Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-11 / 133. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 11. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ MAGYARNEMZET Az elkövetkező években az ország kiszolgáltatottsága hitelezőivel szemben nemhogy csökkenne, de nőni fog, és a realitás az, hogy a válság mélyülni fog - mondta Kovács Árpád a Magyar Nemzetnek adott interjúban. Az Állami Számvevőszékelnöke szerint az sem zárható ki, hogy Magyarország újabb IMF-hitelre szorul. Az adósságspirálból való kitörés vagy a mélyebbre kerülés a reálgazdaságban dől el. Az egyensúlyt az újabb és újabb megszon'tásokcsakideig-óráig tudják fenntartani. Belőlük nem lehet gazdaságot építeni, megélni, értékteremtés nélkül nincs jövő, nincs semmi - nyilatkoztaKovács. (mti)- Dezső, mi van veled? Nemrég még női neveket kiabáltál álmodban, most meg csak azt, hogy Híd, Most! . (Peter Gossónyi rajza) A választások nyomán megerősödött maronita tábor kardoskodik a síiták jogköreinek korlátozása mellett Él és virul a Hezbollah A várakozásokkal ellentétben nem aratott győzelmet a vasárnapi libanoni parlamenti választásokon a síita ellenzék, ám megfigyelők óva intenek attól, hogy a Nyugat-barát erők sikerét a Hezbollah és az őt támogató Irán végső vereségeként értékeljék. DOROGMAN LÁSZÓ Tény, hogy a Szaad Haríri körül tömörülő kormánypárti erők választási győzelme lendületet adhat az amerikai elnök közel-keleti új politikájának. A libanoni választás volt az első jelentős politikai erőpróba Barack Obama mérföldkőnek számító kairói beszéde után, amelyben az elnök kezet nyújtott az iszlám ál- lamokank. Amerikában és Európában megkönnyebbülés fogadta a libanoni választások eredményét. A nyugati reagálásokban ott lebegett a voksolás előtti félelem attól, hogy ha a síiták győznek, megerősödik Irán és Szíria befolyása a cédrusok földjén. Ez újra kiélezné a belpolitikai szembenállást, nemzetközi elszigeteltségbe taszítaná Libanont, és magában hordozná azújabb fegyveres konfrontáció veszélyét Izraellel. Hatvannyolc mandátumhoz ju- tottaka 128 tagú törvényhozásban a Március 14. Mozgalomban tömörülő (szunnita és maronita) erők, a síita és keresztény ellenzék 57 hélyet szerzett. A Nyugat szempontjából biztató a voksolás kimenetele a Carnegie Middle East Center bejrúti részlegének igazgatója szerint. Az eredmény „pozitív irányba mutat, nem borítja fel a csónakot, s arról biztosítja az arab államokat, Európát és Ámerikát, hogy nem lesznek drámai változások a libanoni politikában - fogalmazott Paul Salem. - Inkább az ésszerű, mint a radikális helyzethez fűzött reményeket erősíti.” A bejrúti szakértő kiemelte Obama kairói beszédének fontosságát. „A június 4-ei beszéd valószínűleg segítette a Nyugat-barát párt- szövetséget abban, hogy rájöjjön: Amerikával szövetkezni rossz volt, de Obamával szövetkezni inkább jó dolog” - vélekedett Salem. Obama szavainál is többet nyomhatott a latban a befolyásos libanoni katolikus egyház fejének a keresztény választókhoz intézett szombati felhívása. A keresztény népcsoport kulcsfontosságú, ám ingadozó Libanonban; választópolgárai hol a síitákkal, hol a szunnitákkal voksolnak. Naszral- lah Szfeir bíboros szentbeszédében óva intett a „Libanon karakterére és arab identitására” leselkedő fenyegetéstől, amit megfigyelők utalásként értelmeztek a Hezbollahra és perzsa támogatójára, Iránra. Ez a figyelmeztetés is közrejátszott abban, hogy húsz százalékkal többen mentek el vasárnap szavazni, mint 2005-ben. A részvétel 54%-os volt, szemben a legutóbbi választásokon mért 45%-kal - mutatott rá a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Bár a korábbinál hárommal kevesebb (csak 11) mandátumhoz jutott a parlamentben, a Hezbollah változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy meghatározó szerepet játsszon a libanoni belpolitikában. Ennek egyik oka, hogy a párt milíciája nagyobb katonai erőt képvisel, mint a libanoni. Haszan Fadlallah képviselő arra figyelmeztette a szunnita-maronita tábort, hogy „a válság folytatódik, ha a többségi oldal nem változtat magatartásán”, és nem ismeri el a Hez- bollahot az (Izraellel szembeni) „ellenállás erejének”, illetve megkérdőjelezi milíciája létjogosultságát. Bejrúti és külföldi megfigyelők nemzeti egységkormány megalakítását valószínűsítik még ebben a hónapban. Arról viszont, hogy Haríri és csapata hajlandó lesz-e olyan vétójogot adni a síita tömbnek (Hezbollah plusz Amal) a kormányzati döntésekben, amilyent a tavaly májusban aláírt dohai megállapodás rögzített, már megoszlanak a vélemények. Elsősorban a választások nyomán megerősödött maronita tábor kardoskodik a síitákjogköre- inek korlátozása mellett, arra hivatkozva, hogy a vétójog megbénította a döntést a kormányban. A vétójog megtagadása viszont elhúzódó patthelyzethez és az erőszak fellángoláshoz vezethet - figyelmeztet a térség washingtoni szakértője. Mona Yacoubian a brit hírügynökségnek rámutatott: a Hezbollahot csak a vétójog megadásával lehet becsalogatni az egységkormányba. Ha ez nem történik meg, Libanon ismét visszazuhan a veszedelmes bénultság állapotába. Helyi elemzők óva intenek a síita tömb erejének alábecsülésétől. „Az eredmény kudarc ugyan, de távolról sem nagy politikai vereség a Hezbollah szempomjából” - nyüatkozott az amerikai hírügynökségnek Ibráhim Bajrám, az an- Nahar című mértékadó bejrúti lap síita szakértője. KÉZ,IRAT Alulnézet MIKLÓSI PÉTER Kéthavi nyílt viszálykodás után immár világos: tizenegy együtt töltött esztendő múltán Bugár Bé la és Csáky Pál szakított. Az még a jövő zenéje, ki veszített többet. Az szintén csak ezután derülki, hogy az MKP két meghatározó egyéniségénekvolt-e még vesztenivalója a végső istenhozzá- don; amiképp az is, milyen helyzetben találta a szlovákiai gyalogmagyart a Csáky-pártiakés Bugár-követők feleselgetéséből szóbeli ütésváltássá durvuló ellenségeskedés. Vagy akár az, hogyan reagálnak a szavazók. Persze, halehet valamely pozitívvonását említeni ennek az MKP homokozójában lezajlott kakaskodásnak, talán az, hogy végre túlestünk az elsőhegedűsök arénázásán. Ez a dolog egyébként azt példázza, hogy a politika nemcsak országosan, hanem a kisebbségi szorítóban is milyen züllött s kártékony „alkotóeleme” az életnek. Ma ott tartunk, hogy az „igazak” és a „szakadárok” vitájában a perlekedők egy kupac szurokra is szemrebbenés nélkül rámondják: aludttej. Az elnöki posztj ából tavalyelőtt nem éppen szalonképes eszközökkel kibillentett Bugár Béla mármost biztosra veszi, hogy Csáky MKP-jánaknincsjövője; Csáky viszont a tévékamerák előtt azEurópaiSzociálisAlapésa pártbeli riválisától nem idegen szociális otthon közötti HÍD-ról (értsd: háttéralkuk, lobbizás, mu- tyizás) vizionál hiú sértődöttségtől falfehéren, két nappal később pedig Ján Slota dísztáviratát is látnokolja Bugáinak... A vezércselek lutrij át alulnézet- bőlszemlélőjegyzetíró viszont arra figyelmeztet, hogy a hetek óta tartó ütésváltásokhevében minden fontos, ellenben „a zemberek” életébe elevenebbül vágó probléma és megoldandó társadalmi kérdés a politika önzésének áldozatául esik. És mert „a zemberek” igazi problémái minél mélyebbre süllyednek a politika mocsarába, a felszínen nem marad egyéb, mint az egymásra mutogatás mega kajabálás. Nem kívánom felmenteni egyik oldalt sem, hiszen a szlovákiai magyar politikai osztály közös felelőssége, hogy a közügyek iránt még érdeklődő közönséget sikerült ennyire a politikai giccsre és tódí- tásra hangolni. De azt sem akarnám elhallgatni, hogy egy párt erkölcsi és gyakorlati hiteléért mindig a hivatalban levő pártguru és főkorifeusai a felelősek. Feltéve, ha egy-egy elnökváltás nem csupán a puccsszerű hatalomátvételt, hanem követhető - esetünkben nem konfrontációra épülő, kisebbségi helyzetben is megvalósítható - stratégiát jelent. Átgondolt, tartalmas koncepciót, amelynek megvalósítása világos érveléssel, erkölcsihitellel, ebből következő támogatottsággal szorgalmazható. Fájdalom, de ke- rekenkét éve mindennekhíján vagyunk. Vagyis a koherens, kompromisszumkereső koncepciónak, a meggyőző erőnek. Aki „politikafüggő”, annaklátnia kell, hogy az MKP 2007tavasza óta a legkevésbé sem tobzódikhosszú ideje érlelt szakmai viták és széles körű egyeztetések eredményeként létrejött programokban. Ami tetten érhető, az nem más, mint alkalmi, egymással is nehezen egyeztethető ötletek és sűrű vádaskodások halmaza. Ezazakamokság egyvalamiben enged konszenzust: aki nincs velünk, az velük van. Igaz, eközben legalább kifejlődik a szlovákiai magyar jós is: aborúlátnok. ___________ KOMMENTÁR ggjpgsswiwnBiiBgiwiíiiiriiiiffrr ~r i t~t ~innir- ttií ^ ,. ■« jú■ r■ wstssst Kevesebb Európa MAL1NÁK ISTVÁN Bár az európai parlamenti választások eredményei még hetekig munkát adnak az elemzőknek, néhány fontos tapasztalat már most levonható. A szélsőjobb előretörése okozott némi riadalmat, de az biztosan leszögezhető, hogy nem lehet valamiféle általános európai barna hullámról beszélni. A radikálisoknak nem egész három tucat képviselőjük lesz Strasbourgban, s azért sem szereznek nagyobb befolyást, mert egymást utálják a legjobban, így aligha tudnak frakciót alakítani. Elég a Jobbik és a Slota-féle SNS, vagy a Nagy Románia Párt és a román bevándorlókat gyűlölő olasz szélsőségesek konfliktusára utalni. Térnyerésük-s ez igazolja azt a megállapítást, hogy az európai választás mindenütt a belpolitikáról szólt - annak tulajdonítható, hogy a kormányok nemcsak a gazdasági válságot nem tudták kezelni, hanem az olyan ügyeket sem, mint a bevándorlás vagy a cigánykérdés. Szlovákia ugyan látványos kivétel, de tény: az európai baloldal padlót fogott. A másik: a választók az országok többségében megbüntették a kormányokat, a nagyok közül Németország, Franciaország, Olaszország és Lengyelország kivételével, viszont egyikben sem a baloldal van kormányon (Berlinben nagykoalíció van, mégis Merkel szava dönt). Megkérdőjelezhetetlenné vált a hagyományos jobboldal fölénye, amit - sok baloldali és liberális elemző ezt teszi - nem szabad és nem is lehet összemosni a szélsőjobb eredményével. Számítani lehet arra, hogy a július 14-én felálló új EP-ben az európai integráció lassítását célzó törekvések kerülnek előtérbe - a legnagyobb országok és kormányuk akaratával szemben. Ez a tendencia egyrészt a konzervatív (ÉPP) túlsúlynak lesz köszönhető, ami még markánsabbá válik, ha a brit toryk, a lengyel PiS és a cseh ODS összefogásával sikerül megalakítani az új euroszkeptikus frakciót. (Az is a csúsztatás netovábbja, amikor az euroszkeptikusokat ugyanott emlegetik, ahol a szélsőjobbot.) A német CDU/CSU máris jelezte: Horvátország kivételével az unió bővítését szüneteltetni kell, kevesebb uniós törvényt és nagyobb szerepet akarnak a nemzeti parlamenteknek. Mindebből adódik az az általános tapasztalat is, hogy az európai polgárnak esze ágában sincs temetni a kapitalizmust. A világválságra adott Obama-féle válaszok kapcsán először az USA-ban kezdtek politológusok és társadalomtudósok az amerikai kapitalizmus végéről beszélni. Ez a teória hamar átterjedt Európára is, főleg a francia és egyes német intézkedések nyomán, a baloldali kormányokról nem is beszélve. Nos, az európai polgárok nemet mondtak a szocialista ideológiákra, az államadósságot növelő gondviselő államra. A teoretikusok elméletei tehát nem állták ki a gyakorlat próbáját. A még mélyebb európai integráció elutasítása kapcsán érdekes megállapítást tett aThe New YorkTimes: a majd félmilliárdos népességű EU ugyan „a világ legerősebb gazdasági tömörülése, de a globális válság világossá tette, hogy Európa kevesebb maradt, mint részeinek összege”. FIGYELŐ Nem kérnek a cigányokból * A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) ellenzi, hogy Nyugat-Európából Szerbiába to- loncolt romák magyar többségű településeken találjanak otthonra - derült ki közleményéből. A VMDP választmánya megvitatta a menekültek kitoloncolásával kapcsolatos új mozzanatokat - áll a dokumentumban, mely szerint a testület megállapította: a tudósításokból kiderül, a nyugati államokból folyamatosan érkeznek kitoloncolt szerbiai menekültek. A belgrádi menekült- ügyi iroda adataiból, kitűnik, az elmúlt három évben - leginkább Németországból, Svájcból és Svédországból - háromezer személy érkezett, aki az eddigi tartózkodási helyén nem fogadta el az önkéntes visszatérés lehetőségét. A kitoloncoltak mintegy 70 százaléka roma - állítja a VMDP. Atemeriniközpontúpártúgy tudja, a szerb menekültügyi iroda a belgrádi repülőtéren idén 163 kitoloncoltat fogadott, de nyugati államokból a szerb belügyminisztériumhoz további 774 személy ügyében fordultak. Várható, hogy ez a szám az általános gazdasági válság miatt tovább nő. A menekültügyi iroda képviselője rámutatott: a kitoloncolt szerb állampolgárok a szegényebb vidékekről származnak, s nehéz az elhelyezésük. A VMDP helyesli a magyar többségű területek egy részében meghozott határozatot, hogy csak azokat a kitoloncoltakat hajlandók befogadni, akik korábban náluk éltek. A VMDP fontosnak tartja azt is, hogy a Magyar Koalíció pártjainak helyi szervezetei mindenütt figyelemmel kí- séijékaz eseményeketésjelezzék, ha magyar többségű településekre irányuló betelepítést észlelnek. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy Szerbiának a schengeni fehér listára való - a vajdasági magyarok által is hőn óhaj to tt- felkerülésével, tehát a szerb állampolgárok vízumkényszerének eltörlésével szemben az EU azt a kemény feltételt is támasztja, hogy Belgrád fogadja vissza az elmúlt csaknem húsz évben elmenekült, illegálisan EU-országokban tartózkodó szerb állampolgárokat. A menekültek jelentős része koszovói, askalia roma, aki a mérhetetlen szegénység és az albánoktól elszenvedett üldözés miatt hagyta el eredeti lakóhelyét. Ók nem akarnak visszamenni Koszovóba, s az sem kívánja befogadni őket. Az EU-országok úgy tesznek, mintha szerbiaiak lennének, a vajdasági magyarság álláspontja, hogy hozzájuk ne menjenek, Szerbia többi része oldja meg ezt a gondot, (mti)
