Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-11 / 159. szám, szombat
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 11. Slota-vektor (Gyenes Gábor karikatúrája) ____________________________ HÉTVÉG(R)E Nemzeti poroszkálás TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ A Moszkva által elismertnél több, hat harci repülőgépet veszített az orosz hadsereg a Grúziával tavaly nyáron vívott villámháborúban. Szakértők szerint a gépek felét az orosz és a vele szövetséges déloszét légvédelem lőtte le véletlen „baráti tűzben” - írták orosz lapok, hozzátéve, hogy az orosz vezérkar ezt cáfolja. A Vedo- mosztyi és a Kommerszant ismertette a moszkvai Stratégiai és Technológiai Elemző Központ angol nyelvű, Moscow Defense Brief című kiadványának írását, amely szerint az orosz légierő hat harci gépet veszített az összecsapások során: egy Szu-25SzM, két Szu-25BM, két Szu-24M-es gépet, és egy Tu-22M3-as bombázót. Moszkva hivatalosan négy gép elvesztését ismerte el, míg Grúzia azt állította, 21 orosz gépet lőtt le. A Moscow Defense Brief szerint a déloszét felkelők légvédelmi rakétája már az ötnapos háború első napján, augusztus 8-án eltalált egy orosz Szu-25-öst; a gép lezuhant, de a pilóta megmenekült. A grúz légvédelem másnap ukrán rakétával megsemmisítette aTu-22M3-ast; a négyfős személyzet egyik tagja fogságba esett, a másik három meghalt - írta a Vedomosztyi. Utána a grúzok Spyder-SR izraeli légvédelmi rakétával lelőttek egy Szu-24-est, amelynek pilótája fogságba esett. Feltehetően grúz rakéta semmisítette meg a Szu-25SzM típusú gépet is. Ezután az orosz légvédelem lelőtt egy Szu-25- öst, és még egy Szu-24-est - tette hozzá a lap. AMoscow Defense Brief furcsállta, hogy Moszkva nem ismeri el annak a Szu-24-esnek az elvesztését, amelynek pilótája fogságba került. Az írás szerint ez volt az egyetlen orosz gép, amely grúz ellenőrzés alatt álló területre zuhant, erről fénykép- és videofelvételek vannak. A Kom- merszant szerint a „baráti tűzben” elszenvedett orosz veszteséget az okozta, hogy gondok adódtak a csapatok harctéri irányításával: a szárazföldi alakulatoknak nem voltak információik a légtérbeli helyzetről. Nem voltak biztosak abban, hogy az orosz légierő uralja, emiatt saját gépeiket el- lenségesneknézték. (mti) 1938 óta nem lehet csak úgy belovagolni Komáromba. A szerdaihoz hasonló médiaérdeklődés mellett utoljára Horthy Miklós lovagolt be a városba, aztán abból is mi lett... Ha valaki lovon érkezik a „Duna Gibraltárjába”, annak politikai üzenete van. KOCUR LÁSZLÓ Akkor is, ha szőrén üli meg a (szlovák) nemzetiszín szalaggal felpántlikázott lovat. Aki ezt farmerben teszi, annak a súrló- dó mozgás könnyen kidörzsölheti azokat az érzékeny testrészeit, melyek közvetlen érintkezésbe kerülnek a nyereg helyével. De hát a ,jó öreg kocsmá- ros” csak a tiszti pavilon mellett pattant paripájára, onnan ment az évek óta kihasználatlanul álló egykori rendelőintézet mellett felállított pulpitushoz. Míg az admirális a korabeli filmhíradó tanúsága szerint ügetve érkezett, a zászlórabló lovát vezették. Ezek szerint ő nem kimondottan egy huszár típus. Saját bevallása szerint azért választotta ezt a „közlekedési eszközt”, mert saját kancáját szeretné felajánlani azért a fehér lóért, amelyért Svätopluk eladta földjét a honfoglaló magyaroknak. A lovak a fűégető korábbi demonstrációja során is felbukkantak már, amikor Marián Janušek régiófejlesztési miniszter méregdrága lógója ellen tiltakozott: Akkor egy hin- tóra és egy szekérre tett két tiltakozó táblát, és a kocsisok azzal kerülték meg a régiófejlesztési minisztérium épületét, jelezvén: míg Slota barátainak állami milliók jutnak, addig másoknak csak a paripák egy testrésze, melyet véleményoldalon nem ildomos nevén nevezni. A környezetvédelmi tárca furcsa légszennyezésikvóta-eladási gyakorlata ellen pedig azzal tiltakozott, hogy felgyújtotta a száraz füvet a Szlovák Televízió épülete előtt, amikor Robert Fi- co kormányfő ott vendégeskedett. Tevékenységének non plus ultrája az volt, amikor méretes lajtorját támasztva a Šafárik tér egy bizonyos erkélyéhez, leemelte onnan a Szlovák Nemzeti Párt zászlaját. A katonaviselt olvasók még bizonyosan tudják, amelyik alakulatnak nincs zászlója, az megszűnt létezni. Alojz Hlina, a főváros sétálóutcája egyik legnépszerűbb kocsmájának tulajdonosa. Nép- tribunus? Provokátor? Don Quijote? Nemzetének lelkiismerete? Hlina azért jött Komáromba, hogy bocsánatot kétjen a magyaroktól Ján Slota otromba kijelentései miatt, és időt a szlovákoknak ahhoz, hogy maguk számolhassanak le a mos- datlan szájú fatuskóval. Hintának nem kell bocsánatot kérnie Slota helyett, ő ugyanis nem Slota. Mégis bizonyosan sokan értékelték gesztusát. S bár nem lenne jó, ha tömegek követnék őt - elfogynának a létrák a boltokból, előbb-utóbb felgyulladna az STV épülete, a sok ló meg teleszamá az Apollo Business Center környékét -, de legalább egy ilyen - remélhetőleg őszinte szándékú - csodabogárra mindig szükség van, aki látványosan felhívja a figyelmet arra, hogy nem mennek rendben a dolgok. A nemzeti vezér tankpáncél vastagságú arcbőréről persze minden bírálat lepereg, a „komáromi lovaglás” napján arról vizionált, hogy a magyar elem miatt háborús konfliktus fog kirobbanni a térségben. De hát kutyák ugatása nem hallik az égig... JEGYZET Furcsa jelek JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nem, nem hiszek a fekete macskában, mondom ezt még akkor is, amikor magam is tartok otthon egyet, mert állítólag ebben az esetben szerencsét hoz. Ráadásul ez a macska nem bennszülött, hanem csak úgy bekönyörögte magát az egyik szomszédtól. Hiába vittük vissza, nem engedett a huszonegyből, s nálunk vert végleges tanyát. Kamaszkoromban nem hittem a különböző jóslatoknak sem, bár volt, aki álmában akasztva látott, s egy súlyos baleset után halálhíremet is keltették már. Egykori vietnami munkatársam még jósolt is a tenyeremből, de hogy mit, arra már nem emlékszem. S még egy régi emlék, Bulgáriában nyaraltunk, amikor egyik reggel anyám azzal ébresztett, hogy meghalt a keresztanyja. Félreértés ne essék, akkor még nem volt mobiltelefon, s vezetékesen sem igen érték volna utol a Feketetenger partján. Mindössze anyám álmodta azt, hogy az éjjel eljött a keresztanyja, hogy elbúcsúzzon tőle. Csak amikor hazaértünk, tudtuk meg, hogy tényleg aznap hunyta le örökre a szemét anyám imádott rokona. De ahogy az ember öregszik, egyre inkább rabja lesz egyes babonáknak. Előbb csak azt vettem észre, hogy nagyon figyelek, mit is mondok harangszó idején, ugyanis azt tartják, hogy amire ráharangoznak, az be is válik, később már betegesen hinni kezdtem egyes dolgokban. Jaj, ha ez a lóhere négylevelű lesz, akkor biztos sikeres lesz a holnapi napom. Ezek a hiedelmek elkezdtek üldözni. Arra lettem figyelmes, hogy a horoszkópoknak is egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítok. Ebben még az sem zavart meg, hogy többnyire meredeken eltért a jóslat a valóságtól, s a munkahelyemen a kollégám, amikor az aktuális horoszkópot készíti, mindig megkérdezi, hogy mit is szeretnék az elkövetkező hétre. S ezt többnyire be is építi a remekműbe. A napokban viszont nagyon érdekes dolog történt velem. Rohantam, mint mindig, s egy zebrán szerettem volna átkelni. A közelemben lévő autó le is lassított, s már az út közepén járhattam, amikor a háttérből egy furcsa hangot hallottam. Mintha valaki a nevemet kiáltotta volna, amire hirtelen megálltam, s hátranéztem. Abban a pillanatban a másik oldalról erőszakos fékcsikorgással a zebra kellős közepén megáll egy kimustrált Lada. Ha nem állok meg a titokzatos hang hatására, akkor valószínűleg ez a jegyzet sem készül el. Átkelve az úttesten, hosszasan néztem körül, a hang forrását keresve. Sehol sem találtam. KOMMENTÁR Gesztus, szimbólum BALIA D. KÁROLY Amikor a független Ukrajna megalakult, a személyi okmányok cseréjére csak nagy késéssel került sor. Hosszú ideig telj es természetességgel sarlókalapácsos szovjet igazolványunkat használtunk személyazonosságunk igazolására (sőt, egy ideig külföldre is a Majakovszkij által is megénekelt szovjet paszporttal utaztunk). Az évekig elhúzódó igazolványcsere egyikjellegzetessége az volt, hogy az új, immáron trizubdíszes (háromágú lándzsás) ukránszemélyi okmányokban nem tüntették fel tulajdonosuk nemzetiségét, szemben a szovjet éra dokumentumaival, amelyekben ez a rubrika az elsők egyike volt. Jól emlékszem, a kárpátaljai magyaroknak nem igazán tetszett az újítás. Hiába értettékmeg, az új törvény ezzel annak kívánja elejét venni, hogybárkitnemzetiségealapjánkedvezőtlenülmeg- különböztethessenek, és az új előírással a demokratikus országok gyakorlatához igazodunk- mégis, nekünkjólesett tudni, hogy legfőbb iratunkban rögzítve van magyarságunk, amelyet, talán úgy éreztük, emiatt nem is lehet elvitatni tőlünk. Persze, hamar megszoktuk az új rendet, mint ahogy azt is elfogadtuk zokszó nélkül, hogy nevünket nem csupán a cirill betűs változat torzítja el (megfelelő hangok hiányában így lett korábban Körösiből Kevrevsi), hanem azokban az okmányokban, pl. útlevélben, ahol latin betűkkel is kiírják nevünket, ott nem a magyar helyesírási változat szerepel, hanem az egyedül hivatalosnakszámító ukrán névből bizonyos „nemzetközi” szabályokszerinti transzkripció (így lesz ZsindelyesbőlZhynde- yesh). Cserébe szabadabbá vált a nyelvhasználatunk, kiteljesedhetett a magyar oktatási rendszer, lehetségessé vált, hogy etnikai alapon alakuljanak civil és politikai szervezetek. Ukrajna alkotmánya és nemzetiségi törvénye lehetővé tette a nemzeti szimbólumok szabad használatát, rendezvényeinken zenghetett a Himnusz és a Szózat, loboghattak apiros-fehér-zöld zászlók. Sőt, egy megyei rendelet alapján „az egy tömbben élő nemzeti kisebbségeklakta településeken az állami mellett a nemzeti jelképek is használhatók” - ami a gyakorlatban például aztjelentette, hogy a helyi tanácsi (önkormányzati) épületekre az ukrán lobogó mellé a magyar nemzeti trikolórt is ki lehetett tűzni. A fiatal állam ezzel szép gesztust gyakorolt, ám ezt nyilván jól felfogott érdekében tette: egyfelől így könnyebben megnyerhette híveinek az itt élő magyarságot, másfelől annak a Magyarországnak is megtarthatta a bizalmát, amely az elsők között ismerte el Ukrajna függetlenségét. Az utóbbi években azonban szinte csak visszarendeződéseket tapasztalunk. Különösen a 2004-es hatalomváltás (a narancsos forradalom) óta erősödtek fel a nacionalista erők oly mértékben, hogy ma már államsovinizmusról is beszélhetünk. Sokat és gyakran emlegeti a sajtó a magyar oktatási rendszert alapjaiban aláásó törvényeket és intézkedéseket, olvashattunk a nemzeti jelképeknek, emlékműveknek (a hatóságok részéről meg nem torolt) meggyalá- zásáról. Most pedig már olyan törvénytervezet jóváhagyása kerül napirendre, amely egyenesen tiltaná a nem ukrán nemzeti szimbólumoknak a használatát. Azaz leszedethetik a trikolórokat az épületekről, veszélybe kerülhetnek a turulos emlékművek, rendezvényeinken tilalmassá válhat a Himnusz (akárcsak a szovjet diktatúra éveiben). És hogy teljesebb legyen a demokráciának való hátat fordítás : törvényjavaslat készült arról is, hogy személyi igazolványunkba újra visszakerüljön a nemzetiségi rubrika. Ennek az egynek alighanem majd még örülni is fogunk: újra rögzítve lesz hovatartozásunk. TALLÓZÓ KÍNAI SAJTÓ A kínai acélipari üzemek és külföldi cégek ártárgyalásaival függ össze a Rio Tinto ausztrál bányaipari óriásvállalat Sanghajban kémkedés vádjával letartóztatott alkalmazottainak ügye - közölte a kínai állami tömegtájékoztatás. Stern „Hu (ausztrál állampolgár) és emberei megvesztegették egy kínai acéltermelő üzem alkalmazottait, hogy titkos információkhoz jussanak” a Kínába irányuló vasércimportról külföldi társaságokkal folytatott idei tárgyalásokon, és ezzel kárt okoztak a kínai nemzetgazdaságnak - idézte a pekingi nemzetbiztonsági minisztériumot a hivatalos sajtó. Hu és három társa - a Rio Tinto Šanghaji irodájának munkatársai, akiket a hét végén tartóztattak le - megszerezte kínai tárgyalók egyeztetésekről készített összefoglalóit, melyekből megtudták, mi a kínai küldöttség végső álláspontja, meddig engedhet a tárgyalásokon. A Rio Tinto - a világ harmadikleghatalmasabbbánya- ipari vállalata - vezetésével folynak tárgyalások a vasérctermelők és a kínai acélgyártó üzemek között. Kína szeretné elérni, hogy jelentősen csökkenjen a nyersanyag ára. A kínai kormány stratégiai iparágnak tekinti az acélgyártást, és számos adatot - köztük a nyersvas beszerzési árát - titokként kezel. Kémkedésért életfogytig tartó szabadságvesztés a legmagasabb ítélet Kínában. Stephen Smith ausztrál külügyminiszter úgy nyilatkozott, „olyan országban, mint Ausztrália, nehéz megérteni, mi az összefüggés kereskedelmi tárgyalások és a nemzetbiztonság között”. Elmondta, hogy ausztrál diplomaták pénteken felkeresik Stem Hut a börtönben. Közben a Chinalco kínai konszern közölte, nincs összefüggés a sanghaji letartóztatások és aközött, hogy meghiúsult a Chinalco és a Rio Tinto tervezett stratégiai megállapodása. Bama- by Joyce, az ausztrál szenátus vezetője - a konzervatív ellenzék parlamenti képviselője - azt mondta, „úgy tűnik”, a kínai állami vállalat kudarca váltotta ki az őrizetbevételeket. (mti)
