Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-20 / 141. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 20. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Bliccelő diplomaták Több mint 27 millió font pénzbírsággal tartoznak a Nagy-Britanniában akkredi­tált diplomaták; a külképvise­letek dolgozói parkolási bünte­tésekkel és a forgalomcsillapí­tó zónákba való behajtásért já­ró bírságokkal halmozták fel a tetemes tartozást. Az USA ve­zet hárommillió fontos tarto­zással. A londoni szabályok szerint 8 font bírság jár annak, aki munkaidőben áthajt a bel­városon. A brit fővárosba dele­gált diplomáciai testület tagjai 2005 óta nem fizetnek, arra hi­vatkozva, hogy a „dugódíj” adó és nem bírság. S mint diploma­ták, ők kivételt képeznek az adófizetés e formája alól - ál­lítják. (mti)- Nem tudod, miért emlegetik annyit manapság a Kárpát-medencét7 Csak nem egy új szeméttelepet akar­nak Ott is létrehozni? (Peter Gossónyi rajza) Kis Kína A Miletička (ahogy sok más szlovákiai város bolhapiaca is) a vietnamiaké, Pozsony belvárosa a héten a kínaiaké lett. Ők kis szomszédjukkal ellentétben mindig is nagy­ban játszottak. Kína Kelet- Ázsia első számú, mondhatni örökös nagyhatalma. Csütör­tökön ez nálunk is meglát­szott. Túlságosan is. MÓZES SZABOLCS Húsz évvel a bársonyos forrada­lom után eljutottunk oda, ahol a kí­naiak tartottak1989-ben. Már csak a tankok (és a harci monstrumokat megállító egyszembátor kínai) hiá­nyoztak ahhoz, hogy az ázsiai ország államfője úgy érezze, a Grassalko- vich-paíota a Tienanmen tér egyik, eddig általa észre nem vett kies kis épülete. Azt, hogy a kínaiak agresszívak és külföldön sem tűrik az országuk rendszere ellen joggal irányuló kri­tikát, eddig is tudtuk. Elég csak a ta­valyi olimpiai játékok előtti inciden­sekre gondolni, amikor az ohmpiai láng európai „turnéja” során kínai ügynökök és kidobóemberek verték a legnemesebb sporteseményt ven­dégül látó állam rendszerének jelle­gére rámutatni kívánó tüntetőket. Akkor mi csak a tévén bámultuk fej­csóválva az eseményeket, csütörtö­kön hozzánk is elérkezett a nagy kí­nai realitás. Az ázsiai ország állam­főjének szlovákiai látogatásakor kí­naiak veszik el szlovákiai tüntetők transzparenseit, s akik közülük na­gyon ragaszkodnak kézi tákolmá­nyaikhoz, még jól el is verik. A szlo­vák rendőrség pedig testületileg bámul, majd amikor megunja a lá­tottakat, egyszerűen elvezeti a hazai véleménynyilvánítókat. Valahol azért pofátlanság, hogy még külföldön is ezt csinálják - mondhatná az egyszeri fejcsóváló honpolgár. Igen, pofátlanság. A nagyhatalmak néha ilyenek szoktak lenni. S minél arrogánsabbakés ma­gabiztosabbak, annál pofátlanab- bak is. Kína pedig nagyhatalom. Sőt, elemzők szerint a 21. század szu­perhatalma lesz. Meglátjuk. De azt már most láthattuk, ez mit jelent, ha bekövetkezik. Ahhoz viszont, hogy valaki még vendégként is arcátlan legyen, az őt fogadók szervilitására is szüksége van. Ebben pedig Szlovákia teljes mértékben partnere lett a kínaiak­nak. Robert Fico miniszterelnök akármikor képes összerándítani a kormány nemzetbiztonsági taná­csát, ha Vámosszabadi magasságá­ban nyolc darab papagájruhás díszmagyar felvonul. A kormányko­alíció nem rest rendkívüli ülést tar­tani, ha Orbán Viktor a határ másik oldalán magyarkodik egyet. De ugyanezen emberek nem látnak problémát abban, ha saját polgáraik nem fejthetik ki szabadon vélemé­nyüket. Merthogy ahol ezt megte­hetnék, sehol sem látott kínai kira­kattársaságok hirdetnek rendez­vényt, sehhez még engedélyt is kap­nak. Aki pedig mégis akcióközeibe kerül, azt kínai biztonságiakés adik- tatórikus rendszert ünneplő (jó esetben idegen állampolgárságú) szimpla távol-keleti hazafiak püfö- likel. Fico, Slota, Gašparovič elvtársak, hol van ilyenkor az önök által olyan sokra tartott szuverenitás? Az or­szág belügyeibe való be nem avatko­zás elve? „Nemzetien gondolkodó (hm, képes ő egyáltalán gondolkod­ni?...) és szociálisan érző” államfőnk ilyenkor miért nem tudja - ezúttal nem kérünk elnézést a kifejezésért - kinyitni a pofáját? Amikor dedós dolgokkal kell foglalkozni, olcsó po­litikai pontokat gyűjtögetni, magya­rokkal riogatni - mindig az első vo­nalban vannak. Amikor viszont az ország jövőjét reálisan érintő kérdé­sekről van szó - mint például a janu­ári gázválság idején is -, vagy saját állampolgáraik jogait kellene véde­ni, nem merik kinyitni a szájukat. Nehogy a nagyok (oroszok, kínaiak) rájuktapossanak. Ficóéktól sajnos sokkal többet annál, hogy szervilisen kinyalják kí­nai elvtársaik hátsó fertályát, nem is várhattunk. Sokkal elszomorítóbb, hogy a szabad véleménynyilvánítás megakadályozásában a kínaiak a jobboldali fővárosi városvezetésben is partnerükre találtak. Pedig Po­zsonynak, azon belül az óvárosi ön- kormányzatnak, semmi oka sem volt arra, hogy lefeküdjön ázsiai vendégeinek. Ot hónap múlva '89-re emlékezünk. Oda fogunk még férni a térre a kínai transzparensektől? JEGYZET Fico, a pointilista KÖVESD! KÁROLY RobertFico készülődik, merthogy Magyarországról a Jobbik, „az au­tonómiáról nyíltan beszélő, a leg­jobboldalibb és legszélsősége­sebb álláspontokat nyíltan vállaló párt” három képviselője került be az Európai Parlamentbe. Igaz, hogy az autonómiától rettegő, a kisebbségekjogaittagadó, leg­jobboldalibb és legszélsősége­sebb Szlovák Nemzeti Párt is el­küldheti egy emberét Brüsszelbe, de az eurokonform csapat, véli Fi­co, hiszen éppenkormányon van. Egyébként is, az belügy. Ä szlovák kormányfő attól tart, hogy a Job­bik a jövő évi parlamenti választá­sokon is jól fog szerepelni, és bejut a magyar törvényhozásba. Amire, ,.köszönhetően” az ország két év­tizedes elkótyavetyélését mesteri fokon űző politikai elitnek, min­den esélye megvan. Erre felkeli készülnie Szlovákiának, véli a kormányfő, akinek, úgy tűnik, rö­vid az emlékezete, hiszen éppen az ő pártj át „függesztette fel” az európai baloldali frakció, mert Ján Slota pártjával szűri a levet immár harmadik éve. Ajelenlegi szlovákkormánykoalíciónak egyébkénthuzamosabb ideje megfelel, sőt szinte jóljön a ma­gyarországi állapot, hiszen tálcán kínálja a riogatásról szóló népme­sék lehetőségét (Ján Slota odáig elment hagymázas víziói ecsetelé­sében, hogy a magyarországi jobboldal Európa, sőt a világ béké­jét veszélyezteti). Természetesen ezúttal is kilóg a lóláb. Különösen, ha belegondol az ember, hogy Ficóékatmosta- nában sem az izgatja, hogy a gaz­daságiválság (bármüyen intenzi­tással preckelték is a szenteltvizet, hogy Szlovákiát elkerülje) hoz­zánk is berontott, az autóipar tel­jesítménye csaknem a felére csök­kent, veszélybe került az északi autópálya építése, a munkanélkü­liség rekordokat döntöget, ráadá­sul egymást érik a nemzeti pártos panamák, kezdve a faliújságten­dertől, aszén-dioxid-kvóta botrá­nyos eladásán át, akormány pa­zarlásával bezárólag. Mindez nem érdekes, az igazi veszélyt az or­szág stabüitására mindig dél felől kell várni. Most éppena Jobbiktól, amely pofátlanul kezdi bolygatni a Beneš-dekrétumok szemét­domb) át, s nyíltan hangoztat) a, hogy fölveti Brüsszelben Trianon revízióját. Utóbbi esetben vajmi kevés az esély arra, hogy Európa tárt karokkal fogadja az ötletet, ami azonban a magyarság auto­nómiáját illeti, az bizony kezd egyre aktuálisabbá válni, tekintet nélkül arra, hogy Bósza János, a Jobbik vagy éppen az erdélyi ma­gyarság forszírozza. Bár Szlováki­ában sokan azt hiszik, a témáról beszélni sem szabad, holott a kon­tinensen közismert autonómia- modellek működnek sikeresen, a felek kölcsönös megelégedésére. Kormányfőnk olyan, mintegy po­intilista piktor: pontokat, foltokat rakfel a vászonra, csak éppen nem tudja elérni, hogy összeálljon a festmény. Hol itt, hol ott folyik le a festék, szabadonhagyva a straté­gia egy-egy suba alatti foltját. Csakavakoknem látják, azúj ma­gyar pártotkészül védőszárnyai alá venni, mert Brüsszel ugyan messzire van, de hosszú a botja. Jól jön jövőre egy keringő „az én magyaljaimmal”. Akikpersze, el­képzelhető, hogy nem tódulnak tömegével az újabb hosszú nevű párt zászlaja alá, hiszen azokkal Gyimesiék óta rossz tapasztalata­ik vannak. De legalább lehet majd mutogatni: látjátok, énmegpró­báltam. Ezek a magyarok! Nekik Csáky kell, meg Duray, meg a gár­da, meg a revanš .Hát lehet így eu­ropéer politikát folytatni? KOMMENTÁR Disznóságok KISS TIBOR NOÉ Következzen ehavi jelentésünk a 93 ezer négyzetkilométernyi bolondokházából, amelyet az egyszerűség kedvéért nevez­zünk Magyarországnak. Történt, hogy Magyarországra látogatott egy londoni művész, aki saját bevallása szerint szubjektív fotósorozatokat készít Európa nagyvárosaiban. Liane Lane a város szobrait a saját maga által készített latexfigurákkal egészíti ki - ezáltal új ér­telmezést adva az eredeti alkotásoknak. Budapesten enge­déllyel fotózott a Szoborparkban és a Kerepesi temetőben, nem kért viszont engedélyt a XII. kerületi Turul-szobornál. Ez nagy hiba volt. Lane ugyanis a turul csőrébe egy levágott gumikezet helye­zett. Ahogy ő értelmezi, célja ezzel az „eltérő léptékek” érzé­keltetése volt, politikai felhang egyáltalán nem vezérelte. „Hiszi a piszi” - reagáltak a nemzeti radikálisok, persze nem ilyen kedveskedő hangnemben. A magyarság szimbólumának meggyalázásáról beszéltek, s szavaikat hamar tettek követték, kommandósaik a pesti Duna-parton található Holokauszt emlékműnél álltak bosszút. Stílusosan, valódi magyaros vir­tussal: sertéslábakat helyeztek el azokba a vascipőkbe, ame­lyek a Dunánál vízbe lőtt zsidóknak állítanak emléket. Azóta tüntetés tüntetést követ, s az erősödő hangzavarban ismét csak a józanság szenvedett vereséget Magyarországon. Az ugyanis valahol elsikkadt, hogy Lane kisasszony valójában egy nemzetközileg ismeretlen művész, aki készített egy gu- mibabás sorozatot Budapesten. Nagy ügy. Érdekes módon a szoborparkos és temetős fotók sem sértették senki érzékeny­ségét. De ami a legérdekesebb: egy angol művész vélt „nemzetgyalázása” miatt sikerült egy holokauszt-emlékműn bosszút állni. Vagyis bosszút állni a zsidókon azokért a „bűnökért”, amelyekhez semmi közük. Óriási. Mi következik mindebből? Semmi. Az elvakultak úgysem fog­ják megérteni, hogy nem mindenki cionista, aki nem egy kö­vet fúj velük. Bizonyára a művészet céljai és feladatai (ha vannak egyáltalán) kapcsán sem fogadnák el, hogy a magyar tradíció ápolásán kívül is létezhetnek legitim önkifejezési formák. Lane kisasszony fotóit ősszel egyébként egy kiállításon mutat­ják be Budapesten. Nem lennék annak a galériatulajdonosnak a helyében, aki vállalta, hogy otthont ad a műveknek. Disznó- ságokra számíthat. FIGYELŐ ____________________ Kevesebb a menekült Tavaly 42 millióra csök­kent világszerte a konfliktu­sok elől menekülő emberek száma, de a világ számos tér­ségében továbbra is ellensé­gesen bánnak az otthonuk elhagyására kényszerűitekkel - állapította meg az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) éves jelentésében. A Menekültek világnapja alkalmából a genfi székhelyű testület nyilvánosságra ho­zott beszámolója szerint 16 millió azoknak a menekül­teknek a száma, akik más or­szágokban menedékkérele­mért folyamodtak, és 26 mil­lió azoké, akik hazájukban váltak földönfutóvá. Az otthonuk elhagyására kényszerült emberek száma 2008-ban 700 ezerrel csök­kent, de az UNCHR jelenté­sében még nem szerepelnek az idei adatok, amelyek jócs­kán kiegyenlítik ezt a csök­kenést. Csak a pakisztáni Szvat-völgyben a tálibok által indított offenzíva 2 millió embert kényszerített otthona elhagyására. A háború, az etnikai, a val­lási feszültségek vagy a gaz­dasági okok miatt szülőföld­jük elhagyására kényszerített személyek és népcsoportok 80 százaléka főként az úgy­nevezett fejlődő világban vá­lik földönfutóvá. Kolumbiá­ban van a legnagyobb számú, 3 millió fős belső menekült­áradat. A dél-amerikai orszá­got Irak követi 2,6 millió me­nekülttel. Ezeknek az embe­reknek a fele az elmúlt három évben hagyta el otthonát. A nyugat-szudáni, polgár- háború sújtotta Dárfúr tarto­mányban 2 millió a menekül­tek száma, a Kongói Demok­ratikus Köztársaságban 1,5 millió, míg Szomáliában 1,3 millió. Az ENSZ szakosított szer­vének összegzése szerint ta­valy mintegy 2 millió mene­kült térhetett vissza otthoná­ba. Ez a számadat kevesebb, mint az előző évi. Szakértők szerint ez - főként Szudán­ban és Afganisztánban - a romló biztonsági helyzetnek tulajdonítható. A menedékkérelmek leg­többjét - 839 ezret - a Dél-af­rikai Köztársaság hatóságai­nak nyújtották be. Az Egye­sült Államokban 49 ezren, Franciaországban pedig 35 ezren igyekeztek menedékre lelni. A befogadó országok listá­jának élén Pakisztán áll 1,8 millió menekülttel. Az ázsiai országot Szíria 1,1 millió, Irán 980 ezer, Németország pedig 582 ezer befogadott menekülttel követi. Az UNHCR mintegy 25 mil­lió menekült gondját viseli, többségük nő és gyermek. A szervezet gondozásába került menekültek mintegy fele af­gán és iraki állampolgár, (mti)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom