Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)

2009-05-30 / 123. szám, szombat

10 Szombati vendég____________________________________________________________________________________ ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 30. www.ujszo.com David Merlini: „Magyarországon akár ingyen is képes lennék bemutatni valamit, de hogy én fizessek érte, azt mégis csak egy kicsit soknak találom..." Világrekordjának szólt a magyar himnusz Bahreinben Bahreinben, a Forma-l-es futam startvonalán döntöt­te meg saját világrekordját David Merlini, a világszerte ismert magyar szabaduló­művész. Egy vízzel teli üvegketrecben 21 perc 29 másodpercig bírta levegő­vétel nélkül. SZABÓ G. LÁSZLÓ A rajtrácson felállított tartályban David Merlini szabadtüdős merü­léssel hajtotta végre mutatványát, amelyet a futam televíziós közvetí­tésének köszönhetően 30 millió ember láthatott a vüágban, a hely­színen pedig a Forma-1 kereske­delmi igazgatója, a Virgin Group vezére, a Toyota elnöke, a Red Bull csapatfőnöke, a versenyzők közül pedig Nico Rosberg, Sebastian Vet­tel, Jamo Tmili, Timo Glock nézték közvetlen közelről a nem minden­napi produkciót. David Merlini ön­maga vetélytársa. 2007-ben, Kali­forniában 10 perc 17 másodpercet töltött a víz alatt. Tavaly, Cannes- ban már 20 perc 39 másodperces rekordot állított fel. Ezen változta­tott most egy sajátos technikával: szívverésének lelassításával. Döbbenten állok a tények fe­lett. Hozzáteszem: hálás néző vagyok a moziban, de egy ilyen elképesztő rekord hallatán na­gyon sok kérdés felmerül ben­nem. Hogyan, mivel lehet ennyi­re megnövelni a tüdő kapacitá­sát? Van, aki oxigéntablettákra tippel, mások láthatatlan csövet, sőt mesterséges kopoltyút keres­tek, a legképtelenebb megoldás­nak azonban azt vélem, hogy alulról, a végbélnyílásán jutott levegőhöz, egy felhelyezett pa­lack segítségével. Szép kis fan­tazmagóriák, nem? Kételkedni, szkeptikusnak lenni egyáltalán nem ciki. Ez természetes emberi reakció. Főleg, ha valami olyan történik, ami nem egyeztet­hető össze az addig ismert teljesít­ményekkel, vagy az addig felállított értékekkel. Amit én csinálok, az egészen más dolog. Mivel imádok vízben lenni, a legfőbb vágyam, vagy inkább a legnagyobb célom az volt, hogy minél tovább lent ma­radhassak, hiszen annál több időm van arra, hogy túléljek egy bizo­nyos szituációt, kiszabaduljak bilin­csekből vagy láncokból. Az évek so­rán sikerült is kitalálnom, elsajátí­tanom, majd kiviteleznem egy olyan technikát, amit rajtam kívül a vüágon senki nem csinál. Azért tudtam tehát „fölényesen” nyerni, mert ahogy én viszem be a levegőt a tüdőmbe, ahogy én préselem be­le, úgy senki nem képes. Sűrítem a levegőt. Ha kinyitunk például egy sűrített levegővel megtöltött palac­kot, akkor ugye, kis füst is kijön be­lőle. Ami persze nem füst, hanem levegő, nagyon erősen összenyom­va. Mindjárt meg is mutatom, hogy néz ez ki. Teleszívom a tüdőmet, összepréselem a levegőt, aztán ki­engedem. így... Tehát annyi fér be­lém, úgy össze tudom nyomni, hogy sokkal többet vagyok képes elraktározni magamban, mint más. Egyébként pedig tök vicces, amiket kitalálnak az emberek. Oxigéntab­letta, műkopoltyú, minipalack... örülök, hogy töprengenek ezen, legalább addig sem jár az eszük va­lami hülyeségen. Es nem ártanak másoknak! De az én technikámat más nem tudja elsajátítani, és erre büszke is vagyok. Végre van egy olyan produkcióm, amelyhez nem kell rakéta, beton- vagy jégkocka, és nem tudja tönkretenni senki. Nem kell rettegnem attól, hogy ki fog keresztbetenni. Életemben most voltam a legnyugodtabb, mert tudtam, hogy minden egyedül rajtam múlik. Ott vagyok egyedül egy tartály vízben, aztán vagy sike­rül, vagy nem. Nézzük akkor, milyen a víz. Sima csapvíz. A hőmérséklete nagyon fontos. Ha hidegebb lenne, mint az én testem, akkor lelassul­nának az életfunkcióim. Ugyanis egyfolytában kompenzálni szeret­ne, s arra egy csomó energia el­menne. A test gyorsan kihűl, ezért jeges vízben én sem bírnám annyi ideig. Ha viszont túl meleg lenne a víz, az meg azért nem lenne jó, mert hevesebben kezdene verni a szívem, és gyorsabban használná fel azt a levegőmennyiséget, ami belém van zárva. A legjobb tehát a testhőmérsékletű víz. Bahreinben a hideg vízcsapból is meleg víz folyik, olyan magas a hőmérséklet, ezért jégkockával le kellett hűteni a vizet. Akkor miért ezt a Perzsa-öböl- beli monarchiát választotta a produkció színhelyéül? á most lépte át az öt- vagy tízper­ces küszöböt? Nem is sejtem. Ha nem rántaná­nak ki, biztos, hogy maradok. Nem érzem, hogy hiányzik bármi. Ott­hon, amikor készültem a produkci­óra, elaludtam a kádban a víz alatt. Az veszélyes volt. Elbóbiskoltam, és nem vettem levegőt. Lebuktam, és annyira kellemes volt ez az álla­pot, hogy egyszerűen elaludtam. Ez olyan, mint amikor vezetés köz­ben elszundít valaki. És azért volt életveszélyes, mert egyedül voltam otthon. S mennyi ideig aludt a víz alatt? Körülbelül három percig. Bizonyára az sem mindegy, mi­lyen mélyen van a vízben. Mint ahogy az sem, hogy kádban me­rül alá vagy a nyüt tengeren. A víz hőfoka mellett a sótartalma és a nyomása is komoly szempont le­het. A produkció nyitjáról, a ti­tokról azonban így sem feledkez­hetünk meg. Azt nem akarja el­árulni. Épp, hogy igen! A titok maga a technika, hogy miképpen csinálom. Műszaki rejtelmek nincsenek. Sen­ki se gondoljon duplafalú akvári­Garda-tóhoz. Egyébként úszni is pont ugyanúgy tanultam meg, mint ahogy ezt a mostani produkci­ót is kiterveltem három évvel ez­előtt. Gyerekként egyszer azt ál­modtam, hogy egy folyóban úszom. De a valóságban akkor még nem tudtam úszni. Másnap reggel megkértem az édesanyámat, hogy írasson be egy uszodába, mert sze­retnék megtanulni. Nem kellett. Belementem a vízbe és úsztam. Se­gítség nélkül. Ez a produkció pedig úgy született, hogy azt álmodtam: víz alatt vagyok, és nem veszek le­vegőt. Másnap elkezdtem edzeni. Jó, eleinte csak két és fél-három percig bírtam a víz alatt, ezt tornáz­tam aztán fel 21 percre. Isteni sugallat alatt. Azt nem tudom. Tényleg nem. Nekem ez a 21 perc akkor is rengeteg. Ha búvárfelszereléssel merül­nék, és lélegeznék a víz alatt, kiszá­moltam, 15 literes palackra lenne szükségem 21 perces lent tartózko­dáshoz. És még buborékolnék is, hiszen ki kellene fújnom a levegőt, amit beszívok. Búvárkodni mikor kezdett el? Olyankor szoktak kiemelni. Az a jel, amikor látják, hogy elkezd ki­jönni belőlem a levegő. Akkor már nem tudom tartani, és kihúznak. Bent az akváriumban nem is látja, hol tart időben? Nem. Kívül van egy hivatalos időmérő, és ki van hangosítva a szívverésmérő szerkezet. Tehát a szívritmusomat is figyelik a nézők. De hogy hol tartok időben, azt so­sem tudom. Hogyan lehet akkor így rekor­dot dönteni? Egyszerűen. Addig vagyok a víz­ben, amíg bírom. Januárban el­utaztam Genfbe, egy szabadtüdős merülőversenyre. Volt egy kis időm, hát elmentem. Mindenki bú­várruhában merült, csak én nem. Hat percig bírták, én kilenc percet töltöttem lent. Bírtam volna még, csak hideg volt a víz, és nem akar­tam ráhúzni. Azt mondtam, itt en­nyi is elég. így is teljesen kiakadtak tőlem, hogy miért nem vagyok sportoló? Ok egy életen át azért edzenek, hogy ezt a szép időt elér­jék, erre megjelenek én, és mindent felrúgok. Mondhatom: rendesen kibuktak tőlem. Aztán elmondtam nekik, hogy épp azért nem akarok rolni tudnám, lehet, hogy 4-5 má­sodperccel tovább bírom a vízben. A neve mellől, külön kérésére, most sem maradt el a from Hun­gary. Bárhol lép is fel, mindenütt Magyarországot és a magyar kultúrát népszerűsíti. Annál meglepőbb, hogy egyetlen ma­gyar csatorna sem közvetítette a produkciót. Valószínűleg egyik sem találta érdekesnek, hogy a Forma-1 törté­netében először felcsendült a ma­gyar himnusz. Volt már néhány vizes mutat­ványa. 2000-ben ólomnehezé­kekhez bilincselve hat tigriscápá­val úszkált egy akváriumban. 2001-ben befagyasztották. 2002- ben a Svéd Királyi Parti Őrség dobta a tengerbe. Ez a mostani produkció... ... egészen más volt, mint bár­melyik a felsoroltak közül. Itt nem kellett idegeskednem. A cápák is egyfajta pánikhangulatot gerjesz­tettek bennem. Most azonban sem díszletek, sem kellékek nem voltak, amelyek elvonták volna a figyelme­met, vagy a nézők figyelmét. Nem tudok repülni, de a vízben mindig olyan érzésem van, amikor min­Nagyon sok szépet hallottam a helyről, és évekkel ezelőtt már a ki­rályi család is hívott oda. És nem bántam meg, hogy ez volt a célállo­más, mert remekül éreztem ma­gam a színhelyen. Eddig valóban ez volt a legátte- kinthetőbb produkciója. Nem kellett hozzá más, csak a tartály és a víz. A veszély mégis ott lesel­kedett. Mert, ha mondjuk rá akar húzni... ... én nem éreztem veszélyesnek, mert ha bármi történik... ....feladja? Kihúznak a vízből. A vége felé ugyanis már nem tudok magamról. Úgy elgyengülök, és annyira lent szeretnék maradni, hogy már nem is érzem az időt. Számomra inkább a teljesítmény oldaláról izgalmas a mutatvány. Fia egyedül csinálnám, és belülről magamra zárnám a tar­tályt, akkor igen, az bonyolítaná a dolgokat, de ott az asszisztencia, s így nem veszélyes. Cannes-ban pél­dául nem is volt teteje az akvárium­nak, csak beleengedtek. A víz alatt aztán meg is szűnik az időérzékem. Tehát fogalma sincs róla, hogy umra, vagy mondjuk „beépített” palackra. Bennem van a titok. A le­vegővételben. Ha lemerül az ember egy tartály vízbe, az a fontos, hogy mennyi levegő van a tüdejében, és hogy núlyen a vízoszlop magassá­ga. Tehát, amikor lemegyek har­minc-negyven centiméterre, ott már kell egy kicsit egyenlítem, mert érzem a nyomást, amely rám nehe­zedik. Lehet, hogy minimális, 5-8- 10 küós, de az is nyomás, és bonyo­lítja a dolgokat. Bahreinben a pálya rajtvonalára állították a tartályt, ezért ügyelni kellett, nehogy egy csepp víz kifolyjon, mert az a star­tot, az autók indulását veszélyeztet­te volna, és az kész katasztrófa. Be is perelhetnek. Ezért pont annyi vi­zet engedtünk bele, hogy az álta­lam kiszorított víz bent maradjon. „Gyerekkorom óta az volt az álmom, hogy olyan szabad le­gyek, mint hal a vízben - nyilat- kozta Bahreinben, majd hozzá­tette: - A víz az egyik legfonto­sabb eleme az életemnek. Ennek van meg most az eredménye.” Úszni mikor tanult meg? Tizenkét évesen, Torinóban. Ak­kor még ott éltem a szüleimmel, ké­sőbb költöztünk édesanyámmal a A jeges produkció után, amikor 33 órát töltöttem mínusz 40 fokon. Ott használtunk egy különleges orosz reduktort, ami végig a szám­ban volt, azon, illetve egy légző­álarcon keresztül kaptam a fűtött levegőt. Ez 2001-ben volt, utána tettem le a búvárvizsgát. Aztán egy idő után egyre macerásabbnak ta­láltam, hogy bárhova mentem, vagy vittem, vagy bérelnem kellett egy felszerelést, és akkor kezdtem el gondolkozni azon, hogy az iga­zán tökéletes produkció az lenne, ha mindenféle felszerelés nélkül le­begnék a vízben. Bent, a tartályban mikor adja az első jelet a szervezete, hogy ideje lenne kijönni a vízből? Az az érdekes, hogy semmi üyet nem érzek. Én ott nyugodtan és kel­lemesen elvagyok. Egy idő után mégiscsak válto­zik a helyzet, hiszen azt mondta: Bahreinben is kábultan vették ki a vízből. Igen, mert olyan álomszerű álla­potba kerülök. Gondolkodni még tudok, az agyam működik, de a tes­temet már nem vagyok képes moz­gatni. Vagy csak nagyon nehezen. bekerülni a sportolók közé, mert nem szeretném elvenni sem a ked­vüket, sem a kenyerüket. Egy halat pedig teljesen felesleges összeha­sonlítani egy tengeralattjáróval. Mind a kettő másképpen működik. Különben van is egy sportága an­nak, amit én művelek, de akkor sem lenne korrekt a részemről, ha versenyre kelnék velük. Tüdőm, hogy mit tudok, s nekem ez bőven elég. Bár ha sportoló lennék és nem szabadulóművész, bizonyára min­den alkalommal szeretném legyőz­ni őket. így nem. Nem hajt a vágy, hogy konkuráljak velük. S hol a határ? Meddig tud ön­maga ellenfele lenni? Megtörtén­het, hogy két év múlva már fél órát tölt a víz alatt? Nem valószínű. Saját megítélése szerint meny­nyit tud még rátenni a 21.29-re? Talán pár másodpercet. De azt is annyi minden befolyásolja! Bah­reinben három perc séta volt, míg a boxtól, amit a Ferrari mellett kap­tunk, eljutottam a tartályig, gyalog. Délután egykor, 40 fokos meleg­ben. Aztán felhúzott a daru, és le­engedtek a vízbe. Ha ezt az időt tö­denféle felszerelés nélkül lebegek, mintha repülnék. Magyarországi produkciót nem tervez? Évente négy hónapot töltök itt­hon. Pihenni vagy edzeni szívesen jövök haza. Én boldogan szórakoz­tatnám a magyar közönséget is, de nem tehetem, mert a dolgok sajnos jelenleg nem úgy állnak. Bánt is ez engem, hiszen amikor leszállók a Ferihegyen, érzem, hogy hazaér­keztem. Ingyen is képes lennék be­mutatni valamit, de hogy én fizes­sek érte, azt mégis csak egy kicsit soknak találom. Varrnak elvek, amelyeket nem adhatok fel. Egy szabadulóművész, akit Lon­dontól Los Angelesig, Cannes-tól Bahreinig ámulattal figyel a világ, úgy istenigazából kit csodál? Először is azokat, akik sokat tet­tek másokért. Ghandit, Teréz anyát. De a nagypapámat is cso­dáltam, míg élt. Fantasztikus em­ber volt. Ő szervezte meg az első itthoni produkciómat a Sziget Fesztiválon. Ha élne, ma sem hagyná annyiban a dolgokat. Ő az­tán nem fogadná el, hogy a ma­gyar közönség ne lásson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom