Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-01 / 76. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. április 1., szerda____________________________ 6. évfolyam, 13. szám Valamennyi nevelőnek, oktatónak szól a köszönet Az Év Komáromi Pedagógusai ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Komárom. A pedagógusnap alkalmából idén is kiosztották az Év Komáromi Pedagógusa címet a városban. Bastrnák Tibor polgármester hangsúlyozta: a díjazottakon keresztül valamennyi nevelőnek, tanítónak, tanárnak szeremé kifejezni elismerését, köszönetét mondani munkájukért. A magyar nevelési nyelvű óvodák és a magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógusai közül idén heten részesültek az elismerésben. A méltatások során egyebek között elhangzott: Kovács Éva, a Munka utcai alapiskola szlovák, polgári és etika szakos tanára rendszeresen készíti fel diákjait a különböző szlovák nyelvi, valamint irodalmi versenyekre. Orbán Mónika, a Jókai Mór Alapiskola alsó tagozatos pedagógusa az iskolai módszertani kör vezetője, aki szívügyének tekinti a tehetség- gondozást. A 15 díjazott közül egyedüli férfiként Siposs Jenő, az Eötvös utcai alapiskola zeneszakos tanára vehette át az elismerést; az általa felkészített Nagyok Kórusa rendszeres résztvevője a Csengő Énekszó fesztiválnak és a Vox Humana kórustalálkozónak. Fülöp Anikó, a Béke utcai óvoda pedagógusának nevéhez fűződik az Ügyes Delfinek elnevezésű projekt kidolgozása, és részt vállal az egészséges életmódot hirdető tervezet kivitelezésében. Mindennapi munkája mellett sportnapokat szervez és szlovák szakkört vezet az óvodások körében Hradil Erzsébet, az Eötvös utca 48-as számú óvoda nevelője. Pastorális Éva (Komáromi Kacz utca 33-as számú óvoda) 10 éve folytat módszertani tanácsadást, és rajz-, valamint íráskészség-fejlesztő szakkört vezet. Valent Katalin nagy hangsúlyt fektet az esztétikus környezetre, vezeti a Handlová utcai óvoda krónikáját és az ő tehetségét dicséri az óvoda emblémája is. A művészeti alapiskola tanárai közül ezúttal Kalmár Zsuzsanna kapta az Év Komáromi Pedagógusa címet; játéka 14 éve hallható a Jókai Színházban, rendszeresen kíséri a Lehár Ferenc Énekverseny résztvevőit, és ő maga is gyakran fellép a város rendezvényein, (vkm) Szeretem az anarchiát, tehat a rendetlenseget, a felelotlenseget es a zűrzavart, hirdeti egy felirat az érsekújvári fiatalok kedvenc fagylaltozójának falán (Csuport István felvétele) Gyakran szegődnek olyan csoportokhoz a fiatalok, amelyek újnáci nézeteket vallanak Az idei kitüntetettek (Kis Kata felvétele) AJÁNLÓ Április 3-8 (péntek-szerda) A költészet hete a dunaszerdahelyi művelődési központban Április 3. (péntek) 9.00 és 11.00: az Árgyélus Színház Hétszínű Búzaszem című bábos mesejátéka; 18.00: Andersen Éjszakája a Csallóközi Könyvtárban; 19.00: a Kicsi Hang verséneklő együttes fellépése. Április 4. (szombat) 18.00: a gödöllői Cavaletta Művészed Egyesület Ad Hoc Színháza bemutatja G. Feydeau Bolha a fülbe című vígjátékát. Rendezte Márton Danku István. Április 6. (hétfő) 9.00: a komáromi Jókai színházi társaság bemutatja Jelbeszéd című zenés, irodalmi összeállítását. (jóm) Szélsőjobboldali újnáciktól a szélsőbalos anarchistákig Érsekújvár. Kilencszáz diák vett részt a napokban a szélsőséges megnyilvánulások veszélyeire rámutató előadás-sorozaton. Jarmila Krochtová, az Érsekújvári Városi Rendőrség drog- megelőzéssel foglalkozó aktivistája nem először szervezett ilyen rendezvényt. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Ezúttal elsősorban a szélsőséges nézeteket valló mozgalmak sokszínűségére hívta fel a hallgatóság figyelmét. Bárki hozzáférhet uszító szövegű zenekarok számaihoz, és vitázhat „ns” fórumokon a „vezérről”. A szélsőségesek politikai nézetei széles skálán mozognak, a szélsőjobboldali újnáciktól a szélsőbaloldali anarchistákig mindenféle csoport létezik - tudták meg a fiatalok. Nem egy fiatallal előfordult, hogy a nemzeti szocializmus „új harcosává” avathatták anélkül, hogy bármit is tudott volna a csoport megnyilvánulásairól. A fiatalok bevallották: nagy hatással volt rájuk a Die Welle - A hullám című film, amely egy átlagos német gimnáziumban játszódik. Az iskolában egy projekt keretében az önkényuralom témáját kellett feldolgoznia az osztálynak. Tanáruk, Rainer Wenger (Vogel) különös kísérletbe kezd az osztállyal: néhány napig a saját bőrükön élik meg a kiszolgáltatottság, az autokrácia borzalmait. Szó volt a fórumokon a kamaszok befolyásolhatóságának veszélyeiről, továbbá arról, hogy gyakran olyan csoportokhoz szegődnek a fiatalok, amelyek újnáci nézeteket vallanak, ilyen szimbólumokat gyűjtenek. Ezeknek a jelképeknek a festésével, ilyen jelvények és rajzok viselésével hivalkodnak, holott azt sem tudják, hogy ezek mit jelentenek. Krochtová felhívta a fiatalok és a pedagógusok figyelmét azokra a gaztettekre, amelyek a már-már divattá vált náci szimbólumok hátterében állnak, és amelyek több millió áldozatot követeltek. A jelképeket bemutatták a találkozón. A városi rendőrség az Érsekújvári Városi Művelődési Központtal közösen rendezte meg az akciót, (száz) Horogkereszt a kabáton Szemerén az iskola falára festett feliratok miatt indult nyomozás a fiatalok ellen. Jászfalun egy tizenöt éves fiú ellen indult eljárás, aki Heil Hitler kiáltással köszönt a tanárainak és újnáci szimbólumokat rajzolt a füzeteire. Udvardon egy tizennyolc éves fiatalember náci jelképekre emlékeztető jelekkel „díszítette” tizenhat éves barátja kabátját. Később azt mondta a rendőröknek, nem tudta, mit jelképez a horogkereszt, és hogyan kell pontosan lerajzolni, (száz) JEGYZET Autonóm kelet LECZO ZOLTÁN Most már biztosan tudom, hogy mi, keletiek egy kicsit sem számítunk. Rólunk mindig megfeledkeznek. Olvasom a minap az újságban, hogy az elnökválasztási kampány hevében valami provokátorok úgy akarták lejáratni Iveta Radičovát, hogy a nevében autonómiát ígérgettek a szlovákiai magyaroknak. Primitív szórólapjaikkal aztán el is árasztották az ország délnyugati részét. Mondom a délnyugatit, keletre, basszus, egy nyomorult „leták” sem jutott! Megmondom őszintén, felháborított a dolog. Mi, bodrogközi és Ung-vidéki magyarok azt már megszokhattuk, hogy a befektetők, az útkarbantartók, a munkahelyteremtők meg a régiófejlesztők régen fütyülnek ránk, de hogy újabban már a provokátorok is leszamak minket, az azért több a soknál! Aztán mikor kidühöngtem magamat, hideg fejjel átgondoltam az egészet, és rájöttem, miért maradhattunk ki a szórásból. Szerintem azért nem húzták el az orrunk előtt az önrendelkezés mézesmadzagját a szórólap szerzői, mert úgy gondolhatták, kelet már régen autonóm területként üzemel. Szlovákiától például olyan függetlenek vagyunk, hogy az szinte fáj. Területileg az országhoz mindössze két híd kapcsolja a Bodrogközt, ha árvíz idején ezek járhatatlanná válnak, ide csak légi desszantosok tehetik be a lábukat, vagy legfeljebb hajóval rohamozható a táj. Gazdaságilag pedig még kevesebb szál köt minket az államhoz. Tankolni régebben Ukrajnába jártunk, újabban Magyarországon vesszük az olcsó üzemanyagot. Cigit mindig is keleti szomszédainknál vásároltunk, a szeszes italok ottani áraival sosem konkurálhattak a hazai kereskedők. Az átlag keleti élelmiszert két helyről is beszerezhet: vagy a sátoraljaújhelyi Tescó kínálatából válogathat, vagy a kisszel- menci boltok árukészletét vásárolhatja fel. A mosóporral, a biciklivel, a műanyag lavórral meg a ruházati cikkekkel ugyanez a helyzet, bútorért a korábban említett két országon kívül még Lengyelországba is érdemes elmenni. Műszaki cikket csak a hülyék vesznek Szlovákiában, a délzempléni kereskedésekben mindenen komoly ezreseket spórolhatunk, Ukrajnában meg olyan szatelit a slágercikk mostanság, amely vagy ötven magyar nyelvű adást képes fogni, s a műsor előfizetési díj és dekóder nélkül is kiválóan nézhető. Mi maradt még? Az energetika? Ne viccelődjünk, kérem! Amióta ilyen embertelenül magas a gáz ára, azóta kelet gázfüggősége nemhogy Szlovákiától, de Oroszországtól is megszűnt. Itt évek óta minden magára kicsit is adó helybéli fával, szénnel, szeméttel, vagy egyéb éghető holmival fűt, s ha az utolsó facsemetét is eltüzeltük, majd az alternatív formákra állunk át. Vizünk van, Battyány mellett, villanyárammal ugyan csehül állunk, de ha még húzza egy ideig ez a vüág- gazdasági válság, nem mi leszünk az egyetlenek, akik visszatérnek a töldámpáshoz meg a gyertyavilágításhoz. Apropó világgazdasági válság! Mi, keletiek ezt sem nagyon értjük, mitől olyan nagy újság manapság, hogy válság van. Mifelénk például húsz éve az van, de eddig még nem hallottunk arról, hogy emiatt stresszelte volna magát a világ vagy az ország boldogabbik fele. Minket kérem, még a kultúrpolitika is elkerül. Ez a Slota gyerek régebben elhatározta, hogy kettős kereszteljed hódítja meg a délvidéket, de nálunk Ve- lejtétől tovább nem merészkedett. Pedig nagyon vártuk, s ha a Kishegyre is állíttatott volna egy üyet, szereltünk volna rá antennát, hátha azzal foghatnánk a Pátria adását is végre... Még a feléig sem értem a felsorolásban, hogy mi minden bizonyítja a függetlenségünket Szlovákiától, és máris sajnálni kezdtem ezeket a szegény provokátorokat. Ha kormánypárti kampánytanácsadó volnék, bizony nekem is komoly gondot okozna, mi a francot írjak egy szórólapra, hogy a bodrogközi és az Ung-vi- déki választók voksait megszerezzem. A „Szavazz rám, mert ütök ám...!” szlogen talán működhetne. De ebben sem vagyok biztos...
