Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-13 / 108. szám, szerda
10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 13. www.ujszo.com Beszélgetés Márkus Judittal, aki ebben az évadban került a kassai Thália Színház társulatába Igenis, jöjjön a néző a színházba Opheliaként a Szegedi Nemzeti Színházban (Képarchívum) RÖVIDEN Lakatos Róbert és a Rév koncertje Pozsony. Lakatos Róbert és a Rév zenekar ad koncertet holnap 19 órakor a Meteorit Nemzetközi Színházban (Čulenova 3). Lakatos Róbert brácsaművész és a Rév neve nem csupán szűkebb pátriájukon belül - a határokon túl is ismerősen cseng, hiszen a képzett komolyzenészek elkötelezett népszerűsítői a népzenének (emellett saját felfogásukban előadott népzenei interpretációkat játszanak). Több albumuk is megjelent már: Pozsonyban bizonyára legutóbbi, Brácsatánc című CD-jük anyagából is ízelítőt nyújtanak, (ú) Kiállítás: Lehetséges múlt Dunaszerdahely. Lehetséges múlt címmel Juhász R. József per- former-költő interaktív hanginstallációjának megnyitója lesz holnap 18 órakor a Vermes-villában, a Kortárs Magyar Galéria kiállító-helyiségében. A kiállítást Szombathy Bálint képzőművész, művészeti író nyitja meg. (ú) Nagyszabású kiállítás a pozsonyi Brámer-kúriában Látványos Duna képfolyam AIÁNLÓ Pozsony. Danubius Fluvius - Duna képfolyam címmel egyedülálló, nagyszabású kiállítás nyílik holnap 17 órakor a Brámer-kúriában: tizennégy múzeum összefogásának és munkájának látványos eredményét tárja a látogatók elé a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma. A kiállítás a múzeumtól harminc méterre folyó Dunát mutatja be képeken. Ismerős helyek képeinek százaira csodálkozhat rá a látogató, de leginkább arra, amiről maga a kiállítás szól: a Dunára. Három évszázad vizuális Duna-ér- telmezéseit kínálja a Danubius Fluvius a SZNM - SZMKM három szintjén. Nem akar maga a kiállítás értelmezni, hanem csak arra törekszik, ami minden múzeum dolga (lenne): a meg- és bemutatásra. A Duna megmutatására és a Duna bemutatására vállalkoztak a kiállítás megvalósítói, (ú) Márkus Judit ebben az évadban került a kassai társulathoz. A háromszoros Dömö- tör-díjas és kétszeres Nádas- dy-sanzonversenydíjas színésznő társulati tag volt Sopronban és Szegeden, saját jazzestje volt, játszott hangszínházban és a filmes szerepek sem kerülték el. MARSOVSZKY MIKLÓS A Karcagról származó fiatal színésznő alázatos munkájával és színvonalas teljesítményeivel vívta ki a kassai közönség elismerését. Könyvkritikáid is jelentek már meg. Milyen szempontok alapján választasz olvasnivalót? Elsősorban nem árt, ha van benne egy magvas gondolat, ami következetesen végig van vezetve. Irodalmi-drámai tagozatra jártam középiskolában Szentesen, ami nagyon meghatározta az ízlésemet minden szempontból, de főleg irodalom és színház terén. Ha konkrét neveket kellene említenem, nem hiányozhatna Milan Kundera, Szabó Magda, Csema Szabó András, Herman Hesse és Ingmar Bergman. Van benned tüske amiatt, hogy nem vettek fel a színművészetifőiskolára, és helyette a média szakot végezted el? Engem mindenki a zenés pálya felé, musical szakra tuszkolt volna, de én mindenáron a prózát akartam. Úgy gondoltam, énekelni tudok, ezért izgatott jobban a drámai színjátszás. Többször voltam harmadrostás, de nem vettek fel. Azt mondták, te már kész vagy, menj játszani vidékre, amire nem nagyon tudtam mit mondani. Ez azért lehetett, mert 14-18 évesen egy olyan egyéniségformáló gimnáziumba jártam, amely Magyar- ország leghíresebb drámatagozatos iskolája, s ahol elsősorban az egyéni látásmódra neveltek minket. Mai napig visszajárnak oda az egykori diákok Alföldi Róberttól kezdve Zsédenyi Adriennig. Szakmailag nagyon sokoldalú egyéniség vagy. Mi az, ami legjobban kifejezi az érdeklődésedet? Engem minden érdekel, amivel ki tudom fejezni, hogy mit gondolok a világról, de jelenleg a jazz az, ami leginkább foglalkoztat. Az elmúlt télen volt Szegeden az első jazzestem, melyen egy szál zongorakísérettel adtam elő a számokat. Utána László Attila zenészismerősöm felajánlotta, hogy egészítsük ki a csapatot kvartettre. így idén nyáron az ének és zongora kiegészül egy nagybőgővel és dobbal. Az Apáca-pác című musical rengeteg pozitív visszajelzést kapott, ráadásul a szegedi Csillag börtönben is előadtátok. Mai napig játsszuk ezt a darabot volt szegedi kolléganőimmel. Nagyon jó barátok vagyunk, és ez az egyik kapocs, ami még odaköt. A börtönben való fellépés életem egyik meghatározó élménye volt. Fantasztikus és egyben félelmetes volt nyolcvan olyan néző előtt játszani, akikről tudod, hogy ember elleni erőszak miatt raboskodnak, megható volt, hogy olyan hálásak voltak, mint a legártatlanabb gyermekek. Szegeden sikeres darabokban játszottál, aztán mégis megváltak tőled. Hogyan fogadtad ezt a döntést? Nagyon jó helyzetben voltam a szegedi színházban, ideális négy évet töltöttem egy nagyon szép és élhető városban. Olyan emberekkel játszhattam egy színpadon, mint Gregor József, Pásztor Erzsi, Király Levente. Aztán megérkezett Telihay Péter, megnézte az öt évad műsorfüzetét, és azt gondolta, abból el tudja dönteni, kire van szükség és kire nem. így megvált tőlem és hét másik színésztársamtól, arculatváltásra hivatkozva, úgyhogy kapóra jött az egykori szegedi színházigazgató, Korognai Károly meghívása a kassai társulathoz. És ha hívnak, akkor menni kell. Mindegy, hova megy az ember? Nem mindegy, de ismertem Korognai sikeres színházi múltját és a Valló Péterrel való közös munka lehetősége is vonzott. Akkoriban nem sok mindent tudtam a kassai Tháliáról, gyorsan kellett határoznom, de utólag sem bántam meg a döntésemet. Bizonyára már volt időd megtapasztalni, hogy a szlovákiai magyar színjátszásban két véglet uralkodik. A Komáromi Jókai Színház és a kassai Thália. Míg az elsőt nagyon dicsérik, addig a másikat rengeteg kritika éri. Én őszintén felnézek az itteni kollégáimra, akiknek köszönhetően egyáltalán van még magyar nyelvű színjátszás Kassán. Ezért nem szeretem azokat a nem építő jellegű és nem okosan elemző kritikákat, melyek tulajdonképpen azt sugallják a néző számára, hogy ne menjen be a színházba. Pont az ellenkezője kéne, hogy történjen. Az a néhány magyar ember, aki még itt van, igenis jöjjön be a színházba. Attól, hogy valaki unalmasnak titulál egy darabot, még lehet, hogy a premier utáni első előadáson állva tapsolnak az emberek - ez történt A padlás című musicalen. Most, amikor minden ember meggondolja, hogy egy vagy két liter tejet vegyen, veszélyesnek érzem az efféle színházellenes megnyilvánulásokat, hiszen ha ettől akár csak egy-két emberrel kevesebb jön színházba, akkor magunkkal tettünk rosszat. A magyar emberekkel és a magyar színjátszással. Veled mindenesetre jól bántak eddig, főleg, ha a magyarországi szerepeidre gondolok, mivel nem találtam kimondottan negatív kritikát. Te hogy éled meg ezt? Lehet rám azt mondani, hogy jó színész vagyok, lehet rám azt mondani, hogy rossz színész vagyok, de azt biztosan tudom, hogy jó az ízlésem. Hiszek ebben, és azt gondolom, ez nagyon fontos egy színész számára. Azt, hogy mit ír a kritika, tudomásul veszem. Ha rosszul esik, túllépek rajta, csak a színház ne bánja. Nem hiszek abban, hogy van jó és rossz színház. Jó és rossz színészek vannak, a jó színésszel történik valami esténként, a rossz színésszel nem történik semmi. Vagy ha igen, az nem a színpadon. Cannes lázban ég. A francia városban ma kezdődik a világ egyik legrangosabb filmfesztiválja, amelyen az Arany Pálmáért versenyez a legújabb filmtermés java. A versenyfilmek sorsáról döntő nemzetközi zsűri elnöke Isabelle Huppert. (Reuters-felvétel) Tartalmas hetet kínálunk!
