Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-06 / 129. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 6. Szalon-hirdetés 13 ZENE A SZALONBAN A hallgatás tragédiája - a tragédia hallgatása CSEHYZOLTÁN Luigi Nono Prometeo című operája lényegében antiopera, vagy még az sem, igazi „azione scenica”, egy olyan metanarratív darab, mely önnön műfaját, létét kérdőjelezi meg: nemcsak az egységes elbeszélés hiányát fel­váltó villogó, elszabadult kultu­rális emlékezet megnyilvánulá­sainak ad teret, hanem egyene­sen az előadhatóságot is meg­kérdőjelezi (Nono gyakorlatilag minden képi megjelenítést meg­tiltott!). A hallgatás tragédiája és a tragédia hallgatása így hoz­ható közös nevezőre. A szöveg­könyv görög, olasz, német (Höl­derlin egy sajátosan zenei topo- gráfiájú nyelvszigetet kap az ló­mítosz zenei újraértelmezésével megosztva) idézetek montázsa, a mozgó hangzás elve szerint szerveződő, mellékzörejeket is magába engedő, az élő hangot elektronikus transzformáció után önmagával szembesítő ze­ne pedig részint az antik előadó­művészet eszköztárának (proló­gus, sztaszimonok) felhasználá­sával, részint a szigetesítés tech­nikájával (öt ilyen hangsziget szerepel a kompozícióban) szer­veződik átlátható rendszerré. Hogy a darab mozgatórugóit megpillanthassuk, célszerű apró­lékosabban megvizsgálni az ope­ra prológusát. Ä darab ógörög nyelven Gaia földanya nevének emlegetésé­vel, boncolásával, darabokra szedésével indul, majd Nono fo­kozatosan Hésziodosz Istenek születése című eposzának két ki­sebb részletét idézi fel. Az első részlet a világ keletkezésének egy szakaszát mondja el: a „szélesmellű Föld, mindennek biztos alapja” az opera kiindulá­si pontja is egyben. Gaia először párját szülte meg, Uránoszt, az Eget. Nono a Káosz utáni antik világgenezis egy újabb fázisát je­leníti meg. A zeneszerző aligha­nem az archetipikus jelleg meg­találására is itt tesz kísérletet, hogy részint a mítoszok alap- természetére világítson rá, ré­szint hogy a később variánsok őslényegét az emlékezetünkbe vésse. Gaia szülései a világ be- népesedését és a föld alakjának kialakulását eredményezik. No­no szándékosan nem a Káosznál kezdte, s így mellőzte Erósz te­vékenységének lényegét, mely a világ szélsőségeinek egybeillesz- tésére irányul. Mnémoszüné szü­letését kifejezetten hangsúlyossá teszi a zeneszerző, lévén, hogy vele születik meg a földre az em­lékezés képessége, mely min­dennemű kultúra kialakításának lényege és bázisa. A titánok megszületésével a hatalmi pozí­ciók bizonytalansága is megmu­tatkozik: Kronosz, az Idő, már születésétől fogva gyűlölte apját, az Eget. A prológusban a gyűlölet megszületése az egyik kulcsmotívum: a gyűlölet az időtlen Ég ellen irányul. A másik részlet a világ keletkezése után Prométheusz antik leszármazás­tanát mondja el: „íapetosz felesé­gül vette az Ókeanosznak / szép­lábú lányát, Klümenét, s a közös nyoszolyán hált. / És szült is Klü- mené hőslelkű gyermeket, Atlaszt, /szülte Menoitiosz órjást és ő szül­te Prométheuszt, / tarkaeszű ti­tánt, meg a kurtaeszű Epimé- theuszt.”Figyelemre méltó, hogy Nono csak a genealógiát felvo­nultató részt idézi, a mítosz ős­variánsának hésziodoszi elbeszé­lését mellőzi. Már, mint sejthető, a prológus is meglehetősen sűrű szövetű zene, Hésziodosz szöve­gébe belekombinálódik néhány más, ógörög nyelvű töredék is, egy szó Hészükhiosz szótárából Qthax), egy Aiszkhülosz-morzsa A leláncolt Prométheusz című tra­gédiából (a 137. sor: „sokgyer­mekű Thétisznek a lányai”) és egy Szophoklész-törmelék a Trakhi- szi nőkből.... mindehhez csatla­kozik szótagokra bontva Massi­mo, Cacciari librettójának né­hány mozzanata is. Különösen fontos Cacciari jelenléte az első közjátékban, mely a hallás, a hallhatóság, a hallgathatóság, a hallgathatatlanság kérdéseit boncolgatja metaforikus magas­latokba emelve, s ezáltal a mű központi zenei gondolatainak hordozójává avatódik. Prométheusz, a lázadó titán alakjában minden kor látott va­lami egészen emblematikus he- roizmust: de pl. Goethe vagy Walter Benjamin szenvedélyes hangja mára hallhatatlanná (és porosán halhatatlanná) vált, a modern Prométheusz tapaszta­lata az, hogy minden prométhe- uszi győzelem gyakorlatilag ku­darcba fullad, mégpedig a ne­mes célok konformizmussá válá­sának következtében. Ami egy nemzedéknek életadó vívmány vagy tapasztalat, a másiknak élettelen hagyomány, maga a közhely. Nono a belső színház igazságát kísérli meg megjelení­teni: a kultúrtörténeti Promé- theusz-képek mitológiai igazsá­gát teszi tapasztalattá. Ez a leg­inkább politikamentes, ideológi­ai ballasztoktól tehermentesített Nono-darab lényegében a mo­dern kísérleti zene hatalmas szintézise, mely úgy fogadja magába a legkülönfélébb tech­nikai megoldásokat, hogy azok koherens egészként reprezentál­ják az emberi tudás fenségesen gyönyörű, tragikus erőfeszítéseit és a transzcendenciával való szembesülés mindenkori eset­lenségét. A zene sem más, mint egy új hangzástopográfia megte­remtése: egy ismeretlen, hatal­mas térben mozgó lény, szimul­tán hangzásokból, zaj- és dal­lammódosulatokból képződött emlékezet-szigeteket helyez el a gömbfelületet formázó tudat­tengeren. Elképesztően súlyos kézzel. A cédé Klaus Paulemek kö­szönhetően tartalmaz egy hall­gatási útmutatót is, mely jelen­tős mértékben megkönnyíti a be­fogadást. (Luigi Nono, Prometeo. Tragé­dia dell’ascolto, ColLegno, 2007.) FOLYÓIRAT A SZALONBAN Tallózás a Palócföldben LAPAJÁNLÓ Erdős Renée - van-e, ki e nevet nem ismeri? Az ő irodalmi karrier­jének ered nyomába Menyhért Anna, aki a kortársak viszonyulá­sát is feltérképezi, hátborzongató múzeumi benyomásokkal - párat­lanul izgalmas szöveg, mintha nem is tanulmányt, hanem re­gényt olvasna az ember. A kortárs (huszadik század eleji) kritika a költő Erdős Renée-vel szemben is tudott kritikus lenni, írja a szerző (pl. „elsősorban is szemére vetette verseinek túlzott erotikusságát, másodsorban hangvételének férfi­asságát”), későbbi regényírói szár­nyalása („az erotikus női siker­szerző” bélyege) pedig a verseit is száműzi az irodalom felségterüle­téről, vagyis a lírikus Erdős Renée kiebrudalása visszamenőleges ha­tályú volt. Holott, érvel Menyhért Anna, „az Ady-féle modem líra­nyelv nem Adynál jelentkezett elő­ször, hanem Erdős Renéenél”. Az e-mail-interjú szelíd bája: Dukay Nagy Ádám beszélget Vass Tiborral, elektronikusan, az elekt­ronikus kapcsolattartásról is, a ne- ten lógásról is, igaz, néhány kérdés nem tisztázódik (pl.: miből lesz az ólajtó). Palócföld Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat LV. évfolyam • 2009/3. Ayhan Gökhan, Nyilas Atilla, Tandori Dezső, Turczi István, Vass Tibor verse * Kappanyos András, Menyhért Anna tanulmánya ■ Halmai Tamás, Szávai Attila prózája Viktória hercegnő Királyi esküvő lesz Syédo/sjfiágjbatű egyen az ember hús »étkor, ha beteg? * fedezze fel N »tejet! % Önnek egészségesek az erei? Í wpM. Ibin WMurítiv, ,,jjy ab/jbJh Sk jrsáji» jdkupcst’k Gj Tartalmas hetet www.ujszo.com SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom