Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-20 / 141. szám, szombat

12 Szalon ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 20. www.ujszo.com ORVOSI SZALON Átlagéletkor a déli régiókban A férfiak és nők születéskor várható átlagos élettartama Járás Férfiak Nők Különbség Vágsellyei 68,8 76,7 7,9 Komáromi 68,6 76,0 7,4 Galántai 68,5 77,0 8,5 Érsekújvár! 68,4 76,3 7,9 Dunaszerdahelyi 68,2 76,1 7,9 Nagyrócei 67,7 75,6 7,9 Poltári 67,5 77,7 10,2 Losonci 67,2 76,1 8,9 Kassai 70,1 76,9 6,8 Nagykürtösi 67,1 76,2 9,1 Lévai 67,1 76,8 9,7 Rozsnyói 67,1 75,7 8,6 Rimaszombati 66,9 76,1 9,2 Tőketerebesi 65,8 75,5 9,7 Déli régiók átlaga 67,7 76,4 8,6 Pozsony IV. kér. 72,2 78,5 6,3 j Forrás: Fórum Kisebbségkutató Intézet - M.E.S.A. 10 - Központi Statisztikai Hivatal A fenti táblázathoz fűzött ma­gyarázatában Peter Pažitný (a Közgazdasági és Társadalmi Elemzések Központjának munka­társa) előrebocsátja: „A lakosság egészségi állapotára csak egyne­gyed részben van hatással az egészségügyi rendszer. A mara­dékért (tehát a háromnegyed ré­szért) a genetikai tényezők, a környezet és az életmód a felelős. Ezt a tényt a szlovákiai adatok is alátámasztják: egy és ugyanazon egészségügyi rendszer mellett ugyanis az egyes régiókban a szü­letéskor várható átlagos élettar­tam eltéréseket mutat.” Táblázatunk csak a magyarlakta dél-szlovákiai járásokat tünteti föl. Eszerint Szlovákiában a férfiak átlagéletkora 68,8 év, a nőké 77,1 év. A legmagasabb átlagéletkorra férfiak esetében Pozsony IV. vá­roskerületében van kilátás (72 év fölött), a nők átlagéletkora a Lip- tószentmiklósi járásban a legma­gasabb (79 év fölött). A leg­rosszabb a helyzet a Korponai já­rásban, itt a legalacsonyabb a vár­ható élettartam, mind a férfiak (64,6), mind a nők (74,9) eseté­ben. A déli régiók adatai a korpo­nai járásbeli és a szlovákiai átlag között helyezkednek el, vagyis egyértelműen rosszabbak az or­szágosátlagnál. A déli régiókban élő lakosság egészségi állapota rosszabb a szlo­vákiai átlagnál, s egészében véve nem kielégítő. SZALOMKtRTÉSZ Mi, kertészek mintegy a jövőnek élünk JÚNIUS A tapasztaltabb kertész egysze­rűen fűnyíró gépet vesz. Ez egy ke­rekekre szerelt alkalmatosság, ro­pog, mint a géppuska, s amikor az ember végighúzza a gyepen, a fűszálak csak úgy röpködnek, mondhatom, megy vele a munka, mint a parancsolat. Mikor a fűnyíró gép megjelenik a háznál, a család minden tagja - nagyapától az uno­Jozef Čapek illusztrációja káig - töri magát, melyikük vágja vele a füvet. Olyan remek szórako­zás kattogtatni a kis masinát és ka­szálni a buja füvet.- Engedjetek-jelenti ki a kertész -, majd én megmutatom, hogyan kell. Azzal nekivág a gyepnek a gé­pész és egyben az őstermelő szer­tartásosságával.- No, most már én is... - kunyerál a család többi tagja.-Még egy darabot megcsinálok- ragaszkodik jogaihoz a kertész, s újra nekiindul a géppel; ropog a masina, és nyírja a füvet, hogy csak úgy porzik. Ez az első ünnepélyes szénakaszálás.- Hallod-e - mondja a kertész egy idő múlva valamelyik család­tagnak -, nem volna kedved fogni a gépet és lenyími a füvet? Nagyon kellemes munka!- Tudom, tudom - feleli a kérde­zett hűvösen -, de ma éppen nem érek rá. ♦ ♦ ♦ Ha valamit használna vele, a kertész minden áldott nap térdre hullana, s ilyenformán imádkoz­nék: Uram, add, hogy mindennap essen, mondjuk, éjféltől hajnali háromig, de kérlek, csendes, me­leg esőt szeretnék, hogy jól beszi­várogjon a földbe. Úgy tedd, hogy ne essen a szurokszegfűre, ter- nyére, napvirágra, levendulára meg mindazokra a növényekre, amelyek - mint tudod, hisz végte­len a te bölcsességed - száraz­ságtűrő fajok. Ha akarod, felírom a nevüket egy cédulára. Add, hogy a napocska egész nap süs­sön, de ne mindenhová (például ne a gyöngyvesszőre, se a tárnics­ra, se az istenfára, se a rododend­ronra), és ne is perzseljen. Add, hogy sok legyen a harmat, és ke­vés a szél, elég a giliszta, de ne le­gyen levéltetű és csiga, se liszt­harmat. Tedd meg, hogy hetente egyszer hígított trágyalé és ga­lambtrágya hulljon alá az égből. Ámen. Karel Čapek: Aszenvedelmes ker­tész (1929).Mayer Juditfordítása Mosó Masa mosodáját alighanem a felelőtlen kliensek taszították a tönk szélére Újabb áldozata van a válságnak SZALON-RÉGIÓ Ülőke (Drevo nad Budym). A gazdasági válság Mosó Masa mo­sodáját is kikezdte: könnyen meg­lehet, hogy az 1968-ban alapított családi kisüzem örökre bezár. Mint azt lapunknak a cégalapító unoká­ja, Maša Mošová elárulta, szolgál­tatásuk iránt az éve eleje óta mint­egy ötven százalékkal csökkent a kereslet, miközben az energiaárak nem változtak, a mosószerek pedig drágultak. A kilátástalan helyzet­hez hozzájárult a vállalkozói kör­nyezet indexének folyamatos csök­kenése és a katasztrofális fizetési morál további drasztikus romlása is. „Csak vitték a kimosott gatyát, bugyit, kombinét, de alig valaki fi­zetett érte” - panaszolta Mošová, közölve, hogy a júniust még kihúz­za, de haahelyzet nem változik,jú­liusban bezátja a mosodát. (g) Vissza a nagyvárosi természetbe - kanadai képeslap arról, hogy így is lehet Egy kis zöld Toronto MOLNÁR MIRIAM Annak, aki ellátogat Kanada legnagyobb városába, bizonyára feltűnik, milyen sok biciklizőt lát az utcákon. Fiatalok, idősebbek, elegánsan és sportosan öltözöttek - minden korosztály és minden szociális réteg jelen van két keré­ken. Engem a látvány gyermekko­romra emlékeztetett, hiszen a szoci világban csak keveseknek volt autójuk, és ha volt is, nem használták naponta, hiszen erre volt a kerékpár. Én is, a tanáraim is, a bolti eladók is, a szakács né­nik is és az osztálytársaim is ezt használták. Nagymegyeren, a fő­téri Centrum előtt valamikor nö­vények virágoztak és bicikliállvá­nyok álltak, és rengeteg hozzájuk zárt bicikli. Ma a virágágyások helyett parkoló áll az üzletház előtt. Nem így Torontóban. A városközpontban, de azon kívül is, ahol sok ember megfor­dul (munka, bevásárlás vagy szó­rakozás végett), a város emblémá­jával ellátott bicikliállványok so­rakoznak a járdán. A városi fej­lesztési terv szerint 2012-re ezer kilométernyi bicikliút lesz Toron­tóban, azaz minden torontói lakos ötpercnyi távolságra fog lakni tő­le. Már most több biciklikölcsönző működik a városban, és a kerék­pártúrás térképek a könnyű, né­hány órástól a több napos Ontario állambeli túrákig különböző ne­hézségi fokú kirándulásokat kí­nálnak. De nem csak ettől remek „zöld” város Toronto. Azon az itt már természetesnek vett újrafelhasz­nálói magatartáson kívül, hogy az üveget, a papírt és a fémhulladé­kot külön gyűjtik, 2005 óta a ház­tartásokat komposztgyűjtésre is ösztönözik. Ma félmillió háztartás vesz részt ebben a komposztáló­programban. A háztartási hulla­dék egyharmada organikus, kom­posztálható, és ezt a „zöld szeme­tesládát” a város hetente üríti, míg a szeméttelepre szánt fel nem használható szemetet kéthetente. A városi hulladék egyharmadát tehát ingyen komposzttá változ­tatják, ezt aztán a városi parkok­ban használják fel. Egy átlagos turistának is feltű­nik, milyen sok park, fa és egyéb zöldterület van ebben a nagyvá­rosban. Azt viszont kevesen tud­ják, hogy e zöldterületek ráadásul 2004 óta permetmentesek. A vá­ros betiltotta a gyomirtók haszná­latát a parkokban és gyepeken, mert arra a megállapításra jutot­tak, hogy ami megöli a bogarakat és növényeket, ráadásul rákkeltő, az árt a madaraknak és az embe­reknek is. Ha egy magánembert, golfpályamenedzsert vagy ker­tészt azon kapnak, hogy gyomirtó szert használ, ötezer dolláros büntetésnek néz elébe. A turistának az is feltűnhet, hogy amikor a belvárosban el sze­retné dobni az üres vizespalackját vagy a hot dögös papírtálcáját, egy háromrészes szemetesládával találja szembe magát. Komposz­tálható, újrafelhasználható, vagy Budapesttel szemben, ahol mes­terséges forgalmi dugókat tervez­nek a már létező, maguktól kelet­kező állandó forgalmi dugók mel­lé, Torontóban azt tervezik, hogy minél több biciklisúttal, évi tíz ki­lométernyi új járdával, valamint a gyalogosátkelők - visszaszámlálá- si kijelzőkkel és hangjelzéssel - biztonságosabbá tételével előse­gítsék azt, hogy aki teheti, ne au­tóval járjon a városba. A tömeg- közlekedés kényelmes, tiszta, bárki számára megfizethető. A ta­xikat lassan hibridekre cserélik, és megjelentek az Eco Cabok, vagyis az ökológiai taxik, amelyeket egy erős lábú ember üzemeltet, kivéve ha dombnak felfelé kell menni, amikor is üzembe lép a feltölthető elem. Természetesen Toronto sem tö­kéletes, hiszen itt is emberek lak­Ontario-tó menti biciklitúra szemétdobra való-e a kidobandó tárgy? A döntés meghozatala után az ember rálép a kis pedálra, mely felnyitja a láda tetejét, és civilizál- tan, anélkül, hogy bepiszkolná a kezét, a megfelelő kukába helyezi a tárgyat. Egyrészt tehát ösztönözni kell az embert arra, hogy szétválogas­sa a háztartási és irodai szemetet (például azzal, hogy a komposz­tálható, büdös szemétládákat he­tente ürítik, míg a többit kéthe­tente), másrészt olyan feltételeket kell teremteni, hogy a hulladék szétválasztása könnyű legyen. nak. Tavaly nyáron adták hírül a helyi újságok, hogy meglett a nagyarányú és egyre növekedő bi­ciklilopás okozója. Egy Igor Kenk nevű szlovén állampolgárnál 2865 lopott kerékpárt találtak. A bicikli- bolt-tulajdonos Kenk egy bicikli­tolvaj bandát irányított, és amikor a rendőrök jól körülnéztek a város egyik legdrágább negyedében ta­lálható lakásában, némi drogot is találtak. Hogy mit tervezett tenni a sok biciklivel? Arról nem szól a fá­ma. Lehet, hogy össze akarta gyűj­teni és törmelékfémként leadni a városnak újrafelhasználásra. Kerékpárőrző oszlop a járdán szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom