Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-08 / 156. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 8. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NAPI GAZDASÁG A kulturális járulék megszűnésével jelentősen csökken egyes iparágak és szolgáltatások adóterhelése: az erőszakos filmek készítőinek és a pomóipamak például 25%-os megtakarítást hoz a januártól életbe lépő változás - írta a Napi Gazdaság. A cikk emlékeztet arra, hogy a kulturális járulékot minden alkotótevékenység után kellett fizetni, de különböző nagyságrendben. A leggyakrabban használt járulékkulcs az 1%-os volt, de 25%-os terhe volt minden pornográf és erőszakos alkotásnak. A kulturális járulék bevételét eddig a Nemzeti Kulturális Alap költ- hette el pályázatokra, (mti)- Ezentúl ha meleg sört hoznak ki, nem küldhetem el a picnért melegebb éghajlatra, csak irodalmi szlováksággal tiltakozhatom? (Peter Gossányi rajza) A Dzurinda-kormány tisztázatlan gazdasági hátterű döntéseiről Robert Fico igenis a sajtóból értesült Szerkesztés és hadüzenet Ül a kormányfő a közrádió stúdiójában és szerkeszt. Szerkeszt, mert semmi másnak nem nevezhető az az attitűd, amellyel kérdésről kérdésre haladva helyre rakja a riportert, mert az amúgy is vitapartner nélküli beszélgetésben kellemetlen témákra figyelmeztet a rádiós. LOVÁSZ ATTILA A helyrerakás egyik gyönyörű példája volt az arra a kérdésre adott válasz, amelyben a jelenlegi kormány egyes tagjainak gazdasági hátterét, eufemisztikusan fogalmazva megtollasodását firtatta a riporter. A kormányfő azonnal lecsapott: „Ne ilyeneket kérdezzen a szerkesztő úr, menjünk csak vissza egy kicsit az időben, és nézzük meg, miként tollasodtak meg a Dzurinda-kormány tagjai. Vajon erről írt-e a sajtó?” Mivel az egyébként néhány éve még tűrhetően teljesítő rádiós kollégának nem jutott eszébe, ki a kérdező és ki a válaszadó, segítsünk neki, hátha a következő műsorban hasznát veszi. Először is, a kormányfő kérte, hogy rádiós megszólalásainál politikai vitapartnerei ne legyenek. Akkor viszont nem jelenlévő politikai riválisok anyagi helyzetének kapcsán talán megjegyezhető lett volna, hogy „miniszterelnök úr, felírom magamnak, és ha Dzurinda lesz a stúdióban, keményen rákérdezek, de esetleg a gazdasági, mezőgazdasági vagy környezetvédelmi tárca jelenlegi vezetőjéről illetékesként mégis szólhatna egy-két szót.” Az már egy másik történet, hogy a Dzurinda-kormány tisztázatlan gazdasági hátterű döntéseiről (de a politikaiakról is) Robert Fico anno igenis a sajtóból értesült. Dzurinda még nem volt kormányfő, amikor az azóta megszűnt Domino fórum hasábjain keményen megtámadták, mert választási stábjának PR-ügynöksége pénzt kínált újságíróknak a támogató cikkekért. A sajtó hajtott rá Gábriel Pa- lacka híres hírhedt telekomos tenderére (e sorok írója végigkísérte annak idején az ügyet Palacka menesztéséig), a harmadik mobil- szolgáltató kirekesztésére, a légitársasággal kötött előnytelen szerződésre, mint ahogyan a sajtó göngyölítette fel az állami kézben lévő vasúttársaság vonatbeszerzésének botrányos fordulatait is - amibe még a kormányfő testvére is belekeveredett. A sajtó volt az, amelynek egyes médianapszámosait Dzurinda és tanácsadói besorolták a „skupinka” (csoportocska) fedőnevű csoportosulásba, Szlovákia ellenségeit keresve paranoiás módon. Egyetlen olyan esetről sem számolhatunk be, ahol a sajtó (Fico szerint a jelenlegi ellenzék szócsöve) ne előzte volna meg az akkortájt roppantul hangos ellenzéki Smer kijelentéseit, pedig a Smer aztán valóban azért nyerte meg a választásokat, mert a korrumpálódott parlamenti pártoktól eltérően tisztának és kisemberpártinak látszott. Azóta viszont úton- útfélen üzen hadat mindenkinek, aki nem úgy gondolja, márpedig sokan nem úgy gondolják. A kormányfő nem háríthatja el a majdnem három év kormányzására és félrelépéseire utaló kérdéseket az előző kormányzatra való mutogatással. Mutogatott rájuk eleget a kampányban, azóta is, és csak szerencséje, hogy a jelenlegi ellenzék feltételezhető pszichés impotenciája miatt nem naponta és nem óránként kell válaszolnia koalíciós kormányának botrányos lépéseire. Mert van belőlük elég, és nem elegendő a nyilvánvaló túlkapás esetén százszor, ezerszer azt szajkózni, hogy minden rendben van. Mert a nyelvtörvénnyel is minden rendben van, ugye. Olyannyira, hogy Konstantin és Metód ünnepén (ami nem szégyellni való!) már azt nyilatkozhatja a kormányfő: „Nem hagyjuk magunkat zsarolni szlovák nyelvünk miatt!” Lenne már olyan szíves a tisztelt miniszterelnök úr megemlíteni, ki és mikor zsarolta az elmúlt években a szlovák nemzetet a szlovák nyelvvel. Mert ha zsarolta, akkor talán megértenénk a nyelvtörvény által megfogalmazott hadüzenetet. Mivel nekünk meg az a rohadtul nem változó érzésünk van a nyelvtörvénnyel kapcsolatban, hogy mindenről szól, csak a szlovák nyelv és kultúra megőrzéséről nem. Azt inkább megalázza, még ha százszor szajkózza is a nemzeti kormányzat a még nemzetibb köztársasági elnökkel, hogy nem így van. KOMMENTÁR Fico alattomos bosszúja GÁL ZSOLT A második nyugdíjpillért érintő, július elejével életbe lépett módosításokkal a kormánytöbbség nemcsak a takarékoskodók jobb hozamhoz jutásának lehetőségét likvidálta, hanem az összes naivnak bizonyult feltételezést is a felől, hogy Fico és csapata nem veri szét teljesen a Dzurinda-kormány reformjait. A jelenlegi koalíció első évében még sokan azt hihettük, az új kormány nem lesz olyan buta, hogy szétrombolja azokat a reformokat, amelyek miatt teli asztalt örökölt Dzurindáéktól. Úgy tűnt, csak kozmetikázás folyik (kisebb forgalmiadó-kulcs a könyvekre és a gyógyszerekre), meg populista népszerűség- hajhász marketingakciók (a szimbolikus egészségügyi illetékek eltörlése), jelentős gazdasági romboló hatás nélkül. Háromévnyi kormányzás után azonban már nyilvánvaló, a Fi- co-kormány végleg átlépte a Rubicont, az eredmény a térségünkben egyedülálló reformok által megteremtett struktúrák teljes szétverése lesz. Ez az egészségügyben már megtörtént, a nyugdíjrendszerben folyamatosan zajlik, az adórendszerben meg a jövőben megkerülhetetlen lesz, mivel örökké nem lehet hitelből élni, előbb vagy utóbb a kormány rákényszerül az adóemelésre (mivel a kiadások lefaragására nyilvánvalóan képtelen az eddigi teljesítménye alapján). Mivel a Fico-kormány félreérthetetlen prioritása a rövid távú haszonszerzés, ami a saját gazdasági holdudvarának hízó liba módjára történő megtömésében és az osztogató jótevő (Jézuska, Mikulás és az irgalmas szociálisan érző jótevő együtt és a négyzeten) illúziójának megteremtésében nyilvánul meg, ezért nem csoda, hogy mindkét szempontból arra a meggyőződésre jut, hogy szét kell vernie a nyugdíjreformot. Főleg azért, hogy több pénzt osztogathasson a Szociális Biztosítóból a nyugdíjasoknak a választások előtt, a „Fico megemelte a nyugdíjunkat, mert nagyon szociális” típusú érzést keltve. A legnagyobb baj az, hogy amikor sorozatosan kudarcot vall a takarékoskodók visszaterelésében az első pillérbe, magyarán abban, hogy több pénz folyjék be, ergo legyen elosztható a Szociális Biztosító kasszájából, akkor nem rest alattomos bosszúból legalább a takarékoskodók hozamát és a biztosítók hasznát megnyirbálni. A legutóbbi törvénymódosítás - amellyel a második pilléres pénztárakat arra kötelezték, hogy hathavonta garantálják a megtakarítások értékének növekedését - oda vezetett, hogy az érintett pénztárak túladtak az összes részvényükön, ami kizárja a nagyobb hozamgyarapodást, de szavatolja a minimális kamatozást (a megtakarítások alacsony kamatozású, de biztos bankszámlákon landoltak). Ebből az államnak, illetve az első pillérnek semmi haszna nincs (egy centtel sem folyik be több pénz a kasszájukba), viszont a második pilléres biztosítók meg az ott takarékoskodók jelentős pénzektől esnek el (a most eladott részvények árának hosszútávon valószínűsíthető emelkedése miatt). Ettől nem is kell jobb bizonyíték a Fico-kabinet megátalko- dottságára: ha már úgy nem árthat ellenfeleinek, hogy haszna legyen belőle, legalább olyan módon tart be, hogy az ellenségek károsodjanak. És magasról lesajnálják azt, hogy az ellenség az a másfél millió, a nyugdíjpénztárakban takarékoskodó állampolgár, aki munkájával és adójával az egész országot eltartja. JEGYZET Közlekedési ötös lista PUHA JÓZSEF A rádióállomást csak az autóban hallgatom, amíg a munkába, s onnan haza nem érek, mégis szinte hetente görcsbe rándítja a gyomromat. Feleslegesen, az információik ritkán hasznosak, a legtöbbször nevetségesek. Érdekes mód általában már néhány taktus után, még bőven a refrén előtt abbamarad a zeneszám, és felcsendül a szignál: jönnek a rendkívüli közlekedési hírek. Tudat alatt bevillan, hogy baj van, valaki megint nem figyelt, és rosszul döntött, amikor gyorsan döntenie kellett. (A gondolat, múlt időbe téve, az egyik KFT - dalból származik.) Vagyis baleset történt. De nem! Hatalmas tragédia kell ahhoz, hogy megszakítsák a műsort, piszlicsáré dolgok miatt viszont előszeretettel megteszik. Egy ideje már tudom, ez jegyzettéma: figyeltem, jegyzeteltem, és az elmúlt hónapok terméséből összeállítottam a rendkívüli közlekedési hírek szereplőinek ötös listáját. Az ötödik hely néhány kölyöké. A szerkesztő arra hívta fel a figyelmet, hogy két község között, egy másodosztályú út mentén gyerekek játszanak. Hogy mit - bújócskáznak-e esetleg kártyáznak-, nem derült ki. Úristen, mi mennyit játszottunk az út mentén, versenyeztünk, kinek hány sofőr int vissza! Ha ezt a mai gyerekek teszik, vagy valami hasonlót, az ország vezető kereskedelmi rádiójában megszakítják miattuk a műsort. Igaz, nekünk sokszor hosszú perceket kellett várni arra, hogy jármű jöjjön. A negyedik helyezett a gyorsforgalmi út mentén kora este, de még világosban gyalogló sötét ruhás ember. Figyelmeztettek, nehogy elüssük. Azóta, ha tudom, hogy estefelé gyalogosan forgalmasabb út mentén is elhaladok, fehérbe öltözöm. A dobogó legalsó fokát az úttest körül futkosó tüzelő kutyák foglalták el. Hát igen, védjük az állatokat, nehogy a csúcson élje utol őket a végzet! A második helyezett egy részeg férfi, aki jobb híján az úttestre heveredett le, szerencsére nem az autópályán, hanem egy földes bekötőúton. Kis idő múlva megint felcsendült a szignál. Azt hittem, posztumusz érmes lesz, de nem, bejelentették, hogy még mindig ott fekszik. Ezek szerint hatásos volt a felhívás, a járművezetők kikerülték. Vagy a kutya sem járt arrafelé. (Azok biztosan nem, hiszen, mint megtudtuk, az ebek a főút mentén szaporodnak.) Az első helyezett nem személy, nem is állat, hanem tárgy. Egy fotel. Arról adtak hírt, hogy valaki kirakta az úttest mentén, a közlekedést ugyan nem akadályozza, de elvonhatja a figyelmet. Közben balesetek is történnek, emberek halnak meg, ám miattuk nem szakítják meg a műsort. Az olyan természetes - hol máshol történjenek autóbalesetek, ha nem az úttesten, abban nincs szenzáció. Sőt, az akár jó hír is lehet, csak nézőpont kérdése. A szerkesztő a minap jó hírrel - így fogalmazott - kezdte a hagyományos, félóránként jelentkező közlekedési híreket, elmondta, hogy a súlyos baleset következményeit elhárították, a torlódás megszűnt. Másnap olvasom, hogy a tragédiában a vétlen jármű vezetője életét vesztette. Ennyit ér az életünk! Meghalunk, ráadásul vétlenül, s még csak a rádióműsort sem szakítják meg miattunk. Bezzeg a tüzelő kutyák miatt igen! Ismét a KFT dala jut eszembe. „Ha elég nagy lesz az ütközés, a lapok is közlik a szörnyű tragédiát, de a sporthírek meg a reklámok majd visszahozzák a lelkünk nyugalmát.” Valahogy így működik ez mifelénk. FIGYELŐ Diploma tanulás nélkül? Néhány éven belül a szülőktől, a szomszédtól, a televízióból vagy épp a munkahelyről megszerzett tudást is beszámíttathatjuk az egyetemen, sőt akár az iskolában megszerezhető ismeretekkel egyenértékűnek fogadtathatjuk el - írta a Nép- szabadság. A napilap szerint a hagyományos oktatási rendszerből kiszorulóknak nyithat utat ez az eljárás. Az iskolán kívül megszerzett tudás bizonyítványra váltása két év múlva válhat lehetővé. Az Európai Unió oktatásfejlesztési programjának részeként Magyarországon is megkezdődött a vali- dációs - érvényesítési - eljárásrend kidolgozása. Az öt pillérből álló, kétmilliárd forint értékű uniós támogatásból megvalósuló program célja a felsőoktatás átjárhatósága. A Népszabadság cikke arról ír: az eljárással azt ismerik el, hogy az iskolarendszerben megszerezhető tudás nem feltétlenüljobb a gyakorlati tudásnál. Egy elismert, ám egyetemet sosem végzett alkotó- művész például eredményei alapján akár művészeti doktori fokozatot is kaphat, így kurzusokat is indíthat felsőoktatási intézményekben. A képzettségét igazoló hivatalos papír nélkül viszont ezt nem tehetné meg - áll a cikkben. Az előzetes tudás beszámítása előre meghatározott menetrend szerint történik: elsőként meghatározzák azokat a tudáselemeket és készségeket, amelyek az adott szakma műveléséhez szükségesek. A szükséges tudásszint ismeretében jelölik ki azokat az eljárásokat, amelyeken a jelentkezők bizonyságot adhatnak felkészültségükről. Még bizonytalan, hogy az adott képzési intézményekben, illetve külön irodákban zajlik-e a validáció. (mti)
