Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-16 / 137. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 16. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A Népszabadság informáci­ói szerint az Országgyűlés mentelmi bizottsága állásfog­lalást tesz közzé, melyben azt javasolja a vagyonnyilatkozat­tételre kötelezetteknek: az egyéb közlendők rovatban sze­repeltesse azokat az adatokat, amelyekre az ív nem kérdez rá. Géczi József Alajos, a bizottság elnöke elmondta, a közelmúlt­ban többször megpróblták bő­víteni a nyilatkozat tartalmát, de konszenzus hiányában el­haltak a kezdeményezések. Simor András jegybankelnök kérte a képviselők segítségét olyan formanyomtatvány el­készítéséhez, ami átláthatóbb, teljesebb bevallásra ad módot, mint a jelenlegi. A frakciók azonban nem tartják szüksé­gesnek a formanyomtatvány átalakítását, (m) A szertartáson mintegy 250 ezer ember vett részt, az eseményeket élőben közvetítette a rádió és a televízió Nagy Imre és társai újratemetése Húsz évvel ezelőtt, 1989. június 16-án adták meg a végtisztességet Budapes­ten az 1956-os forradalom mártírjainak: újratemették az 1958. június 16-án ki­végzett Nagy Imre volt kormányfőt, Maiéter Pál egykori honvédelmi mi­nisztert, Gimes Miklós új­ságírót, valamint az 1958 áprilisában kivégzett Szi­lágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét és az 1957 végén a börtönben meghalt Losonczy Gézát, a Nagy Imre-kormány ál­lamminiszterét. MT1-HÁTTÉR A Hősök terén tartott gyászszer­tartás, az azt követő rákoskeresztú­ri temetés a magyar rendszerváltás katartikus eseménye volt jelképez­te a szocialista korszak végét. Az 1980-as évek végére Ma­gyarországon nyilvánvaló lett az általános gazdasági, politikai és társadalmi válság. Az országban egyre erőteljesebbé váltak az egyeduralkodó Magyar Szocialista Munkáspárttal szembenálló poli­tikai erők, melyek pártokba tömö­rültek, s 1989. március 22-én lét­rehozták az Ellenzéki Kerékasz­talt, hogy együttes fellépéssel kényszerítsék a hatalmat a demok­ratikus változásokra. Kemény harc folyt az MSZMP-n belül is az ún. keményvonalasok és a reformerek között, a nézeteltérések egyik sa­rokpontja épp a múlttal való szembenézés, 1956 újraértékelése volt. Az MSZMP Központi Bizott­sága ún. történelmi albizottságot hozott létre, hogy dolgozza fel a szocialista múltat, készítsen friss értékelést egyebek közt az 1956-os eseményekről. A történelmi tisztánlátásra, a torz értékítéletek kiküszöbölésére irányuló törekvést fokozódó tár­sadalmi nyomás is ösztönözte. Az 1988 tavaszán alakult Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TTB) azt tűzte ki működése céljául, hogy a magyar köztudatból eltüntesse a kommunista diktatúra történe­lemhamisításait. 1988. június 6-án, Nagy Imre perének 30. év­fordulóján a TIB felhívást intézett a magyar társadalomhoz, követel­ve a kivégzettek tisztességes újra­temetését és rehabilitálását. A fel­hívást a Nagy Imre-perben kivég­zettek öt közvetlen hozzátartozója és 34 ötvenhatos elítélt írta alá. 1988. június 16-án a rákoskeresz­túri Uj köztemetőben 300-400 ember helyezett el koszorút a 301-es parcellában, a mártírok fel­tételezett sírjánál, a Hősök terén pedig virágot tettek az Ismeretlen katona sírjára. A Batthyány-em- lékmécsesnél 100-150-en jelentek meg, köztük az ellenzék több veze­tője, s miközben a rendőrség 16 személyt letartóztatott, a tömeg Nagy ímrét éltette. A Televízió székháza előtt Kis János és Mécs Imre beszélt, a Mártírok útján levő Ferences templomban csendes megemlékezés volt. Ezen a napon Párizsban, a Pére Lachaise temető 44-es parcellájában felavatták a forradalom kivégzettjeinek jelké­pes síremlékét, Méray Tibor, Fejtő Ferenc és Vásárhelyi Miklós mon­dott beszédet a családtagok és az európai közélet számos személyi­sége jelenlétében. 1988. november 24-én a Törté­nelmi Igazságtétel Bizottsága fel­hívással fordult a hozzátartozók­hoz, hogy éljenek jogaikkal, és kö­veteljék a jeltelen sírban nyugvó 56-os áldozatok földi maradvá­nyainak kiadását. 1988. november 29-én az MSZMP Politikai Bizott­sága határozatot hozott „az ellen- forradalmi események kapcsán politikai bűncselekmények miatt elítélt és kivégzett személyekkel kapcsolatos kegyeleti kérdések rendezéséről”, s kapcsolatba lépett az ellenzékkel, a családtagokkal. A kormány 1989. január 26-ai ülé­sén napirendre tűzte az 1956. ok­tóber 23-át követő ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban ki­végzettek kegyeleti kérdéseinek rendezését, és úgy foglalt állást, hogy az érintett családok dönte­nek arról, hogy nyilvános temetést rendeznek-e. 1989. január 28-án adott inter­jút Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP KB Politikai Bizottsági tagja a rádió 168 óra című mű­sorának. Pozsgay közölte, hogy a történelmi albizottság a kutatások alapján „népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligar- chisztikus és a nemzetet is meg­alázó uralmi forma elleni felke­lésnek”, s hogy „1956 nem ellen- forradalom volt, hanem egy nem­zeti érzékenységében, önbecsülé­sében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés”. 1989. február 14-én aTörténelmi Igazságtétel Bizottsága megál­lapodott az Igazságügyi Minisztéri­ummal, hogy az áldozatokat június 16-án temetik újra. Az MSZMP a te­metést azzal engedélyezte, hogy le­gyen a „nemzeti megbékélés napja”. 1989 áprilisában ötnapi kutatás után megtalálták Nagy Imre és mártírtársai földi maradványait, arccal lefelé, kátránypapírba cso­magolva. Ebben a hónapban Né­meth Miklós kormányfő javasolta, hogy a temetés kormányzati lépés is legyen, a korabeli ítéleteket jog­sértőnek nevezte. A TIB követelé­sére 1989. május 10-én az Igaz­ságügyi Minisztérium közzétette az 1956. december 20. és 1961. december 13. között a bíróságok által halálra ítéltek és kivégzettek névsorát: a listán 277 személy sze­repelt, a további kutatások alapján ez a szám módosult. Az MSZMP KB május 8-i ülésén Fejti György bejelentette: a Nagy Imre-per iratanyagának jogi érté­kelése nyomán arra a következte­tésre jutottak, hogy a per tényállá­sa nem megalapozott. A per anya­ga a legfőbb ügyészhez került, s megkezdődött a felülvizsgálat. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1989. május 26-án úgy döntött, hogy az MSZMP hivatalosan nem képviselteti magát a temetésen, de azon a párt tagjai részt vehetnek. A TIB az újratemetést kísérő de­monstrációt országosan szervezte, de azt kérte, ne koszorúzzanak, akiknek közük volt a megtorlások­hoz. Az Ellenzéki Kerekasztal a te­metés előtti napon 400-500 fő részvételével táblát helyezett el a kivégzés emlékére a Fő utcai ügyészség épületén. 1989. június 16-án a Hősök te­rén, a gyász fekete és fehér színei­nek drapériájával bevont Műcsar­nok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre, Maiéter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, valamint a tra­gédia minden mártíiját és hősi ha­lottját jelképező hatodik, üres ko­porsót. A ravatal mellett az áldo­zatok hozzátartozói, családtagjai, a volt rabtársak foglaltak helyet, a díszőrséget a Történelmi Igazság- tétel Bizottság, a Politikai Foglyok Szövetsége és más szervezetek képviselői adták. A szertartáson mintegy 250 ezer ember vett részt, az eseményeket élőben közvetítette a rádió és a televízió. Göncz Árpád mint egykori 56-os megnyitó szavai után Vásárhelyi Miklós, a Nagy Imre-csoport tag­jai, Mécs Imre az 56-os forradalmi ifjúság képviseletében, Rácz Sán­dor mint a Nagybudapesti Köz­ponti Munkástanács volt elnöke, Zimányi Tibor három rendszer börtöneinek ismerője, Király Béla az emigráció és a fegyveresek ne­vében, Orbán Viktor pedig az új generációs ifjúság nevében mon­dott beszédet. A TIB-bel történt megállapodásnak megfelelően a hatalom részéről Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Med- gyessy Péter miniszterelnök-he­lyettes helyezett el koszorút. Le­rótták kegyeletüket az egyházak, a diplomáciai testületek, valamint hazai és külföldi szervezetek kép­viselői. A Hősök teréről 23 halottasko­csi, 30 személyautó és 52 autóbusz biztosított útvonalon vitte ki a ko­porsókat, a szervezetek küldötteit és a hozzátartozókat a rákoske­resztúri Új köztemető 301-es par­cellájához, ahol az INCONNU- csoport 300 kopjafát állított. A te­metőben felolvasták a kivégzettek névsorát, a különböző felekezetek papjai szentelték meg a sírokat a kopjafák tövében. A síroknál a csa­lád által felkért személy mondott búcsúbeszédet: Nagy Imrét Méray Tibor író és Kopácsi Sándor, Bu­dapest egykori rendőrfőkapitánya búcsúztatta. Végül a különböző fe­lekezetek papjai ökumenikus imát mondtak és megáldották a 301-es parcellát. 1989. július 6-án (a sors furcsa fintoraként épp Kádár János halá­lának napján) a Legfelsőbb Bíró­ság Elnökségi Tanácsa a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyo­mán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítél­teket bűncselekmény hiányában felmentette. KOMMENTÁR A Harabin-hadművelet GÁL ZSOLT A működő jogállam, az igazságszolgáltatási rendszer a három ha­talmi ág egyikeként minden demokráciának az alapköve. Szlová­kia jelenlegi vezetése és igazságügyi minisztere ezt próbálja meg most szisztematikusan szétverni, a politikai hatalom és saját parti­kuláris érdekeinek szolgálatába állítva a bíróságokat. Ennek a fo­lyamatnak a betetőzése lenne Štefan Harabin megválasztása a leg­főbb bíróság élére. Az előző kormány minisztere, Daniel Lipšic egyik legnagyobb eredménye a kiemelt ügyekkel foglalkozó Speciális Bíróság létre­hozása volt. Amikor a Harabint jelölő HZDS képviselőinek beadvá­nyára reagálva az Alkotmánybíróság ennek a működését alkot­mányellenesnek nyilvánította, az egyik érv az volt, hogy a speciális bírák fizetése jelentősen meghaladja a többi bíróét. Ez akkor Hara­bint zavarta. Ä sors fintora, hogy pár nappal később kiderült, Hara­bin mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke 2001-ben 420 ezer, 2002-ben 685 ezer korona jutalmat adott magának. Ezt úgy kommentálta, hogy ajuttatás teljesen törvényes volt. Igen, az, meg teljesen etikát­lan, jellemtelen, igazságtalan pofátlan és képmutató. De mit is vár­junk egy olyan minisztertől, aki az igazságügyi tárcát vezeti, de már kétszer nyilvánosan hazugságon érték. Egyszer akkor, amikor ta­gadta, hogy egyparlamenti vita során elődjének (Daniel Lipšicnek) azt mondta: „a sittre mész, te szemét” („pôjdeš do basy, ty hajzel”), máskor meg akkor, amikor tagadta, hogy a Főügyészségen létezne a drogkereskedelemmel gyanúsított Baki Sadikivel való baráti tele­fonbeszélgetésének felvétele. Mindkét felvétel létezik, az igazság legfőbb őre hazudott. Még nagyobb baj, hogy Harabin a hozzá hasonló és sokszor általa funkciókba emelt kommunista bírákra támaszkodva megpróbálja magát újra megválasztatni a Legfelsőbb Bíróság élére, ezzel a Bírói Tanács elnöke islennejelentősjogkörökkel.ígyaharmadikhatalmi ágon belül is döntő többségbe jutnának az olyan komcsik, akik annak idején a rendszert szolgálták (nem ritkán az ellenzékieket elítélve), jelenleg pedig a politikai hatalom, a gazdasági érdekcsoportok, a bűnözőkés saját érdekeik szolgálatában hoznak döntéseket és ítéle­teket. Olyanokat, amelyek ugyan a törvény betűje szerintvannak (sokszor ellentmondásokba kapaszkodva, kiskapukat találva, jogi csűréssel-csavarással ügyeskedve), de tökéletesen ellentétesek a tör­vények szellemével, hogy az igazságról már ne is beszéljünk. Harabin megválasztása ennek a stílusnak a diadala, és a jogállam vége lenne. Ezt tükrözi a miniszter és a hozzá hasonlatos bírák eddigi tényke­dése. A Speciális Bíróság kicsinálása, a dolgukat túl jól végző bírák ellehetetlenítése fegyelmi eljárásokkal és a renitens média tönkre­tétele pénzügyi bírságokkal. Csak néhány eddig megítélt kártérí­tés: a Viva rádió a nagymihályi Jozef Soročin bírónak 33 144 eu- rót, a SME napilap Harold Stiffel bírónak 3 mülió koronát, a .týždeň hetilap Štefan Minárik bírónak 600 ezer koronát, a Pravda és a Plus 1 deň napilapok Štefan Harabin igazságügyminisztemek összesen 1,1 millió koronát kötelesek fizetni. És hogy milyen a jö­vő szele? Harabin 600 ezer euró peren kívüli kártérítés megfizeté­sére szólította fel a Sme, a Pravda és a Plus 1 deň napilapokat, va­lamint a Plus 7 dní hetüapot. JEGYZET Ösztönzött munkaiszony JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Az alapidea az volt, hogy munka- lehetóségetbiztosítsanak azok­nak, akikhosszabb ideje nem ta- láltakmunkát. Valamennyi pénzt az önkormányzatokés a feladat­ra vállalkozó polgári társulások is kaptak, így sokhelyüttafél falu kapát, vasvülát ragadott, s hozzá- fogtakatelepülés rendezéséhez. Megszépült a falu központja, eltűnt a méteres gaz a temetők­ből, súgylátszott, mindenki elé­gedett. De gyorsan megmutatko­zott az aktivációs-ösztönző munka hátulütője is. Aki gyors­számolást végzett, könnyen rá­jött, hogy az így megszerezhető pluszpénz az automatikusanjáró segéllyel együtt szinte már kiteszi a minimálbér összegét, s ha hoz- záadjukamegspóroltútiköltsé- get és kajapénzt, nembeszélvea rengetegszabadidőről, amelyto- vábbi munkalehetőséget is bizto­sított, egyre többen éltek ezzel a lehetőséggel. Sőt, nemcsakéltek, hanem visszaéltek vele. Mivel az önkormányzatokegyre kevesebb pénztkaptakaprojekthez, na­gyobb vállalkozásról nem is ál­modhattak, így maradt a napi szemét eltüntetése az utcákról és a közterekről. Sok helyen zsaro­lásra is alkalmasnak bizonyult az ösztönző munka. Ha nem írod be, hogy ledolgoztam a heti tíz órát, nemszavazokrád, hangzott - hangzikel számtalanszor, s amíg papíron az illető a helyi temetó- benkaszált, addiga valóságban külföldön kereste a boldogulását. Dolgozzon csak a koordinátor, azért fizetik, mondja nevetve egyik ismerősöm, aki szinte már ünneplőben jelenik meg heti két alkalommal a hivatal kapuja előtt, hogy nevét adja a nagy átve­réshez. Aláírás utánbarátnőivel hazaugranak egy kávéra, s ke- zükbenegy-egyseprűvelkivo- nulnakatemetőbe.Atalicskát a koordinátortolja. Lassanmáregy hónapja, hogy elkezdtéka temető kaszálását, demégmindignem érteka végére. Annakidejénaz egyszemélyestemetőgondnok 2- 3 nap alatt egymaga lekaszálta, s össze is gereblyézte a füvet. De a többnyire nőkből álló ösztön- zöttmunkásoknemsietnek. Rá­érnek, hisz az állam, az adófize­tőkés az átejtett nyugatiak el­tartják őket. (Gyenes Gábor karikatúrája Szöveg nélkül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom