Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-14 / 109. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2009. május 14., csütörtök 6. évfolyam, 19. szám Rendhagyó fizikaóra Budapesten Érdekessé tenni a tanítást A szenciek is bekapcsolódtak a gyűjtésbe Erkölcsi, anyagi támogatás Madarak és fák napja Gután A gutái Corvin Mátyás Alapiskola a környezetvédelmi program keretében a cserkészekkel és a vadásztársasággal összefogva ismeretterjesztő sorozatot indított az iskolai klub diákjai számára. Az előadás során a gyermekek megtudhatták, hogy Földünkön 8600 madárfaj él. Dolgoztak az iskolai parkban. Arra hívták fel a kisdiákok figyelmét, hogy óvják a körülöttük lévő környezetet, valamint a környezetükben élő madarakat. Az iskola hatalmas udvara, szép parkja otthont ad több mókusnak, bagolyknak. A tartalmas délutánt rajzverseny zárta, (madurka) Osztályfőnöki óra kicsit másképpen! Megváltozott erőviszonyok Az Anyaközpontok Uniója az egyes szlovákiai városokban működő csomópontok által még áprilisban beindította azt a nyilvános gyűjtési akciót, melybe a szenei diákok is bekapcsolódtak. Acél a központok anyagi támogatása. SUSLABÉLA A Köszönöm, hogy anya vagy mottójú gyűjtés részesei voltak a szenei magyar tanítási nyelvű gimnázium és vállalkozói szakközépiskola hat diákja - öt lány és egy fiú - is. „Tudom, hogy mai világban egyre fontosabb szerep jut a családokon belül az anyának, de sajnos sok esetben ezt a kérdést nem kezelik megfelelő odafigyeléssel” - véli a harmadikos gimnazista Takács Krisztina, aki már tavaly is résztvevője volt a nemes rendezvénynek. Ugyanúgy a vállalkozói szakközép- iskola harmadik évfolyamának tanulója, Bánoczky Gabriella is segített. „Bizonyára csak akkor figyel fel az ember az anyaközpontok működésére, amikor már komolyabb bajba jut, s kimondottan rászorul a segítségre” -mondta Gabi. Csenkey Angéla, a szenei anyaközpont vezetője elmondta, a helyi magyar középiskolások mindig készségesen jönnek a rendezvényre. ,A begyűjtött pénz 80%-a az Anyaközpontok Uniójának megy, a maradék 20% pedig a helyiben marad. A gyermekek jövője az anyák kezében van, ezért is hangsúlyozzuk tevékenységünk fontosságát, s ezért valljuk: az anyaközpontoknak óriási szükségük van a támogatásra. A nehéz pillanatokban ugyanis erkölcsi és anyagi támogatásra vannak utalva a rászorulók” - szögezte le Csenkey Angéla. TAKÁCS PÉTER A dunaszerdahelyi Szabó Gyula utcai Magyar Tanítási Nyelvű Szakközépiskolában már évek óta foglalkozunk az elektrotechnika oktatásával, kezdetben a villany- szerelő szakon, jelenleg pedig a műszaki és informatikai szolgáltatások az elektrotechnikában szak keretén belül. Diákjainknak igyekszünk a lehető legérdekesebbé, szemléletesebbé tenni a tananyag elsajátítását, ezért rendszeresen részt veszünk különböző kiállításokon, vásárokon és más rendezvényeken. Évente látogatjuk az ELŐ SYS nemzetközi elektrotechnikai nagyvásárt Trencsén- ben, megnéztük a Nikola Tesla tevékenységét bemutató kiállítást a Pozsonyi Nemzeti Múzeumban, a Jedlik Ányos életével foglalkozó tárlatot a Győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban és tartjuk a kapcsolatot más szlovákiai és külföldi elektrotechnikával foglalkozó középiskolával is. LegutolSok-sok érdekesség kell a diáknak jára harmadikos diákjaink vettek részt egy budapesti rendhagyó fizikaórán a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Elektrotechnikai Múzeumában. A múzeum nyolc állandó kiállítása a magyarországi villamos- energia-ipar történetét mutatja be az elektrotechnika aranykorától egészen napjainkig. Igazi különlegesség az eredeti Kandó-féle, 18 tonnás elektromos motor és érdekesség Jedlik Ányos villámfeszító- jének hiteles másolata is, mellyel látványos nagyfeszültségű szikrakisüléseket hoznak létre. A látogatóbarát szemlélet tükrében a múzeum eredeti tárgyakat működőképes állapotukban mutat be, többségüket a látogatók maguk is kipróbálhatják. A múzeum egy budapesti osztálykirándulással egybekötött megtekintése kellemes és hasznos időtöltést jelenthet mindenki számára, és felkeltheti diákjaink érdeklődését a fizika és elektrotechnika iránt. (A szerző felvétele) HEGEDŰS KATALIN Kissé dohogva, kelletlenül indultunk a tantestületiből a délutáni előadásra, melyet a pedagógusszövetség szervezésében egy budapesti tanügyi központ módszertani szakelőadója, Pusztai Katalin tartott iskolánkban. Mit lehet a témáról a mai iskolában beszélni? Érdemes erre még időt pazarolni? Mit tehet az osztályfőnök? Mi a dolga egyáltalán? Tud még hatni a mai gyerekre? Egyre bonyolultabb ez a munkaterület, mert megváltoztak az erőviszonyok, az értékrend, az emberek és a gyerekek. Ezekkel a gondolatokkal szállingóztunk be a terembe. Az előadó bizalomkeltő személyisége azonban átsegített bennünket a kezdeti tartózkodó magatartáson. Kissé kedélytelen társaságunkat játszani hívta. Erre nem számítottunk. Körbeültünk, ő is velünk tartott. Elmagyarázta, hogy az osztályfőnök bele is tartozhat a körbe, de jobb, ha kívülről szemléli az eseményeket, mert így kap hiteles képet az osztályról. Izgalommal teli kíváncsisággal vártuk a foglalkozást, a játékot. Az évek, évtizedek óta együttdolgozó kollégák még most is meglepték egymást, mert új, ismeretlen oldalakról mutatták meg magukat egymásnak. Rejtett érzelmek, titkos vágyak, őszinte vallomások jöttek felszínre akaratlanul. Az osztály szinte valamennyi gyerektípusa megtalálható volt közöttünk. Heterogén csapat vagyunk mi is, sokféle gonddal, életvitellel, felfogással, de beletartozni egy jó csapatba - jó dolog! Csoportban gondolkodni, érezni, hogy részem van a munkában - nagyszerű! Ki akar ebből kimaradni? Belevonni másokat abba, amit én szeretnék, már közösségteremtés. Az osztályfőnöknek nincs is más vágya, minthogy ezt elérje. Hogyan? Széleskörű felkészültséggel, mert csak magára számíthat, viszont rá mindenki számít. És a temérdek tananyag közepette is találni kell időt, helyet a játékra, mert ez tölt fel, ad új energiákat, önbizalmat, derűt, ez szabadít fel. A felnőttnek is szüksége van a játékra, csak nem meri bevallani. Remélni merjük, hogy Nemesócsán lesznek vonzó osztályfőnöki órák, mert sokszor engedjük majd játszani a gyereket: A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Gyakran bántják A lányom fél minden új dologtól. Ötéves, de nem olyan cserfes, mint a többi korabeli kislány. Az óvodában gyakran megverik, elveszik a játékait, nem tudja magát megvédeni. Jelige: Életrevaló Valószínűleg ilyen az alaptermészete, a felnőttek között is vannak zárkózott emberek, nem mindenki törtető. Viszont az sem jó, ha annyira visszahúzódó, hogy a végén vele tolnak ki, tőle veszik el a játékát, őt verik meg. Bizonyos önvédelemre azért meg kell tanítani, hogy ne hagyja eddig elfajulni a dolgokat. Hívjon meg egy-két gyereket az óvodából, hogy menjenek el önökhöz játszani a kislányával. Készítsen nekik programot, hogy mit fognak az alatt az egy-két óra alatt csinálni. Hogyan tudnának együtt játszani azokkal a játékokkal, amelyek otthon vannak úgy, hogy ne egymás kezéből nyúzzák ki. Fontos a kislányának szert tennie olyan tapasztalatra, hogy együtt is lehet játszani, nem kell feltétlenül valakinek vesztesnek lennie. A többi gyereknek is csak haszna lehet majd ezekből a tapasztalatokból. Itt az ön felügyelete alatt lesznek, nem történhet semmiféle atrocitás, hisz ha bármi gyanúsat észlelne, már csirájában elfojthatja. Az ilyen közös játszásokat megismételheti más-más gyerekekkel, így a kislánya bőven szerezhet jó tapasztalatokat. Ha a kislánya már otthon felbátorodott és megtanult együtt játszani a többiekkel, buzdíthatja őt arra, hogy az óvodában is próbálkozzon kapcsolatot teremteni ezekkel a gyerekekkel. Az óvónő figyelmét is felhívhatja arra, hogy ha lehetséges, ne engedje szeme elől a gyereket, s figyelje, tényleg annyira rossz a hozzáállása a többi gyerekhez, hogy annak csak verés, kiközösítés, a játéktól való megvonás lehet a következménye. Lehet, az óvodában azért engedik meg a gyerekek ezt vele szemben, mert ha nem figyel rájuk az óvónő, akkor ilyet is lehet csinálni. A gyerekek pedig szívesen fitogtatják erejüket, ügyességüket, bátorságukat, még akkor is, ha az valaki másnak a kárára van. Ezért kell a felnőtt felügyelet, hogy ilyesmi ne történhessen meg. Hétvégeken menjenek felfedezőútra a lányával, keressenek fel új helyeket, s közben mindig a varázsát emelje ki az új helynek, nem pedig azt, hogy milyen nehézségek, kellemetlen meglepetések érhetik önöket itt. Nem kell messzire vándorolniuk, megteszi ezt egy pince vagy egy padlás is, ilyen helyeken is sok mindent fel lehet fedezni, ám a lényeg az, hogy tudatosítsa a lánya, itt sem kell rettegnie az ismeretlentől. Olvasson neki meséket, ahol a hősök nagy kalandokra vállalkoznak. Ők sem tudják, mi vár rájuk, mivel találkoznak majd útjuk során, de nem ijednek meg, nem fordulnak vissza, veszik a bátorságot és folytatják útjukat. Beszélgessenek el arról, hogyan alakult volna egy-egy mesehős élete, ha már a mese elején úgy döntenek, hogy ők inkább nem mennek sehová, nem vállalnak semmilyen kockázatot, inkább hazamennek, otthon lesznek. Az élet viszont megköveteli azt, hogy a gyerek kilépjen a házból, tapasztalatokat gyűjtsön, helyzeteket oldjon meg. A mesehős, aki a végén győztesként kerül ki minden bajból, amíg a győzelemig ér, sok kellemetlenség is éri, búsul is, meg fájdalmat érez, előre nem várt dolgokkal is meg kell küzdenie. Tehát nem csak a dicsőség fényében kell tündökölnie. Egy sportolóból sem lesz úgy ünnepelt bajnok, hogy jön, feláll a dobogó legmagasabb fokára, és akkor éljenezni kezdi a közönség és megtapsolják. Ezt rengeteg edzés előzi meg, sok kudarc, próbálkozás van már mögötte, mire valamiben eljut a győzelemig, s akkor élvezheti a diadalt. Ha viszont nem vállalta volna a plusz terheket, soha nem lett volna belőle ünnepelt sportoló, bajnok. Ha bárhol, bármilyen élethelyzetben azt veszi észre, hogy kislánya bátran viselkedett, valamiben kezdeményező volt, dicsérje meg érte. Erősítse benne azt a hitet, hogy valamire ő is képes. Nem kell ezeknek nagy horderejű dolgoknak lenniük, de a lánya viselkedésében nem manifesztálódott eddig. Azért, hogy ne aludjon ki a pislákoló bátorság,jó, ha megerősítést kap másoktól, így biztos lehet a dolgában, hogy helyesen cselekedett. Ösztönözze ót abban, hogy merjen kezdeményező lenni, álljon ki az igazáért, küzdjön meg azért, amit el szeretne érni, meg szeretne tartani vagy szerezni. Egy életet nem élhet le úgy, hogy mindig mindenről lemond, mindent átenged másiknak, s még el is verik, mert most éppen agresszív kedvükben vannak. Ennyire passzív nem lehet, meg kell bíznia a felnőttekben, hogy megvédik, ha neki van igaza. Dr. Hadas Katalin pszichológus Ha bárhol, bármilyen élethelyzetben azt veszi észre, hogy kislánya bátran viselkedett, valamiben kezdeményező volt, dicsérje meg érte (sxc.hu-felvétel)
