Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-02 / 151. szám, csütörtök
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 2. www.ujszo.com SZEMPONT Kenyér és iskola mindig kell Kevés ember van, aki nem hordja szívében régi iskolájának egy-egy kedves emlékét, a szép diákévek varázslatos, semmivel nem pótolható hangulatát. Egy arc, egyjellegzetesen összefirkált iskolapad, egy felejthetetlen sarok vagy éppen a legszebb földi érzéssel való találkozás döbbenetes pillanata elevenedik meg olykor elménkben. Olyan ez, mint egy megtörtént mese, telítve izgalmakkal, várakozással, szépséggel. Meggyőződésem, hogy 1896-tól, amikor az iskolát Darányi Ignác megalapította, diákok ezrei 113 éven keresztül fedezték fel ezt a csodát lelkűkben a Komáromi (Gadóci) Mezőgazdasági Középiskolában. Ez a nagy múltú iskola 2007. szeptember 1-jétől Komáromban az Építők úti összevont szakközépiskola épületében működött. A költözésre azért volt szükség, mert a diákok létszáma négy év alatt kétszáznyolcvanról ötvennyolcra csökkent, és a Nyit- ra megyei önkormányzat költségmegtakarítás miattidehelyez- te át a gadóci iskolát. A 2008/2009-es tanévben az egy osztályra szűkült iskolában két tanulmányi szakon: alternatív mezőgazdálkodás (környezetkímélő gazdálkodás) és a köz- gazdasági képzéssel csaknem azonos menedzserképző szakon folyt, illetve fejeződött be a tanítás. Az utolsó osztályban 17 tanuló kapott érettségibizonyítványt. 2005-ben már csak három osztály érettségizett - két magyar, egy szlovák - és csak egyet lehetett nyitni. A továbbiakban kettesével mentek el az osztályok és a szórványjelentkezések már nem tették lehetővé újabb osztályok indítását. 2005-ben és 2006-ban a tanárok folyamatosan látogatták az alapiskolákat, hogy tájékoztassanak olyan szakokról, melyeket szeretnének bevezetni, és amelyeket az ország gazdasága is igényel. A felmérések alapján úgy tűnt, a vidékfejlesztésben és környezetvédelemben vannak a legnagyobb tartalékok és hiányosságok is, amelyek indokolttá teszik ilyen szakok bevezetését. A fenntartó a 2006/2007-es tanévtől lehetővé tette az említett szakokbe- vezetését. Három év alatt egyszer sem jelentkezett az említett szakokra több mint tíz tanuló, így nem nyílhatott osztály. Az iskola megszűnésével óriási lehetőség váltsemmivé egy vidékfejlesztő tanulmányi szakokat oktató iskola megalapozásához. De a lehetőség még mindig fennáll. Nem találnak gazdára az iskola ingatlanjai: ajó öreg iskola időtálló épülete a gyönyörű új ablakokkal, a 160 férőhelyes diákotthon étteremmel és tornateremmel, valamint a laboratórium. Az általános válság és a pénz uralmának kóros korszakában is tudatosítani kellene, mi vár bennünket a következő években. Rá kell jönnünk arra, mire lesz, mire lehet szükség a jövőben, amely bizonytalan ugyan, de, biztos, hogy lesz. És kenyér is mindig kell. Valami volt és most már - pontosan 2009. augusztus 31. után - nem lesz. Volt egy iskola, amely nem kis falatot tett le a társadalom asztalára hosszú időn át, nagyon sokféle rendszerben. Hogy mennyire fog hiányozni, azt a jövő mutatja meg. Valami megszűnt és nem jött helyébe semmi. Én a semmit tudom megsiratni igazán. A nagy, tátongó, akaratpusztító, hallgatag, félelmetes semmit. Jóba Mihály, az iskola volt tanára (Shutterstock-felvétel) A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. WWW.WSIO.CON Megszavazta a parlament a nyelvtörvény módosítását Hogy egy ilyen nyelvtörvényt el mertek fogadni, az nem azt bizonyítja, hogy a szlovákok túl gonoszok és rosszindulatúak, hanem azt, hogy a magyarok annyira puhák, hogy ez a világon egyedülálló. A magyarokon értem a magyarországiakat is és az ittenieket is. Nézzük az ittenieket. Vajon a szlovákiai magyar tanítók hány százaléka volna hajlandó tüntetni a nyelvtörvény ellen? Hány százalékának volna bátorsága ahhoz, hogy kockára tegye munkahelyét és az igazgatója képébe vágni, hogy neked is kötelességed velünk jönni tüntetni? De ne bántsuk a tanítókat! Nézzük meg a nyelvi jogokat egy másik oldalról. Állítólag nálunk már 20 éve demokrácia van. Az összes olyan községben, ahol a lakosság 20 százaléka magyar, jogosult a polgár magyarul beszélni. Akkor az emberek miért nem élnek ezzel a jogukkal? El kell menni egy munkahivatalba, ahol a munkanélküliek várakoznak. Ha ott valaki magyar, és olyan helyen lakik, ahol magyarul lehet beszélni, akkor miért nem beszél magyarul? Hogy a hivatalnoknő nem ért magyarul? Miért nem követelik ki maguknak az emberek, hogy magyarul beszéljenek? Néha fel kell vállalni a kellemetlenséget, le kell szidni azt a hivatalnokot, aki nem respektálja azt a törvényt, hogy minden magyarnak Komáromban, Párkányban, Érsekújvárott stb joga van magyarul beszélni. Ha a magyar polgárok még arra is bénák, hogy éljenek azokkal a jogaikkal, melyeket a törvény biztosít számukra, akkor miről beszélünk? Ennek a legfőbb oka a magyarországi nemzetáruló elit. Második oka az MKP szervilis, a konfliktust vállalni nem merő politikája. Bizony, már régen csodálkozom azon, vajon az MKP miért nem csinált pár jogi precedenst az országban? ♦ Nagyon remélem, hogy ezt a törvényt nagyon hamar tovább tetőzik még valami sokkal drasztikusabbal, hogy szinte állandó félelemben kelljen élnünk. Kívánom, váljon minél kétségbeesettebbé a helyzetünk, akkor talán képesek leszünk egyesíteni erőinket és harcolni - tüntetés, polgári engedetlenség - a jogainkért, amit intézményesen sárba tipornak. Tavaly ilyenkor még halvány fogalmam nem volt mindarról, ami a politikában folyik, mert nem is érdekelt. Elég volt azonban pár hónap, és elkezdtem - a dunaszerda- helyi eset után - az online sajtót olvasni. Ez a rövid idő elég volt ahhoz, hogy kialakuljon a véleményem. Szlovák-magyar megbékélés? Oximoron: kizáró ellentét. A megbékélés egyenlő fejet hajtani a szlovákoknak és megszűnni létezni. Már az autonómiát támogatom. És nem szavazok se Csá- kyra, se Bugáira. Csak magunkra számíthatunk, ha tenni akarunk azért, hogy gyerekeinknek ne kelljen elnyomásban élniük. A hallgatásunkkal a (tömeg)sírunkat ássuk meg... ♦ Kíváncsi vagyok, hogyan hajtják be a sok büntetést! Ha ezekkel a bíróságok fognak foglalkozni, akkor sohanapján kis- kedden, mert nálunk minden bírósági ügy megoldása rettenetesen hosszú. Mert itt nem csak a földrajzi nevek írásáról van szó, ezt a törvényt nem szabad csak erre leszűkíteni. Ha már törvény, akkor tartsák is be. De ne csak nekünk írják elő, hanem a többségi nemzet kriminális szlováksággal beszélő tagjainak is! Nagyon gazdag lesz ez az ország, mert tisztelet a kivételnek, de a többség szlováknyelv-hasz- nálata nagyon alacsony szinten van. Akármelyik magyar iskolát végzett egyén zsebre dugja a főszlovákok akármelyikükét. Egy a fontos: ne hagyjuk magunkat. Az EU fütyül ránk, magunknak kell kézbe venni a saját ügyünket. Tiltakozzunk minden fórumon, de ne csak a magyar sajtóban, médiában, gyűléseken, hanem a miniszter, a kormányfő, a parlament elnöke, a parlamenti bizottságok, esetleg a külképviseletek (itt léphetne képbe az MKP, amely segíthetne idegen nyelvű tiltakozások megfogalmazásában) e-mail címein is, hadd lássák, hogy nem vagyunk birkák, akikkel akármit meg lehet tenni. De sokan legyünk, elegen legyünk, hogy tiltakozásunknak súlya legyen. Ne a szervezetek tiltakozzanak, hanem mi, az állampolgárok. Mindenkit le lehet váltani, csak bennünket nem! ♦ Ha elmész a zsolnai rendőrségre, és magyarul fogsz beszélni és véletlenül az egyik zsolnai rendőr önként elvállalja a tolmács szerepét, vagy véletlenül az ügyintéző fog veled magyarul beszélni, akkor sem kaphat senki sem büntetést. Az állampolgár semmiképpen nem. Mert akkor például egy angol sem mehetne a zsolnai rendőrségre valamit bejelenteni. A rendőrtiszt pedig szintén nem, mert őt sem lehet arra kényszeríteni, hogy direkt ne ismerjen egy nyelvet. No, és ha véletlenül ez a gyakorlatban nem úgy lesz, ahogy mondtam, akkor itt nyílik tér az MKP jogászai számára a jogi precedens teremtésére. El kell valakit küldeni Zsolnára és szimulálni kell a fenti esetet, majd ha büntetést kap valaki, akkor ezt nem kell kifizetni, majd a bíróságra adni, el kell vinni egészen az Alkotmánybíróságig, vagy strasbourgig - szép jogi feladat. Csak persze nem beszari embereknek való. ♦ Menj ki az országúira a falu elé, és nézd meg, van-e magyar helységnévtábla. Ha van, akkor a faluban mindenhol jogod van magyarul beszélni, és ha valami hivatalos szerv nem tud magyarul, akkor jogod van tolmácsra, amit a hivatalos szervnek kell fizetnie. Szerintem ezt kéne tömegesen alkalmazni. Akkor aztán fejre állhatnának. Ha nincs a falunak magyar nyelvű helységnévtáblája, a polgárnak akkor is joga van magyarul beszélni, viszont nem kötelesek megérteni. Egy magánember mindenhol beszélhet magyarul, még a zsolnai rendőrségen is. Legfeljebb neki kell fizetnie a tolmácsot. ♦ Öntörvényű ember vagyok. Rám ez a törvény nem vonatkozik, pontosabban nem vonatkoztatom magamra, mert nem érdekel. Három nyelven beszélek, képes vagyok mutogatni, a kínait is a fenébe tudom küldeni mosolyogva, noha a pofa nem fogja érteni, mit mondok, de ez az ő problémája, nemde? Volt már hasonló intézkedés a nyelvhasználattal kapcsolatban 1992 tájékán, nem tudták betartatni azokkal szemben, akik nem tartották be. Ez a törvény csupán időleges lufi, kár vele foglalkozni. Időrablás. Miről szajkózna a sajtó nyáron, ha nem lennének ilyen mesterségesen előidézett afférok. A szlovák meg tanulja meg, hogy pl. a ra- zítko az pečiatka még a minisztériumban is. Szívesen kimennék tüntetni, de hát egy fecske nem csinál nyarat, s úgy gondolom, több ezer szlovákiai magyarnak ugyanez a véleménye. Szerintem egy itteni szervezetnek (pl. MKP, polgári társulás) kellene a tüntetést megszerveznie, bejelentenie. Amíg ez nem történik meg, addig senki se várja el, hogy az emberek csak úgy önszántukból kimenjenek az utcára. Konkrét időpontot, konkrét helyet és persze célt kell nyilvánosságra hozni a tüntetést illetően!
