Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)

2009-05-13 / 108. szám, szerda

10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 13. www.ujszo.com Beszélgetés Márkus Judittal, aki ebben az évadban került a kassai Thália Színház társulatába Igenis, jöjjön a néző a színházba Opheliaként a Szegedi Nemzeti Színházban (Képarchívum) RÖVIDEN Lakatos Róbert és a Rév koncertje Pozsony. Lakatos Róbert és a Rév zenekar ad koncertet holnap 19 órakor a Meteorit Nemzetközi Színházban (Čulenova 3). Laka­tos Róbert brácsaművész és a Rév neve nem csupán szűkebb pátriá­jukon belül - a határokon túl is ismerősen cseng, hiszen a képzett komolyzenészek elkötelezett népszerűsítői a népzenének (emellett saját felfogásukban előadott népzenei interpretációkat játszanak). Több albumuk is megjelent már: Pozsonyban bizonyára legutóbbi, Brácsatánc című CD-jük anyagából is ízelítőt nyújtanak, (ú) Kiállítás: Lehetséges múlt Dunaszerdahely. Lehetséges múlt címmel Juhász R. József per- former-költő interaktív hanginstallációjának megnyitója lesz hol­nap 18 órakor a Vermes-villában, a Kortárs Magyar Galéria kiállí­tó-helyiségében. A kiállítást Szombathy Bálint képzőművész, mű­vészeti író nyitja meg. (ú) Nagyszabású kiállítás a pozsonyi Brámer-kúriában Látványos Duna képfolyam AIÁNLÓ Pozsony. Danubius Fluvius - Duna képfolyam címmel egyedül­álló, nagyszabású kiállítás nyílik holnap 17 órakor a Brámer-kúriá­ban: tizennégy múzeum összefo­gásának és munkájának látványos eredményét tárja a látogatók elé a Szlovákiai Magyar Kultúra Múze­uma. A kiállítás a múzeumtól har­minc méterre folyó Dunát mutatja be képeken. Ismerős helyek képei­nek százaira csodálkozhat rá a lá­togató, de leginkább arra, amiről maga a kiállítás szól: a Dunára. Három évszázad vizuális Duna-ér- telmezéseit kínálja a Danubius Fluvius a SZNM - SZMKM három szintjén. Nem akar maga a kiállítás értelmezni, hanem csak arra tö­rekszik, ami minden múzeum dol­ga (lenne): a meg- és bemutatásra. A Duna megmutatására és a Duna bemutatására vállalkoztak a kiállí­tás megvalósítói, (ú) Márkus Judit ebben az évad­ban került a kassai társulat­hoz. A háromszoros Dömö- tör-díjas és kétszeres Nádas- dy-sanzonversenydíjas szí­nésznő társulati tag volt Sop­ronban és Szegeden, saját jazzestje volt, játszott hang­színházban és a filmes szere­pek sem kerülték el. MARSOVSZKY MIKLÓS A Karcagról származó fiatal szí­nésznő alázatos munkájával és színvonalas teljesítményeivel vív­ta ki a kassai közönség elismerését. Könyvkritikáid is jelentek már meg. Milyen szempontok alap­ján választasz olvasnivalót? Elsősorban nem árt, ha van benne egy magvas gondolat, ami következetesen végig van vezetve. Irodalmi-drámai tagozatra jártam középiskolában Szentesen, ami nagyon meghatározta az ízlésemet minden szempontból, de főleg irodalom és színház terén. Ha konkrét neveket kellene említe­nem, nem hiányozhatna Milan Kundera, Szabó Magda, Csema Szabó András, Herman Hesse és Ingmar Bergman. Van benned tüske amiatt, hogy nem vettek fel a szín­művészetifőiskolára, és helyette a média szakot végezted el? Engem mindenki a zenés pálya felé, musical szakra tuszkolt volna, de én mindenáron a prózát akar­tam. Úgy gondoltam, énekelni tu­dok, ezért izgatott jobban a drámai színjátszás. Többször voltam har­madrostás, de nem vettek fel. Azt mondták, te már kész vagy, menj játszani vidékre, amire nem na­gyon tudtam mit mondani. Ez azért lehetett, mert 14-18 évesen egy olyan egyéniségformáló gim­náziumba jártam, amely Magyar- ország leghíresebb drámatagoza­tos iskolája, s ahol elsősorban az egyéni látásmódra neveltek min­ket. Mai napig visszajárnak oda az egykori diákok Alföldi Róberttól kezdve Zsédenyi Adriennig. Szakmailag nagyon sokoldalú egyéniség vagy. Mi az, ami leg­jobban kifejezi az érdeklődése­det? Engem minden érdekel, amivel ki tudom fejezni, hogy mit gondo­lok a világról, de jelenleg a jazz az, ami leginkább foglalkoztat. Az el­múlt télen volt Szegeden az első jazzestem, melyen egy szál zongo­rakísérettel adtam elő a számokat. Utána László Attila zenészismerő­söm felajánlotta, hogy egészítsük ki a csapatot kvartettre. így idén nyáron az ének és zongora kiegé­szül egy nagybőgővel és dobbal. Az Apáca-pác című musical rengeteg pozitív visszajelzést kapott, ráadásul a szegedi Csil­lag börtönben is előadtátok. Mai napig játsszuk ezt a darabot volt szegedi kolléganőimmel. Na­gyon jó barátok vagyunk, és ez az egyik kapocs, ami még odaköt. A börtönben való fellépés életem egyik meghatározó élménye volt. Fantasztikus és egyben félelmetes volt nyolcvan olyan néző előtt ját­szani, akikről tudod, hogy ember elleni erőszak miatt raboskodnak, megható volt, hogy olyan hálásak voltak, mint a legártatlanabb gyer­mekek. Szegeden sikeres darabokban játszottál, aztán mégis megvál­tak tőled. Hogyan fogadtad ezt a döntést? Nagyon jó helyzetben voltam a szegedi színházban, ideális négy évet töltöttem egy nagyon szép és élhető városban. Olyan emberek­kel játszhattam egy színpadon, mint Gregor József, Pásztor Erzsi, Király Levente. Aztán megérkezett Telihay Péter, megnézte az öt évad műsorfüzetét, és azt gondolta, ab­ból el tudja dönteni, kire van szük­ség és kire nem. így megvált tőlem és hét másik színésztársamtól, ar­culatváltásra hivatkozva, úgyhogy kapóra jött az egykori szegedi színházigazgató, Korognai Károly meghívása a kassai társulathoz. És ha hívnak, akkor menni kell. Mindegy, hova megy az em­ber? Nem mindegy, de ismertem Ko­rognai sikeres színházi múltját és a Valló Péterrel való közös munka lehetősége is vonzott. Akkoriban nem sok mindent tudtam a kassai Tháliáról, gyorsan kellett határoz­nom, de utólag sem bántam meg a döntésemet. Bizonyára már volt időd meg­tapasztalni, hogy a szlovákiai magyar színjátszásban két vég­let uralkodik. A Komáromi Jókai Színház és a kassai Thália. Míg az elsőt nagyon dicsérik, addig a másikat rengeteg kritika éri. Én őszintén felnézek az itteni kollégáimra, akiknek köszönhető­en egyáltalán van még magyar nyelvű színjátszás Kassán. Ezért nem szeretem azokat a nem építő jellegű és nem okosan elemző kriti­kákat, melyek tulajdonképpen azt sugallják a néző számára, hogy ne menjen be a színházba. Pont az el­lenkezője kéne, hogy történjen. Az a néhány magyar ember, aki még itt van, igenis jöjjön be a színházba. Attól, hogy valaki unalmasnak titu­lál egy darabot, még lehet, hogy a premier utáni első előadáson állva tapsolnak az emberek - ez történt A padlás című musicalen. Most, ami­kor minden ember meggondolja, hogy egy vagy két liter tejet vegyen, veszélyesnek érzem az efféle szín­házellenes megnyilvánulásokat, hiszen ha ettől akár csak egy-két emberrel kevesebb jön színházba, akkor magunkkal tettünk rosszat. A magyar emberekkel és a magyar színjátszással. Veled mindenesetre jól bán­tak eddig, főleg, ha a magyaror­szági szerepeidre gondolok, mi­vel nem találtam kimondottan negatív kritikát. Te hogy éled meg ezt? Lehet rám azt mondani, hogy jó színész vagyok, lehet rám azt mondani, hogy rossz színész va­gyok, de azt biztosan tudom, hogy jó az ízlésem. Hiszek ebben, és azt gondolom, ez nagyon fontos egy színész számára. Azt, hogy mit ír a kritika, tudomásul veszem. Ha rosszul esik, túllépek rajta, csak a színház ne bánja. Nem hiszek ab­ban, hogy van jó és rossz színház. Jó és rossz színészek vannak, a jó színésszel történik valami estén­ként, a rossz színésszel nem törté­nik semmi. Vagy ha igen, az nem a színpadon. Cannes lázban ég. A francia városban ma kezdődik a világ egyik leg­rangosabb filmfesztiválja, amelyen az Arany Pálmáért versenyez a leg­újabb filmtermés java. A versenyfilmek sorsáról döntő nemzetközi zsűri elnöke Isabelle Huppert. (Reuters-felvétel) Tartalmas hetet kínálunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom