Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-11 / 159. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: R1QUET GONDOLATAI SZALON ...olyan, mint egy süteménynyámmogó pesti szalonnyanya emlékkönyve, vagy mintha porcelánból lenne. Hülye dolog az előítélet, szégyellem is magam kegyetlenül. CSEHY ZOLTÁN [BLOGJA. BÁRKA ONLINE] 2009. július 11., szombat 3. évfolyam, 28. szám A befelé fordulás és a társadalmi leleplezés tere. A kézzelfogható valóság megmutatásával rázza fel szunnyadó lelkiismeretünket... Kiégve Kiégett föld. Víz nélküli med: rek, zöld nélküli völgyek, izzó parázsfészkek. A levegő kormos, égett szagú, belélegezve nehezen szűri meg a tüdő - fojtó a lélegzet (ez utóbbi megállapítás csupán érzékasszociáció). Fekete gyász, fekete rombolás, fekete romlás, amerre a szem ellát. Front, háború hengerelte le a természet saját, teremtett és épített kincseit. Ember épít, ember pusztítva végez - mit tehet ilyen helyzetben a felsőbb, elrendező hatalom. Erőt, lehetőséget, talán megtisztult, átszűrt, megszabadított energiákat ad az újrakezdéshez. TALLÓS1 BÉLA A budapesti Műcsarnok mutatta be a Mi Vida - Menny és pokol című kiállításán a svájci születésű, de Párizsban élő és alkotó Thomas Hirschhorn ENSZ-miniatúrákcímű vegyes technikájú installációját, amely a spanyolországi MUSAC gyűjteményének része (a MUSAC - Museo de Arte Contemporáneo de Castilla y León A Jelen Múzeuma 21. századi nemzetközi kortárs művészeti gyűjteménnyel). Hirschhorn monumentális installációs makettje hatalmas teret foglal el a művészi valóság számára kialakított térben (akik ismerik: a Műcsarnok teljes belső körcsarnokát befedte a kiégett táj). A szétroncsolt, megégetett, elkormozott hulladéktárgyakból, elszenesedett maradványokból felépített dim- bes-dombos installációs makett felöleli, egy alkotásba koncentrálja földünk háborús és konfliktusövezeteit, amelyeket kacskaringós ösvényeken, feljárókon, hidakon lehet bebarangolni - a nyomott hangulatú séta a borzalom, a káosz érzetét kelti, lehangoltsággal sújt, döbbenetét vált ki, vészterhes sugallatoktól vibráló rossz közérzetet eredményez. Az elpusztított, (ENSZ)-misszi- ókkal (utó) segélyezett világ szemléje során helyszíni tudósításokat olvashatunk. Arról, hogy: Ilyen kiégve létezünk. Ilyen kiégve élünk. Ilyen kiégetten égetjük ki az életet. Ilyen kiégetten kénytelenek létezni a kiégettek. Ilyen kiégetten kénytelenek újrakezdeni a kiégett áldozatok. Ezt mutatja meg Thomas Hirschhorn. Hogy megkérdezze: Miért? Mik az okok? S hogy a kiégés, a pusztulás látványán keresztül megtalált okokat átgondolva „felrázza a katasztró- fadömpingben immúnissá edzett, szunnyadó lelkiismeretünket”. Azért, hogyne égjünktovább. Amíg már nem képes regenerálódni a kiégés. Thomas Hirschhorn installációs makettje közelebb hozza a kortárs művészetet a nézőhöz, mivel - értékelői szerint - az új évezred művészetének egy olyan darabja, amely életünk tükre, szerves része. Nem lehet elmenni mellette hidegen. Nem lehet kilépni belőle érintetlenül. (Somogyi Tiborfelvételei)
