Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)

2009-05-26 / 119. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 26. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ A Vajdaságnak az EU köz­pontjában képviselő-irodára lenne szüksége - nyilatkozta a Magyar Szó délvidéki napi­lapnak Egeresi Sándor. A vaj­dasági tartományi képviselő­ház elnöke emlékeztetett ar­ra, hogy több mint 300 euró­pai régiónak van képviselete Brüsszelben. Kétharmaduk az EU-ban található, egyhar- maduk unión kívüli terü­leteket képvisel. A Vajdaság jelenléte azt a célt szolgálná, hogy „felkészítsük magunkat arra, mi vár ránk 5-10 év múl­va. Azon vagyok, hogy irodát vagy képviseletet kell létesí­teni, hogy az lobbizzon az érdekeinkért”, (mti) A szocialisták igyekeznek az alsó-középosztálynak kedvezni, a Fidesz inkább a középosztály felé húz Más rétegek nyögnék a terheket Az MSZP inkább az alsó-kö- zéposztálynak, az állami új­raelosztásból élőknek ked­vez, a Fidesz az önálló jöve­delemmel bíró középosztályt részesítené előnyben. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Ez állapítható meg, ha lehámoz­zuk a szlogeneket és az aktuális kommunikációs manőverek hatását a két párt programjáról, és megvizs­gáljuk gazdaságpolitikai orientáció­jukat. Más kérdés, mennyire tudnak érvényesülni a pártok elképzelései a válság közepette, s milyen lépéseket diktál a szükség. A szocialisták igyekeznek az úgy­nevezett alsó-középosztálynak ked­vezni, a Fidesz inkább a középosz­tályfelé húz. Ebben nincs semmi új, a pártvezetők ezt már számtalanszor egyértelművé tették. Gondoljuk vé­gig, hol pusztít a válság - sújtja a pénzvüágot és például az autóipart. Olyan rétegek érintettek, amelyek­nek van állásuk, az autóiparban dol­gozóknak jó munkahelyük van. Az árfolyamválság is azokat sújtja, akiknek van vagyonuk (megtakarí­tásuk, lakásuk), tehát van mit veszí­teniük, azaz a középrétegeket. Ez másutt is így van: az USA-ban Oba- ma-elnök egyik első intézkedése az volt, hogy programot dolgozott ki a középosztály megvédésére, mert úgy véli, ez a demokráciabástyája. A Bajnai-csomag egyrészt a Fi­desz támadásainak középpontjában áll, másrészt a szocialistáknak sem tetszik. Az MSZP az inaktív rétegek­re támaszkodik, de jelenleg éppen ezeknél a társadalmi csoportoknál kénytelenek visszavenni az elmúlt évek megalapozatlan adományai­ból. Megpróbálnak adót emelni a ré­sek betömésére, közben a középosz­tályt jobban terhelik. A Bajnai-cso- magnak van egy kényszer része, amelynél nem nagyon volt válasz­tás, míg a másik felében azok a pre­ferenciák érvényesülnek, amelyek idáig is szerepet játszottak a gazda­ságpolitika alakításában. Az MSZP úgy szeretne az ország versenyképességén javítani, hogy az állami transzfereket nem kívánja mérsékelni. Ez eredményezi a Baj- nai-programkettőségét: mérsékelia járulékokat, közben drasztikusan emeli a forgalmi adót. A kormány szerint az áfa emelése nem rontja a versenyképességet, sőt bevételt eredményez a munkát terhelő adók csökkentésének fedezéséhez. így a költségvetés egyenlege nem válto­zik, a szociális rendszerhez nem kell nyúlni. Valójában kellett, hiszen a válság olyan méreteket öltött, hogy meg kellett szüntetni a 13. havi nyugdíjat. A szocialisták korábban élesen támadták a Reformszövetség programját, amely időközben kvázi kormányprogrammá emelkedett. Szerintük egy klasszikus neoliberá­lis filozófia alapján készült, amely­nek lényege, hogy jövedelemátcso­portosítást hajtunk végre a tőketu­lajdonosok javára, ezzel többletter­het rakunk a lakosság nagy többsé- génekvállára. A Fidesz a radikális adócsökken­tés híve, és ehhez folyamatosan partnereket keres. Eközben folya­matosan bírálja a kormányt, hogy politikája nem az adócsökkentés, hanem az adóemelés. De a Fidesz gazdasági szakértői mást monda­nak. Szapáry György, a Fidesz gaz­daságpolitikusa úgy véli, 10-15 százalékpontos járulékcsökkentés lenne a jó lépés. Ez javítaná a ver­senyképességet, és hozzájárulna a gazdaságkifehérítéséhez. Matolcsy György volt gazdasági miniszter azt javasolta, hogy ve­zessék be a nulla járulékkulcsot a 24 éven aluli és az 55 éven felüli foglalkoztatottakra, hasonló ked­vezményt kapjanak a részmunka- időben dolgozók is. Emellett az át­lagos járulékszintet már tavaly húsz százalékra kellett volna csökkenteni, és így meg lehetett volna előzni a munkanélküliség emelkedését. Viszont egyértelmű, hogy az adócsökkentés a költség- vetési kiadások mérséklésével jár. Terveik szerint a nyugdíjak reál­értékét megőriznék. De megfo­galmazásaikból sejthető az is, hogy ha ismét növekszik a gazda­ság, a többletbevételeket már nem redisztribúcióra fordítják. GLOSSZA Hétvégi bukfencek MÓZES SZABOLCS Arról, hogy nemcsak a hétközna­pok, hanem a közéleti szempont­ból unalmasnak vélt hétvégék is szállítanak elég érdekes hírt és furcsa beszólást, az elmúlt na­pokban is meggyőződhettünk. CsákyPálTomaljakömyékén 103 km/h-s sebességgel hajtott egy 50 km/h-s sebességkorlátozású terü­leten. Politikusokkal sajnos meg­esik. Az sem volt szép, ahogy a pártelnök fütyült rá, hogy kifizes­se a 400 ojrós büntit - pedig ő megtehetné -, beérte egy hígbo- csánatkéréssel. „Valószínűleg kissé túllőttem a célon. Állítólag 50-es van ott, nem tudom, vala- hogynem vettem észre”-mond- ta. Poénos fickó... Ez viszont semmi ahhoz képest, ahogy egye­sek kommentálták. Jöjjön az első hétvégi gyöngyszem, Rafael Rafaj szájából: „Nem is azzal van gond, hogy a képviselői mentelemi jogá­ra hivatkozott, hanem hogy nem próbált emberi módon kommuni­kálni.” Mármint a rendőrrel. Nem lehet mindenki olyan kommuni­kációs géniusz, mint Rafaj pártfő­nöke, aki pár hete úgy kommuni­kált a parlament parkolóházában szolgálatot teljesítő rendőrnővel, mintha három tánciskolát végzett volna. „Tép...! Azonnal engedd be asofórömet! Kivagy te? Mitkere- sel itt? Hogy hívnaktéged, te p...?” Kommunikáció mindenek felett. Államfőnkről eddig is tudtuk, hogy a populizmus és képmutatás nagymestere. A hétvégén ez utóbbi énjét hozta. Gašparovič szerint elfogadhatatlan, arro­gáns, hogy az ellenzéki képvise­lők és a média egy része az Alkot­mánybíróság döntését bírálja, mert az meg merte szüntetni a Speciális Bíróságot. „Szokatlan, kvalifikálatlan, illetlen, s főként arrogáns a médiában támadni az Alkotmánybíróság tóráinak dön­téseit, ahogyan a többi bíróság tó­ráinak erkölcsi kreditjét kérdőre vonni is az”-véli az államelnök. Most tegyük félre, mit gondolunk - s velünk együtt az ország nagy része a hazai bíróságok munkájá­ról -, nézzük meg a 90-es évek Gašparovičát. Aki akkor házel­nökként egészen másként kezelte az Alkotmánybíróság döntéseit. Amikor a testület kimondta, hogy az általa vezetett parlament Fran­tišek Gauliedert alkotmányelle­nesen fosztotta meg mandátumá­tól, ő nem kritizált arrogáns mó­don. Egyszerűen nem respektálta a bíróság döntését. Nem szebb megoldás? Most mit kell hüm- mögni? Sokkal egyszerűbb szembeköpni. Végül egy vasutashír. Röviden: az orosz vasúttársaság vezérigazga- tójajárt mifelénk, új, széles nyomtávú vagonok átadásán vett résztTőketerebesen. Fico gye­rekkori álma a Szlovákiát átszelő széles nyomtáv, valójában ez a projekt kapott egy kis PR-t ezzel a terebesi kiruccanással - ahová a kormányfő sem volt rest elmenni. Nézzük először Fico üzenetét. „Meggyőződésem, hogy ez az ak­tivitás rendkívül fontos Ke- let-Szlovákia szempontjából” - mondta Fico. Valóban. Tiszacs- emyőn és környékén 10 ember­ből 11 a vasútnál dolgozik, nagy részük abból él, hogy a szlovák-ukrán határon ér véget a széles nyomtáv. Ha megépül az országot átszelő széles nyomtáv, keleten mindenkit kirúgnak, hogy helyettük Pozsonyban vagy Bécsben vegyenek fel 1500-3000 rakodómunkást. Ja, hogy ott nem találnak olyat, aki annyi pénzért lapátolna, mint Csemyőn? Nem baj, majd széles nyomtávon fog­juk őket Pozsonyba szállítani... Fico mellett az orosz vendég is „villantott” egyet., A széles nyomtávú vasút iránt nagy érdek­lődést mutatnak magyar és len­gyel partnereink. Az elmúlt he­tekben többször beszéltünk erről a magyarokkal, akik igyekeznek minket tárgyalóasztalhoz húzni. Nagyon szeretnék kiépíteni a szé­les nyomtávú vasutat, s ezt a pro­jektet a kormány is támogatja és van rá pénze is” - mondta a Vlagyimir Ivanovics Jakunyin névre hallgató orosz vasúti vezér- igazgató. A magyar kormány valószínűleg a napokban azért kezdeményezte a 13. havi nyug­díj eltörlését és a vagyonadó be­vezetését, hogy a széles nyomtáv­ra tegyen félre. Mégjó, hogy van, akiket Jakunyin elvtárs ennyire hülyének nézhet. KOMMENTÁR Mi lenne Fico nélkül? GÁL ZSOLT Bár a történelemtudomány nem szívesen foglalkozik a „m lett volna, ha...” típusú kérdésekkel, a jelenkorban talán érdemes egy pillanatra eljátszani a gondolattal, milyen lenne Szlovákia, ha 2006-banposzt­ján marad a Dzurinda-kabinet, és nem Robert Fico alakít kormányt. Először is megspórolhattuk volna a jelenlegi vezetés által az állami vállalatok támogatására elszórt százmilliókat. ADzurinda-kormány minden bizonnyal privatizálta volna például a vasúti teherszállítás­sal foglalkozó ZSSKCargót és a pozsonyi repteret, több száz millió euró bevétellel gazdagítva az államkasszát (emellett a reptér vevője 2015-igtovábbi500milliósberuházástvállaltvolna).Ezzelszemben a F ico-kormány az adófizetők pénzéből 166 millió euró „hitelnek” nevezett dotációt adott az összeomlás szélére került Cargónak, és a reptér új terminálja építésének a cechjét is mi álljuk. A terminál valószínűlegmárrégállna, persze, magánberuházásból. ADzurinda- csapat még a válság előtt csökkentette volna az egységes adót 16% körüli szintre, lefaragott volna 4-5 százalékot a járulékterhekből és főleg egyszerűsítette volna azok beszedését. Vagyis megtette volna azokat a lépéseket, amelyeket most minden vállalkozó és munkaadó követel, deFico nem hajlandó őketvégrehajtani. Ateljesenhatásta- lan, szelektívenfolyósítottválságellenestámogatásokhelyett min­denki alacsonyabb közterhekkel szembesülne, valószínűleg a krízis nem szüntetett volna meg annyi munkahelyet. S ezekből a munkahe­lyekből eleve több lenne, mert a kormány nem hadakozna folyton a nagyvállalatokkal, elriasztva az országból a külföldi beruházókat. Dzurindáék nem törölték volna el a gyűlölt hozzájárulásokat az egészségügyben, nem állították volna le a kórházak átalakítását és magánkézbe adását, nem hadakoznának az egészségbiztosítókkal. Az állami kórházakban nem dagadnának újra százmilliókkal a tarto­zások, az állami egészségbiztosítók meg nem a csőd szélén egyensú­lyoznának. A köztévé költségvetése is egyensúlyban maradhatott volna, a pártatlanságot meg inkább ne is elemezzük. A második pil­lérben tevékenykedő nyugdíjbiztosítók nagyban vásárolnák az olcsó értékpapírokat, amelyek magas hozamot biztosítanának a takaré­koskodóknak, ahelyett, hogy a kormány újabb és újabb, őket ellehe­tetlenítő lépései ellen kellene harcolniuk. Bár a Dzurinda-érában is létezett korrupció, ekkora méretekben és ennyire pofátlanul, az or­szágnak ilyen nagy károkat okozva bizonyosan nem művelnék. A sort még hosszan folytathatnánk, nyilván a szlovákiai magyar kö­zösség és intézményeinek helyzete sem romlott volna, és nem kel­lene újra egyszer már megadott alapjogokért és standardokért ha­dakozni. Egy dolog azonban biztosan változatlan lenne. Robert Fico azt állítaná, hogy a válságért és az ország nehéz helyzetéért a Dzu­rinda-kabinet a felelős. Most is ezt teszi, pedig már csaknem három éve kormányon van. Egy dolognak meg biztosan meg kellett volna változnia: a szlovákiai választók többségének a jobb és rosszabb megoldások közül 2006-ban végre az előbbire kellett volna szavaz­ni. Ehelyett újra a megváltást ígérő Ficóra (Mečiar 2.0javított ki­adás) voksoltak. Mi lenne, ha ez végre valahára megváltozna? De szép is lenne! FIGYELŐ Újabb hullámokat kavar A szövetségi hatóságok, a biz­tonsági szervek és a rendőrség át­vizsgálását sürgették német poli­tikusok a legutóbbi Stasi-leleple- zés nyomán. A ZDF közszolgálati televízió számolt be arról, hogy Stasi-kém volt az a nyugat-berlini rendőr, aki 1967júniusában Ber­lin nyugati felében lelőtt egy tün­tető pacifista diákot. Annak idqp jén általános vélekedés volt, hogy Benno Ohnesorg halála jelentő­sen hozzájárult a nyugatnémet diákmozgalom kiterjedéséhez, radikalizálódásához. A rendőr tagja volt az akkori keletnémet kommunista állampártnak is, amit a ma 81 éves, s magas állami nyugdíjból élő Karl-Heinz Kurras egy tegnap nyilvánosságra hozott interjúban nem tagadott. Azt cá­folta, hogy az iráni sah 1967. jú­niusi nyugat-berlini látogatása el­len, több ezer társával együtt tün­tető Ohnesorg meggyilkolására a Stasitól kapott volna megbízást. A keletnémet állambiztonsági ha­tóság nyugati tevékenységét bi­zonyító irat megkésett nyilvános­ságra kerülése miatt a Stasi iratait kezelő hatóságot az elmúlt 48 órában sok bírálat érte. Tegnap a Baloldal pártjának kivételével va­lamennyi politikai párt további vizsgálatokat sürgetett. Dirk Nie- bel, a szabad demokraták (FDP) főtitkára egy lapinteijúban köve­telte az egyes minisztériumok és a biztonsági szervek átvilágítását a különböző „Stasi-machinációk” legteljesebb feltárása érdekében. A konzervatívok, a szociáldemok­raták és a Zöldek vezető politiku­sai is követelték az 1967-ben tör­téntek teljes feltárását, s annak kiderítését is, miként férkőzött be a Stasi a nyugat-berlini rendőr­ségbe. Otto Schily volt szociálde­mokrata belügyminiszter a Berli­ner Zeitungban sürgette annak megállapítását, vajon Kurras an­nak idején tudatosan provokált-e. Schily szerint ki kell deríteni, hogy a hajdani rendőr utasítást kapott- e a Stasitól a nyugat-németorszá­gi, illetve a nyugat-berlini társa­dalmi feszültség élezésére. A ma Berlin nyugati felében élő Kurras az említett interjúban megerősí­tette, hogy tagja volt a néhai NDK kommunista állampártjának. „Nincs mit szégyenkeznem” - hangsúlyozta a volt rendőr, akit annak idején a bíróság bizonyíté­kok hiányában felmentett a gon­datlanságból elkövetett ember­ölés vádja alól. Kurras hangsú­lyozta, hogy az Ohnesorgra le­adott gyilkos lövés ellenére ártat- lannakérzimagát. (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom