Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-23 / 143. szám, kedd
6 Vélemény ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 23. www.ujszo.com SZEMSZÖG Miért nem Bokros? Magyarországon a miniszterelnök-váltás utáni bizonytalanság megoldódott. Felállt az új kormány, megismertük a programját is. Mindenki szigorúnak tartja, ellenben az már pártállástól függ, hogy mennyire szükségesnek és megfelelőnek a válság kezelésére. A kormány megalakulásában is pártpolitika szempontok játszottak szerepet. Kaptak benne tárcát pártonkívüli, a szakmában elismert emberek, de a legtöbb az MSZP-ből került ki. Az államtitkárok szinte valamennyien a régi garnitúrából valók. Az SZDSZ bár támogatja, kormánytagságot - azaz felelősséget a végrehajtásban - nem vállalt. A Bajnai-kor- mány nagy elszántsággal vág bele a megszorításokba, aminek az alapjait az úgynevezett reformszövetség, egy ideiglenesen fennálló független szakember- gárda dolgozott ki. Ugyan a lapokat már leosztották, és a kormány valószínűleg kitart a rendes választásokig, talán nem haszonta- lanmegnézniegymamár tárgytalan alternatívát: miért nem Bokros Lajos lett a miniszterelnök. Ha van nemzetközileg elismert magyar gyakorlati közgaszdász, ha van olyan, akinek tudását és eltökéltségét elismeri a tőkepiac, akkor az Bokros Lajos. A professzor már tizennégy évvel ezelőtt bizonyított, most is van kidolgozott programja, amit számos helyen folyamatosan közread. Nem pártpolitikusként propagálja elképzeléseit, ellenben egy párt, az MDF mégis felkarolta azokat. Előbb Európai Parlamenti képviselőnek jelölte, majd amikor Gyurcsány Ferenc lemondott, miniszterelnöknek is. Az SZDSZ még támogatta is az utóbbi posztra való jelölését, de az MSZP ettől mereven elzárkózott. Holott annak idején Bokros sikeres stabüizációs programot vitt véghez, ami többéves fellendülés útját nyitotta meg. A szocialisták folyamatosan deklarálják, hogy készek a reformokra akár népszerűségvesztés árán is, mégsem fogadták el a kipróbált ember ajánlatát. Pedig visszatekintve az 1995-ös eseményekre ezvoltaz az időszak, amikor az MSZP a legtöbbet tette Magyarország fel- emelkedéséért. Sokan, akik akkor átkozták Bokrost, most elismerően nyilatkoznak róla. Az MSZP mostani elutasítását tehát úgy is lehet értelmezni, hogy maga tagadta meg ezt a sikeres korszakot. Bizony, a pártpolitka ismét felülírta a deklarációkat és lózungokat. Bár az új kormány reformokat akar, de azt ne egy kívülálló valósítsa meg. Pedig ez akár még az MSZP megítélését is javíthatta volna. A reformok ma elsősorban megszorításokat jelentenek, ami természetesen hoz népszerűség- vesztést. Ha ezt nem közvetlenül az MSZP, hanem egy független szakértő vezetésével történik, a szocialisták talán jobb pozícióból indulhattak volna a jövő évi választásokon. Most azonban a „piszkos munkát” valóban nekik kell elvégezniük. Ma a legfontosabb probléma Magyarország hi- teltelensége. Egyrészt nem hisznek a kormány reformszándékaiban, másrészt az ország nem jut tőkéhez a nemzetközi piacokról. Ezért volt szükség az IMF-hitelre. Bokros miniszterelnökségével ez biztosanjelentősenjavultvolna. Persze, Bokros Lajosból presztízspolitikai okból sem lehetett volna miniszterelnök. Egy olyan párt jelölte ugyanis a posztra, amelynek alig van támogatottsága, frakciója is nemrég szűnt meg. Bár Bokros szakmai súlya igen nagy, politikai súlya jelentéktelen. Ez pedig megpecsételte a sorsát, egy időre talán az országét is. Horbulák Zsolt (Reuters-felvétel) _______ VISSZHANG mmm mm mm m »mMMsmmmmmmmmmmmmmmmmm&mmmmmmmmmmmsmmmmmmmmm Ad: Kié a szülőföld? Új Szó, 2009. június 16. Ki sajátította ki a Szülőföld Alapot? - teszi fel a kérdést az Új Szóban megjelent cikk szerzője, oly módon, hogy egyben állítást is megfogalmaz. Vagyis szerinte a Szülőföld Alapot kisajátították, aminek következtében a hagyományőrzés került ki győztesen az értékteremtéssel szemben. A cikk írója szerint nem átgondolt a SZA támogatási koncepciója, amiért áttételesen az alap „védnökének” nevezett MeH Kisebbség- és Nemzetpolitikai Szakállamtitkárságát teszi felelőssé. Az Alapot a magyar kormány hozta létre, költségvetési forrásokat kezel, de azt nem a kormány vagy valamely kormány- szerv egymaga osztogatja valamiféle logika mentén, hanem egyértelmű felelősségi viszonyok és szigorú összeférhetetlenségi* szabályok mellett működő, háromszintű intézményrendszer révén, nyilvános pályázatok útján kerülnek támogatásra a külhoni magyarság identitásmegőrzése szempontjából szakmai alapon fontosnak talált projektek az e célra rendelkezésre álló, évi több mint 2 milliárd forintból. Amiről a hazai és külhoni magyar politikusok a Regionális Egyezető Fórum keretében megegyeznek, azt az alap kollégiumai, amelyekben ugyancsak többségben vannak a határon túli képviselők, szakterületenként ültetik át a gyakorlatba: kijelölik a támogatandó célokat, vagyis meghirdetik a pályázatokat. Minden határon túli képviselőnek kötelessége saját országában, saját területén a helyi érintettekkel, szervezetekkel egyeztetni, és az egyeztetés nyomán jegyzőkönyvben rögzített közös álláspontot képviselnie. A budapesti kollégiumi üléseken nem gyakorlat a határon túli szakmai javaslatokat felülírni, a kollégiumok tiszteletben tartják az érintettek képviselőinek álláspontját, abban a reményben, hogy ők valóban a helyi valós érdekeket, a közösség akaratát képviselik. Ha a támogatási döntések nem tükrözik a közösség érdekét és akaratát, a felelősöket nem Budapesten kell keresni. A történet viszont rávilágít az egyéni és a közösségi autonómiák állapotára és arra a habitusra, amely szerint mindenért az állam a felelős. Mintha az egyénnek, a kisebb közösségnek nem kellene felelnie saját döntéseiért, választásaiért. Nem tudunk egyetérteni a hagyományőrzés és az értékteremtés szembeállításával sem, hiszen a választóvonal nem itt húzódik. Az is lehet értékes, ami tradicionális. A kérdés az, hogy vajon a helyi struktúrák, egyeztetési mechanizmusok, a döntéshozói helyzetbe hozott külhoni magyar delegáltak elég rugalmasak-e még ahhoz, hogy el tudják választani az értékest az értéktelentől, a szokásjogot és az urambátyám-rendszert az innovatív támogatási gyakorlattól. Az írás egészéhez éppen ezért még néhány pontosítást is hozzá kell fűznünk. A Szülőföld Alapnál alanyi jogon egyetlen szervezetnek sem jár támogatás és stratégiailag fontosnak kinevezett szervezetek sem léteznek. A cikkben több támogatási forma keveredik össze: a Csemadok a 2007-ben létrehozott Nemzeti jelentőségű intézmények és programok keretében mint a Felvidék legnagyobb közművelődési szervezete kap működési támogatást. Ugyanakkor minden határon túli területen, így a Felvidéken is, létezik egy továbbpályáztató szervezet, amely az 500 ezer forintnál kisebb igényeket kezeli. Ezt a státust pályázat útján nyerték el a szervezetek, a nevük mellett szereplő összeget pedig ebben az esetben nem saját célokra használják, hanem továbbpályáztatják. Minden bizonnyal lehet hatékonyabban is felhasználni a támogatásokat. De ezt otthon, a szülőföldön, a kisebbségi közösségek képviselőinek kell felismerniük, nekik kell eldönteniük, hogy számukra hol húzódik a határ hasznos támogatás és kidobott pénz között. Balogi Csaba igazgatóhelyettes Miniszterelnöki Hivatal Szülőföld Alap Iroda KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ ____________________ Tanári lakások magyar pénzből „Bár a magyar kormány válságkezelésen dolgozik, a határon túli magyarság támogatása sem idén, sem jövőre nem csökken” - szögezte le Kiss Péter magyar társadalompolitikai miniszter azon a hétvégi rendezvényen, amelynek keretében huszonegy tanári lakásnak helyet adó ingatlant adtak át Kolozsváron. Az ingatlantulajdonos Iskola Alapítvány elnöke, Kelemen Hunor elmondta, az ingatlan megépítéséhez szükséges Hajnal ne- gyedi telket az alapítvány 1999-ben vette meg. „Az épület tervei már 2000-ben elkészültek, ám akkor csak annyi pénzünk volt, hogy elkészüljön az alap. Az építkezés végül 2004-2009 között, kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatódott, s ma büszkén adjuk át e 2300 négyzetméteres tanárilakás-központot” - fogalmazott Kelemen. Az épületben a hét kétszobás és tizennégy egyszobás lakás mellett egy 170 négyzetméteres, szakképzésre alkalmas konferenciaterem, a bentlakó oktatók számára pedig egy közösségi tér is van. „Azt szeretnénk, hogy a lakhatás biztosítása által könnyítsünk a felsőoktatásban dolgozó fiatal, nem kolozsvári tanárok helyzetén, hogy ők továbbra is erősíthessék a romániai magyar oktatás színvonalát” - tette hozzá Kelemen Hunor. A Hajnal negyedi lakásokra a magyar egyetemi oktatók július 1. és augusztus 30. között jelentkezhetnek, a „nyertesek” szeptember végétől beköltözhetnek. A lakásokat három évre adják ki. Az 1,3 millió eurós befektetéssel felépített ingaúan átadása és rövid megtekintése után Kiss Péter úgy fogalmazott: a létesítmény „a nemzeti jelentőségű épületek nagy volumenű épületeinek egyike”. ,A program elsősorban arra irányul, hogy a magyar-magyar viszony továbbra is stabil és kiszámítható maradjon, de olyan elgondolásokat is támogat, amelyek fontosak a határon túli maúj magyar szó gyár közösségnek. A határon túli magyarság szükségeinek megfelelően kell fejlesztenie intézményeit ahhoz, hogy szuverenitása egyre növekedjen” - fogalmazott Kiss. „Miközben továbbra is vannak intézményes gondjaink, a magyar oktatás legfőbb problémája a tanítás minősége. Ezen úgy tudunk változtatni, ha megfelelő körülményeket teremtünk az oktatóknak, esélyt adva nekik életük megalapozására” - fogalmazott az átadáson Markó Béla RM- DSZ-elnök. Elmondta: a tanári lakások terve nem jöhetett volna létre a magyar kormánnyal való jó együttműködés nélkül, a költségeket ugyanis teljes egészében magyar állami forrásokból fedezték.
