „európai” politikára jellemző, hogy VII. Károly francia király például a bulla kihirdetését is elhanyagolta, és a befolyt török tizedet is az Anglia elleni háborúra költötte. Ebben a helyzetben érte a keresztény világot Nándorfehérvár meglepő híre, ahol a magyar seregek a háromszoros túlerővel szemben diadalmaskodtak. A nándorfehérvári győzelem híre több európai városba közvetienül a bulla kihirdetése után érkezett, s volt, ahová előtte. Ezért a harangszót sok helyütt Hunyadiék győzelmével kapcsolták egybe. A győztes csata után a pápa is sietett módosítani abulla eredeti szövegén, és a harangozás alatt elhangzó imát hálaadásként kellett mondani. Maga a török krónikás másképp tálalta a harangszó tényét, amikor a csatáról írt: „Ekkor a hadiszerencse megfordult, mert a gyaur vezér (Hunyadi) erősen érti a módját, hogy bátorságot öntsön embereibe. Rövid időre azonban ismét reménykedhettünk, amikor egyik hős janicsárunk a vár fokára érvén megkísérelte kitűzni a lófarkas zászlót. Eközben elkeseredett közelharc és kézitusa zajlott a vár belső kapujánál. Egy Dugovics nevezetű hitetlen (...) zászlótartónkat a mélybe rántva megakadályozta, hogy győzelmünk jelét a vár fokára tűzzük. Ez a gaztett a magyarokat még inkább a harcra buzdította, s utolsó erejükkel, valamint a Száva túlpartjáról érkező segítséggel a vár elfoglalását megakadályozták és elvágták seregeink elől a visszavonulás útját. A dicsőséges szultán és a győzhetetlen padisah egyetlen vigasza, hogy a gyaurokra is lesújtott Allah haragja és fekete halállal tizedeli őket. Még a kormányzót is elragadta a kór, testét a gyulák Fehérvárára vitték eltemetni. A csata hírét krónikások és hírmondók vitték szerte a világba, és hősiességünk emlékére délben még a keresztény harangok is megkon- dulnak.” Bárhogy is tálalták a történetet - történelemhamisítók már akkor is léteztek -, öt és félszáz év után is büszkék lehetünk őseinkre. Akkoriban még nem úgy állt a kérdés, hogy Magyarország csatlakozik-e Európához, hanem a széthúzó Európa csatlakozik-e Magyarországhoz. Ha erre gondol az ember, hajlamos fülzúgást kapni a sok politikusi kishitűségtől. GLOSSZA Derűre ború PETŐCZ KÁLMÁN A legnagyobb szlovákiai nyári zenei fesztivál, a trencséni Pohoda, szerencsétlenséggel végződött. Mégis, igazságtalanságlenne megfeledkezni egyik csúcspontjáról, a pozsonyi és a budapesti operazenekar közös előadásáról. Már az is különösnek tűnhet, hogy egy elsősorban fiatalokat megszólító könnyűzenei rendezvényen komolyzenei műsort iktat be a szervező. Még nagyobb kételyeket ébreszthet az a terv, hogy egy üyen fesztiválon szlovák és magyar zenészeket szerepeltessenek együtt. Ám azoknak, akik végigélvezték a közel másfél órás műsort, felejthetetlen élményben lehetett részük. Az első kellemes meglepetés az volt, hogyzsúfolásigmegtelta nagyszínpad előtti terület- több mint ötezer néző volt kíváncsi a produkcióra. A második pozitív benyomást az váltotta ki, hogy a fiatal közönség üdvrivalgással fogadta a magyar zenekart és annak karmesterét, Oberfrank Pétert és persze a pozsonyi zenészeket is, akiket Martin Leginus vezetett. A konferálást maga a főszervező, Michal Kaščákvállalta. Látszott, mennyire szívén viseli éppen ennek a műsorszámnak a sikerét. A közönség nem okozott csalódást. Ütemre tapsolt és táncolt Brahms Magyar Táncaira, a Rákóczi indulóra, a Radetzky marsra, megünnepelte Herencs ár Viktória cimbalomszólóját, ovációkba tört ki a két operaénekes szólista, Petra Záhumenská és Otto Klein pro- dukciója után. A fiatalok beletap- soltakaszámokba, ámamiakő- színházban zavaró lett volna, itt természetesnek tűnt. Abudapesti zenészek arckifejezésén néha kitűnt, hogy mintha álomban éreznékmagukat: ne- künkegy könnyűzenei fesztiválon van ekkora sikerünk? Ezt éljük megÉszak-Szlovákiában, ahola magyarokat állítólag nagyon, de nagyon nem szeretik? Ráadást erőltetnekki, kétszer is? E sorok írójának minduntalan az motoszkált a fejében, hogy igen, így kell ezt csinálni! Kaščákna Hrad! Legyen ő az államfő! Jókedvet kell teremteni, oldani a bizalmatlanságot a két népcsoport között, összehozni az embereket, elvégezni a nehéz feladat egyik részét. A másikat meg ráhagyni az értelmiségiekre meg a politikusokra. Ajókedv ebben az esetben nem sokáig tartott. Másfél órával később a viharban összedőlt az egyik nagysátor, maga alá temetve több tucat embert, akikközülegy életét vesztette. Sajnálatos lenne, ha a tragédia miatt nem rendeznének több Pohoda fesztivált. Mertakkornem biztos, hogy az a nemzedék, amelyhez e sorok írója tartozik, még egyszer részese lehetne egy olyan felszabadítóan laza, nagyszabású szlovák-magyar bulinak, mint ott, a trencséni repülőtéren, július 18-án, szombaton délidőben... _______________ KOMMENTÁR Gumitörvény MOLNÁR NORBERT Tegnap kiderült, nincs ebben az országban egyetlen ember sem, aki tudná, mit tartalmaz pontosan a kulturális minisztérium amatőr sovi- nisztái által összekotyvasztott nyelvtörvény. Az egyetlen, ami világos: Szlovákiában hirtelenmindenkifoggal-körömmelvédiafasisztoid jogszabályt. Nagyon kíváncsi vagyok, mitmagyarázhattakelaszlovák illetékesekaz EBESZ kisebbségi főbiztosánakanyelvtörvényről, ha az nemlát kivetnivalót ajogszabályban. Atalálkozó utáni sajtótájékoztatón ugyanis maga MarekMad árié kulturális miniszter sem tudta elmondani, mit tartalmaz a törvény. Nem is tudhatta, mert Szlovákiában egyetlen törvény sem szabályozza, mi a„nyilvános érintkezés”, vagyis a „verejnýstyk”.Ezt mindenkiamagamódjánértelmezheti,talán ezért nemmertválaszolniMad’aričegyetlen„nyilvánosérintkezés”-kérdés- re sem. Márpedig a törvény egyik alap kifejezése a„nyilvános érintkezés”, erre épülnekaz egyes rendelkezések. Két hatalmas probléma van ezzel a törvénnyel: az első és legfontosabb a filozófiája. Az ilyenjellegűtörvényekEurópábanakisebbségeknyelvét védik, a szlovák ezzel szemben a kisebbségek ellen fogalmazódott meg. Amikor a magyarfaló Maďarič azt üzeni a magyar politikusoknak, hogy nem200évvei ezelőtt élünk, célttévesztett, hiszen éppenaz ő törvényének filozófiája kb. 200 éves, magyarul: maradi és sovén. Amikor a szlovákvezetőkazt mondják, csakamagyarpolitikusokpattognaka nyelvtörvény miatt, noha nem is ismerika tartalmát, ismét csúsztatnak: a szlovákiai magyar civü szervezetek, a média, az önkormányzatok és mindenkipattogott, akit érint ez a törvény. Mert nem az ország lakosaiértszületett,hanem valamilyenhamis társadalmimegrendelésre hivatkozva szülte a kulturális tárca. De a miniszter arra sem tudott válaszolni, hol panaszkodtaka dél-szlovákiai szlovákok diszkriminációra. SamikorLajcákkülügyminiszterkisséidegesenaztmondja, a nyelvtörvény körüli hisztériát nem Szlovákia, hanem Magyarország kelti, akomolynakvéltdiplomataegypaprikajancsivá válik: igaza van, anyelvtörvénytBudapestenfogadtákel,nemPozsonyban. Biztosan rosszul értelmeztük a helyszínt. Lajčáka Balkánonmultietnikus társa- dalmat épített azEUmegbízásából, itthon ennekszögesellentettjét védi, Fico pedig azt üzeni az uniónak, ne szóljon bele a szlovákiai ügyekbe. Erre varrjongombotvalaki! Amásikkomolygondatörvénnyel éppen gumijellege. Mindenkiúgy értelmezi, ahogy akarja. Haegyhivatalnokreggelrosszul ébred, büntethet. Neki más a nyilvános, mintmásnak, nekünkmás, mintegy aktakukacnak. Nem véletlen, hogy a minisztérium okosai két nap alatt két ellentmondó információtadtaklapunknakatörvényrőlés értelmezéséről. Ez előrevetíti, hogy a szlovákiai kisebbségekaközeljövőbennem- csakpolitikaimegrendelésre.hanemhivatalnokistréberkedésbőlissi- kanírozva lesznek. Jönnek a választások, kell a gumi a rágcsáláshoz. Tűzharc CZAJL1K KATALIN Kezdjük egy találós kérdéssel. Mi a közös Magyarország NATO-csat- lakozásának tizedik évfordulója, a burmai belpolitikai helyzet, a demokratikus Kuba támogatása és a szlovákiai nyelvtörvényben? A válasz : ezekben a kérdésekben készített közös összpárti politikai nyilatkozatot a magyar Országgyűlés. Azaz, a magyarországi parlamenti pártok igenis össze tudnak fogni, ha ennek számukra zéró a politikai tétje. Azt már szinte felesleges hozzátennünk, hogy az ilyen közös fellépéseknek azonos a relevanciája is. A szlovákiai államnyelvtörvényt elmarasztaló nyüatkozat külön „szépsége”, hogy az SZDSZ-frakció elnöke, Kóka János kezdeményezte. Az a politikus, akit a már jószerivel nem létező pártja maga sem ismer el, ugyanis az SZDSZ élén való rövid, de tartalmas ténykedésével hatalmas pusztítást végzett a liberálisoknál. Ehhez képest Kóka - a szlovák nyelvtörvény kapcsán - csak úgy ontja az államférfi- úhozméltó, fellengzős kijelentéseket. Követeli, hogy a szlovákparlament szeptemberi hatályba lépése előtt vonja vissza a törvénymódosítást, különben diplomáciai és kulturális „offenzívát” helyez kilátásba. Mindnyájan látjuk lelki szemeinkkel, miként remegnek a szlovák nacionalisták a magyar liberálisok fenyegetései hallatán... Ez persze nemjelenti azt, hogyanyelvtörvénymódósításanemkáros és teljesen elfogadhatatlan, s erre nem kell nemzetközi fórumokon is felhívni a figyelmet. Amagyarországi politikai pártok azonban végre tudatosíthatnák, hogyjó lenne, ha saját belpolitikai érdekeik helyett a határon túli közösségek érdekeit tartanák szem előtt hasonló témákban. Jó, legyen, vonja vissza a parlament ajogszabály módosítását, maradjon minden ajelenlegi szinten. A magyarországi politikai pártoktalánelégedetteklesznek, és nemzetközi sikerről beszélnek odahaza. Csakhogy a nyelvtörvény mostani formáj ában is tartalmaz a kisebbségek számára diszkriminatív elemeket, ám ez senkit sem zavar. Mindnyáj an tudjuk azt is, hogy a kisebbségi nyelvek hivatalos használata ott sem működik, ahol ezt a törvény lehetővé teszi, mert nincsenek kialakítva azokajogi és intézményi keretek, amelyek támogatnák. Ittazonbana felelősség már a hazai magyar politikai párto (ka) t és szervezetek terheli. Mert nem elég csak azt kiabálni, mennyire bántanak bennünket, hanem azt is meg kell fogalmazni, hogyan képzeljük el a megoldást. S ez nem merülhet ki abban, hogy töröljék el a nyelvtörvény-módosítást, hanem egy komplex, szakmailag alátámasztottmegoldásijavaslatotfeltételez, amely hosszú távon próbálná rendezni a kisebbségi nyelvhasználat kérdését. Ezzel talán elejét tudnánk venni annak is, hogy a diskurzus ne újra Pozsony és Budapest tűzharcára korlátozódjon, amely mindkét fél esetében csak hazai belpolitikai célokat szolgál, s totálisan átnéz azoknak az érdekein, akiket a kérdés reálisan érint.
