Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-30 / 99. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 30. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ VILÁGGAZDASÁG Pangás jöhet a magyarországi televíziós piacon, szakértők szerint csökken a magyar nyelvű adók száma - írja a Világgazdaság. A lap emlékeztet arra, hogy 2004 óta a magyar adók száma a tematikus csatornáknak hála 46-ról 80 fölé emelkedett. A következő időszakban viszont a kínálat nem bővül, jó, ha legfeljebb néhány adó tűnik el évente. Ennek oka részben a gazdasági válság, részben az, hogy Magyarország mint médiahelyszín versenyképessége romlik. Különösen a kisebb, tőkével gyengén ellátott, egycsatornás tévétársaságok kerülhetnek nehéz helyzetbe, (mti) A munkásünnep a XX. században a legnagyobb nemzetközi szocialista ünnep lett A munkavállalók szolidaritási napja Május 1-je 1890-től egy évszázadon át a munkások nemzetközi ünnepe, a munka ünnepe volt, az 1990-es évektől a munkavállalók szolidaritási napja. MTI-HÁTTÉR Az ünnep előzményei a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkásokköveteléseit, köztük az addig 10-14 órás munkaidő nyolc órára csökkentését. A követelés érvényre juttatása végett több kisebb tüntetést, sztrájkot is tartottak, s a megmozdulások hatására 1847-ben a nők és gyerekek munkaidejét 10 órában maximalizálták Nagy-Britanniában és gyarmatain. A nagy előrelépés 1856. április 21 -én következett: ezen a napon léptek sztrájkba az ausztráliai Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások, s a parlament elé vonulva követelték a nyolcórás munkaidő bevezetését. Akciójuk sikerrel zárult, sőtmégafizetésüksem lett kevesebb. Angliában a 10 órás munkaidő is csak az 1870-es évekre váltáltalánossá. 1866-ban az I. Intemacionálé (a munkásság szervezeteinek első nemzetközi egyesülése) genfi kongresszusán alapelvként fogadták el: „A kongresszus a nyolcórás munkanap bevezetését az első lépésnek tekinti a munkásosztály felszabadulá- safelé.” Ä XIX. század második felében az Egyesült Államokban is napirendre került a nyolcórás munkanap követelése, s voltak olyan államok, ahol ez törvénnyé is vált. Az akkor alig ötvenezer tagot számláló Amerikai Munkásszövetség (AFL) 1884. évi, chicagói kongresszusán azt ajánlotta a törvényhozóknak, hogy 1886. május 1-jétől az országban mindenütt vezessék be a nyolcórás munkanapot. Sztrájkot hirdettek erre a napra, és 350 ezren le is tették a munkát. Milwaukee-ben a rendőrök a tömegbe lőttek, kilencen áldozatul estek a golyóknak, de végül is sikerrel járt a megmozdulás: az állami alkalmazottak számára bevezették a nyolcórás munkanapot. Chicagóban a sztrájk hatástalanításához sztrájktörőket alkalmaztak. Amunkásokés a sztrájktörőket védő rendőrök közti konfliktus május 3-án sortűzhöz vezetett, amelynek négy ember esett áldozatául. Az anarchista vezetők másnapra tiltakozó nagygyűlést hívtak össze a Haymarket térre, de ott provokátorok a tömegbe bombát hajítottak, amely egy rendőrtiszt halálát okozta. Megtorlásul nyolc anarchista vezetőt állítottak bíróság elé, bizonyí- tatlan vádak alapján elítélték őket, négyet 1887-ben kivégeztek. 1888-ban az Amerikai Munkásszövetség St. Louis-i kongresszusán elhatározták, hogy május elsején emléktüntetéseket rendeznek, s ezeket nemzetközi szintre emelik. Ezt a döntést erősítette meg a II. Intemacionálé alakuló kongresszusa 1889-ben Párizsban. Úgy határozott, hogy a három évvel korábbi chicagói tüntetés kezdetének negyedik évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek és más munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetése és a nemzetközi szolidaritás kifejezése érdekében. Magyaror- szágonis 1890-ben tartottakelőször május 1-jei tömegdemonstrációt. Az Intemacionálé 1891-es második kongresszusán május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították. A munkásünnep - mely időnként véres eseményektől sem volt mentes - a XX. században a legnagyobb nemzetközi szocialista ünnep lett, különösen a Szovjetunióban, s a II. világháború után létrejött szocialista blokk országaiban. Hivatalos állami szabadnap lett, amelyen nagyszabású, látványos felvonulásokkal a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat ünnepelték. A munka ünnepét a múlt század kilencvenes éveitől - a szocialista rendszerek bukása után - a munka- vállalók szolidaritási napjának nevezik, sok helyütt majálisokat rendeznek e a napon. A világ számos nagyvárosában a szakszervezetek szerveznek megmozdulásokat, melyeken főként a munkavállalói jogok védelme, érvényesítése, méltó bér és nyugdíj, a munkahelyek megőrzése a központi kérdés. Május 1-je hasonló tartalommal katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védószentje tiszteletére. XII. Piusz pápa 1955, május 1-jén rendelte el Jézus ács nevelőatyjára emlékezve. KÉZ,IRAT Harakiri MIKLÓSI PÉTER A politikus ritkán fordul meg sima civilként az utca emberei között. Ó a parlamentben tartózkodik, pártirodákban ücsörög, esténként fogadásokrajár, külföldön tárgyal. Nemúgyazújságíró, aki tudja: a téma az utcán hever. Elég éles szemmel, nyitott füllel járnia, hogy képben legyen. Természetes hát, hogy sokaktól hallom: mostanában torkig vannak az MKP-n belüli huzavonával. Ezt nemcsak a csúcsvezetőkre, a leplezetlen hatalomtechnikusokra értik, hanem közvetlen fullajtáijaikra is, illetve azokra, akiknek az alacsonyabb szinteken sikerült lejáratniuk magukat. Aszlovákiai magyar választó közérzetét nem a módfeletti elkeseredés, hanem a realitásérzék diktálja; hogy olyan politikusi elitünk van, amelyjégre viheti az itt élő magyarság parlamenti képviseletét. Történikez, holott a píárfogásokban bízó pártelnökvalóban nem vesztegeti az idejét, hiszen egyre rendszeresebben, terjedelmes interjúnak álcázott monológokban fejti ki - fizetett politikai hirdetésekben - aktuális pártfói credóját. De mert az újságíró, szerencséjére, valóban „csak” civilként jár-kel a közéletben, ígyszemélyes tapasztalataim összegezéseképpen elmondhatom :JanibácsiésMari néni, Nagy doktor és Kis mérnök ritkán vevő az efféle etetésre, mert napi megélhetési gondjai, no meg az „odafönn” a pártirodában zajló torzsalkodásokközepette elege van a sokhasábos sóderből; az ő gondolatvilága mondhatni mo- nomániásan egyetlen hő áhítás körül kering: bármüyen formában is, de öntessék tisztavíz a fejekbe és így vagy úgy, legyen vége a ha- ragszomrádnak. Aki akar, távozzon; aki nem tud vezetni, mond- jonle; akibékülni akar/tud, az tegye meg, mint amikor Ács Feri nyújtja kezét Bokának... Ajelen helyzet ugyanis olyan, akár a borotvált luftballon. Olyan, mert az utca emberének- aki egyben választópolgár! -régen elege van a pártháztáji csiki- csukiból. Ő figyel és kérdez. Mit hoz a jövő? Miért is van a lökdösődés, a tolongás, a zajongás, a zsi- bongás? Mint egy színházban, öt perccel csengetés előtt, ha váratlanul leszakad a függöny és a sápadt félvüágosításban megjelennek a szereplő személyek. Abon- vivánról hiányzik arizspormega vendéghaj, a szubrettról a míder, a kellékes a függönyzuhanás okozta törés-zúzás porceláncserepeit söpri, a súgó szendvicset zabái; Hamlet Claudiusszal zsu- gázik a bástyakapunál. Magyarán: oda az illúzió. Oda, akárcsak egy szemlátomást acsarkodó, kifelé mégis titkolódzó pártszínházban, ahol, úgy tűnik, nem csak a függöny szakadt le. Mert egy párt po- litizálási stílusa lehet nyugodt. Lehetkönnyed. Lehet nyers. Vagy harsány. Hűvös. Gondtalan. Elragadó. Ragyogó. Világos. Tiszta. Elénk. Korrekt. Empatikus. Pusztán zavaros nem lehet. Mert ez utóbbi a bölcs előrelátás és mértéktartás ellehetetlenítóje, ami nevelhetetlenné, visszamaradot- tá teszi a napi politikát. Kisebbségi közösségben duplán szemfényvesztéssé zülleszti. Ilyen helyzetben pedig csoda, hogy egyre több a szólista? Akinézésért törlesztő szövetséges? A dezertáló katona? Túl nagy a tétovaság, nincs karnagy, aki összehangolja a kórust, nincs, aki beintsen: mit énekeljen az alt, hogy dörögjön a basszus. Régi igazság: ha valahol becsukó- dikegyajtó.kinyílikegy másik. Akkor viszont huzat lesz és a szél is csapkodni fogja. Jó lenne, ha eltűnődnénkezen; ha a zsibbasztó szakítópróbákszüneteiben- bárminő egyéni hiúság nélkül - ismétföltennénkakérdést: muszáj volt eljutni idáig? Gondolkozzunk! Hajavasolhatom. KOMMENTÁR Száz nap MAL1NÁK ISTVÁN Nagy ajándékot kapott századik napjára Barack Obama: egy idős, konzervatívszenátorpártotváltott.Ádologjelentőségétmutatja, hogy Arien Specter bejelentése után hét perccel az elnök máris felhívta ót telefonon. A demokraták így a 100 fős szenátusban közeljutottak a 60 fős többséghez, amivel a kormánypárt le tudja tömi az ellenzéki obstrukciót (filibustert). Ezzel az eszközzel ugyanis a republi- kánusokbármelytörvényjavaslatvitájátavégtelenségignyújthat- ják, lényegében megakadályozva az elfogadást. Ha a demokraták megnyemekmégegy-errejóesélyükvan-pert,akkorezutánaz Obama-kormány akadálymentesen megvalósíthatja programját, gyakorlatilag bármit megtehet. Eltűnik egy fontos fék, amellyel a mindenkori ellenzéka mindenkori hatalmat azáltal tudja ellenőrizni, hogy tárgyalásokra, kompromisszumokrakényszeríti. Az európaiak számára talán meglepő, de Obama odahaza nem annyira népszerű, mint itt. A Gallup az évtizedes hagyományoknak megfelelően ezúttal is elkészítette felmérését az elnök 100. napja előtt, s e szerint Obama népszerűsége 56 százalékos. Az utóbbi évtizedekben ennél alacsonyabb csak Bili Clintoné volt (55%) a 100. napon, Jimmy Carter, Ronald Reagan, a két Bush, sót még Richard Nixon is megelőzi őt e szempontból. Obama első száz napjának értékelése ismét megosztja az amerikai társadalmat. A konzervatívok a hátrányokat, a liberálisok a pozitívumokat emelik ki. Most először fordult elő: a legnézettebb hírcsatorna, a konzervatív Fox News elutasította Obama azonkérését, hogy élőben közvetítse a 100. napalkalmából tegnap este mondott elnöki beszédet. AFoxérvelése:sok olyan liberális választó, aki Obamára voksolt, mára megbánta, mert igaz, hogy aJ3ush-kormány után nagyobb állami szerepvállalást akart, de nem ekkora mértékűt. AThe Washington Times két okkal magyarázzaaviszonylagalacsonynépszerűséget: 1. Obamaszemé- lyisége megosztóbb jellegű, mint elődeié, 2. Obama mérsékeltként kampányolt, de már szélsőbaloldali (ezafogalom ott másttakar, mintnálunk) pozícióból kormányoz. A belpolitikában a kulcsszó tehát az állami szerepvállalás. A bírálók szerint Obama túlköltekezik, szórja a pénzt a programjaira, a hívek szerint az állami beavatkozásoknak hamarosan meglesznek a gyümölcsei. Az igazságaz.hogymégnemlehetobjektívmérlegetvonni, még sok hónapnak el kell telnie, és a gazdaság eredményei mutatják meg, kinek van igaza. De az már most biztos, hogy a lehető legkisebb állami szerepvállalást hirdető reagani koncepció a Bush-kormány- zattal végleg kimúlt, a válság miatt ez akkor is bekövetkezett volna, ha nem Obama győz, hanem McCain. Az állami beavatkozás szükségét ma már nem vitatják a szakértők, vitatkozni a mértéken lehet. A katonai és a külpolitikában is gyökeres a fordulat. A háborúkat illetően Irak helyet Áfganisztán (és Pakisztán) került előtérbe, a külkap- csolatokterén pedig békejobbotnyújtottmindeneddigi „ellenségnek”. A széles mosolyokat leszámítva egyelőre ez utóbbinak sincs gyakorlati eredménye (sót: Irán és Észak-Korea még inkább bekeményített és taktikázik), a száz nap itt is túl ke vés a mérlegvonáshoz. Lehet, hogy bejön neki, lehet, hogy nem. Az új Amerika-kép, az új külpolitika még csak alakul. Az első száz nap arra volt elég, hogy megnyissa a dolgokat, esetenként sokat markolva, talán hektikusan is, most már az kell - mint Kissinger figyelmeztetett -, hogy rendszert vigyen a dolgokba, stratégiai koncepciót dolgozzon ki. Valójában az első száz nap értékelésének nincs túl sok értelme. Csak azért csinálják, mert Franklin D. Rooseveltkitalálta, ésjóalkaloma pártoknak arra, hogy összerúgják a port. Az első évforduló többet fog mondani. FIGYELŐ ____ ■wibwhfttipit T~^iTTT^irniwn>T(iiaini|iMRníT nwi ^nr 'r 'W ľ 1 r ~ t t íí 1 iiiiiiwiiiMiiiwiwiiiiwiinfini^^ n 'i< 'í n'1 t - B1/ Elégedettek a lengyelek A lengyelek túlnyomó többsége elégedett az Európai Unióval, támogatja a további bővítést, de nem híve egy európai „szuperállamnak”, és nem szeretne egy állandó uniós elnököt sem - derült ki egy felmérésből, amelyet a Rzeczpospolita napüap közölt. Az Európai Néppárt kétnapos varsói kongresszusa alkalmából közzétett, a GfK Polonia intézet felmérése szerint a megkérdezettek 77%-a elégedett az EU- val, és csak 14%-uk véleménye ellenkező. Ez az eredmény az egyik legjobb az EU-ban, figyelemre méltó, hogy a 2004-es csatlakozáskor tapasztalt félelmektől, idegenkedéstől a lengyel társadalom 5 év alatt eljutott az unióval való elégedettségig- írta a lap. Az EU bővítésének támogatásában is élen járnak a lengyelek: 67%-uk azt szeretné, ha a tagországok száma nőne. Elsősorban Ukrajna (55%), Horvátország (39), Fehéroroszország (31%) és Törökország (27%) csatlakozását támogatják a lengyelek. Az integráció további elmélyítése iránt nem lelkesednek. A megkérdezettek 49%-a nem szeretné, hogy az uniónak közös kormánya legyen (38% támogatná), 57% ellenzi egy közös uniós elnöki tisztség létrehozását (30% támogatja). Ha mégis létrejönne, az uniós elnököt 51% szerint az európai parlamenti szavazáson kellene megválasztani, 16% szerint az Európai Parlament feladata lenne, 10-10%szerintatagországok parlamentjeié vagy a tagországok államfőié. A lengyelek 49%-a szeretné, ha az EU-nak lenne közös alkotmánya, 63% híve annak, hogy az EU-alkot- mányban legyen hivatkozás a közös európai keresztény értékekre. 47% szerint szükség lenne egy közös uniós fegyveres erőre, míg 38%-uk nem támogatja egy EU-hadsereg létrehozását, (mti)
