Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-25 / 145. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 25. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A legmozgékonyabbak a francia, ír, portugál egyetemis­ták, akik egy jó állásért a világ végére is elmennének, a cse­hek, a lengyelek és a magyarok nehezen mozdulnak; a Tren- dence Intézet felmérését - melynek során 750 egyetem kétszázezer egyetemistáját kérdezték meg - a Népszabad­ság ismertette. A leendő mér­nökök kissé bizonytalanabb­nak látják karrierindításukat - 39,5%-uk nem biztos az állás- keresés eredményében-, míg a közgazdászoknak 32,6 %-a ál­lítja ezt. Magyarországon a mérnök hallgatók csaknem fe­le talál aggódnivalót, a köz­gazdászoknak csak 38%-a. A megkérdezettek többsége bí­zik abban, hogy négy-hat hó­nap alatt megfelelő munkát ta­lál, ehhez a mérnököknek 18, a gazdasági szakon végzettek­nek 24 állást kell megpályáz­niuk. A magyar diákok helyze­te javulttavaly óta, az első állás megszerzéséért tavaly még 20-29 interjú kellett, idén 18-23 is elég lehet, (mti) VILÁGGAZDASÁG A Nézőpont Intézet Heti Vá­lasznak készített közvéle­mény-kutatása alapján a biztos szavazók körében a Fidesz 48 %-on áll, az MSZP és a Jobbik 9-9%-on. Az MDF 3%-on, az SZDSZ és az LMP 2-2%-on áll. A válaszadók 63%-a szeretne előre hozott voksolást a júniusi felmérés szerint. A magyarok 52%-a elégtelenre vagy elég­ségesre értékeli Bajnai eddigi munkáját. A kabinet által „tör­ténelmi adócsökkentésként” beharangozott adócsomagról a megkérdezettek 9%-a gon­dolja, hogy csökkenti a közter­heket, 47%-uk az ellenkezőjé­ben hisz. A szocialista politiku­sok közül három jöhet szóba miniszterelnök-jelöltként: Szi­li Katalin (23%), Lendvai Ildi­kó (15%) és Mesterházy Attila (11%). A Jobbik küszöbátiépé- sét a megkérdezettek 72%-a valószínűsíti.- Még mindig tart a válság. Nem is tudóéi, hogy a cégünk sorsa lesz-e rosszabb vagy a fiam bizonyítványa. (Peter Gossányi rajza) 1961. augusztus 13-án éjszaka kezdődött meg a 155 kilométeres fal felépítése Ulbricht már 1953-ban akarta a berlini falat Az NDK egykori kommu­nista vezetője, Walter Ulb­richt már 1953-ban el akar­ta választani egymástól Berlin keleti és nyugati fe­lét és az 1961-ben létreho­zott, hírhedt berlini fal ko­rai tervének csak egy „megkésett” változata volt - erről beszélt kutatásai alapján egy lapinteijúban Jöm Schütrumpf. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A berlini történész szerint az ak­kori keletnémet állampárti az NSZEP vezetője a falat már nyolc év- velkorábbra, 1953 elejére tervezte. Schütrumpf szerint akkor még a falnak nem arról a formájáról volt szó, amely 1961-ben létrejött, de Ulbricht már annak idején azt vallot­ta, hogy Nyugat-Berlint minden­képp körül kell zárni. Kijelentette, hogy az erre vonatkozó dokumen­tumok Walter Ulbricht „hagya­tékából” kerültek elő. A Der Tagesspiegelnek mindezt megerősítette egy másik történész, a berlini kortörténeti intézet külső munkatársa is, aki évek óta a fal tör­ténetét kutatja. Manfred Wilke azt hangsúlyozta: nem ismer konkrét terveket arra, hogy Ulbricht már 1953-ra tervezte a falat, de az ezzel kapcsolatos megfontolásokat na­gyon is valószínűnek tartja. Wilke emlékeztetett arra, hogy 1952-ben Sztálin parancsára a belnémet hatá­rokat megerősítették. A főváros ak­koriban - négyhatalmi státusa miatt - kivételt jelentett a sztálini rendelet érvénye alól, ezzel azonban egyfajta „lyuk” támadt a határvédelemben. Ebből kiindulva Walter Ulbricht már 1952-ben több javaslatot tett az ak­kori szovjet elvtársaknak Berlin ke­leti és nyugati szektora közötti hatá- rokellenőrzésénekmegerősítésére. Alátámasztotta mindezt egy harmadik történész, a német-szov­jet, illetve német-orosz kapcsolatok szakértőjének számító Gerhard Wettig is. Wettig szerint Ulbricht va­lójában már 1952-ben javasolta Sztálinnak Nyugat-Berlin „lezárá­sát”. A történész utalt arra, hogy ezt bizonyító szovjet dokumentumokat maga is látott. Szavai szerint Ulb­richt 1952-ben kétszer is indítvá­nyozta Sztálinnak a berlini „határ­zárat”, de javaslatai a szovjet diktá­tor haláláig megválaszolatlanul ma­radtak, utóda, Hruscsov - 1961-ig— elutasította azokat. Nyikita Hrus­csov 1961-ben egyszer még elvetet­te az Ulbricht által javasolt falat jú­nius végén másképp döntött. Ez utánl961. augusztus 13-án éjszaka kezdődött meg a 155 ki­lométer hosszú beton- és szöges­drót fal felépítése. KÉZ,IRAT esmemmsa Vakációóó! MIKLÓSI PÉTER Kérem, senki se tartson nagyképű jövendómondónak, ha most elő- remegjósolom: akövetkező na­pokban sokan, sokhelyütt, sokat beszélnek a gyerekekről. Abizo- nyítványosztás és a vakáció apro­póján. Hajó volt a „bizi”, bizonyo­san lesz aprócska ajándékis, meg fagyizás. De ilyenkor, a tanévzá- róktáján, szakértők bevonásával, a sajtóban is több szó esik a gyere­kekről. Nekemlegalábbis föltűnt, hogy már a minap az egyik újság címben, öles betűkkel kérdezte: Mit kezdjünka kamaszokkal nyá­ron? Egy másik lap arra figyel­meztetett, hogy a gyermek részé­re a legnagyobb öröm, ha egy egész napot együtt tölthet a szüle­ivel. S rálapoztam olyan cikkre is, amely azt feszegette, vajon miért növekszik épp nyaranta a gyermekbűnözés?! Tudom, szerencsére nem ez utóbbi az általánosítandó, ám a mindennapok tapasztalatai alap­ján nem árt tudatosítani, hogy úgy tűnik: valami nincs rendjén a gyerekekkel. Vagy talán nem is velük van a gubanc, csupán keve­set tudunk a gondj aikról, az örö­meikről, a családban betöltött va­lós helyzetükről. Amiként arról is, hogy a hétköznapokkörforgásá- ban mit tehetünk a gyermekekért. Egyáltalán kellő mértékben vesszük-e emberszámba őket? Gondolunk-e arra, hogy végső so­ron a gyerek: híd a múlt, ajelen és a jövő között? Nos, aligha kétséges, hogy a haj­dani városi grundok és a falusi li- balegelők emberkéi önfeledteb­ben játszottak a rongylabdával, a fűzfasíppal vagy a bodzaágból hajlított nyíllal, mint a százfélé já­ték között unatkozó, pusztán a számítógép, a tévé képernyőjére meredő mai csemeték. És leg­alább ennyire tény az is, hogy az érzelemhiány létező probléma; bár nehezen hihető, hogy a szülő manapság ridegebb vagy kevésbé szerető. S az sem valószínű, hogy napjainkra kialakult egy másfaj­ta, érzelmileg csonkább ember. Sokkal inkább a más idők új csa­ládját alakító társadalmi örvény­lések szólnak bele parancsoló erővel immár huzamos ideje az emberek életkörülményeibe és viselkedésébe. Manapság az em­ber szorított helyzetében is igyek­szik minden tőle telhetőt megad­ni a gyereknek. A felnőttek, ha gürcölve és nyögvenyelősen is, de anyagilag akarják pótolni, amit nem adnak meg érzelmileg. Mert hajtanak. Vagy munkanélküli­ként, ha tehetik, svarcban dol­goznak. Mert szabadságra is fél­nek elmenni, nehogy időközben az utcára kerüljenek. Mert ella­zulnak vagy búfelejtenek a sarki kocsmában. Esetleg pártszínek­ben politizálnak. Közben meg­bomlik a család közös sorsválla­lása. Ez ellen a gyerekek egy része úgy védekezik- mert nagyon rossz érzületileg, örökösen mí­nuszban lenni -, hogy lejjebb szállítja érzelmi igényeit, elma­gányosodik, pótcselekvést keres. Ebből viszont a személyiségnek kicsit más fajtája keveredik ki, mint a szülői vagy akár a társa­dalmi ideál. Sietve hozzáfűzöm: sopánkodással, hamvas szépel- géssel itt aligha jutunk messzire. Viszont azzal a felismeréssel már kezdhetünk valamit, hogy a gye­rek kéthavi vakációja a szülő számára vizsga: a felelősségérzet, a találékonyság, a szeretet vizsgá­ja. Mert a vakáció lehet a felhőt­len szabadság boldog netovábbja akkor is, ha a szülő nem képes megfizetni a drága tábort, a kül­földi utazást. A nyári szünet ugyanis az évközi mulasztások pótlásának két hónapja is lehet. Kiadós beszélgetésekkel, közös strandolással, kirándulással, vá­rosnézéssel, múzeumlátogatás­sal. És még valami pótolható ilyenkor: az idült cirókahiány. Ennek az újszerű szóképződ­ménynek minden egyes betűjét nem a nyelvészek, hanem a fel­nőttek figyelmébe ajánlom! Mert itt a vakációóó... KOMMENTÁR Papok hatalma MAL1NÁK ISTVÁN Jó lenne, ha igaz lenne, hogy Iránban minden megtörténhet, meg annak a fordítottja is. Egyesek szerint forradalom van, mások forra­dalom előtti állapotról beszélnek. Nagyon úgy tűnik, hogy ezek a vé­lemények inkább a vágyakat tükrözik, nem a valós helyzetet. A kez­detben százezres tüntetések a rendőrterror miatt ezresre apadtak, és az ellenállás lassan megtörik, az embereket megfélemlítik. Az USA még mindig óvatosanfogalmazgat, Obama nem akaija teljesen ma­gára haragítani Teheránt, nem tudni, miért gondolja, hogy Ahmadi- nezsáddal megtud egyezni. Az EU- sajátos szóhasználattal- a nép­akarat érvényesítését sürgeti. Iránban a főpapok akarata érvényesül, különösen a Khomeini-féle iszlám forradalom öröksége felett őrködő Ali Hamenei ajatolláhé. Az ő akaratának pedig a vallásos alapon szervezett elithadsereg, a Forradalmi Gárda (meg a gárdának alá­rendelt félhivatalos, félkatonai kommandók) ad nyomatékot. A pa­pok hatalmát akkor lehetne megdönteni, ha a gárda átállna, de en- nekminimális esélye sincs, arról nembeszélve, hogy nincs is hova át­állni. Az ajatolláhok hatalmát egyik vesztes elnökjelölt sem akaija megdönteni. Szerencsére Párizs, Róma vagy Berlin sokkal kemé­nyebben fogalmazott, és pillanatnyüag az a helyzet, hogy egyes eu­rópai országok sokkal határozottabb állásfoglalásokat tesznek, mint az USA. A Bush-kormányzat idején ez fordítva volt. Az Őrök Tanácsa hétfőn beismerte, hogy ötven városban valóban csaltak, a részvétel meghaladta a száz százalékot, de ez úgymond nem befolyásolta a végeredményt. A voksokszúrópróbaszerű újra­számlálása után állítólag kiderült, hogy volt, ahol 140 százalékos részvételi arány jött ki! Miközben mindenki számára világos, hogy az Ahmadinezsádnakaz első forduló után „megítélt” 63 százalékos győzelemhez sokkal több, szinte minden választási körzetben sze­mérmetlenül kellett csalni, az Őrök Tanácsa bejelentette: nem ér­vényteleníti a választási eredményt. De az iráni választások nem csak ezért antidemokratikusak. Emlékezzünk vissza, az első napokban a nyugati világban még azon meditáltak vezető politikusok, hogy nincs elegendő információ, nem biztos, hogy csalás történt, ezért nem is lehet a demokráciával összeegyeztethetetlennek minősítem a történteket. Delehet. Iránban475-en akartak indulni az elnökvá­lasztáson, de az Őrök Tanácsa -az ilyen előszűrés teljesen abszurd - közülük csak négynek engedte meg. Vagyis azoknak, akik semmi­képp sem jelentenek veszélyt a teokrata iszlám államra nézve. E szempontból érthetetlen, miért tartjákreformemekMuszavit,akia néhai Khomeini bizalmasának számított, kormányfő volt az Irak el­leni 8 éves háború idején, s természetesen akkor is, amikortöbb műit egy évig megszállva tartották Teheránban az amerikai nagykövetsé­get. Khomeini halála után kiebrudalták Muszavit a hatalomból, vele együtt a kormányfői tisztséget is megszüntették, s csak most, húsz év után tért vissza a politika színpadára. Pontosabban: elővették, fel­használják őt. TermészetesenadúsgazdagHasemiRafszandzsáni ajatolláh, volt államfő és az ő emberei. Rafszandzsáni belülről, a pap­ság segítségével szeretné elmozdítani Hameneit, Ahmadinezsád legnagyobb pártfogóját. Rafszandzsáni, aki Muszavi kampányát pénzelte, a síita klérus 86 tagjából álló Szakértői Tanács elnöke. Ez a tanács - nem azonos az Őrök Tanácsával! -választja meg egy életre szólóan a legfőbb vallási és politikai vezetőt, így ez az egyetlen testü­let Iránban, amely elvilegvissza is hívhatja hivatalából (Hameneit). így lényegében Rafszandzsáni személyes ambíciói mozgatjáka tehe- ráni utcán szabadságot és demokráciát követelő naiv fiatalokat. FIGYELŐ semmi mást. Amerika és a Nyugat, az atomháborútól tartva vissza­húzódott. Nagy Imre az utolsó pil­lanatig jó marxista volt. Ó és elv­társai hűek voltak a párthoz, egé­szen addig, amikor már nem tud­tak szemet hunyni hazájuk el­nyomása felett. Abban remény­kedtek, hogy békésen megvál­hatnak elnyomóiktólvagyhogy az amerikai mentősereg megérke­zik. De túl sokat reméltek, amiért megfizettek. Irán fő demagógja, Ahmadinezsád tisztában van az­zal a régi igazsággal, hogy a sza­badság nem adagolható, az egyik szabadságjog vezet a másikhoz, ezért is akaija letörni a békés for­radalmat. S bár ezt megteheti, egy bizonyos: elveszítette azt, ami az elnökségnél sokkal fontosabb, a legitimitását. Az iráni mártírok vére borítja kezét, az áldozatok listája napról napra növekszik, a világ egy újabb forradalom leve­résének lehet szemtanúja. Greenberg élesen támadta az amerikai elnököt, amiért csak szavakban támogatja a szabad­ság ügyét, és ezek a szavak is késve, félve érkeznek, (mti) Magyarország '56, Irán '09 Az 1956-os magyar forrada­lom és az utóbbi napok iráni ese­ményei között vont párhuzamot a Townhall, az egyik vezető ameri­kai konzervatív hírportál. Nagy Imréhez, a magyar forradalom hőséhez hasonlóan az Iránban zajló „csöndes forradalom” veze­tői szintén az uralkodó rezsim hű szolgálói voltak. Ok is büszke na­cionalisták, de nem őrültek, csak a legegyszerűbb jogokat követe­lik, köztük szabad és tisztességes választásokat. Elfogadják a mol- lák hatalmát, a teokráciát, de meg akarják reformálni, emberi arcot akarnak neki kölcsönözni, akár­csak Mihaü Gorbacsov tervezte megújítani a szovjet kommuniz­must. Csak azt nem tudatosítják, hogy a rendszer humanizálása annakmegsemmisítésétjelenti.A szerző Paul Greenberg Magyar- ország 1956, Irán 2009 című cik­kében arról írt, hogy a magyarok bátorsága az egész világ rokon- szenvét és csodálatát kivívta. De

Next

/
Oldalképek
Tartalom