Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-05 / 53. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 5. www.ujszo.com Háry János - Kodály Zoltán, Paulini Béla és Harsányi Zsolt daljátéka a Komáromi Jókai Színházban Izgalmas „csodaelőadás” A kifejezetten diákközönségnek szánt elődadások kivitelezésekor szoktak a leginkább takarékoskodni a színházak. A „csak” meseelőadások szegényes kiállításával hozzák be gyakran a megaprodukciókra; a musicalekre, nagyoperettekre költött pénzeket. KISS PÉNTEK JÓZSEF Miközben tudva tudják a színházak vezetői (és a sorkatonák ugyanúgy), hogy a gyerekközönség közül nő majd ki a felnőtt színházlátogató; a Nagyérdemű, akiket már nem visznek-vezetnek el mosolygós óvó- és tanító nénik a színházba. A közép- és szakiskolások ugyancsak szervezetten kötelező színházlátogatási alkalmaikra már a felnőttek számára készült nagyprodukciók kerülnek eljátszásra. Ekkorra már tulajdonképpen kialakul az a réteg, akiket érdekel a színház és azok (sajnos népesebb) tábora, akik a kötelező színházlátogatások után az életben nem teszik be a lábukat a teátrumok nézőterére. Még akkor sem, amikor a községből, ahol élnek, szervezett színházlátogatásra mennek a közeli városba. Ha az okokat akarjuk feltárni, nem kell messze mennünk és bonyolult lélektani motivációk után kajtatnunk. Elég, ha azt kutatjuk, vajon a színház(ak) megtett(ek)-e mindent annak érdekében, hogy színházszerető nézők váljanak a mindenre nyitott kis nebulókból. Jelen esetben bizton állíthatom, hogy a Komáromi Jókai Színház letette a maga garasát a köz asztalára. Olyan izgalmas, érdekes és minőségi gyermek- és ifjúsági színházi előadást kerekített a híres librettóból, hogy méltán jár(hat)nak csodájára a beszervezett óvodák és iskolák nebulói. Senki sem csalódhat. Közöttük ültem a február 24-i előadáson. Együtt éltek a színpaddal, az előadással; unalomig ismételt „interaktív” kiszólások helyett színházi minőséget kaptak, koncentrált színészi játékkal - ebben a színházi megvalósításban nem is nagyon lehet „lazsálni” a művészeknek - láthatták a megelevenedett mesét. - Jé, kék a ló - nevetett fel az egyik nebuló Ebelasztin báró fogatát látva begördülni a színpadra. Nagyon tetszett neki, kacagott, de elfogadta. Ahogy az ágyúgolyón repülő Háry figurája is messze repítette a fantáziájukat az első rész végén. Csak egy villanás volt, mégis micsoda hatással bírt. Pedagógus ismerőseim mesélték, hogy miután feladatul kapták a gyerekek, hogy rajzolják le a látott előadás legérdekesebb pillanatát, szinte mindenki ezt a Münchausen báróként a színpadon átrepülő mesehőst ábrázolta. *** Az előadás minden mozzanata arra utal, hogy Pille Tamás m. v., az előadás rendezője nem csupán a bábozás technikájának és dramaturgiájának a mestere, de érti/érzi a gyermekek fantáziájának és elvárásainak nem minden felnőtt számára ismerős működését. A rendező kiváló érzékkel keveri az élőszereplős jeleneteket a bábos megjelenítéssel. Ezt az egyáltalán nem zavaró, sőt, inkább az előadást színesítő színpadi fogást okos következetességgel végzi, síkbábok beépítésével. Ha a játszók még nagyobb koncentrációval végeznék el az élő/bábos váltásokat, mint ahogyan az az általam látott előadáson történt, akkor az ülúzió még erőteljesebb Örzse (Holocsy Krisztina) és a fiatal Háry (Tóth Tibor) lehetne. Arra gondolok konkrétan, hogy a takarásban el- és feltűnő élő szereplő és annak a dimbes-dombos horizonton elvagy feltűnő síkbáb mása milyen ritmusban váltja/követi egymást. Persze, ha meggondolom, hogy ezt a feladatot a produkció tizenhat (!) résztvevője (Balaskó Edit, Bemáth Tamás, Bitter Tamás, Csorba István m.v., Dudás Krisztina, Erdélyi Zoltán, Hajdú László, Holocsy Katalin, Holocsy Krisztina, Kürti Csaba m.v., Manases István, Molnár Xénia, Nagy László, Nyári Detti m.v., Rab Zoltán, Tyu- kodi Szabolcs; színészek, műszakiak egyaránt) látja el, akkor minden esetlegesen becsúszó apró ritmikai baki megbocsátható és megbocsátandó. Azért is találom fontosnak legalább felsorolni valamennyiük nevét, mert ez a feladat egy olyan színház iránti alázattal párosuló csapatmunkát feltételez, amely mindenképpen tiszteletre méltó. Én még emlékszem arra az időre, amikor az egykori Matesz színésze (i) egy széket nem volt(ak) hajlandó (ak) odábbtolni a színpadon, hanem ehhez is a kék munkaköpenybe (jobb esetben fekete trikóba parancsolt) bújtatott műszakiakat vettek igénybe; szétverve az addig felépített színházi illúziót. Ami ebben az előadásban történik, az arra utal, hogy a színházban (vagy legalábbis ebben az előadásban) csapatmunka folyik. Olyan csapatmunka, amelyikben minden résztvevő érzi/tudja azt, hogy azonos módon felelős az előadásért, még akkor is, ha feladata nem azonos nehézségi fokon kell, hogy működjön. Vannak ennek az előadásnak olyan jelenetei, amelyek kifejezetten varázslatosak. Mindjárt az előadás ( keretjátékának az a pillanata, amikor az öreg Háryt (Németh István) hallgató-faggató diákok közül az egyik (Nagy László) letüsszenti a másik (Hajdú László) fejéről a kalapot. De üyen a gólyalábas óriásbáb-jelenet is a franciák ellen vívott csatában. Az ifjú Háryt nagy gonddal; odafigyeléssel alakító Tóth Tiboron, az öreg Háryt játszó Németh Istvánon, a Marci Bácsi szerepét alakító Ropog Józsefen és a rendezés mellett Krucifix generális szerepét is felvállaló Pille Tamáson, valamint a Ferenc császár szerepében látható Pőthe Istvánon kívül az összes szereplő több figurát is megelevenít vagy bábot mozgat. ' Kiemelten élvezetes az Örzse szerepébe bújt Holocsy Krisztina és a Mária Lujzát játszó Holocsy Katalin játéka. Ropog József pedig pályafutásának egyik szép korszakát éli; alakításai egy tapasztalt színész emberi-művészi fegyelemmel és méltósággal átszőtt remekei. Nem kivétel ez alól Marci bácsi alakjának megformálása sem. Nyáry Detti m.v. modorosán operettesre vett császárnéja nagy rokonszenvre talál a gyerekeknél. Magam is elfogadtam, bár közben azt gondolom, hogy ( talán ennél a klisénél izgalmasabb ötlettel is karikírozható lenne ez a figura. A színházi összha- | tást kiváló érzékkel szolgálja Győri Gabriella m.v. plasztikus díszlete és szellemesen mókás kosztüméi, valamint Fekete Miklós m.v. koreográfiája. Ebelasztin báró (Tyukodi Szabolcs) és Mária Lujza (Holocsy Katalin) (Dömötör Ede felvételei) Mindenképpen szólni kell arról is, mennyire fontos, hogy a gyermekközönség megismerje Kodály Zoltán csodálatos, a magyar népdalkincsre épülő zenéjét, amely úgy simul ebbe a történetbe, mint puha-meleg kesztyűbe a tenyér. A Háry János színpadra állítása nagyon fontos előadás a színház repertoárján. Ráadásul annak is örülhetünk, hogy olyan szakmai tisztességgel és anyagi-szellemi- fizikális ráfordítással készült, ™ amely példaértékű. Valljuk meg: hivatásos színházi életünkben nem túl gyakori jelenség. Remélhetőleg sok-sok ifjú nebuló láthatja még. Akik megnéz (hét) ik, biztosan szeretni fogják az előadást és ezzel együtt a színházat is. Ennél többet pedig nem kívánhatunk. Juhász R. József legújabb kötetének bemutatójáról Szedd szét! NAGY ERIKA Érsekújvár. Az Aqua Caféban Juhász R. József Szedd szét! című verseskötetét (NAP Kiadó, Duna- szerdahely, 2008,72 p.) mutatták be február 25-én. A teltházas esten a kötetet Bárczi Zsófia és H. Nagy Péter méltatta. A bemutató háziasszonya Kecskés Ildikó, az érsekújvári könyvtár Irodalom kamyújtásra elnevezésű, évek óta sikeresen zajló irodalmi kávéházi csevely szervezője volt. H. Nagy Péter a bevezetőben bemutatta a szerző negyedik verseskötetéig vezető utat, egyfajta genezisét adva a szerző multimediális érdeklődésének, majd méltatta a könyvműként is értékelhető verseskötetet. H. Nagy szerint a „szövegek li- nearitása és a képek térbelisége összeilleszthető ugyan egy ebben érdekelt olvasatban, de működhetnek az ellentmondás, a meg nem feleltethető diszkurzivitás, az elcsúszás jegyében is. A kötet ráirányítja a figyelmet a kortárs művészet legfontosabb kérdésirányaira, a műalkotások elhelyezkedésének ontológiai dilemmáira is.” Bárczi Zsófia bemutatta a négy fejezet: Amerikai levelek, His Master’s Letters, Kilencparancso- lat, Mint akit enyhén megérintett (Kambodzsasorozat) egyes darabjait. Ezt Juhász R. József felolvasása követte. Bárczi Zsófia külön kitért a kambodzsai fotósorozat és a hozzá kötődő versek (haiku) elválaszthatatlan viszonyára. Végül H. Nagy Péter a kötet címe kapcsán a His Master’s Letters fejezet lábjegyzeteit verseit méltatta. „Nagy valószínűséggel állítható, hogy a kötettel folytatódni fog Juhász R. József teljesítményének kanonizációja, illetve műveinek elmélyültebb befogadása.” Az est A szabadságsport című „talált anyagból” építkező kollázsvers felolvasásával ért véget. A szlovák Eurosong sem úszta meg botrány nélkül Visszalépett a Desmod MISLAY EDIT Az Eurovíziós Dalfesztivál szlovákiai válogatója sem úszta meg botrány nélkül. A versengés egyik favoritjának kikiáltott népszerű Desmod együttes (amely az utolsó elődöntőben, Lucia Nováková- val előadott duettjével másodikként jutott tovább) kedden bejelentette: visszalép, és nem vesz részt a vasárnapi döntőben. A zenekar menedzsere és énekese azzal indokolta a döntést, hogy az együttest állandóan támadta a sajtó az állítólagos kivételezett helyzete miatt. Mint mondták, számukra nem létkérdés a fesztivál, és úgy érzik, a döntőről pár szavazattal lecsúszott Peter Cmo- ríknak ott a helye. A Szlovák Televízió nyüatkozata szerint a Desmod egyáltalán nem élvezett kivételes bánásmódot a versenyben. Tény azonban, hogy amikor a Desmod énekese, Mário Kollár az első elődöntő főpróbáján balesetet szenvedett, és nem léphettek színpadra, a „tartalékosként” vezetett Tanx nevű banda úgy gondolta, akkor most ők juthatnak szóhoz. Illetve fellépéshez. Nem jól gondolták. A televíziótól nem kaptak fellépési lehetőséget. Mindössze kilenc előadó versengett az első elődöntőben, míg a válogató ötödik fordulójában 11 produkciót hallhatott a közönség, ekkor lépett fel ugyanis a Desmod is. (Ez eléggé megkavarta a helyzetet, mivel egyébként is ez tűnt a legerősebb mezőnynek a válogatók közül.) Az egyik szlovák napilap szerint azonban az ötödik elődöntőben az élő fellépés során csupán a Desmod használhatott súgómikrofont (amelyen keresztül a zenei kíséretet hallják), a többi előadónak ezt a segítséget nélkülöznie kellett. A Desmod azt állítja, saját súgómikrofont használtak, és erre másoknak is lehetőségük lett volna, ha hoznak magukkal. Nem tudni, kinek van igaza, ami biztos: a vasárnapi döntő már a Desmod nélkül zajlik. Most a zsűrin a sor, hogy az eddig elődöntősök közül kit jelöl a Desmod helyére. (Talán mire e sorok megjelennek, már tudni fogjuk, ki lesz a kiválasztott.) Peter Cmorík mindenesetre azt mondta: ő már akkor sem indulna a döntőben, ha a zsűrinek rá esne a választása... H. Nagy Péter és Juhász R. József (Képarchívum) Au Revoir - Vámbéry Irodalmi Est Dunaszerdahely. Ma 18 órakor a Fő utcai Budapest Kávéházban mutatják be Miloš Karásek Au revoir című monodrámáját, melyet Lovasné Lecző Enikő fordított. Szereplői: Zakál Gyula és Oravecz Hedvig. Miloš Karásek kortárs szerző Au Revoir című búcsúdrámája egy színésznő vallomása életéről, viselt dolgairól, a körülötte lévők haláláról. Meg az istenített férfiról, a férjéről, aki az előadás egy adott pontján néma szereplőként megjelenik, s csak a legvégén elmondott vallomása teszi világossá, hogy autóbalesetben elhunyt feleségének szelleme tartott nekünk szeánszot. A sok érdekes kérdést feszegető előadást Farkas Péter rendezte, (ú)
