Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)

2009-04-14 / 85. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 14. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Keresztbe tettek Kennedynek A Vatikán megakadályoz­ta, hogy a művi vetélést tá­mogató Caroline Kennedy le­gyen az új amerikai nagykö­vet - írta a Huffington Post amerikai hírportál. Vatikáni források világossá tették: a pápai állam nem támogatja sem Kennedy, sem más olyan személy nagyköveti jelölését, aki támogatja az abortuszt. Barack Obama amerikai el­nök állítólag a vatikáni nagy­követi poszttal akarta megju­talmazni Caroline Kennedyt, amiért a legendás família tag­ja támogatta kampányát. A nagyköveti poszt körüli patt­helyzet beárnyékolhatja a pápa és Obama júliusra tér- - Hát, mennie kell Marian Janušek úrnak. Pedig a közbeszerzéses Angyal Béla miatt még a névtáblát is át­vezett találkozóját. (MTI) festette magyarra... (Peter Gossónyi rajza) Gašparovič felszólíthatná szlovák honfitársait, emeljék fel szavukat, mondják ki, nem ilyenek vagyunk Gyerekkínzás: nálunk nem kínos ..Retteg a szegénytől a gaz­dag/ s a gazdagtól fél a szegény. / Fortélyos féle­lem igazgat / minket s nem a csalóka remény.” E soro­kat 1932-ben írta József At- ála, de ha ezt nem tud- lánk, akár kortárs versre is gondolhatnánk. LOVÁSZ ATTILA Bizonytalanságban élünk, ki nunkahelyét, ki egsziszteciáját, ki saládját, ki vagyonát félti, a köz- >iztonságról sok jót elmondani tem lehet, a szülő fél, ha gyermeke césón ér haza, és sötétedés után bi- :onyos helyeken (s nem temetók- >en, erdőkben) nem ildomos járni. L jövőkép pedig? Jobb, ha nem Ar­atjuk. Ebbe a hangulatba, de akár ízt is leírhatjuk, hogy ebbe a köz- íangulatba csapott bele derült ég- *51 jövő villámképpen a hír, mely zerint a törvény szolgái, az állami :rószakmonopólium képviselői üskorú gyerekeket kínoztak s aláz- ak meg, s minderről még felvételt s készítettek. Az internetes portá- okon megjelenő vitákban persze náris előfordult az a nézet, mely zerint ugyan már, kis rablók, mocskoscigányok” voltak, úgy kell íekik. Nos, megnézve (ki ne látta 'olna?) a nyilvánosságra hozott :épeket, amelyek még csak nem is a eljes akciót rögzítik, meg kell álla- n'tanunk, hogy nem hat „mocs- :oscigányt” tanítottak móresre, íanem hat kiskorú gyermeket aláz­tak és kínoztak meg. A rendőrök­nek ugyanis nem az a dolguk, hogy megtorlók legyenek (mert a látott képek nem büntetést, hanem meg­torlást tartalmaztak), de még az sem, hogy büntessenek. Ha már nem tudták megvédeni a megtá­madott nénit, akkor a bűncse­lekmény, szabálysértés - döntse el bíróság - dokumentálásán túl nem juthatnak. Ezért kapják a költség- vetést, a bért, a kutyát és az autót mindannyiunk adójából. Ami pe­dig a látottakat illeti, sajnos, az eset lélektani vonatkozásai sem mellé­kesek. Itt ugyanis a rend őrei nem randalírozó, éppen bűncselek­ményt, garázdaságot elkövető em­berek ellen használták a csak álta­luk használható erőszakot. Az az ember, aki erőfölényben (kilenc ki­képzett felnőtt kontra hat kölyök) üt, kutyát uszít a gyerekre és egy­mással vereti őket, bizony gyáva. Gyáva rendőr pedig nem fog be­avatkozni akkor, amikor nyakat- lan, bicepszagyú limuzinosok vagy motorosok veszik el a pénztárcán­kat, táskánkat, szabadságunkat, biztonságunkat és életünket. Az a rendőr, aki a feltételezett elkövetőt a rendőrségi épület biztonságában és erőfölényben móresre akarja ta­nítani, szerepzavarban szenved. Vajon a szerepzavar megjelenik-e akkor is, amikor a másodperc töre­déke alatt kell eldöntenie, közbe- lép-e, hogyan, s vajon használja-e fegyverét. A szerepzavarban szen­vedő rendőr időzített bomba, bár­mikor visszaélhet hatalmával, s ál­dozatai bármikor lehetnek tör­vénytisztelő polgárok is. Azt a sze­mélyt pedig, aki serdülő fiúkat vet- kőztet le kollektive (tehát nem mo­tozás céljából), és az egyiknek a nemi szervéről premier plánban felvételt készít, pszichológiai szak- kifejezések nélkül is be tudja sorol­ni a tisztelt olvasó. Aki pedig azt gondolná, hogy végre valaki kis tolvajokat tanított móresre, azt megnyugtathatjuk: e hat gyermek élete végéig megkap­ta azt az üzenetet, amely szerint ó senki, legközelebb nem „nem lopnia” kell, hanem ügyesebbnek kell lennie, hogy ne kapják el. S most már kiradírozhatatlanul be­levésték a kobakjába, hogy a gá­dzsók társadalmának törvényei rosszak, azokhoz (s ezekhez az emberekhez?) ó bizony nem iga­zodik. Tehát pont az ellenkezőjét érték el annak, amit esetleg szíve­sen kommunikálnának tettükről. Ez a kilenc rendőr besorolta az egész társadalmat, feltéve, ha a társadalom nem mondja ki: mi nem ilyenek vagyunk! Pár évvel ezelőtt Németország­ban szélsőséges fiatalok Molotov- koktéllal támadtak rá török ven­dégmunkások szállásaira, az ese­ményeknek halottai is voltak. Weis- zecker akkori német köztársasági elnök (akinek alkotmányos jogo­sítványai semmivel sem nagyobbak a miénknél) megszakíttatta az ARD köztelevízió adását, majd rövid be­szédben elítélte a gazembersége­ket, és kimondta: mi, németek, nem ezek vagyunk. Nem ilyenek vagyunk! Másnap kétszázezer em­ber vonult végig München utcáin, elnökükkel az élen. Gašparovič frissen megválasztott köztársasági elnök (aki szociálisan érez) hallgat, mint az a bizonyos rakás a gyom­ban, a miniszterelnök nem határo­lódik el az eseményektől, a bel­ügyminiszter pedig nem mond le, a rendőrfőnökkel egyetemben. Pe­dig itt az alkalom megmutatni, de­mokratikus ország vagyunk. Gašparovič nyugodtan felszólít­hatná szlovák honfitársait, emeljék fel szavukat, mondják ki, nem ilye­nek vagyunk. Akár fel is vonulhatna Kassán, hiszen két hete mérte le, mekkora támogatottsága van. Kaliňáknak pedig nem azért kell lemondania, mert ő maga vallott volna kudarcot, hanem azért, mert bizonyos esetekben komoly üze­netértéke van a politikai felelős­ségvállalásnak. Ettől is demokrati­kus egy-egy ország. Ha politikai képviselőink elinté­zik az ügyet azzal, hogy a rendőrö­ket elbocsátják, néhány éves huza­vona után meg kapnak egy felfüg­gesztett büntetést, hiszen a rasszis­ta motívum majd nem igazolódik be, akkor azt kell gondolnunk, kis hazánkban véget ért a demokrácia, a rendőr üthet, büntethet (lásd még: Dunaszerdahely), elveszíthe­ti józan eszét, deviáns is lehet. Ki tudja ugyanis, mikor támad kedve megalázni valakit azért, mert vörös a haja, vagy azért, mert magyar. Ezután meg a szlovákok következ­nek. Biztonságunk valódi veszé­lyeztetői meg köpnek a markukba. Hazám! Hazám? JEGYZET Húsvét után JUHÁSZ KATALIN Az imént nyakon loccsintottak pár deci hideg csapvízzel. Hogy el ne hervadjak, ha már-húsvét ide, vagy oda - napok óta her­vadt a hangulatom. A pénzügyi válság miatt van mindez, bár önök most nyilván legyintenek, hogy százhúsz cikket olvastak már erről, mondjak valami újat. Hát íme. A következő sorokat mindenki érteni fogja, de csak pár embernek szánom őket, már ha egyáltalán a kezükbe kerül. A korlátoltaknak, akik úgy hoztak döntést, hogy nem nézték mö­götte az embert. A gonoszoknak, akik a „dögöljön meg a szomszéd kecskéje is” alapelv mentén krí­zishelyzetben megfojtanák a má­sikat egy kanál vízben. És persze drága szeretteimnek és baráta­imnak, akik a legnagyobb termé­szetességgel segítségemre siettek a bajban. Csak az tudja, mi a lét­bizonytalanság, akinek húzták már ki egyik percről a másikra a talajt a lába alól, legalább egyszer felbomlott már a megszokott életvitele, megroggyantak a szi­lárdnak hitt alapok, összedőlt a betonépítménynek tűnő kártya­vár. Nálam mindez olyan bizarr gyorsasággal törént, mint egy társadalmi célú tévéhirdetésben, amely fél percben hivatott rámu­tatni egy-egy konkrét problémá­ra. Ráadásul igaznak bizonyult, amit eddig szintén csak filmek­ben láttam, hogy tudniillik az emberek válsághelyzetben mu­tatják ki őszinte érzelmeiket, fe­dik fel kilétüket, valódi személyi­ségüket. Mit szépítsem: alaposan félreismertem néhány felebará­tomat, sőt fogalmam sem volt, mi zajlika színfalakmögött. Az lehet a baj, hogy egy bizonyos kor fölött (magamat is ide soro­lom) hiányzik belőlünk az átme­neti időszakok kezelésének kul­túrája. Egyszerűen nem vagyunk felkészülve rá, hogy szembenéz­zünk a komolyabb változásokkal, az állandónak vélt dolgok ideig­lenessé válásával. A bizonytalan­ságérzetre való reakcióként pe­dig elszabadulnak az indulatok, sebzett oroszlánként rontunk másokra, azaz hagyjuk magun­kon elhatalmasodni a negatív ér­zéseket ahelyett, hogy tudatosan tennénk ellenük. De visszatérve a hideg csapvízre: szó szerint fel­támadtam tőle, enyhült a nyomás a halánték tájékán (talán a ki­adós sikítozás hatására), és mos­tantól új kezdetként fogom fel a dolgot. Hiszen itt a tavasz, hétág­ra süt a nap, elő lehet szedni vég­re a szandált és a rövidujjú blúzt, a tó körül fiatal anyák sétáltatják gyönyörű, pöttöm csemetéiket, és még a villamoson is vihorászik az utazóközönség, ami Pozsony­ban ritkaság. Eldöntöttem, hogy tolerálni fo­gom az emberi gyengeséget, rosszakaróimnak krisztusi mó­don megbocsátok, a hozzám közel állókat pedig ezentúl még hevesebben fogom szeretni. Majd szólnak, ha úgy érzik, sok ez már... KOMMENTÁR A szlovák csoda vége GÁL ZSOLT Legfeljebb a környező államokban okozhat némi kárörömöt: megdöglött a szomszéd kecskéje, pontosabban ez esetben tigrise is. Cinikusan meg lehet jegyezni, hogy lassan a tátrai tigris gazda­sága is úgy dübörög, mint a pannon pumáé... Az előrejelzések sze­rint a recesszió mélyebb lesz, mint Csehországban, az államház­tartási hiány meg nagyobb, mint Magyarországon - a szlovák cso­dának befellegzett. Ébresztő, ébresztő! Az elmúlt években gyakran hallatszott ez a magyar labdarúgás színvonalát jól minősítő rigmus a szurkolótá­borokból. Jelenleg valami hasonlót kellene hangosan bekiabálni a szlovák kormánypalota ablakán. A Fico-kabinet ugyanis még mindig nem módosított jelentősen a költségvetésen, amelyet ere­detileg hat százalék feletti gazdasági növekedéssel számolva ter­veztek meg. A legaktuálisabb prognózis szerint a nemzeti össz­termék 2,4%-kal visszaesik. Ez a jóslat persze nem a kormánytól, hanem a nemzeti banktól származik. Úgy látszik, kormánykörök­ben még nem merték ilyen sötét víziókkal ijesztgetni a polgárokat, vagy inkább a választókat. Közben azért a pénzügyminisztérium az Európai Bizottságnak megküldött jelentésében (amelyet nem vertek nagydobra) már gazdasági visszaeséssel, és a nemzeti össz­termék (GDP) 4,4 százalékára rúgó államháztartási hiánnyal számol, ami nem mellesleg több mint a duplája a tervezettnek, s finoman szólva is visszafogott becslésnek számít. Reálisan nézve per pillanat a helyzet így fest: 2009-ben a gazdaság 2-3 százalékkal visszaesik, 100 ezer munkahely megszűnik, a re­álbérek stagnálnak vagy enyhén visszaesnek, az államháztartás hiánya pedig a GDP 5%-a felett lesz. Ez utóbbi először is annak a következménye, hogy a kormány megszorítások helyett két kézzel szórta a pénzt roncsprémiumokra, vasúttársasági hitelekre, mi­közben 240 millió dollár elment a Transpetrol visszavásárlására, százmilliók kellenének a nyugdíjakra, a csőd szélén tántorgó (ál­lami) Általános Egészségbiztosító és az állami kórházak megtá- mogatására, meg pár egyéb nem várt kiadásra. Summa summa­rum: kb. 1,5 milliárd euró nem betervezett többletkiadás, s mind­ez akkor, amikor a bevételi oldalon is ekkora lyuk keletkezhet. Ez egyrészt a visszaeső termelés és a kisebb foglalkoztatottság miatt kieső adó- és járulékbevételek következménye, másrészt a bevá­sárlóturizmusé, amely alaposan apasztja a költségvetés legna­gyobb bevételi tételét, a termékek árába épített forgalmi és fo­gyasztási adókból származó pénzeket. Ez egyébként egyenes kö­vetkezménye Robert Fico miniszterelnöknek az erős euróátváltási árfolyamért vívott harcának. A kieső bevételek és a nem várt többletkiadások miatt megugró államháztartási hiányt természetesen a növekvő eladósodás ká­rára finanszírozzuk. Tekintettel a viszonylag alacsony állam- adósságra, ez nem is volna tragédia, ha csak átmeneti jelenségről lenne szó. Jövőre azonban parlamenti választások lesznek, s aki elhiszi, hogy a populista Fico-kormány épp ekkor fogja vissza a gyeplőt, az a viccben szereplő naiv királyfira hasonlít, aki ugyan már 21 éves, még mindig hisz a mesékben. Inkább várható az ál­lamadósságjelentős mértékű megugrása (beleértve annak az implicit, PPP projektekben jól eldugott formáját is), s afféle „utá­nunk a vízözön” filozófia Fico és csapata részéről. Akinek déja vu érzése van és az 1998-as év ugrik be neki, az reálisan látja a hely­zetet, s már kinőtt a mesékből. FIGYELŐ Csődvédelem felé tart a GM Az amerikai pénzügyminisz­térium azt tanácsolja a Gene­ral Motors autógyár vezetői­nek, hogy június elsejéig adják be a csődvédelmi kérelmet az illetékes bíróságnak, írta a The New York Times. A csoport múlt hónap legvégén hivatal­ba lépett új vezérigazgatója, Fritz Henderson korábban azt mondta: szükség esetén áll elébe egy csődbejelentésnek, de jobban szeretné, ha megfe­lelő átalakításokkal rendeződ­ne a nagy autóipari cég sorsa. Barack Obama elnök autóipari munkacsoportja a múlt hetet a General Motors vezetőivel va­ló tárgyalásokkal töltötte, és e héten folytatódnak a megbe­szélések, azzal a céllal, hogy „sebészi” csődeljárást készít­senek elő, írta az újság, meg­jegyezve, hogy az előkészüle­tekről senki sem akar nyilvá­nosan beszélni. A General Mo­tors korábban 13,4 milliárd dolláros állami segélyt kapott, azonban nem biztos, hogy si­kerül megállapodnia hitelező­ivel 28 milliárd dollárnyi adós­ságának részvényekre való át­váltásáról. Bizonytalanok a tárgyalások a szakszerveze­tekkel is, amelyek csak akkor hajlandók további engedmé­nyekre, ha a hitelezők is áldo­zatot vállalnak. A helyzet is­merői szerint Obama elnököt is aggasztják a General Motors nyugdíjalapját fenyegető koc­kázatok, és a dolgozók sérelme nélkül szeretne megoldást, írta az újság. A General Motors ve­zetése gyors újjászervezést tart szükségesnek, nehogy hosz- szabb időre kárt szenvedjen a csoport arculata és értékesíté­se. Az egyik elképzelés szerint új társaság alakulna, amely azonnal megvenné a General Motors jó részeit, amint a cso­port csődvédelemért folyamo­dik. A ,jó GM” akár két hét alatt kiléphetne a csődvéde­lemből, 5-7 milliárd dolláros állami támogatással. A kevésbé kívánatos vagyonrészek, köz­tük a nem népszerű modellek, egyes üzemek és egészség- pénztári kötelezettségek a régi cégben maradnának, amelyet több év alatt számolnának fel, írta a The New York Times. Ehhez 70 milliárd dollárnyi vagy még több állami finanszí­rozás látszik szükségesnek, a lapot tájékoztató, nevük el­hallgatását kérő bennfentesek szerint. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom