Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-02 / 151. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2009. július 2., csütörtök 6. évfolyam, 26. szám Mindig újítanak, újabb módszerekkel próbálkoznak, amivel a gimnáziumba több diákot csalogathatnak Főállású nagyapa lesz Dávid Béla: „Az életművemet sajnos nem sikerült befejeznem" (Somogyi Tibor felvétele) Királyi ösztöndíj a csodagyereknek Egy tizenhárom éves nyugat-szerbiai fiú elnyerte a brit kormány és Károly trónörökös évi harmincezer fontos ösztöndíját, s ősztől a vi­lág egyik legtekintélyesebb zeneiskolájában, a London közelében működő Purcell Schoolban tanul tovább hegedülni. A Danas című belgrádi újság jelentése szerint Kristijan Petrovic, aki négyéves korában kezdett játszani a hangszeren, a legmaga­sabb pontszámmal esett túl a felvételit jelentő meghallgatáson. „Jobban játszottál, mint én a te korodban” - mondta neki Peter Crook, az iskola igazgatója, miután a Gyerekek a gyerekekért ame­rikai alapítványtól kapott hegedűjén előadta vizsgadarabjait. Az ösztöndíj lehetőséget biztosít arra, hogy a fiatal tehetség a Pur­cell School elvégzése után a londoni Királyi Konzervatóriumban folytassa tanulmányait, aminek eredményeként valószínűleg megnyílik előtte az egész világ. Kristijan Valjevóban kezdte a tanu­lást, majd Belgrádban folytatta tanulmányait. Két éve a belgrádi Gyermekülharmónia tagja, (mti) Szakdolgozatot kell írniuk a középiskolásoknak Ausztriában is változtatnak Negyvennégy év pedagógi­ai és vezetői munka után nyugdíjba vonult a pozso­nyi Duna utcai gimnázium igazgatója, Dávid Béla, akivel az oktatási intéz­ményben kifejtett tevé­kenységéről, az iskola fel­újítási terveiről beszélget­tünk. HORVÁTH ERIKA Dávid Béla 1965-től oktatott a gimnáziumban, 86-tól vezette ki­sebb megszakítással az intéz­ményt. „Miután átvettem Janda Ivántól a gimnázium vezetését, a szénfűtés helyett bevezettettük a gázt az épületbe, mintegy 35 mü- lió koronáért megjavíttattuk a te­tőszerkezetet, kicsempéztük a mellékhelyiségeket, a mosdókat, korszerűsítettük a tornatermet. A pincét, melyben korábban a sze­net tároltuk, klubbá és tornate­remmé alakítottuk. A bársonyos forradalom után, 91-ben Popély Gyula vette át a gimnázium veze­tését, aki 1997-ben történt levál­tásáig igazgatta az intézményt” - mondta Dávid Béla, aki kémia szakos tanárként diákjait mindig a tantárgy szeretetére oktatta. A nemzetközi versenyekről két arany és két bronzérmet hoztak haza tanítványai. Az iskola mo­dernizálását a szívügyének tartja, hiszen mára három számítástech­nikai terem, nyelvi labor és olva­sóterem is váija a művelődni vá­gyó fiatalokat. „Az életművemet sajnos nem sikerült befejeznem. Mindig azt terveztem, hogy egy fedél alá ho­zom a magyar óvodát, az alapis­kolát és a gimnáziumot, hogy a pozsonyi és a környékbeli gyere­kek kiskoruktól egészen az érett­ségiig ide járhassanak. A nagy­szabású építkezés szerződéseit aláírtam, ezek szerint három éven belül egy ötven férőhelyes, a mo­dem kor követelményeinek meg­felelő magyar óvodát alakít ki a befektető az iskola mellett” - szólt a tervekről a nyugdíjba vonuló igazgató. A nagy múltú és színvonalas oktatási intézményben sok jeles közéleti személyiség, tudós vég­zett, a pozsonyi gimnáziumba mégsem jelentkeznek már annyi­an, mint annak idején. Ennek okát a volt igazgató a pénzhiányban látja. „Sajnos nem minden család engedheti meg magának, hogy a fővárosban taníttassa a gyerekét, mert tudvalevő, hogy a kollégium, a közlekedés és az ellátás sokba kerül. Diákjaink jelentős része még most sem pozsonyi, sokan jönnek vidékről, a környező fal­vakból, városokból. Remélem, ez továbbra is így lesz.” Mindig újítanak, újabb és újabb módszerekkel próbálkoznak, ami­vel a gimnáziumba még több diá­kot csalogathatnak. Ilyen próbál­kozás volt a nagy port felkavart néprajz osztály is, mely az eredeti elképzelés szerint az Ifjú Szivek táncegyüttes utánpótlását lett volna hivatott biztosítani, ám a néptáncegyüttes igazgatói posztja körüli huzavona rányomta bélye­gét az elindított néprajzos osz­tályra is. „Sajnos nem jelentkezett egy osztálynyi diák, így egy osztá­lyon belül néprajzos csoportot hoztunk létre, majd az igazgató­váltás és a bizonytalanság miatt a tíz diákból négyen más oktatási intézményt választottak. Hat ta­nuló továbbra is a gimnáziumban tanul, ám nekik az iskola személy­re szabott tantervet készített, ugyanis míg a többiek tanulnak, a maradék néprajzos osztály tagjai táncolnak az együttesben. Ezek a diákok elfoglaltságuk miatt csu­pán vizsgázni járnak be a gimnáziumba” - mondta Dávid. Negyvennégy év aktív pedagó­gusi munka után már örül a nyug­díjas éveknek, reményei szerint pihenget, olvas és főként főállású nagyapa lesz. „Mozgalmas életem volt, sok mindent megéltem. A Párkány melletti Kisgyarmatról indultam, hamar félárva lettem, majd Po­zsonyban, Nyitrán és Debrecen­ben tanultam. Úgy gondolom, elégedetten távozhatok az igazga­tói székemből, mert sok újítást ve­zettem be az oktatási intézmény­ben. Az utódomnak, Morvay Kata­linnak nem lesz könnyű dolga, hi­szen szűkíteni kell a keretet, sok gond vár még megoldásra, de amiben tudok, segítek neki.” MT1-HÍR Sok más európai ország után Ausztriában is bevezetik a központi érettségi vizsgákat. Eddig minden iskola maga határozta meg a vizs­gatételeket és a kérdéseket, ezentúl azonban egységes tesztsorra kell készülniük az osztrák diákoknak. Az osztrák kormány keddi ülé­sén határozott az érettségi reform­ról, és minden valószínűség szerint a parlament is támogatja majd a ja­vaslatot. Jelenleg minden egyes is­kola maga határozza meg a vizsga- kérdéseket. A feladatok egységesí­tésével az írásbeli érettségin három tárgyból- német nyelv és irodalom, matematika, idegen nyelv - or­szágszerte ugyanazokat a kérdése­ket kapják majd a diákok, tanáraik pedig egységes kulcs szerint javít­ják ki és osztályozzák a dolgozato­kat. A reform másik újítása, hogy az utolsó évben egyfajta szakdolgoza­tot kell írniuk a középiskolásoknak. Ezzel azt kell bizonyítaniuk, hogy képesek önálló kutatómunkára, természetesen az életkoruknak és a tananyagnak megfelelő készségek és ismeretanyag alapján. A szóbeli vizsgákra a szaktanárok továbbra is maguk állítják össze a kérdéssoro­kat. Az általános képzést nyújtó kö­zépiskolákban - vagyis gimnáziu­mokban - 2014-ben, a szakmai képzést adó középiskolákban 2015-ben vezetik be az új rend­szert. Egy 2007-ben készült, har­minc európai országot vizsgáló eu­rópai uniós kimutatás szerint Ausztria mellett csak Liechten­steinben, Izlandon és Belgiumban nincs központi érettségi. Az osztrák szakminisztérium azért kezdemé­nyezte az egységes vizsgakövetel­mények bevezetését, hogy javuljon a középfokú oktatás színvonala. ,A szülőknek biztosaknak kell lenniük abban, hogy minden állami iskola magas színvonalú képzést nyújt” - mondta Claudia Schmied oktatási miniszter a tervet ismertetve. A diákszervezeteknél elutasí­tásra talált az egységes érettségi, olyannyira, hogy a tavaszi PISA- felmérések bojkottjára szólították fel a középiskolásokat, részben si­kerrel. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Ha következetes lesz, és odafigyel fia igazi igényeire, akkor nem lesz nehéz megkülönböztetnie a valódi vágyait a hamisaktól (Képarchívum) Fél egyedül az illemhelyen A négyéves fiam még mindig nem akar nagyvécére járni az illemhelyre, csak bilibe akar székelni, és azt is csak a jelen­létemben. Mi lehet ennek az oka? Fél egyedül? Jelige: Toalett Érhette kellemetlen élmény például akkor, amikor látogató­ban voltak valakinél, s nem volt más módja a vécézésnek, csak az illemhely, s ott kellemetlenül érezte magát, esetleg valamitől megijedt. Vagy magára hagyták, ráadásul idegen, ismeretlen he­lyen. Most pedig képtelen meg­birkózni ezzel a negatív él­ménnyel, ez juthat eszébe, ha toa­lettre szeretnék ültetni. Kellemetlen érzés érhette ott­hon is, valaki türelmetlen volt ve­le, nem volt hajlandó kénye-ked- ve szerint tenni a gyereknek, eset­leg nem tudta, hogy a gyerek még nem használja a nagy vécét, s minden rosszakarat nélkül akarta ott elvégeztetni vele a székelést. Lehet, ezt el is végezte ott, de a kellemetlen érzések valahol megmaradtak benne, ha újra va­laki oda akarja vinni. Tiltakozik ellene. Ha akkor, azon a bizonyos alkalmon nem az édesanyja társa­ságában volt, nem csoda, hogy most éppen a mama jelenléte szükségeltetik hozzá, aki a biz­tonságot jelenti a számára. Tü­relmesen meg kell barátkoztatni őt az új helyzettel, nem kell kény­szeríteni rá, de apró lépésekkel próbálkozni kell, hogy tudatosít­hassa, itt nem érheti semmi rossz. Minden egyes próbálkozás al­kalmával, amikor már sikerül egy lépéssel előbbre jutniuk, dicsérje meg a fiát, s vele együtt örüljön, milyen ügyes, hogy erre képes volt. Vetítse előre a számára, hogy biztosan képes lesz többre is. Ele­inte mindig legyen mellette a vé­cében, ne hagyja egyedül. Ha már többször sikerült eredményt is el­érni, lassan elkezdhet olyan prak­tikákhoz folyamodni, hogy köz­ben egy fél percre magára hagyja, teszem azt, elmegy toalettpapírt hozni. Aztán később fokozatosan növelje ezt az időt, eleinte úgy, hogy azért beszéljen hozzá, csak ne legyen már közvetlenül mellet­te, azután megengedeti, hogy nyi­tott ajtó mellett végezze a dolgát, de később egyezzenek meg ab­ban, hogy akkor sem fél, ha az ajtó be van rá zárva. Nem kell ilyen konkrét rossz élmény átélnie ahhoz, hogy eluta­sítsa ezt az új módot. Egyszerűen jól érzi magát az édesanyja társa­ságában, szeret vele együtt lenni, lehet, ilyenkor, ha a bilin ül, éne­kel neki az édesanyja, vagy mesél valamit, amiről nem akar csak úgy lemondani. Akkor csak vele foglalkozik, látja és érzi, fontos neki, ő van a középpontban. Miért is mondana le erről a kellemes élményről, ha nem muszáj? A gyerekek nagyon is jól ki tudják puhatolni, meddig mehetnek el, mit képesek kivívni. A határokat nem a gyerekeknek kell meg­szabni, hanem a felnőtteknek, s nekik kell azon őrködniük, hogy ezeket be is tartsák. Mivel már óvodás korú a fia, közösségbe is járhatna a korát il­letően, ezért próbálja neki elma­gyarázni, milyen jó nagy csapat gyerekkel együtt játszani, fogócs- kázni és hasonló játékokat játsza­ni. Nagyon sok ilyen játék létezik, de ezeket otthon, szűk családi körben nem lehet megvalósítani. Ahhoz viszont, hogy óvodába mehessen, meg kellene barátkoz­nia a vécével. Ó már nagyfiú, a nagyfiúk pedig már úgy járnak vécére, mint a nagyok. Bilire csak a kisgyerekeket ültetik, akik kép­telenek még felülni a nagy toa­lettre. A gyerekek általában sze­retnének óvodások lenni, bár igaz, hogy nincs róla konkrét el­képzelésük, de ha türelmesen el­magyarázza neki a pozitívumait, nagy a valószínűsége, vágyakozni fog utána, s hajlandó lesz valamit tenni is érte, hogy ő is óvodás le­hessen. Próbáljon naponta valamilyen alkalmat találni arra, amikor csak a fiával van, alakítsanak ki olyan közös együttlétet, amit mindket­ten élvezni fognak, s a fiának nem kell olyan cselekhez folyamodnia, hogy csak bilibe akarjon székelni. Ha biztonságban érzi magát, s tu­datosítja, szeretet veszi körül, le­mond az olyan praktikákról, ame­lyek eddig fontosak voltak számá­ra. Remélem, hogy sikerrel jár majd ezen a téren is, s rövid idő alatt siker koronázza majd erőfe­szítését. Ha következetes lesz, és odafigyel fia igazi igényeire, ak­kor nem lesz nehéz megkülön­böztetni a valódi vágyait a hami­saktól. Mindketten felszabadul- tabbak és boldogabbak lesznek, ha megtanulnak nyíltan kommu­nikálni egymással, kimondani va­lódi igényeiket, vágyaikat, s azo­kat nem kell álruhába öltöztetni­ük. Dr. Hadas Katalin pszichológus

Next

/
Oldalképek
Tartalom