Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-20 / 90. szám, hétfő
www.ujMO.ccHn ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 20. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Engedélyezték a durva kihallgatást Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) magas rangú illetékesei adták hozzájárulásukat a különösen durva kihallgatási módszerek alkalmazásához az al- Kaida-tagsággal gyanúsított Abu Zabajdával szemben, méghozzá kihallgatói ellenvetéseinek dacára - írta a The New York Times. A lap szerint azért vélték szükségesnek a brutális módszerek alkalmazását, mert a valóságosnál jóval fontosabb szerepet tulajdonítottak a férfinak a terroristahálózaton belül. Maguk a kihallgatok úgy gondolták, hogy Abu Zabajdától minden lehetségesei megtudtak már, jóval enyhébb módszerek bevetésével. Adott esetben a kihallgatott személyt rendre alávetették a szimulált vízbe fojtásnak - többletinformációhoz nem jutottak. A pártatlanság ott ér véget, amikor iki kell mondani, vannak közügyek intézésére alkalmatlan vezetők Távozáshoz fűződő közérdek Képzelje el a tisztelt Olvasó, hogy munkahelyén a főnök közeli beosztottja, egy középvezető, sikkaszt. Az ügy kiderül, a főnököt a cégvezetés meneszti, hiszen nem tudott beosztottjai körmére nézni, az úgymond politikai felelősséget vállalnia kell. Néhány nappal később pedig kinevezik a főnök helyére a sikkasztó munkatársat. LOVÁSZ ATTILA Nem hiszem, hogy erre bárki is példát tudna mondani, ha csak nem rabló, tolvaj és csaló fantomcégekhez vetette a sors. Mindez viszont az ország legnagyobb cégében, az államnál, bizony szépen megtörténhetett. Méghozzá az építésügyi tárcánál. Az ügy szempontjából teljesen mellékes, két korona, vagy egymilliárd euró volt-e a tét. Olyan közbeszerzési eljárás zajlott le, amelyben a KÖZ szócska nem véletlenül kerül a BESZERZÉS tagszó elé az összetételben. A közbeszerzés egyik jellemző vonása, hogy nyilvános, hogy abban a pályázati kiírásnak megfelelő bármely cég részt vehet, verseny útján szerezve meg a boltot. A közbeszerzési pályázatok kiírói amúgy is tudnak egy-két fogást, miként kell megfogalmazni egy-egy pályázatot úgy, hogy az csak egy, netán két baráti cégnek feleljen meg, de az más történet. Az építésügyi tárcánál a hatalmi arrogancia teljes szépségében megnyilvánult: senki nem törődött azzal, hogy koz- metikázgasson, pallérozott csúsztatásokkal helyezze előnybe valamely baráti cégét. Nem, ott a KÖZ szócskát bizony úgy értelmezték, hogy ha a pályázat a faliújságra kerül, máris közérdekűvé és nyilvánossá válik. Hogy miért kellett ezt a pályázatot eltussolni? Van a köz- beszerzésekben is olyan, amit titkosítani kell. Pl. fegyverek, rendőrségi megfigyelő és biztonsági rendszerek, rakétasiló építése vagy közepes hatótávolságú fegyverek elleni bunker - ne is soroljuk tovább. Az Olvasó pontosan tudja, hogy igenis vannak nem közszájra és közszemlére kívánkozó dolgok, már csak saját biztonságunk érdekében is. De hát itt nem erről volt szó. Itt kimondottan olyan pénzekre lehetett pályázni, ahol a nagy rész donorja, az EU megköveteli a nyilvánosságot. Olyan beruházásokról volt szó, amelyek szakmai kiírását sok-sok hazai vállalat képes teljesíteni és a megvalósításban is jók lennének. Itt kifejezetten arról volt szó, hogy megfelelő helyre jusson a pénz, megfelelő tejelő és támogató cégek nyerjenek rajta. Ebben a kontextusban máris nem meglepő, hogy 19 év köz- szereplés után vajon miért az ország egyik leggazdagabb embere az a Ján Slota, akinek emberét éppen menesztették, a másikat meg kinevezték a minisztérium élére. Az a Ján Slota, akinek alig volt. húsz év alatt szalonképes megnyilvánulása, akiről inkább azt gondolnánk, hogy negyedik osztályú kocsmákban siratja a reális szocializmust, mert piásként senki nem alkalmazza. Kár is a szóért. Azt viszont mindenképp hangsúlyozni (hirdetni és kürtőim) kell, hogy ez az arrogáns miniszteri cselekedet, majd a miniszterváltás arra utal, egyesek számára Szlovákia egy kft., ahol ők a többségi tulajdonosok. Egy kft., amelynek érdeke nem más, mint a tulaj érdeke. Nem csoda hát, hogy az állam alapvető funkcióinak teljesítése (köz- biztonság, bűnüldözés, szociális alapellátás, külső védelem) komoly veszélybe került, miközben ugyanaz a garnitúra Szlovákia érdekeiről papol lehetőleg a magyarok, romák, kevésbé a zsidók és csehek ellenében. Fico kormányfő azzal vádolja az újságírókat, hogy nem pártatlanok, s ezt az elnökválasztás kapcsán hirdeti. Nos, miniszter- elnök úr, a pártatlanság ott ér véget, amikor ki kell mondani (ahol morális kötelesség állást foglalni), hogy vannak emberek, akik NEM ALKALMASAK közügyek intézésére és államok vezetésére. Amikor a miniszterelnök csapatára, koalíciós partnereire és az általa ajnározott, morális erőt semmiben sem képviselő államfőre gondolunk, bizony nincs kiegyensúlyozottság, azonos terület, objektivitás, miegymás, mert objektív valósággá vált a tézis, hogy ezt a csapatot Szlovákia, a szlovákok (és nem szlovákok) legalapvetőbb érdekei miatt a történelem süllyesztőjébe kell küldeni. Az objektív újságírás ma itt kezdődik! JEGYZET Szomszédok recycle JUHÁSZ KATALIN ínséges időket élhet a Magyar Televízió, ha úgy gondolták, jó ötlet megismételni a Szomszédok című „kultikus teleregényt”, a 90-es évek legnépszerűbb, lévén sokáig egyetlen magyar televíziós sorozatát. Az első rész próbaadása 1987 februárjában, az utolsó, 331. epizód pedig 1999 december végén került adásba. Horváth Ádám író-rendező egy budapesti lakótelep panelházában élő emberek mindennapjait, apró-cseprő gondjaikat, és a kor jellemző helyzeteit, történéseit dolgozta fel a 30 perces epizódokban, ám akarva-akaratlan a rendszerváltást is dokumentálta a maga sajátos módján, púdero- zott realizmussal. Négy családot gondolt ki, tagjainak pedig olyan szakmákat, amelyeken át bejárható volt a Kádár-világ minden zegzuga: taxis, mentőorvos, kozmetikus, nyomdász, tanár, idegenvezető, vállalkozó. Az ötlet mögött szimpla filozófia állt: a nézők lássanak jó embereket a képernyőn, akik figyelnek egymásra és van véleményük a világról. A megvalósítás azonban enyhén szólva felemásra sikeredett. Közhelyes figurák, béna, didaktikus párbeszédek, seké- lyes életigazságok, erősen stili- zájjszínészi játék. Egy olyan magyar kultúrmutáns született, amellyel azóta sem tud mit kezdeni a kritika. Mi, mai harmincasok, negyvenesek pedig húsz év után sem tudjuk, síijunk-e, vagy nevessünk rajta. Azok a szerencsések viszont, akik az óvodában vészelték át a szocializmus végnapjait, illetve még meg sem születtek a sorozat fénykorában, történelmi oktatófilmként is nézhetik az immár negyedik ismétlést. Anno én is láttam minden részt, mert a szüleim nézték, én meg mindig ott sertepertéltem a közelükben. Egy tévénk volt, amelyben két magyar csatorna volt fogható, szóval kéthetente csütörtökön evidens választásnak tűnt a vacsorához a sorozat, amely máig a gondtalan gyermekkort idézi számomra. Ma pedig lehet mosolygni az erőltetettségen, színtelenségen, a Lada rendőrautókon, a szoc- reál bútorokon, a márvány farmerdzsekiken, Taki bácsi fehér ing-nyakkendő-fürdőköpeny kombinációján, és persze az epizódok végén summázott tanulságokon. (A záró főcímzene alatt néhány szereplőnek volt egy-egy életbölcsessége, amit az aznap történtekből szűrt le. A legemlékezetesebb számomra Vágási Feri, aki egyszer valami üyesmit közölt: veszek egy Windows95-öt, mert azzal gyorsabb a számítógép, előbb hazaérek és több idő marad a családomra.) Ráadásul a Szomszédok így húsz év után visszanézve is pontosan rámutat a magyar társadalom betegségeire. Mindenki meg van sértődve a világra, szomorú és rosszindulatú, ám ha eközben erkölcsi kérdések merülnek fel, akkor valahol Keresztelő Szent János szintjén reagál. Sajnos pont ilyenek vagyunk ma is... KOMMENTÁR Magyar Kannibálok Pártja BARAK LÁSZLÓ Naivitás lett volna azt gondolni, hogy a Magyar Koalíció Pártjának jelenlegi vezetői első lépésként nem igyekeznek bagatellizálni Simon Zsolt és a hétvégén őt követő lévai járásbeli párttagok, meg Nyírágó polgármestere, Fekete Zoltán távozását a pártból. (És ez még nyilván csak a kezdet!) Persze, más lehetősége egyébként sincs Csáky Pálnak, mint az efféle önigazolás. Egy évvel ezelőtti feljelentésével ugyanis ő utalta Simont annak az országos etikai bizottságnak a hatáskörébe, amelyről köztudott, mintegy statáriá- lis bíróságként akkor is automatikusan „kivégzi áldozatait”, ha mégoly pártalapszabály-ellenes is az aktus... Fölösleges most már értekezni arról is, szabad-e nyíltan hazugnak nevezni egy párt elnökét, ha hazudik. Hiszen minden nézőpont kérdése... Mondhatni, elvileg azért nem szabad egy pártelnököt hazug embernek nevezni, különösen nyilvánosan nem, mert az ilyesmivel a delikvens a leleplezett elnök által vezérelt pártnak árt. Az is igaz viszont, egy pártelnöknek azért nem szabad hazudoznia, mert miatta elsősorban ugyancsak a pártpresztízs szenved csorbát... Valóban mindegy tehát, ki követte el a nagyobb hibát. Csáky azzal, hogy folyamatosan hazudott, s ráadásul rajta lett kapva, avagy Simon, aki nyilvános fórumokon tett neki ezért szemrehányást. Hogy aztán a rajtakapott hazudozó, esetünkben ugye Csáky, elnöki befolyását latba vetve vegyen rajta revansot. Mégpedig úgy, hogy a jelképes kivégzés előtt meg is aláztatja, sőt megkínoztatja őt. Mert mi az, ha nem megalázás és megkínozta- tás, hogy egy párt parlamenti képviselőjét megfosztják párttagsági jogainak gyakorlásától? Vagyis azon kívül, hogy tartania kell a lépést és a pofáját, nem tehet az égvüágon semmit. Sem pártján belül, sem pedig kívüle. Normális ember az efféle kutyaszorítóra nyilván úgy reagál, ahogy azt Simon tette. Kilép a körből... Ezért nincsen hát értelme annak sem, hogy Csáky Pál és hívei Si- monék pártból való távozásának lekicsinylését követő második lépésként arról kezdenek beszélni, müyen egységromboló az. És hogy a több választási procedúra előtt álló pártnak, nem beszélve a szlovákiai magyarokról, minő kárt okozhat...! Bár időközben akadtak olyan buta mamelukok is, akik a rebellisek kilépését pezsgővel ünnepelik, s arról beszélnek, immár „megtisztultan” milyen akcióképes egységbe kovácsolódhat a szervezet - örök időkre és soha másként című jelenet... Hát igen, de mi is történt valójában? Berágott egy vezető, mert rá- bizonyíttatott, hogy meztelen, oszt' jó napot. Naponta ezerszám történik ilyesmi, haladnak mégis a karavánok annak rendje-módja szerint. Már ha holmi krumplinyomókat gyártó és forgalmazó ká- eftékben borul ki a bili... Ilyen esetekben azonban a kuncsaftok, ha okvetlenül kell nekik, megveszik a krumplinyomót akkor is, ha mégoly kannibalizmus tombol is a gyártók háza táján. Csakhogy egy politikai párt, esetünkben a szlovákiai magyarok kizárólagos érdekképviseletére pályázó MKP puszta léte függ csakis attól, elhi- szik-e a politikusai által kiszemelt választók, hogy egy folyamatosan viszálykodó grupp képes hatékonyan képviselni érdekeiket. Nyüván nem igen lehet képes, hiszen a jelenlegi vezetés és vidéki „struktúráik” látni valóan kizárólag saját hatalmi ambícióikkal, sérelmeikkel, számos önkormányzatban pedig csakis az önérdekű zsákmányszerzés módozatainak kifundálásával és végrehajtásával törődnek. Olyannyira, hogy az MKP-címer egyre több faluban, városban immár sokkal inkább ballaszt, sőt szégyenfolt, mintsem a hatékony társadalmi érdekképviselet bástyájának jelképe. Erről is szól Simon Zsolt és követőinek távozása. Amely tényt ugyan lehet bagatellizálni, lehet fölötte bambán örömködni is, ám ez a lényegen mit sem változtat. Tehát Déry Tibort parafrazálva, az MKP-ban most olyan emberek dominálnak, akik, amint azt az elfajzott állatok a kölykeikkel teszik, fölzabálják pártjuk kínok közt megszült eredményeit... FIGYELŐ Horvát üzletember az értelmi szerző? A Bolíviában kormányzó Mozgalom a Szocializmusért egy szenátora egy horvát származású bolíviai üzletembert vádolt meg annak a „terrorista összeesküvésnek” a megszervezésével, amelyben magyarok is részt vettek, és amelynek állítólag Evő Morales elnök meggyilkolása is célja volt. Ricardo Diaz szenátor szerint a Santa Cruzban élő Branko Marinkovic állt „a terrorista összeesküvés” mögött, ő volt a szervezkedés értelmi szerzője - jelentette szombaton a horvát HINA hírügynökség a Los Tiempos című bolíviai lapra hivatkozva. Morales elnök már tavaly azzal vádolt több Santa Cruz-i politikust és üzletembert, hogy erőszakos tüntetéseket szerveztek ellene, igyekeztek destabilizálni kormányát. Név szerint is említette Marinkovicot. Victor Hugo Escóbar, a bolíviai rendőrség országos parancsnoka úgy nyilatkozott a bolíviai állami televízióban, hogy a magyar-bolíviai Rózsa Flores Eduardo volt „a Morales meggyilkolását tervező banda” vezetője. Rózsa Flores egy Bolíviában élő unokatestvére határozottan tagadta, hogy rokona terrorista tett volna, azt mondta, hogy filmkészítés céljából látogatott Santa Cruzba - jelentette a bolíviai média. Bolíviai kommandósok csütörtökön hajnali fél négy körül támadtak rá Santa Cruzban, a Las Américas nevű szálloda negyedik emeletén az állítólagos összeesküvőcsoportra. Az akcióban lelőtték a bolíviai-magyar-horvát állampolgárságú Rózsa Flo- rest, az erdélyi Szovátáról való Magyarosi Árpádot és az ír Michael Martin Dwyert; letartóztatták továbbá a horvát Mario Tadicot és a magyar állampolgársággal rendelkező Tóásó Elődöt. (MTI)
