Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-15 / 86. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 15. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES Kelet-európai EU-munka- vállalók ezrei kémek szociális juttatást Nagy-Britanniában, ahol a recesszió miatt egyre többen veszítik el állásukat, írta a Financial Times. A tavalyi utolsó negyedévben, amikor a brit gazdaságban rosszra fordultak a dolgok, több mint négyezer kelet-európai uniós állampolgár kért segélyt a brit hatóságoktól. A folyamodványok jelentős részét elutasítják, mivel a kérvényezők nem töltöttekei 12 hónapot bejegyzett állásban. Nagy-Britannia volt a legnagyobb EU-gazda- ság, amely a 2004-es bővítés után azonnal megnyitotta munkapiacát a nyolc új keleteurópai uniós tagállam előtt, azzal, hogy a keleti EU-polgá- roknak be kell jegyeztetniük munkavállalásukat a brit belügyminisztériumnál. Ez csaknem automatikus munkavállalási engedélyt jelent. (mti) mMMWMM- Főnök, nincs szüksége úszómesterre? Azt hallottam, hogy az egészségbiztosítója fuldoklik a problémákban. (Peter Gossányi rajza) Tavaly is több politikus kapott fehér port tartalmazó borítékot, de az általában só és liszt keveréke volt Megosztott magyar radikálisok Az alkotmányellenes elveket deklaráló nemzeti radikális erőkre továbbra is a megosztottság jellemző, a „klasszikus” szélsőség területén 2008-ban nem voltak jelentős változások - derül ki a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) elmúlt évi tevékenységéről készített, az MTI-hez került évkönyvből. MT1-ISMERTETÉS A hivatal szerint a nemzeti radikális erők önjelölt vezetői „egyéni érdekeik érvényesítése mellett nem képesek közös álláspontot kialakítani. Jelentőségük minimális, tömegbázisuk csekély - és mivel elméleti alapra helyezkednek - erőszakos cselekményekre utaló felhívás csak egyes vezetőktől hangzik el”. Az NBH tapasztalatai szerint a közterületi rendezvények megzavarásában, a vandál cselekmények elkövetésében - általában a futballklubok szurkolói csoportjában szocializálódott - huligánok elsődleges szerepvállalása mutatható ki. „Egy-egy hangadó kezdeményezi ugyan integrálásukat a politikai struktúrába, tevékenységük kontrollja azonban a jelenlegi szakaszban inkább köz- biztonsági kérdésnek tekinthető. Ezen akciókész bázist több populista személy (például To- rockai László és Budaházy György) is igyekezett saját mozgalmának félkatonai erejeként megszervezni” - olvasható az évkönyvben, amely szerint a Hunnia ámyékállam jelszavával meghirdetett politikai program egyre inkább elsikkad, ahogyan a „Razzia” mottójú felhívás is visszhangtalan marad. Az NBH azt írta: a vélemény- szabadság határain túllépő szélsőséges cselekmények - mint a névtelen fenyegetések, a rendezvények megzavarása, a közszereplők elleni támadások - célja egyrészt az ellenfél megfélemlítése, másrészt a köznyugalom megzavarása. A politikusok és a politikai intézményrendszer vélt vagy valós szereplői váltak a fenyegetések és konkrét támadások célpontjaivá. Az elemzés szerint tavaly is több politikus kapott fehér port tartalmazó borítékot, azonban a laboratóriumi vizsgálatok bebizonyították, egyetlen ilyen boríték sem tartalmazott ártalmas vagy fertőző anyagot, a fehér por általában só és liszt keveréke volt. Az NBH felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenség nem új, már 2001 óta kapnak ilyen küldeményeket a parlamenti pártok vezető személyiségei. Hozzátették: szélesedett a szélsőségesek által elutasított politikusok potenciális köre, és míg korábban a pártvezetők, valamint a jelentős múlttal bíró reprezentánsok voltak célpontok, napjainkra „a vitákat generáló szakpolitikusok exponáló- dása figyelhető meg”. Az NBH támogatja a közszereplők fokozottabb védelmét biztosító jogszabályok megalkotását. Megjegyzik: tavaly több Mo- lotov-koktélos támadás is történt, ezek egy jelentős részét a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg vállalta magára; a kriminológusok szerint a fenyegetők célja az lehetett, hogy szerepeljenek a médiában. Az NBH azt írta: az internet az utóbbi években a rendbontással párosuló demonstrációkra mozgósítás egyik legnépszerűbb eszköze lett, az időpontokról és helyszínekről levelező- listákon, valamint futballklubok ultráinak fórumoldalain is tájékozódni lehetett. Az eleinte verbalitásra korlátozódó tiltakozások az utóbbi években tárgyak (tojás, kő) do- bálásával egészültek ki, a szabad véleménynyilvánítás újraszabályozását kiegészítheti a határozottabb jogalkalmazás és ítélkezési gyakorlat. A legsúlyosabb fenyegetések a nyaranta megtartott melegfelvonulások résztvevőit érik, ezek szervezettsége és erőszakossága tavaly meghaladta a korábbi évek szintjét, azonban „csak egy szűk kör mozgósítható e célokra”. JEGYZET Panaszkodó nyerészkedők PÉTERFISZONYA Néhány héttel ezelőtt fogalmunk sem volt arról, mennyi munkájuk lehet a roncsautók bontásával foglalkozó cégek alkalmazottainak, illetve mennyire nyereséges vállalkozás az autóbontás. Aztán megjelentek a híradások arról, hogy az autótemetőket sem kerülte el a gazdasági válság, s létszámleépítéssel próbálják menteni a menthetőt. Amióta bevezették a roncsprémiumot, már nem amiatt siránkoznak, hogy kevés, hanem hogy rettenetesen sok a dolguk. Miközben arról próbálják meggyőzni a lakosságot, hogy nekik szinte semmit nem hoz a konyhára a temérdek leadott járgány. Hiszen a szétszerelt kocsikból kevés a hasznosítható alkatrész, a vashulladékért pedig filléreket kapnak csak. így aztán a saját hasznuk növelése érdekében a második fordulóban újítást vezettek be: számos helyen „önkéntes” illetéket kémek az öreg autó leadásáért, majd azért is, hogy nyilvántartásba vegyék a roncsprémiumért érdeklődőket. Pofátlanul és jogtalanul persze. És mivel az az ember, aki meg akar szabadulni régi kocsijától csak úgy juthat kedvezményesen új autóhoz, ha bekerül a „rendszerbe”, enged a kényszernek és fizet. Többet, mint az első fordulóban. Ugyanis a roncsderbi első futamában az autótemetők nem jöttek rá, miként lehetne nyereségesebbé tenni ezt az amúgy sem rossz üzletet. Saját bőrömön tapasztaltam, mennyire kiszolgáltatott az ember ezen a téren is. Kihasználva a jelentős kedvezményeket, új autóra cseréltük aló évvel ezelőtt gyártott, s kilenc évvel ezelőtt alig használtan vásárolt kedvencünket. A férjem napokig látogatta az autókereskedéseket azonnal megvásárolható kocsi reményében, s amikor már úgy tűnt, mégsem jár sikerrel, rá mosolygott a szerencse. Megkötötte az előszerződést, s másnap elvitte öreg kocsinkat abba az autótemetőbe, ahol előzőleg a roncsolás feltételeiről érdeklődött. Zárt kapu fogadta, de némi szobrozás után kijött az egyik alkalmazott s tudatta, megtelt a roncstelep, jó esetben két nap múlva kerülhet sor újabb autók roncsolására. A párom elnyomta a nyomdafestéket nem tűrő káromkodást, s megpróbálta az illetőt jobb belátásra bírni. Felsorolta a temérdek intéznivalót, a rendszámtábla leadásától kezdve a rendszerbe való beiktatásig, de süket fülekre talált. Mígnem csendben megjegyezte, akár le is mond a nekijáró 33.19 eurós reciklációs jutalékról... Varázsigét ejtett ki a száján. Abban a pillanatban beindult a gépezet. Kinyílt a kapu, s az öreg kocsink, anélkül, hogy utoljára megsimogattuk volna, illetve megköszöntük volna neki, hogy egy kivételtől eltekintve nem hagyott cserben minket, eltűnt az állítólag megtelt autó- temető udvarán. Megkaptuk az összehajlított rendszámtáblákat, majd az irodában levő hölgy szakszerűen és gyorsan ügyintézett. Nemcsak a szükséges iratokat adta át, hanem az asztal sarkára, biztos, ami biztos, leszámolta a 33.19 eurót is. Hiszen nem tudhatta, hogy nem vagyunk-e beépített ellenőrök, nem mutatunk-e fel valamilyen igazolványt?! A párom intett a kezével mondván, megegyeztünk valamiben, s gyorsan elhagytuk az irodát. Nem csodálkozom azon, ha az emberek 50 vagy 100 eurót is hajlandók fizetni azért, hogy leadhassák öreg kocsijukat, illetve nyilvántartásba vegyék őket a roncsprémium, az új autó megvétele érdekében. Az illetéket követelő autótemető-tulaj- donosok viszont ne siránkozzanak, nyernek az üzleten. Hivatalosan és feketén is. KOMMENTÁR Simon Fekete Péter partija MOLNÁR NORBERT Simon Zsolt távozott a Magyar Koalíció Pártjából. Ő az első magyar • képviselő, aki úgymond gyengíti az MKP-t a parlamentben, hiszen függetlenként tovább folytatja. Simon a Bugár-számy keményvonalas képviselője volt, keményvonalasabb, mint maga Bugár. Ellenszenve a jelenlegi vezetéssel szemben régóta ismert. És fordítva, a vezetés is mindent megtett azért, hogy Simont elhallgattassa. Úgy látszik, Simon mostanra ismerte fel, hogy az erőviszonyok a párton belül úgy alakultak, nincs esélye belülről eredményt elérni. Túl sok választás közeledik ahhoz, hogy számqttevő erőt sorakoztasson fel maga mögött a pártkatonákból, hiszen azoknak a helyi érdekei azt diktálják, ne mozduljanak el a bizonytalan irányába. Első pillantásra úgy tűnhet, Simon ezzel a lépésével nem „ellenségének”, Csáky Pálnak ártott, hanem a harcostársnak, Bugár Bélának. Csáky hónapokon át próbálta elérni, hogy Simont a partvonalon túlra tegye, ami majdnem sikerült is neki, pontosabban sikerült volna, ha nem a „Duracell-természetű” Simonnal áll szemben. S amikor már unalomba fulladni látszott az MKP-sága, Simon robbantott. Egyértelműen meggyengítve ezzel azokat, akik a párton belüli változásokért harcoltak, s kételyek közt hagyva azokat, akik a párton kívül ácsingóztak a párton belüli változásokra. Ám elképzelhető, hogy a végén mégiscsak Csáky Pál és a jelenlegi vezetés kezében marad a Fekete Péter. Négy út áll Simon Zsolt előtt. Az első, hogy kilép a politikából és folytatja vállalkozását, de ez - ismerve Simon természetét - szinte teljesen elképzelhetetlen. A második, hogy csatlakozik egy meglévő párthoz, amely értelemszerűen szlovák, ennek kb. akkora esélye van, mint az első verziónak. A harmadik, hogy kivár, mi lesz az MKP-ban, és esetleg egy változás hatására ismét belép a magyar pártba, amit az új helyzettel simán tudna indokolni. Ennek sincs sok esélye, hiszen egy erélyes politikus számára a partvonalon túl várakozni minimum nem kihívás. A negyedik út pedig egy új párt összegrundolása. Ennek van a legnagyobb esélye. Ebben az esetben is azonban két út áll előtte: vagy létrehoz egy új magyar pártot, amely a közvélemény-kutatások által kimutatott négyszázaléknyi elveszett MKP-szavazóra, valamint a párt elégedetlen választóira hajt rá, s ezzel az ötszázalékos parlamenti küszöbhöz tornázhatja magát, de kockáztatja azt is, hogy nem kerül be magyar képviselő a parlamentbe, hiszen így az MKP is jelentősen meggyengül. Esetleg nagylelkűen koalíciót ajánl a választások előtt Csákyéknak. Esetleg neki ajánl egy szlovák párt választási koalíciót. Vagy többedmagával belevág egy olyan, nem nemzetiségi, hanem polgári alapon szerveződő párt megalakításába, amely a jobboldalon és középen keletkezett űrt betömi. Mostanság egyre több csalódott pártember keresi vagy kezdi keresni a helyét a politikai paletta e tájékán. Össze lehet kaparni azt a 15-20 százaléknyi választót. Egy dologban Simonnak teljesen igaza van: a jelenlegi MKP koalíciós potenciálja viagrát igényel; ha nem történik változás, újabb négy év ellenzékiség következik, ami az érdekérvényesítő képességet a nullához közelíti. Most úgy tűnik, a negyedik út esetén a Fekete Péter Csáky kezében marad. Porhintés CZAJL1K KATALIN Marián Janušek leváltása a régiófejlesztési tárca éléről volt az a minimum, amit a botrányos faliújságtender-ügyben nem lehetett nem meglépni. Még véletlenül sem tekinthető azonban a csaknem fél éve ismert közpénzlenyúlási eset megoldásának, a szálak ugyanis egészen máshol, az SNS-székházban futnak össze. A valódi felelősségre vonás hiánya azonban a miniszterváltásoknak szinte rendszerszerű sajátja. Ennek oka ugyanaz, mint Janušek esetében: a tárcavezető tudniillik csak egy figura az őt delegáló és irányító párt kezében. Leváltása ugyan presztízsveszteség, s durván belegázolhat egy párt érzékeny pszichéjébe, de rendszerint nem változtat egy-egy politikai erő „stratégiai tervein”. Az SNS esetében ez a pártkassza, de gyaníthatóan még inkább a pártvezér személyes kasszájának gyarapodása. S hogy a miniszterváltás csak porhintés, azt az SNS és Robert Fico miniszterelnök még leplezni sem próbálja, hiszen azt az Igor Štefanovot léptetik Janušek helyébe, aki a szóban forgó szerződés megszületésénél bábáskodott, s a későbbiekben is védelmezte, s aki közel áll a milliárdos pályázat egyik „nyerteséhez”, a zsolnai Avocat céghez. Aligha várható tehát, hogy az új tárcavezető az állam érdekeit próbálja képviselni az ügyben, s megpróbálja felbontani vagy más úton semmissé nyilvánítatni az állam számára megakedvezőtlen üzletet. Már csak azért sem, mert az SNS számtalanszor bizonyította, az állam érdekeit sajátosan - a párt érdekeiként értelmezi. Á sors sajnálatos fintora, hogy a nemzetiek épp a legnagyobb EU-s csomag felett rendelkező régiófejlesztési tárcát kapták meg. Az állam legfelsőbb vezetése által szentesített pártkorrupción kívül azonban még egy kóros jelenségre rámutat a faliújság-tender, ami hatásaiban talán még veszélyesebb az előbbinél. Ez pedig az EU intézményeinek tehetetlensége vagy akarathiánya az uniós alapok törvényszerű és gazdaságos felhasználásának hatékony felügyeletére. így aztán bármikor megeshet, hogy az EU-s országok fejlesztésére és felzárkóztatására szánt milliárdok a pártkasszákban landolnak. Ez annál is riasztóbb, mert ezeket a forrásokat azért találták ki, hogy növeljék Európa versenyképességét a globális gazdasági versenyben. A Janušek-féle botrányok valósággal szembeköpik az Európa fejlesztésére kitalált mindenféle magasztos nevű programokat, s egyben vészjóslóan csökkentik az európaiak bizalmát az EU-s intézmények irányába. így válika számunkra már megszokott SNS-féle korrupció európai üggyé. Ha a szlovák kormány képtelen megbirkózni vele, Brüsszelnek kellene. Elvégre az EU pénzéről és hitelességéről van szó.
