Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)

2009-05-14 / 109. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 14. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Költséghatékonyság miatt lekerült a napirendről a mi­niszteri autók cseréje - írta a Népszabadság. Alap emlékez­tet arra, hogy Bajnai Gordon kormányfő korábban több más lépés mellett azt is java­solta, hogy egy kategóriával alacsonyabbra cseréljék az ál­lami vezetők szolgálati autóit. A Népszabadság úgy tudja, végül azért nem került erre sor, mert a miniszteri autók lecserélése sokkal többe ke­rülne, mint a gépkocsipark megtartása. Döntöttek vi­szont arról, hogy ha elhaszná­lódás miatt új autókra lesz szükség, csak alacsonyabb ka­tegóriájú kocsikra írják ki a beszerzéseket, (mti) A keresztények jelenléte a Közel-Keleten alapvető fontosságú, az egész társadalom javát szolgálja Visszavonhatatlan a megbékélés Visszavonhatatlan kötelessé­ge a katolikus egyháznaka va­lódi és tartós megbékélés a zsidósággal-jelentette ki Izra- elilátogatásánakmásodik napjánXVI. Benedekajeruzsá- lemiNagyzsinagógában. MTI-ÖSSZE FOGLALÓ A látogatás első miséjén, az Olaj­fák hegyének lábánál a pápa délután azt hangsúlyozta, hogy Jeruzsálem­ben nincs helye az erőszaknak és a bosszúnak. A katolikus egyházfő még délelőtt történelmi látogatást tett a jeruzsálemi Sziklamecsetben, elmélkedett a Siratófalnál, majd a szentföldi püspökök előtt beszélt, alapvető fontosságúnak nevezve a keresztényekközel-keleti jelenlétét. A jeruzsálemi Nagyzsinagógában Izrael két főrabbija, a szefárd Slómó Amar és az askenázi Jóna Mecger je­lenlétében a pápa felidézte a II. vati­káni zsinat döntését, amellyel visszavonta az egyház „istengyilkos- sági” vádját a zsidókkal szemben, amely évszázadokon át szolgált az antiszemitizmus alapjául. „Mint a Nostra Aetate (a zsinat nyilatkoza­ta) kimondja, az egyház továbbra is nagyra értékeli a keresztények és a zsidókközös örökségét, és egyre mé­lyülő kölcsönös megértést, valamint tiszteletet kíván mind a bibliai és teo­lógiai tanulmányok, mind a testvéri párbeszéd révén” -jelentette ki. A találkozó után az izraeli rabbi- nátus üdvözölte, hogy a pápa meg­erősítette: „a katolikus egyház fel­hagy a hittérítéssel a világ zsidósága körében”. Az előrelépéshez jelentő­sen hozzájárult az a bizottság, ame­lyet 2000-ben hoztak létre a kétolda­lú párbeszéd előmozdítására - hangsúlyozta Sír Jásuv Kohen fő­rabbi, a rabbinátus vatikáni képvise­lője. Állítása szerint a megbeszélé­sen a pápa és a főrabbik között „szó­beli megállapodás” jött létre azok­nak a zsidó gyerekeknek az ügyé­ben, akiket a katolikus egyház bújta­tott a II. világháború alatt. XVI. Be­nedek nem zárkózott el az elől, hogy átadjákagyerekeknévjegyzékét. Jeruzsálemben nincs helye erő­szaknak és bosszúnak - hangoztatta a pápa izraeli látogatása első misé­jén több ezer ember előtt az Olajfák hegyének lábánál, Jozafát völgyé­ben. Az egyházfő hangsúlyozta: ahogy már más alkalmakkal is ki­nyilvánította, a Szentföld minden­kié. Felszólította a keresztényeket és a muzulmánokat, legyenek élharco­sai a megbékélés kultúrájának. XVI. Benedek ellátogatott a jeru­zsálemi Sziklamecsetbe is. A bejá­ratnál Mohammed Húszéin jeruzsá­lemi mufti fogadta. Személyében el­ső ízben lépett be pápa az iszlám harmadik legszentebb helyének egyik mecsetjébe. A Mecsetek terén mondott beszédében a pápa arra szólított fel, hogy napjaink megosz­tott világában mielőbb túl kell lépni a múlt félreértésein és konfliktusain, s őszinte vallásközi párbeszédet kell kezdeni, hogy a jövő nemzedékek részére fel lehessen építeni egy igaz­ságos és békés világot. A mufti arra kérte XVI. Benedeket, hogy játsszon aktív szerepet a palesztinok elleni iz­raeli „agresszió” leállításában. A Sziklamecsettől a pápa elmél­kedni ment a Siratófalhoz. Miután latinul felolvasta a 121. zsoltárt, a több ezer éves kövek közé csúszta­tott egy írást Jeremiás könyve idéze­tével. Ä Vatikán szerint a pápa a cé­dulán békét kért a Szentföld, aKözel- Kelet és az emberiség számára. A keresztények jelenléte a Közel- Keleten alapvető fontosságú, az egész társadalom javát szolgálja-je­lentette ki XVI. Benedek a szentföldi püspökök előtt. A találkozó helyszí­néül szolgáló Coenaculumban - amely Jézus Krisztus és tanítványai utolsó vacsorájának színhelye volt ­a katolikus egyházfő azt mondta, a közel-keleti keresztények minden jóakaraté emberrel karöltve hozzá­járulnak a sokféleségben megvaló­suló béke légkörének kialakításához és megerősítéséhez. A pápa nem volt a Hitlerjugend tagja - jelentette ki Federico Lom­bardi atya, a Vatikán szóvivője ked­den Jeruzsálemben. Később helyes­bíteni és visszavonni kényszerült korábbi nyilatkozatát, miután újság­írók rámutattak: magaXVI. Benedek mondta, hogy az volt. Újabb nyilat­kozatában Lombardi úgy fogalma­zott, hogy az akkor tizenéves Joseph Ratzingert akarata ellené­re léptették be a szervezetbe, és nem játszott ott aktív szerepet. A pápalátogatás első napját csa­lódottan fogadta a keddi izraeli sajtó, elsősorban XVI. Benedek­nek a Jad Vasem holokauszt-em- lékhelyen elmondott beszéde mi­att. A Háárec című lapban Tom Szegev történész úgy vélekedett, hogy a pápa „fukarkodott a sza­vakkal”, amikor „megölt zsidók­ról” beszélt, „mintha csak egy közúti baleset áldozatai lettek volna”. A Maariv és a legnagyobb példányszámú Jediót Ahronót azt nehezményezi, hogy XVI. Bene­dek „nem kért bocsánatod’. KÉZ,IRAT Hírstop MIKLÓSI PÉTER Amióta csütörtökönkéntahetedik oldal bal alsó sarka az enyém, más­képpen hallgatom a híreket, más­képpen figyelek a világra - azt vizsgálom, miből születhet valami publicisztikaféle. Ahét elején agyamban egymást követik az öt­letek, egyikjobbnak tűnikamásik- nál; hiába, a még meg nem írt dol- gozatokalegzseniálisabbakavilá- gon, egyenként Pulitzer-díjas va­lamennyi. (Megírva márnemmin- digmutatnakolyandaliásan.) Az­tán kedd esténként már gondter- heltarccaljárkálokfel-aláadolgo- zószobámban, ez immár az alkotás geijedelme: megvanatéma (mit remélekapolitikai vegyesbolttá süllyedt MKP küszöbönálló, sors­döntőnek aposztrofált rozsnyói or­szágos értekezletétől), kész a váz; most már a fontosabb mondatok jönnek, azokatmégmegtalálom, aztán odaülökaz írógéphez... Ek- kormegszólalatelefon. Hogytu- dom-e, apártfrakciót elhagyók ésa pártvezetés előző napi tárgyalási menete alig volt több a süketek párbeszédénél, e telefonhívással . egyidőbenújraösszeültazelnökök kibővített grémiuma is- ám bármi legyen tanácskozásukeredménye, az országos tanács hétvégi „zsina­táig” kivagyi faragatlansággal to­vábbra is elrendeltetett a hírzárlat! Letéve a telefont elszédülökegy ki­csit, minthaközelihozzátartozóm gyógyíthatadanbetegségénekhí- rét vettem volna. Bárígy is van va­lahogy. Igaz, apárt nekem nem ro­konom, nembarátom, más annál: szlovákiai magyar választópolgár­ként 1998 óta része aköznapjaim- nak,,dióséi” személyes ismerőse­im, akikmára-odahagyvajó ízlé­süket meg józan eszüket- úgy áll- nakszemben egymással, hogy az egykorhűszövetségesekellenfél- nek, mi több, ellenségnek tartják egymást. Ebben a helyzetben tény­leg bunkó udvariatlanság a hetek­kel ezelőtt elrendelt s máig makacs kivételességtudattalforszírozott hírstop. (Abecsületes tájékoztatást pódó kiszivárogtatás nem infor­máció, hanemkártékonymanipu- láció és dezinformáció!) Elvégre a szlovákiai magyamaknem in­gyenprivilégiuma,deválasztópol- gárijussonjárójoga, hogy ne csak holmi törzsi mentalitásból eredően számítsanaka szavazatára, hanem az egymást követő napok/hetek múlásával, az illendőség okán, azértmégiscsaktájékoztassákőt: miképp áll a pártpolitikai vegyes- bolttárstulajdonosainak,frakció- tagokkénti számysegédeinekés ilyen-olyan rendű-rangú elnökök­ként alkalmazott hadapródjainak iszapbirkózása. Igenis, joga többet megtudni a susmus semminél, mert nem a szlovákiai gyalogma­gyar herdálta el azt az erkölcsi-po­litikai tőkét, amelyről úgy rémlik: 2007tavaszától sikerült elbaltázni mindazt, amit 1998nyara, illetve az elődpártok révén 1990óta meg­teremtettünk, majd - változó ro- konszenvindexekmellett-kama- toztattunk. Most, a gyerekesen pro­longált hírzárlatoküresjáratainak láttán csak ajégverésbe belekese- redettszőlősgazda gesztusával nyelhetünkegyet.Afolyamatosbi- zonytalanságugyanisdemoralizál, szédazítja a bizalom ésa ragaszko­dás kereteit. Bizton tudom: nemvagyokegye- dül, aki nem szereti a kavart zavart, hiszen abban csak a csatazaj hallik -mikéntélezikbárdoladanbárdok a bárdot. Viszont e csetepatéban és az Európa Parlamentbe tartandó választások küszöbén, lenne két aktuális kampányjelszavam. Az egyik: Hajrá, lufi! Amásik: Egy kicsi mozgás senkineksemárt, köszönd meg szépen, ha kirúg a párt. KOMMENTÁR Tékozlás és takarékosság S1DÓH. ZOLTÁN Most már nincs mese. A Pozsonyt Kassával összekötő autópá­lyát legalább Zsolnáig 2010-ig meg kell építeni. Na nem azért, mert ez a Fico-kormány egyik fő célkitűzése, hanem mert Ján Slota, Zsolna „Fittipaldija” bizonyára akadálymente­sen szeretne száguldani a fővárosig McLaren Mercedesével. Nem vall kifinomult szociális érzékre, hogy a nemzetiek vezé­re éppen az ínséges időkben tett szert a legalább 400 ezer eu­róba kerülő, egyedi gyártású csodaautóra. De a választópol­gárai sem ezért szeretik Slotát, hanem azért, mert időnként tankokkal menne Budapestnek, esedeg békülékenyebb napja­iban - szavak szintjén - jól belerúg a magyarokba. Az üzletet a politikával jól ötvöző pártelnök térségünkben „csirkefogók utolsó mentsvára a hazafiság” elv legismertebb képviselője. Legalább ebben első Szlovákia, ha már a gazdasági növekedés terén nem lehet az. Mivel a tátrai tigris egyre hosszabb féknyomot hagy maga után, ezért korparanccsá vált a takarékoskodás. Persze nem úgy, ahogyan azt a Fico-kormány csinálja, amelyik előbb in- nen-onnan lecsippent a költségvetésből, majd szétosztja azt az állami vasúti teherfuvarozónak, az erdőgazdasági vállalat­nak, meg a baráti szociális vállalatoknak. Az ellenzéki SDKÚ tegnap azt állította, hogy a csapnivalóan kiírt versenypályáza­tok és állami megrendelések miatt az ország legalább 80 mil­liárd koronától (2,656 milliárd euró) esett vagy esik el. Ha ez a szám túl magasnak tűnik, ami egy ellenzéki párt esetében előfordulhat, akkor talán fogadjuk el az INESS gazdasági és társadalomkutató intézet minapi adatát. A pozsonyi szellemi műhely számításai szerint az elmúlt 15 hónapban az állami pazarlások együttes értéke elérte a 265 millió eurót, ami 8 milliárd koronának felel meg. Ráadásul az INESS csak azokat a balul végződött pályázatok vagy felesleges kiadások értékét adta össze, amelyekről hírt adott a média. Azt már ne is sorol­juk a pazarlás kategóriájába, hogy a kabinet kedden a brüsszeli uniós ünnepségekre két különgéppel repült, lovakat, kutyákat, sólymokat is szállítva, miközben az uniós tagságun­kat kiharcoló Dzurinda-csapat valamennyi tagjáról elfeledke­zett. Az utóbbi tettet már a bunkóság fejezetcím alatt tárgyal­hatjuk, amiből legalább annyit gyárt a kormányzó hármas fo­gat, mint a baráti alapon kiírt pályázatokból. Ficóék jó időben, jó hátszéllel tudtak kormányozni. Most, rossz időben, széllel szemben egyelőre csak az ellenzéket os­torozzák. Ez persze kevés, ezért a struccpolitika eszközét is bevetik. Bár már minden mérvadó intézmény Szlovákia idei visszaesését szajkózza, a pénzügyminisztérium tettetett nyu­galommal csupán júniusban akar előrukkolni a helyzetet a maga valóságában tükröző prognózissal. Addig meg lehet Brüsszelben lovakkal parádézni, a belügyminisztérium tesz­telheti a benzinfaló Hummer terepjárókat, Ján Slota meg szá­guldozhat a McLaren Mercedesével. Kicsit a Titanicra hasonlít a történet, fent az úri közönség táncol, alant pedig közeleg a jéghegy. Holnap közzéteszik az első negyedévi gazdasági ada­tokat. A várhatóan negatív mutatók egyeden pozitív üzenete az lehet, ha lerövidíti az utat a tékozlástól a tényleges takaré­kosságig. FIGYELŐ El kell fogni a kis halakat is A kis halakat is el kell fog­ni és bíróság elé állítani, nem csak a főbűnösöket - nyilat­kozta kedden este a német közszolgálati televízióban a világháborús német történe­lem egy ismert szakértője. Guido Knopp a ZDF esti híradóműsorában a Demjan- juk-üggyel kapcsolatban rá­mutatott: az, hogy a feltétele­zett ukrán háborús bűnös csak 65 évvel a terhére rótt gaztet­tek után áll bíróság elé, első­sorban annak tulajdonítható, hogy hiányosak a bizonyíté­kok. A müncheni bíráknak mindenesetre most jobb tárgyi bizonyítékok vannak a kezük­ben, mint a 80-as években le­zajlott izraeli per bíráinak. Akkor Demjanjukot végül fölmentették, és visszatérhe­tett az Egyesült Államokba. „Ne legyenek azonban illú­zióink - figyelmeztetett Gui­do Knopp. - Az ötvenes és hatvanas évek németországi nácipereiben Demjanjukot is nagy valószínűséggel fölmen­tették volna, ugyanúgy, mint számos egykori feljebbvalóját és magas rangú náci háborús bűnöst. Azok a felmentő íté­letek bizony botrányosak vol­tak... Föl kellett nőnie bírák és ügyészek olyan új nemze­dékének, amely híve az átfo­gó igazságszolgáltatásnak. Ez ugyan későn történik, de még nem túl későn.” Arra a kérdésre, élhetnek-e még háborús főbűnösök va­lahol a világon, a német tör­ténész tagadóan válaszolt. „Ma már csak azok a náci go­nosztevők vannak életben, akik a háború éveiben na­gyon fiatalok voltak, mint Demjanjuk is. Ám a kis hala­kat is el kell fogni, nem csak a nagyokat. Itt nem bosszúról van szó, hanem történelmi igazságosságról és arról a fe­lelősségről, amellyel az áldo­zatok millióinak tartozunk. Nem lehet lezárni a háborús bűnök fejezetét” - hangoztat­ta Guido Knopp a ZDF televí­zióban. (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom