Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-08 / 130. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 8. www.ujszo.com Az előadások elsősorban a közösségről szólnak, s nem csupán a színjátszásról Boldog pedagógusok és gyerekek a XXXIV. Duna Menti Tavaszon A minap, még a XXXIV. Du­na Menti Tavasz kezdete előtt az egyik iskola igazga­tónője arra panaszkodott, hogy akadnak olyan peda­gógusai, akik szinte éjjel­nappal az iskolában van­nak, s a hivatalos tanórák után is állandóan verse­nyekre készülnek a gyere­kekkel. Van, amelyik ezért nem tud férjhez menni, míg a másik nem szülhet gyereket - mondta kaján mosollyal. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nos, az idei Duna Menti Tavasz után még elégedettebb lehet, ugyanis az említett tanító nénik ál­tal vezetett csoport nívódíj as lett. Nem véletlenül kezdtem ezzel a kis emlékkel az írásomat, ugyanis a gyerekszínjátszók mozgalma a kezdetektől fogva elsősorban a pedagógusokról szól. Azokról, akik időt és fáradságot nem sajnál­va szabadidejükben is a gyerekek lelki épülésével foglalkoznak, és a napi, sokszor száraz és megerőlte­tő tanítási órák után megtanítják a gyerekeket játszani. S ezek a gye­rekek a játéknak köszönhetően sokszor olyan helyekre is eljutnak, ahová kortársaik és osztálytársaik nemigen. A DMT is kezdetektől fogva fel tudott mutatni csodálatos pedagógusokat, akiknek a játék tényleg kikapcsolódást és örömet jelentett. Makki Márta, Csépi Zsu­zsa, a tavaly elhunyt Szikhart Zsu­zsa, a most életműdíjat kapott Marták Katalin, de azok is szinte kivétel nélkül mindannyian, akik az idén is hoztak csoportot Duna- szerdahelyre. A csoportok többsé­ge ugyanis visszatérőnek számít, évek-évtizedek óta itt van, s az idők folyamán generációk sora cserélő- döttki és nevelődött fel bennük. S hadd idézzem egy pillanatra Körömi Gábor drámapedagógust, a zsűri Budapestről érkezett elnö­két: , Az előadások részben szólnak csak a gyerekszínjátszásról, de ugyanakkora mértékben a közös­ségről. Hisz sokkal fontosabb, hogy mi történik a tornateremben, az osztályteremben, a szülők előtt, hogy hogyan kezdenek el szep­temberben dolgozni, hogyan jut­nak el egy előadás kiválasztásáig, s hogyanlesz ebbőlbemutató.” De ha már mégis van versenyjel­lege a fesztiválnak, hisz szakava­tottak értékelték a produkciókat, nézzük ilyen szemszögből is a lá­tott előadásokat. A szervezők évek óta három kategóriába sorolják az előadásokat, így a már hagyomá­nyosnak tekinthető bábosok és színjátszók kategóriáján kívül pár éve megjelent a szerkesztett játék is mint külön kategória, de a látott produkciók most sem tudtak meg­győzni arról, hogy a fogalom mit is takar. Színpadi lehetőséget kezdő csoportoknak? Népi hagyomá­nyok dramatikus formában való felelevenítését? Ünnepi szerkesz­tett műsorokbemutatását? Választ nem kaptunk rá az idén sem. Ahogy egyre inkább összemosódik a bábos és a klasszikus színjátszó kategória is. Két évvel ezelőtt egy előadás kapcsán már komoly vita folyt arról, vajon hagyományos Legutóbb Párkányban találtak egyedi filmtekercset Magyar filmek nyomában BALOGH GYÖNGYI de ennek emlékét már csak né­Az Édenkerti történet című bábelőadás, amelyet a hetényi Tábita Bábcsoport mutatott be Écsi Gyöngyi rendezésében A D. világháborús életérzést, a világvége-hangulatot árasztó slá­ger és a két főszereplő, Muráti Lüi és Páger Antal legendás alakítá­sának az idősebb generációban élő, lassan elhalványuló emléke maradt fenn az Egy nap a világ című háborús melodrámából, mely egy letűnt korszak emblema- tikus filmje volt. Elsárgult újságok őrzik még a film sztoriját, egy-két képkockáját, a Filmintézet könyv­tárában ott porosodik valahol a forgatókönyv s néhány fénykép, de a film. nem pereg már. Elve­szett? Megsemmisült? Egy padlá­son porosodik? Ki tudja? Ugyanerre a szomorú sorsra ju­tott a magyar némafilmek kilenc­venöt százaléka és az 1945 előtt készült hangos filmek negyede. Korda Sándor 1918-ban forga­tott Aranyembere szerencsére még ma is vetíthető, fennmaradt egy rövid töredék a Nagymama című filmjéből is, címszerepben Blaha Lujzával, de a többi magyar filmjét csak a korabeli újságok ha­sábjain közölt fényképekből és le­írásokból ismerhetjük. A később Michael Curtiz néven világhírűvé vált Kertész Mihály Magyarorszá­gon forgatott 40 játékfilmje közül csak az elmúlt év során került elő A tolonc (1914) Berky Lilivel, Várkonyi Mihállyal és Jászai Ma­rival a főszerepekben és Az utolsó hajnal (1917). Fejős Pál magyar némafilmjeiből egy sem maradt 'fenn, s Bolváry Géza hazai néma­filmes rendezői karrierjéről is csak néhány rövid filmtöredék alapján alkothatunk képet. Budapesten indult a később vi­lágsztárrá vált Bánky Vilma, Lu­kács Pál, Várkonyi Mihály, Gaál Franciska, Lugosi Béla karrietje, hány filmtöredék őrzi. Hiányzik a magyar hangosfilmkorszak egyik első nemzetközi sikerfilmje, a Pardon, tévedtem (1933), elve­szett a Beszállásolás (1938), az Álomsárkány (1939), a Mátyás rendet csinál (1939), a Muki (1943) és még sok más filmtörté­neti szempontból fontos film. A filmek megőrzésének gondo­lata későn, az ötvenes években vált elfogadottá Magyarországon. A Magyar Filmarchívum 1957-ben alakult, 56 évvel az első magyar film, A táncz születése után. Több mint fél évszázad ma­gyar filmtermését kellett utólag összegyűjteni, ami majdnem re­ménytelen vállalkozás. Az archí­vum munkatársai folyamatosan keresik és próbálják megszerezni a gyűjteményből hiányzó magyar filmeket. Ez a munka még ma sem zárult le, még az elmúlt tizenöt év során is több mint 60 elveszettnek hitt film került a gyűjteménybe, köztük 25 némafilm. Az új szerzemények egy része magyarországi magángyűjtőktől származik, jelentős részük euró­pai filmarchívumokból érkezett csereképpen. A Magyar Nemzeti Filmarchívumnak (MNF) az el­múlt évtizedben az Amerikai Egyesült Államok és Kanada ma­gyar nyelven megjelenő újságjai­ban közzétett felhívásai eredmé­nyesek voltak, hatásukra többen úgy gondolták, hogy az általuk megőrzött magyar filmek legmél­tóbb helye Budapesten, a nemzeti filmgyűjteményben van. Az archí­vum legújabb szerzeménye a Pár­kányban élő Burza Olga nyugdíjas óvónőnek köszönhető, áld lomta­lanításkor a MNF gyűjteményéből hiányzó Megálmodtalak 16 min­es kópiájára bukkant. Egy nap a világ, 1943. rendezte Vaszary János amely főleg a bábkészítés fortélya­ira összpontosul, ezért is fordulha­tott elő az, hogy szinte mindegyik versenyprodukcióban meseszép bábokat láthattunk, viszont az elő­adások dramaturgiájával és színé­szi kidolgozottságával még akad­tak gondok. Örömteli volt ugyan­akkor, hogy egyre kevesebb ezer­szer eluntmesejelentmeg, stalána világhálónak is köszönhetően a pedagógusok szélesebb skálából választhatnak. Az idén szinte min­den csoport megfogadta a zsűrik által általában sablonszövegként elmondott tanácsfélét, hogy az élő zene és az ének feldobja az elő­adást, s alig volt olyan előadás, amelyben ne jelent volna meg a fu­rulya vagy a dob, egy-egy népdal vagy ének, de ezek kidolgozására, elhelyezésére többnyire már nem fordítottak kellő figyelmet. Ahogy egy-két kivétellel nem játszanak a fényekkel és a közönséggel sem. A színjátszók az idén elsősorban a klasszikus mesék modem feldol­gozására törekedtek, s nem lát­tunk ún. életjátékot, holott főleg a felső tagozatos gyerekekkel érde­mes lenne önmaguk világát elját­szatni. A meseátalakítások közül a legjobban a nyárasdiak munkája sikerült, A császár új ruhája című Andersen-mese nem véletlenül kapott új címet. A versenyelőadások mellett a szervezők még nagyon sok kísérő- rendezvénnyel kedveskedtek a fesztivál résztvevőinek, a Mesevá­rosban mind a pedagógusok, mind a gyerekek a bőség zavarával küszködtek, s az idén is megnyílt a fesztivál társrendezvényeként az Iskolám és lakhelyem kulturális élete címet viselő képzőművészeti verseny győztes munkáinak a kiál­lítása, amelybe mintegy 320 pro­dukció érkezett Királyhelmectől Várgedén át Pozsonyig bezárólag. E rövid beszámoló összegzése­ként elmondhatjuk, hogy a peda­gógusok alulbecsültsége ellenére is szerencsére nagyon sok fáklya­vivő ténykedik még tájainkon, az ő munkájuknak láttatására méltó körülményeket biztosított a XXXIV. Duna Menti Tavasz szerve­zőgárdája. A négy nap alatt na­gyon sok boldog pedagógussal és gyerekkel találkoztam, akik va­lószínűleg eljönnek jövőre is a ver­senyjubileumi évfolyamára. RÖVIDEN Velencei Biennálé Velence. A vasárnap megnyílt s 53. alkalommal megrendezett nemzetközi képzőművészeti seregszemle alkotóinak egyik fő té­mája a vér és a háborúk. A magyar pavilonban Forgács Péter instal­lációja látható. A világ legjelentősebb kortárs képzőművészeti be­mutatója november 22-ig tart. (mti) Posonium Irodalmi és Művészeti Díjak Pozsony. 14 órai kezdettel holnap adják át a Csemadok székhá­zának nagytermében (Május 1. tér 10-12.) a Madách Egyesület ez évi irodalmi és művészeti díjait, a Posonium Életműdíjakat, Kü- löndíjakat, a Szülőföld-díjat és az Elsőkötetes díjat, (cs) Kedden Darvasi László-est Pozsony. A kortárs irodalom újabb reprezentáns alakja, Darvasi László lesz a vendége holnap a Magyar Köztársaság Kulturális In­tézetének (Védcölöp út 54.) az Irodalom és élet című rendezvény- sorozat keretében. Az ismert prózaíróval és költővel Görözdi Judit irodalomtörténész beszélget. Kezdés: 17.00. (mkki) Pillanatfelvétel a megnyitóból színjátszó-előadást látunk-e bá­bokkal kiegészítve vagy bábos elő­adást színjátszóelemekkel felvér­tezve. Nos, az idei bábos mezőny­ben a régi értelemben vett paravá- nos előadást csakegyetláthattunk, a többiben maguk a játszók is megmutatkoztak a közönség előtt, s volt, ahol a bábok kaptak közpon­(Huszór László felvételei) ti szerepet, míg másutt inkább csak kellékként jelentek meg. Körömi Gábor árulta el azt is, hogy Ma­gyarországon sokkal gyengébb a bábjátszó mozgalom, s ott a feszti­válokon nem is választják már ket­té a bábosokat a színjátszóktól. Ná­lunk viszont az utóbbi években megerősödött a bábos képzés, A XXXIV. Duna Menti Tavasz díjazottjai Bábosok Gyerekzsűri díja: Tábita Bábcsoport (Hetény); Bábpedagógiai díj: Pinokkió Bábcsoport (Érsekújvár); Nívódíj: Meseláda Bábcsoport (Feled); Fődíj: Harkácsi Pimpó Bábcsoport (Gömörfalva); A Duna Menti Tavasz Életműdíját kapta: Marták Katalin, a bábozómozga- lomban kifejtett több évtizedes áldozatkész munkájáért és mód­szertani tevékenységéért. Színjátszók A színészi játékért díja: Antal Gábor - Fókusz Gyermekszínpad (Dunaszerdahely); A zsűri különdíja: Handabanda Színjátszó Csoport (Tornaija); Nívódíj: Kincskeresők Színjátszó Csoport (Nyárasd); Fődíj: Fókusz Gyermekszínpad (Dunaszerdahely). Népi szerkesztett játékok Gyerekzsűri díja: Gyöngyöcske Színjátszócsoport (Bély); Nívódíj: Pitypang (Losonc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom