Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-04 / 127. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2009. június 4., csütörtök u. cviuiycun, Míg a negyedikesek érettségiztek, a gimnázium alsóbb osztályos tanulói kitisztították a ligetfalui lóverseny­pálya mellett húzódó erdőt (Képarchívum) Minden erdő rémálma az osztálykirándulás, a sok randalírozó gyerek 50 zsák szemetet Az új kihívásoknak megfelelően milyen készségeket, képességeket tanítsunk? Hogyan ismerjük fel a tehetséget? ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS A 21. században sajnos már nemigen akad a termé­szetnek olyan darabja, mely csodálkozva tekinte­ne arra a turistára, aki pi­henője után, mint aki jól végezte dolgát, ott ne hagyná a piszkát. CSANDASÁRA A városi ember természetbarát, így hát szombati ebédjét, ha csak teheti, a szabadban költi el, miköz­ben élvezi a friss levegőt. Csak a természet nem élvezi annyira a lá­togatás nyomait. Minden erdők rémálma mégis az osztálykirándu­lás! Mint egy vad csorda, rengeteg fékezhetetlen gyerek (diák) irgal­mat nem ismerve tör keresztül fló­rán, faunán. Letapossák a virágot, megtépik a fákat, suttyomban ki­vagy fel- vagy megégetnek valamit, rálépnek a csigára, szemetelnek. Május 21. nagy nap volt a po­zsonyi ligetfalui lóversenypálya mellett húzódó erdőnek. Nem volt sosem kivételes az erdők között, ugyanúgy szenvedi az ember szennyes nyomait. Ez a nap vi­szont már reggel másnak mutat­kozott, mint a többi. Készülj fel, erdő, jön a pozsonyi Duna utcás felmentő sereg! Mégsem zavar­hatjuk szegény érettségizőket, addig is, míg ők izzadnak, mi te­gyük magunkat hasznossá! A gimnázium hat osztálya (el­sősök, másodikosok, harmadiko­sok, A-sok, B-sek) teret csinált a természetnek. Gumikesztyű, ku­kászsák, és párosával be a sűrűjébe! Zoknik, gatyák, pulóve­rek, melegítők, függönyök közt szedtek vodkásüvegek, vizes-, kóláspalac- kok, kerekes koffer, üvegtábla, gumiabroncs, százféle édességes- papír, tejesdoboz, papír zsebken­dő, vécépapír, temérdek cigaret­tacsikk. Még egy kislabda is elő­gurult a szemétből, azt egy kedves járókelő elkérte a kutyájának. A sok fehér kesztyűs kéz két óra alatt újból levegőhöz juttatta az erdő talaját. Az eredmény: leg­alább ötven zsák. Igaz, abból mi­nimum kettő a kesztyűkkel telt meg, viszont mindenki egy kicsit jobb érzéssel tárt haza. Aznap tet­tünk egy nagy lépést azért, hogy szebb és jobb legyen a környeze­tünk. Tulajdonképpen kettős hasznot hajtottunk, hisz nemcsak az erdőt szabadítottuk fel, hanem a szúnyogokat is degeszre etettük a vérünkkel. Merthogy valóban flórát, faunát mentettünk. A közelmúltban fejeződött be a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Komáromi Regionális Pedagógiai Központja és a tovább­képzéseknek helyet adó iskolák társszervezésében megvalósult ta­vaszi szakmai napok rendezvény- sorozat. Több helyszínen, hagyo­mányosan intézményekbe kihe­lyezve folytak a továbbképzések a régió oktatási intézményeiből ér­kezett igények alapján, mondta el Jókai Tibor, a Regionális Pedagó- giaiKözpontvezetője. Léván a Juhász Gyula Alapisko­lában második alkalommal rendez­ték meg a drámapedagógiai to­vábbképzést pedagógusok számá­ra. Idén a gyermekszínjátszás rej­telmeibe kalauzolta el a pedagógu­sokat Kaposi László, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnö­ke. Sok hasznos, jó tanáccsal látta el a jelenlévő csoportvezetőket, kik hosszabb-rövidebb ideje, de foglal­koznak iskolájukon színjátszással. A drámapedagógia azon módsze­rek egyike, melynek segítségével a gyerekek személyiségét a helyes irányba terelhetjük, fejleszthetjük empatikus készségüket, önismere­tüket. A színjátszás a játék szemé­lyiségformáló ereje. Drámajátékok segítségével a színjátszás, tehát egy adott mű feldolgozása a csoporton belül, nagyobb örömöt nyújt a gye­rekeknek, hisz aktív résztvevői kezdetektől a bemutatásra kerülő darab feldolgozásának. Nemesócsán a Móra Ferenc Alapiskolában tehetséggondozás az iskolában címmel zajlott az a továbbképzés, melyet Mező Kata­lin, a debreceni Kocka Kör Tehet­séggondozó Kulturális Egyesület képviselője tartott. Az egyesület célja: a tudományok, a művésze­tek, vagy a sportok terén tehetsé­ges személyek támogatása. Min­den alapiskolának fontos, hogy te­hetségeit felismerje, azokat gon­dozza, vagy a megfelelő helyre irányítsa. A tehetséggondozás eredményeiből egyértelműen pro­fitál az iskola, a pedagógus, az is­kola környezete, de legfőképpen a szülő és a gyermek. A tréningvezető a képzés első ré­szében elméleti szintű betekintést adott a tehetségazonosítás, a tehet­ség meghatározása, a tehetség koncepciók és a tehetség tanács­adás szervezésének módszertaná­ba. Megismertette a jelenlévőkkel az általuk használatos tehetség­meghatározási koncepciókat, u- gyanis többféle tudományos meg­közelítése van annak, hogy egy di­ákról megállapíthassák: tehetsé­ges. A pedagógusnak tudnia kell, milyen területen (tudományok, művészetek, sport) keresse a tehet­séges egyéneket. Kulcsszavakként hangzottak el a képesség, kreativitás, motiváció szavak. A tehetség azonosításakor e területeken végzett mérések eredménye adja a tehetségi inde­xet. Az előadó hangsúlyozta: min­dig ki kell tűzni a konkrét célt (amit a pedagógus el szeretne ér­ni), s azt hatásvizsgálattal mindig mérni is kell. Hallgatóságát is munkára fogta, gondolkodásra késztetette a résztvevőket, konk­rét példákat keresve az általa fel­vetett problémákra. Bemutatta, hogy egyesületükben milyen lépé­sek szerint zajlik a tehetség-ta­nácsadás szervezése. A képzés vé­gén a pedagógusok kiscsoportok­ban megterveztek egy tehetség­tanácsadás szervezésének modell­jét: tehetséges sportolók, előadók keresése, és képzőművészeti tevé­kenység témában. A mai pedagógia fő kérdése: mi­lyen készségeket, képességeket ta­nítsunk, hogy a jövő felnőttje al­kalmazkodni tudjon az új kihívá­sokhoz. A cikk szerzői a lévai Lészkó Ka­talin és a nemesócsai Magyarics Erika Az előadó hangsúlyozta: mindig ki kell tűzni a konkrä célt, s azt ha­tásvizsgálattal mérni is kell (Jókai Tibor felvétele) A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Megverték az osztálytársai A hétéves fiamat megverték az öltözőben, ami nagyon rosz- szul esett neki. Nem tud túl­lépni rajta. Mit tegyek? Jelige: Érzékeny Próbálják együtt feldolgozni a traumát. Kérdezze ki alaposan, mi előzte meg a verést, vajon mi­vel bánthatta meg őket, mivel provokálta ki ezt a cselekedetet. Néha elég az is, hogy egyedül neki volt leírva a házi feladata, vagy új szerelésben ment aznap iskolába, vagy valakit beárult a tanító néninek. Gondolkozzon el azon, mi minden történt aznap vagy az azt megelőző napokban. Megfenyegették már korábban is, ijesztgették vele, hogy meg fogják verni. Esedeg ő mondott nekik valami csúnyát, ő fenyege­tőzött valamivel? Ha pedig semmi előzménye nem volt, ak­kor azért lett a célpontjuk, mert ő a leggyengébb, leggyámoltala­nabb, akit nem nehéz megverni? Ha megtalálják az indokot, akkor beszéljék meg, hogy ebből mennyi rész az ő bűne, s mekkora nagy része az áldozat. Ha neki döntő része volt abban, hogy ki­provokálta a verést, akkor igye­kezzen máskor bölcsebben visel­kedni, ne hősködjön olyanok előtt, akikkel szemben képtelen megvédeni saját magát. Ha pedig mint áldozat volt csak jelen az eseményeknél, akkor jobban oda kell figyelnie olyan látszólagos apróságokra, de mégis fontos dolgokra, hogy ne maradjon az öltözőben ezeknek a gyereknek a társaságában. Igyekezzen távol maradni tőlük, ne menjen azzal a néhány gyerekkel egy közös zárt helységbe. Ügyeljen arra, hogy mindig legyenek ott mások is, akiknek a jelenléte elriasztja őket a verekedéstől vagy veréstől. Ha azért verték meg, mert leír­ta a házi feladatot, vagy mert jól felet, esedeg új szerelésben ment aznap az iskolába, akkor ezt már meg kell tárgyalnia az osztályfő­nökével és a többi szülővel is. Normális dolgokért nem szabad senkit büntetni, s ha ilyet már ilyen zsenge korban megenged­nek a felnőttek, pár év múlva már őket fogják támadni a megerősö­dött, megizmosodott kamaszok. Ez nagyon veszélyes játék, ha en­gedik elharapózni, egy idő után szinte már lehetetíen lesz megál­lítani az egészet. Bátran álljon ki problémájával a többi szülő elé, s közösen beszéljék meg, ki mit te­het annak érdekében, hogy kon­szolidálódjon a helyzet az osz­tályban. Eredményt csak akkor várhatnak, ha összefognak, és va­lamennyien ugyanazt fogják akarni. Ha a gyerekek majd azt veszik észre, hogy lehetetlen büntetés nélkül valakit bántal­mazni csak úgy, heccből, akkor majd jobban meggondolják, hogy részt vegyenek-e ilyen buli­ban vagy sem. Sajnos nemcsak a jövő tudósai, művészei, politikusai vannak ott az iskolában, hanem a jövő bűnözői is. Sok múlik rajtunk, felnőtteken, hogy milyen teret adunk nekik torz és erkölcstelen elképzeléseik megvalósításához. Az ilyen dolgokat csírájukban kell elnyomni. Annak még hal­vány reménye se derengjen ben­nük, hogy így viselkedhetnek másokkal szemben. Ha nem kap­nak teret, lehetőséget, remélhe­tőleg lassan leszoknak majd az ilyen cselekedetekről. Természe­tesen ezzel az a célunk, hogy ez váljon természetessé viselkedé­sükben, nem azért ne verekedje­nek, mert mindig valaki figyeli őket, hanem váljanak békeszere­tő emberekké, akik törvényes módon akaiják megoldani prob­lémájukat. Jobban oda kell figyelni az ilyen gyerekekre, mert nem kell sok ahhoz, hogy gazemberekké váljanak. Ne közvetítsünk hamis értékrendet, de bólintsunk rá olyan dolgokra, amelyeket elfo­gadhatatlannak tartunk, s ne táp­láljunk bennük hamis reménye­ket, illúziókat, hogy ők aztán erővel, hatalommal mindenre képesek. A demokrácia a szabad választás lehetőségét és felelős­ségét bízza rá az emberekre. Az, hogy hogyan sáfárkodunk ezzel a lehetősséggel, nagyban rajtunk múlik. Rajtunk is múlik, hogyan néz ki a világ körülöttünk, amelyben élünk. Nemcsak tárgyi szemét létezik, hanem szellemi szemét is. Nem minden gondolat érdemli meg azt, hogy tovább ad­ják, lejegyezzék és megőrizzék a jövőnek. Sok szellemi szemét ter­jed a világhálón. A szülők ne arra legyenek büszkék, hogy gyerme­kük mennyire ért a modem tech­nika vívmányaihoz, hanem in­kább figyeljenek oda, mivel tölti szabad idejét, mivel szórakozik, mit csinál. Sok felesleges és nemkívánatos dolgot is megta­nulhat, amelyek nem a javát szolgálják majd. Arra nincs ha­talmunk, hogy letiltsuk ezeknek a műsoroknak a sugárzását, ter­jesztését, de minden szülőnek hatalma van odafigyelni gyer­mekére, arra, hogyan és mivel tölti szabad perceit, óráit. Látszó­lag apróságnak tűnik, de sok problémától mentheti meg a szü­lőket. Dr. Hadas Katalin pszichológus

Next

/
Oldalképek
Tartalom