Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-02 / 125. szám, kedd
Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 2. _ TALLÓZÓ HANDELSBLATT Reformok nélkül 2015-re Oroszország csődbejut-hang- súlyozta a Handelsblatt német üzleti és politikai napilapnak Mihail Hodorkovszkij. A Yukos olajbirodalom volt vezetője - aki ellen Moszkvában újabb bírósági eljárás folyik - az interjúban úgy vélekedett, hogy az orosz kőolaj- és földgázkészletekre támaszkodva, a jelenlegi feltételek között Oroszország 2015-ig tudja fenntartani a nyersanyagok exportján alapuló gazdasági modellt. Ehhez beruházásokra van szükség - emelte ki Hodorkovszkij, utalva arra: ha nem korszerűsítik az orosz gazdasági modellt, 2015-re az ország gazdasági és politikai rendszere elavul. A gazdasági megújulásnak nincs alternatívája, politikai reformok nélkül ez aligha megvaló- sítható-jelentetteki. (mti)- Fiatalember, vegye végre tudomásul, hogy manapság már a szakértelem alapján adják a jól jövedelmező állásokat. Olyanok juthatnak hozzájuk, akik szakértelemmel nyalnak segget. (Peter Gossónyi rajza) A Gülen tarikat missziós és önkéntes munkájának köszönhetően társadalmi és politikai befolyásra tett szert Fortélyos félelem Törökországban Rejtélyes iszlám csoport tartja ellenőrzése alatt a törökrendőrséget és a szegényrétegek oktatását szolgáló ösztöndíjakat, amelynekhatalmáraaz Ergenekon földalatti szélső- jobboldaliszervezettagjainak büntetőpere világítottrá. Az országon közben a fortélyos félelemkezdeluralkodni. MT1-ELEAAZÉS Az Ergenekon-per 2007-ben kezdődött, a hálózat tagjait azzal vádolják, hogy merényleteket terveztek, és Recep Tayyip Erdogan kormányának erőszakos megdöntésére készültek. A per kezdetén egyesek ügy vélték, hogy lehetőséget ad a korrupció - például a biztonsági szervek és az alvilág közötti összefonódás - felszámolására, de ezen mára jócskán túllépett az élet: a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a szabadságjogok megnyirbálására használja fel apert. Eddig több száz személyt vettek őrizetbe, köztük katonatiszteket, az AKP-kormány bírálóit, neves újságírókat, művészeket, nemrégiben pedig szegény gyermekeket civil szervezeteknél oktató liberális nőket. Valamennyiüket kormányellenes összeesküvéssel vádolják. De az Ergenekon-ügy mindennél jobban rávilágít atörökrendőrségetésa szegények oktatását segítő ösztöndíjakat ellenőrző Gülent tarikat csoport hatalmára - írta Söner Cagap- tay, egy washingtoni kutatóintézet munkatársa a Newsweek című amerikai hetilapban. A Gülen tarikat (iszlám rend) a 70-es években jelent meg Törökországban FethuUah Gülen imám karizmatikus vezetésével. Míg a tari- katok, azaz vallási rendek általában a szolidaritást megtestesítő társaságokként léteztek, a Gülen tarikat a konzervatív muzulmán értékek és a modem életforma vegyítését ajánlotta. A törökök nagy része viszont bizalmatlanul tekint erre. A Gülen tarikat missziós és önkéntes munkájának köszönhetően az évtizedek folyamán társadalmi és politikai befolyásra tett szert. Üzleti lobbicsoportokat és kutatóintézeteket működtet Washingtonban és Brüsszelben; egyetemei, bankjai, tévétársaságai és újságjai vannak világszerte; iskolákat tart fenn, amelyekben több mint kétmillió diák tanul, sokan ösztöndíjjal. A Gülen tarikat a 90-es években tett szert politikai hatalomra Törökországban, több politikai pártnak nyújtott támogatása révén. Cserébe embereit a rendőrség és az oktatási minisztérium kulcsfontosságú tisztségeibe nevezték ki. Befolyásának növekedését megakasztotta, hogy a nagy hatalmú török hadsereg (amely a világi berendezkedés letéteményesének tekinti magát) 1997-ben közleményben figyelmeztetett: az akkor kormányzó iszlamis- ta Jólét Pártjának (Refah Partisi) politikája sérti a világi török alkotmányt. Az ezt követő tüntetések és médiakampány elsodorta a Refah- kormányt. A török igazságszolgáltatás nem sokkal később perbe fogta Gülent, azt állítva, hogy megpróbálta átvenni a hatalmat Törökország felett, arra kérve a híveit: épüljenek be a rendszer ütőerébe anélkül, hogy kívülállók észrevennék létezésüket, amíg nem jutnak be minden hatalmi központba. Gülen áttelepült az EgyesültÁllamokba. Amikor a Refah romjain megalakult az Igazság és Haladás Pártja (AKP), majd 2002-ben hatalomra jutott, a Gülen tarikat is újjászületett. Támogatta az AKP-t, cserébe tagjai állami megrendeléseket kaptak, s „gondjaikba vették” a rendőrséget és annak belbiztonsági részlegét. A közelmúltbeli letartóztatások jól mutatják a Gülen tarikat hatalmát: a rendőrség liberális szellemiségű tanárnőket hallgatott le, és csak ezt követően kérte az ügyészségtől letartóztatásukat. Napokig tartott a kihallgatásuk, végül vádemelés nélkül engedték el őket. Rendőrségi aktáikat, tanúvallomásaikat és a magánéletük részleteit kiszivárogtatták a Gülen tarikat tulajdonában álló sajtóorgánumoknak, amelyek terrorcsoport tagjaiként festették le őket. Ezzel tönkre- tettékhímevüket, és a világi oktatási rendszerben végzett tevékenysé- güknekis befellegzett. A török igazságügyi miniszter április 26-án bejelentette, a rendőrség belbiztonsági osztálya 70 ezer ember magánbeszélgetéseit hallgatja le - vagyis csaknem minden ezredik törökután szaglászika rendőrség. Az Ergenekon-ügy boszorkányüldözéssé vált, az emberek nem mernek telefonon beszélni róla. A nyugati világban utoljára az USA- ban, a McCarthy szenátor által rendezett kommunistaellenes perek idején (50-es évek) féltek ennyire az emberek megvitatni közéleti pereket. Törökországban, jóllehet csatlakozási tárgyalásokat folytat az Európai Unióval, afélelemhasonló légköre kezd kialakulni. A mostani helyzetből azonban létezhet kiút: ha az AKP az Ergenekon-ügyet ki- zárólagbűnözőkperekéntkezeli, a Gülen tarikat pedig felhagy a rendőrség ellenőrzésével, és valóban vallásimozgalommá válik. JEGYZET Bejárót és megkoeszontés SÁNDOR RENÁTA Az egyik, Pozsony melletti-valamikor magyar többségű - település éttermének ajtaján olvasható a felhat: BEJÁRÓT. Öles betűkkel áll a bejáraton, még akkor is észrevennénk, ha nem araszolnánk az autóval a községen keresztül, márpedig ezen hosszú évek óta csak araszolva lehet átjutni. (Mindegy, most nem a Pozsony-Dunaszerdahely közti közlekedés napi kínjairól akarok írni, bár az is megér egy misét.) Hirtelen nem is tudtam, örüljek-e vagyszomorkodjam. Mert ma, ugye, rendkívül európai gondolkodású kormányunkintézkedései nyomán már igencsak örülhetünk, haegy Pozsonytól kétkilo- méterre fekvő faluban magyar feliratot találunk. Az ember - értsd, a szlovákiai magyar - lassan már azért is hálás lesz, hogy megtisztelik őt magyar felirattal. Úgyis mondhatnám, dicséretes az igyekezet, főleg, ha az étterem tulajdonosa esetlegszlovák. Csak, tessékmondani, miért kell tájszólásban feltüntetni a feliratot? Félreértés ne essék, semmi bajom a tájszólásokkal, mindegyik gyönyörű, s lévén magam is csallóközi, semmi bajom a „bejároťtal sem, sót, szüleim házán a mai napig „bejárót” és nem „bejárat” van. Valahogy az emberben azért mégisottmotoszkál: nemlehetett volna megkérdezni valakitől, hogyan is írják helyesen a szóban forgó szót? Más, de hasonló élmény. Egyik, pozsonyi székhelyű közintézmény illetékesét kérdeztem valamilyen témában egyik cikkem megírásához. Mondanom sem kell, a beszélgetés szlovákul folyt. A nagyon kedves és készséges hölgy a párbeszéd végén azt kérte tőlem, küldjem el neki a cikket, miután megjelent, szeretné megnézni. Szívesen, mondtam, de magyarul van. Nem gond? Nem, mondta a hölgy, értek magyarul. A cikk elment, másnap a következő, nagyon bájos levelet kaptam tőle: „Csak akarom megkoeszo- enteni az cikkelkueldését. Nekem teczet úgy ahogyan megírta.” A levél archaizáló stílusa tetszett volna, ha a hölgy Balassit akarta volna utánozni, ám feltehetően nem erről volt szó. Ha az érintett hölgy szlovák, aki megtanult magyarul, akkor az igyekezete tiszteletre méltó, kedves, és semmi bajom a helyesírásával. Ám ha magyar, és csak azért nem ismeri a magyar helyesírást, szórendet és a szavak pontos jelentését, mert szülei annak idején szlovák iskolába járatták, akkor a történet már nem bájos, inkább szomorú. KOMMENTÁR Ha állam bácsi vállalkozik GÁL ZSOLT Az államnak olyan közjavak előállítására kellene koncentrálnia, amelyeket a profitvezérelt magánszektor nem képes előállítani: a belső és külső ellenségtől való védelem (hadsereg, rendőrség) és az igazságszolgáltatás rendszere. Emellett még vállalhat olyan egyenlő esélyt teremtő alapfeladatokat, amelyekről össztársadalmi konszenzus létezik (például alap- és középfokú oktatás). Ehelyett Szlovákiában (is) azt látjuk, hogy az állam ezernyi más dologba beleüti az orrát, például vállalkozót játszik, erdeje, repülőtere, vasúttársaságai, különböző ügynökségei, cégei vannak. A végeredmény: az állam képtelen jól ellátni az alapfunkcióit, a mellékes vállalkozásokat meg tönkreteszi a politikai befolyásolás, magyarán : a politikusok és haverjaik szétlopják őket. Azt nem kell különösebben elemezni, milyen gyatra állapotban vannak az alapvető állami közszolgáltatások. Az igazságszolgáltatás és a bíróságok helyzete romlik, minden felmérés magas és növekvő korrupcióról az intézmények iránti alacsony bizalomról tanúskodik. Azt, hogy az állam mennyire törődik az oktatással, lemérhetjük például a pedagógusok bérén. Ahelyett, hogy a kormány ezeknek a rendszereknek a működésén próbálna javítani, inkább tovább ront rajtuk (lásd a Speciális Bíróság megszüntetése érdekében tett lépéseket), és számos más területen forgácsolja szét az erejét meg a pénzét. Az államnak van például erdeje, méghozzá jó nagy, az ezt kezelő vállalat Szlovákia erdeinek mintegy felével gazdálkodik, egyre rosszabbul. A tavaly még nyereséges cég idén súlyos, 100 millió euró feletti veszteséggel működhet, ezért kapott is a Fico-kormánytól 66 millió euró mentőhitelt az adófizetők pénzéből. Haegy magánerdészet ekkora veszteségeket halmozna fel, csődbe menne, de ez egy állami vállalattal (bármelyik szektorban) sosem fordulhat elő, hiszen a politikusok az adófizetők (vagyis a nyereséges magánszektor) pénzéből mindig megmentik. Mivel nem kell a végrehajtótól rettegni, ezért nem is fontos a cég hatékonysága, annál lényegesebb az illetékes politikusokkal fennálló jó kapcsolat. így már talán nem is meglepő, hogy az állami erdővállalatnak csak az egyik liptói raktárából 19 ezer köbméter rönkfa hiányzik 770 ezer euró becsült értékben. Meg az sem, hogy bizonyos politikusokhoz közel álló közvetítő cégeknek adja el a kitermelt fa jelentős részét, amelyek jóval drágábban adják azt tovább a feldolgozóknak. Pedig az állami vállalatok hatékony és nyereséges üzemeltetéséhez legtöbbször két alapelv betartása is elég lenne a menedzsment részéről: nem szabad lopni, és nem szabad lopni hagyni másokat. A magánszektorban ez többnyire működik, az államiban többnyire nem. Hogy néhány skandináv és angolszász országokban a hatékony állami szektor nem csak elvi lehetőség? Ez igaz, de tessék megnézni, hol állnak ezek az országok a korrupciós világranglistán, meg hol van (illetve csúszik lefelé) ezen a listán Szlovákia. Tekintettel arra, hogy a Fico-kabinet által kinevezett vezetés milyen katasztrofálisan rossz hatékonysággal működteti az állami cégeket, illetve, hogy a kormánypártokhoz kötődő különböző cégek milyen gátlástalanul fejik meg őket, a Dzurinda-kormány egyik legszerencsétlenebb lépésének tekinthető, hogy nem privatizálta a teljes eladható állami vagyont. Vigasztalhatjuk magunkat viszont azzal, hogy legalább a nagyvállalatok többségét sikerült magánosítani. TALLÓZÓ KOMMERSZANT Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök a hét végén felhívta a kormányát, hogy a világ más tájain keresse a boldogulást, s bejelentette, Minszk szakított Moszkvával, amellyel még a múlt héten is a közös szövetségi állam létrehozásán fáradozott a közös minisztertanács ülésén, ahol 2011. július 1-jére kitűzték az egységes orosz-kazah-fehérorosz vámterület létrehozásának határidejét. Az elfordulás oka, hogy Alekszej Kudrin orosz pénzügyminiszter összeomlást jósolt a fehérorosz gazdaságnak, de a valóságban inkább azon sértődhetett meg Lukasenko, hogy Moszkva nem akaija megadni a soron következő, félmilliárd dolláros hitelt, ha mégis, akkor rubelben, ez pedig Minszkiek nem felel meg. A Kommerszant úgy vélte: ha a gazdasági konfliktus tovább mélyül, hatással lehet a két ország közötti katonai-politikai együttműködésre is. Lukasenko politikai következményekkel fenyegetőzött, s azt mondta, máshol kell keresni a boldogulást, de csak kazahsztáni nevezte meg, amely Oroszország helyére léphet. A Nyugatot nem említette. Pedig az EU több látványos gesztust is tett Minszkiek: Fehéroroszország is részese az EU Keleti Partnerség programjának, és az Európa Tanács közgyűlésében helyreállították az 1997-ben megvont meghívotti státusát. A lap szerint azonban gazdasági haszonra ebből nem lehet számítani: a Keleti Partnerség az összes érintett államnak mintegy 600 millió eurót irányoz elő három év alatt, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank szakértők szerint csak jelentős gazdasági reform esetén nyújtana hitelt Minszk- nek, és még akkor is csak jóval kevesebbet a kért 7 milliárd dollárnál. A lap szerint Lukasenko eltökélt szavai azt jelzik, hogy a gazdasági konfliktus átcsaphat a katonai-politikai szintre, és ebben az esetben az első hatása a szeptemberre tervezett közös hadgyakorlat lemondása lehet, amelyet Anatolij Szergyukov orosz védelmi miniszter a Szövetségi Állam létrehozása óta legnagyobb közös rendezvényének nevezett - írta a Kom- merszant. (mti)
