Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-12 / 134. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 12. Vélemény És háttér 7 Szomszéd, nem kell annyit küszködnie! Nem a hídon kell átfutnia, hanem a Hídba kell belépnie. (Peter Gossányi rajza) Piacgazdaságban az adóoptímalizálás törvényes, az érdekütközés nem Offshore és demokrácia __ TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A baloldali politikusoknak újra kell értelmezniük egész szerepüket, magatartásukat ahhoz, hogy képesek legye­nek a politika megroggyant hitelének, morális tisztaságá­nak helyreállítására - mondta Lendvai Ildikó, az MSZP elnö­ke a Népszabadságnak adott interjúban. A személyes felelősség kér­désével kapcsolatban azt mondta, magáénak érzi a szo­cialista párt összes sikerét és kudarcát, és soha nem bújna ki alóla. „Méltatlan és gyerme­teg dolog volna utólag egy­másra mutogatni. Vállalom a részem, ami se a jóban, se a rosszban nem kicsi” - fogal­mazott a politikus. Lendvai Il­dikó az interjúban arról is be­szél, hogy szerinte nem a bal­oldal és annak sikertelen poli­tikája „termelte ki” a jobbol­dali radikálisokat, de minden politikai pártnak van felelős­sége. Mint mondta, a Fidesz múlhatatlan történelmi vét­ke, hogy a radikálisokat luft- ballonként kezeli, a zsinórt hol feljebb, hol lejjebb engedi. „Azzal nem számolt, hogy a zsinór ki is csúszhat a kezéből. A luftballon most elszabadult- mondta a pártelnök. - Or­bán Viktorék engedték ki a szellemet a palackból, de az, hogy a szellem ilyen erős, az az egész parlamenti elit, így a mi felelősségünk is.” Az SZDSZ-ről úgy véleke­dett, hogy a liberálisok életük legnehezebb óráit élik, első nyilatkozataik azonban azt mutatják, amit a politikai lo­gika és az emberi kötelesség is diktál. Az ország érdekében támogatták a válságkezelő kormányt, az ország érdeke pedig nem változott. Kérdésre Lendvai Ildikó azt mondta, szervezkedést nem lát az MSZP-n belül, közös gondolkodást a választási fel­készülés menetrendjéről igen. Ebben mindenképpen szere­pel még egy miniszterelnök- jelölő és országos listaállító kongresszus, és az ambíciók- teljesen normálisan - erre irá­nyulnak - fejtette ki. Nem mindegy, kit állít a párt mi­niszterelnök-jelöltként a lista élére, ő lesz a kampányban a megújult baloldal vezető arca. MAGYAR NEMZET Jövőre akár tízezer, fogya­tékkal élő munkavállaló ma­radhat állás nélkül, illetve negyven velük foglalkozó civil szervezet nyolc-tíz év alatt ki­épített hálózata mehet tönkre a kormány újabb döntése mi­att - úja csütörtöki számában aMagyarNemzet. Az érintett szervezetek a lapnak elmondták: tudomá­suk szerint a Munkaerő-pi­aci Alap (MPA) rehabilitá­ciós részében zárolták azt az idén még 4,2 milliárd fo­rintnyi fejezetet, amelyből a fogyatékkal élők foglalkoz­tatására pályázhattak. Az idén elnyert összeget még kifizetik, ám jövőre meg­szűnik ez a támogatás. A munkaügyi minisztérium szerint a MPA rehabilitációs alapja egyik elemének meg­szüntetése sincs napirenden- olvasható a lapban, (mti) Aminap Simor András ma­gyar j egybanki elnök elnézést kért a magyar polgároktól, mivel megértette, hogy bár nem törvénytelen, e roppan­tul nehéz időkben erkölcste­len offshore cégben tartania vállalkozása pénzét, ezért azt hazahozza. S bár Szlovákiá­ban tisztázatlan, érdekütkö­zésekkel terhelt politikusból nincs hiány, a magyar jegy­bankelnökpéldája alapján ta­lán könnyebb lesz elmondani, vajon miért kellene a demok­rácia alaptankönyveit újra meg újra elővenni, nehogy gyermekeinknek elölről kell­jen kezdeni mindent. LOVÁSZ ATTILA Kezdjük talán az offshore cé­gekkel. Nyelvész kollégáim tájé­koztatása alapján az offshore az amerikai angolban külföldit, külhonit jelent. A gazdaságban általában olyan cégeket nevez­nek így, amelyeket, bár alapte­vékenységüket nem ott folytat­ják, külföldön jegyeznek be, jobbára adóoptimalizálás céljá­ból. Ha olyan külföldi cégbe ke­rül a hazai vállalat nyeresége, könyvelése, ügyvitele, amely a velünk egy szervezetben tömö­rülő, mondhatnók szövetséges országban székel (EU, OECD), akkor semmi törvénytelen nem zajlik, s mondjuk ki, a gazdaság­ban a törvényes akár erkölcsös­nek is nevezhető. Ha tehát egy magyar (esetleg szlovák) cég Cipruson jegyezteti be központ­ját (lásd még Penta Group), ak­kor egy uniós tagállamban az unió egyik alapszabályát, a sza­bad tőkemozgást érvényesítve próbál meg jobban gazdálkodni, mint azt itthon tenné. Semmi másról nincs szó, mint arról, hogy az államok a gazdasági környezet tekintetében verseny­ben állnak egymással, s a ver­seny egyik tárgya az adózás. De ugyanilyen tárgya lehet a mun­kaerő ára, a munkaerő szakkép­zettsége, a földrajzi, logisztikai viszonyok, közlekedés, vasúthá­lózat. Az a cég, amely pl. a kivá­ló vasúti hálózat végett választja központjául valamely országot saját hazája helyett, semmi mást nem tesz, csak kihasználja a má­sik ország számára fontos adott­ságait. Ugyanilyen versenytényezővé váltak a költségek. A cégek iga­zán nagy költségei az anyagbe­szerzésben és a munkavállalók bérezésében keresendők. Ha egy német cég a kilencvenes évek­ben Szlovákiába készült, azt az olcsó munkaerő miatt tette, ha ma készül ide, akkor abban a társasági adó és a jövedelemadó kulcsa is „ludas”. Természetesen ugyanúgy viselkedik, mintha csak azért jönne ide, mert olcsó a nyersanyag. Költséghatéko- nyan akar dolgozni. Ha valaki egy vállalat adózás előtti nyereségét Ciprusra jut­tatja, azt azért teszi, mert a tár­sasági adón egy rakás pénzt ta­karít meg. Simor András nagyon okosan tette, hogy bocsánatot kért. De sajnos úgy járt ezzel a bocsá­natkéréssel, mint az a tátrai pincér, akit a probléma meg nem értésének etalonjaként le­het megemlíteni. A pincér a „teát tejjel” rendelés hallatán ugyanis kihozta a csipketeát cit­rommal és tejjel, mire el kellett magyarázni, hogy bizony a fe­kete tea jobb lenne és a citrom a tejjel nem alkot jó ízkombiná­ciót. A pincér a másnapi rende­lésnél már a fekete teát hozta ugyan, de a szomszéd asztal hasonló megrendelésére csipke­teával és citrommal reagált. A vendéget ugyan meghallgatta és kiszolgálta, de a probléma lényegét nem értette meg! Simor Andrásnak nem az a hi­bája, hogy offshore cégbe men­tette vállalkozása pénzét. Ezért magyar vállalkozót elmarasztalni badarság. Simor András bűne az, hogy jegybanki elnökként egyál­talán van cége! S hogy aktív vál­lalkozóként jegybanki elnök lett - de ez már a kinevezőinek a hi­bája. Ezt kellett volna megérteni. Egy jegybanki elnök éppen azért az ország legjobban fizetett munkavállalója, hogy közben ne lehessen vállalkozó, munkaadó. Mert az érdekütközés akkor is fennáll, ha jegybankelnökként esetleg a Váci utcában divatbol­tot üzemeltet. Most az mondhatná valaki, hogy akkor a Kajmán-szigetekre utalt pénzek is rendben vannak. Nincsenek! A Kajmán-szigetek offshore cégei abban különböz­nek egy ciprusi cégtől, hogy azokra semmilyen uniós, sőt OECD-s, WTO-s egyezmény nem vonatkozik, hogy oda álta­lában nem adózás előtti legális nyereséget, hanem lopott, le­nyúlt, szürke vagy fekete gaz­daságból származó pénzeket utalnak a büntető és szabályozó szervek bárminemű rálátása nélkül. Az offshore cég nem önmagában törvénytelen, ha­nem akkor az, ha törvényt sze­günk vele, ha csalunk, lopunk, hazudunk. Az adóoptimalizálás versenytényező, legális és legi­tim vállalati eszköz. Az unióban majd akkor szűnik meg, ha egy­séges adó lesz az EU-ban, ami ellen a nemzetállamok hango­san küzdenek. És most hazai vizekre: itthoni milliárdosainknál sem az a baj, hogy milliárdosok, Cipruson van vállalatuk és Monte-Carló- ban jachtjuk. A baj ott kezdő­dik, amikor ún. insider (belső és bizalmas) információk alap­ján állami vállalatok részvénye­it veszik meg olcsón s adják to­vább drágán, a pénzt külföldre menekítve. Vagy akkor, amikor a monte-carlói jachton a pénz­ügyminiszter tárgyal egy pénz­ügyi csoporttal, mit ád isten, három nappal az euróárfolyam fixálása előtt, 30,162 fokos hő­ségben. Meg akkor, amikor jól fizetett állami tisztségviselőnek több tucat cége van és azok ér­dekeit nem hagyhatja figyel­men kívül pl. törvényalkotási folyamatban, államigazgatási döntésekben, ezért faliújságon hirdet meg milliárdos közbe­szerzéseket. Elölről kell kezdenünk a ta­nulást. Ne irigyeljük a köztiszt­ségeket viselők bérét. Azt akar­juk, hogy ott a legjobbak ülje­nek, azokat meg a magánszféra is jól megfizeti. Fizesse őket jól az állam, de akkor a polgárok érdekeit tartsák szem előtt és ne vállalkozzanak. És - Simor érdekütközését nem enyhítendő - említsük meg, hogy ne röp­ködjenek magántulajdonban levő vadászgépekkel. KOMMENTÁR . . I SÉÉMSHAHÉ ■ M Hl MI Hl I Erdőre tőkét... MOLNÁR IVÁN Időutazásra vágyik? Szeretné megtudni, hogyan éltek, hogyan gazdálkodtak az őseink? Milyen volt az élet 1989 előtt? Váija önt az állami erdészeti társaság. Akár így is reklámozhatná magát Szová- kia egyik utolsó olyan vállalata, amelyben minden jel szerint 1989-ben megállt az élet. Az előző rendszer egyik kedvenc jelmon­data volt, hogy aki nem lop, az a saját családját lopja meg. Az erdé­szeti vállalat ehhez tartja magát, őrizve a kommunista hagyomá­nyokat. A társaság szóvivője a napokban szemrebbenés nélkül je­lentette be, hogymájus végén 770 ezer euró értékű, összesen 19 ezer köbméternyi fa tűnt el közvetlenül a raktárukból. Hogy mi, lai­kusok is képet alkothassunk a mennyiségről, hozzátette, hogy ennyi fa csak900, jól megrakott teherautón fémé el. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen az államot sokkal kifinomultabb mó­don is meg lehet lopni. A társaság így nemegy esetben a minőségi faanyagot alacsonyabb kategóriákba sorolja, hogy olcsóbban ad­hassa el. „Gondosan” ügyelnek arra is, kinek adják el a fát. A tapasz­talatok szerint így sikerrel vásárolhatnak náluk az egyébként már csődbe ment cégek is, amelyek képtelenek fizetni. Tízmilliók foly­nak így el ellenőrizetlenül, miközben a lopásokra általában rá sem jönnek, ha mégis, a tettesek többnyire megússzák. Mindezt figyelembe véve nem csoda,*hogy a több ezer embert fog­lalkoztató társaság súlyos anyagi gondokkal küzd, mint ahogy az sem, hogy ezt az előző rendszerbenjól bevált módon igyekszik meg­oldani. Ha baj van, segítazállam.Azerdészeknekráadásuljóljött, hogy épp egy olyan kormány van hatalmon, amely hozzájuk hason­lóan ápolja őseink bolsevik hagyományait, két kézzel szórva az adó­fizetők nehezen megkeresett pénzét a szívükhöz közel álló elvtár­saknak. Anem állami erdészeti társaságokat diszkriminálva, nem­rég úgy döntöttek, hogy 67 millió eurós, vagyis mintegy 2 milliárd koronás hitelt adnak a vállalatnak, természetesen a gazdasági vál­ságra hivatkozva. A beavatottak már most tudni vélik, hogy a hitel csak álca, hiszen a társaság képtelen lesz visszafizetni a pénzt, vagyis gyakorlatilag kétmilliárdos állami támogatásról beszélhetünk. Eh­hez semmi mást nem kell tenniük, csaka földművelésügyi tárcával együtt kidolgozni egy életképes pénzügyi tervet. A társaság azonban valószínűleg erre sem képes, hiszen a Stanislav Becík földművelésügyi miniszter által a kormánynak benyújtott tervezet még az egyébként a pénzszórás ellen nem túl gyakran tiltakozó gaz­dasági minisztert is felháborította. Pénzügyi tervükben pár száz em­ber nyugdíjaztatásán és egy-két raktár bezárásán kívül nem sokat kí­nálnak, az erdészek mindenjel szerintcsak egy biankócsekkre számí­tottak, amit szabadon elkölthetnek anélkül, hogy ezzel elszámolná­nak. A kormány e héten így nem is foglalkozott a tervezettel, Ľubomír Jahnátek gazdasági miniszter pedig megtette minisztersége első ér­telmesjavaslatát, felélesztve a régi magyar közmondást: Erdőre tő­két, hegyre homokot, tengerbe vizet nem kell hordani. Szerinte az erdészeti vállalatnaksajátforrásokbólkellene talpra állnia, elfelejt­ve az állami támogatást. AFico-kormányt ismerve azonban nagy valószínűséggel csak időleges kijózanodásról van szó. Egy későbbi kormányülésen, enyhe módosításokkal az erdészek valószínűleg hozzájutnak a várva várt milliárdokhoz, így folytathatják azt, amihez ők és a jelenlegi kormány is a legjobban értenek. Szabadon és ellen­őrizetlenül szórhatják az adófizetők pénzét. FIGYELŐ Korrupció a Pentagonban Egy tanulmány szerint Penta­gon-alkalmazottak dollármillió­kat kaptak utazásaik fedezésére külföldiországoktólés magánvál­lalatoktól, ami összeférhetetlen­ségi aggályokat vet fel. A Center for Public Integrity (Becsületes Közéletet Központ) nevű, washingtoni nonprofit szervezet saját kutatásaira ala­pozva megállapította, hogy 1998 és 2007 között külső adományo­zók legalább 26 millió dollár ér­tékben több mint 22 ezer utazást finanszíroztak az amerikai vé­delmi minisztérium polgári al­kalmazottai és katonák körében olyan közkedvelt turistacélpon­tokra, mint Párizs, Róma vagy Honolulu. Tíz év alatt külföldi kormányok több mint 2,6 millió dollárt fizettek ki mintegy 1500 utazásra. Az USA ázsiai-csendes- óceáni szövetségesei voltak a leg­nagyobb adományozók, Ausztrá­lia, Szingapúr és Japán. Ezenalis- tán szerepel Oroszország, Kína, 'Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek. Ajelentés egyik konk­rét esetében egy 24 ezer dolláros utat vett igénybe a Pentagon egyik helyettes igazgatója és felesége, számlájukat egyszaúdihercegáll- ta. A magánszektor legnagyobb Jótevői” a gyógyszeripari társa­ságok voltak: több mint tízmillió dollárt fizettek ki a Pentagon al­kalmazásában álló orvosok, gyógyszerészek és más tisztvise­lők utazásaira, akiknek hatalma van a minisztérium által gyógy­szerekre költhető évi több mint hatmilliárd dolláros költségvetés felett. A magáncégek között sze­repel a Sony, a Nike és a Mattel is. Bili Buzenberg, a szervezet vezér- igazgatója rámutatott, hogy ez a gyakorlat összeférhetetlenségi aggályokat vet fel, segítségével olyan kapcsolatokat építenek ki, amelyek viszonylagkevésráfordí- tással rengeteg pénzt érnek a vál­lalatoknak. A szervezet szerint meg kell tiltani ezt az amerikai költségvetésből legnagyobb sze­letet kihasító Pentagonban. Bryan Whitman, a védelmi tárca szóvi­vője védelmébe vette ezt a gya­korlatot, hangsúlyozva, hogy az ilyen típusú utazásokat engedé­lyezik, de szabályok egész sorá­hoz kötik. (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom