Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-28 / 73. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2009. AAÁRC1US 28. www.ujszo.com Luchino Visconti A szépség fogságában SZABÓ G. LÁSZLÓ Gazdag volt. Született arisztokrata. De bátor is, sokakat bántóan őszinte. Megszállottság dmű filmjének bemutatója után 1942-ben az olasz diktátor, Mussolini fia a dühtől tajtékozva kiabálta: „Ez nem Itália!” Vittorio Mussolinit ugyanis felettébb zavarta, hogy az akkor harminchat éves rendező - aki egy pillanatig sem titkolta, hogy származása ellenére a baloldali politika vonzza - a rendszer megszállott kritikusa, s hazáját a nyomor és a megszállottság országának tekinti. Két napig vetítették a filmet, a harmadikon már beszélni sem volt szabad róla. Salsomaggioréban a püspök, vigyázva a hívők lelki biztonságára, újra felszentelte a mozit. A Megszállottság azonban így is korszakalkotó filmmé vált. A habkönnyű vígjátékok után a neorea- lizmus korai előfutára lett, s bár a Duce fia, aki az olasz filmszakmát irányította, Viscontitól hat éven át minden lehetőséget megvont, az olasz valóság, a hétköznapi emberek világa végérvényesen betört az itáliai mozikba. Viscontit a Musso- lini-klán partizánok rejtegetésével és az egyszerű nép felhajtásával vádolta. Halálos ítéletét úgy tudta megúszni, hogy Rómát közben felszabadították. Horst. P. Horst, a világhírű fotográfus portréjával a borítón valóságos Visconti-bibliát jelentetett meg nemrég a müncheni Schir- mer/Mosel kiadó. Nem sokat késtek a könyvvel: ha két évvel korábban kerül a boltokba, akkor a rendező születésének századik, halálának harmincadik évfordulóján kezdik el árusítani, ám aki e súlyos, nagyméretű, 300 oldalas, vastag lapokból álló kötetet a magáénak tudhatja, így is boldog. Visconti hetven évének s filmjeinek legszebb fotóit csodálhatja, amelyeken maradandó értékű alkotásainak egy-egy fényes pillanata, legkedvesebb színészeinek lenyűgöző szépsége varázsolja el az embert. A könyv első 50 oldalán rendezői pályájának meghatározó momentumait eleveníti fel a rendező. Interjúrészletek követik az önéletrajzi töredékeket, majd a színházakban ledolgozott húsz év összegzése, és az a levél, amelyet Visconti Arthur Millernek, a neves amerikai drámaírónak címzett. Aztán 30 oldal izgalmas háttérinformáció a Vihar előtt, az Érzelem, A párduc, a Rocco és fivérei, az Elátkozottak, a Ludwig, a Halál Velencében és az Ártadan című, immár legendás filmekhez. Nagy ívű pálya volt Viscontié. Müánói családjukba az akkori kulturális élet olyan nagyságai voltak bejáratosak, mint Giacomo Puccini, a híres zeneszerző, Arturo Toscanini karmester és Gabriele D’Annunzio, a vüágszerte ismert olasz író. Az ifjú Visconti zenét és divattervezést tanult, a család hatalmas birtokán azonban a versenylótenyésztés külön tudományát is elsajátította. A szép iránti fogékonysága már fiatal korában feltűnt, mindenben a tökéleteset, a varázslatosat, az esztétikai élvezetet kereste. Még a gyönyörben is. Huszonkilenc éves, amikor otthagyja Müánót és Párizsba költözik. Barátnője, Coco Chanel mutatja be Jean Renoimak, s mellette, az ő asszisztenseként sajátítja el a filmrendezés alapjait. Közben hatnak rá a baloldali eszmék. Milánóba már úgy tér vissza 1942-ben, hogy tudja, hol a helye, kiknek az oldalán. Filmjei mellett operarendezéseivel is komoly elismeréseket szerez. Párizsba és Londonba hívják, de a milánói Scala sem nélkülözi. Maria Callasszal ott viszi színre Donizetti Boleyn Annáját. A könyv pályafutásának ezt a szakaszát is páratian értékű felvételekkel dokumentálja. Callas átszellemülten hallgatja az előjátszó Viscontit. Callas sünül, Callas ölel, Callas csókra nyújtja arcát. Standfotók, próbafelvételek. Visconti divatos kalapban, egyedi tervezésű cipőben, megafonnal a kezében. Anna Magnanival és Maria Schell-lel, Claudia Cardi- naléval forgatási szünetekben. Érzéki fotók az Elátkozottakból. Visconti és az 1971-es cannes-i fesztivál különdíjával kitüntetett Halál Velencében elbűvölő Tadzi- ója, Björn Andresen, akiért a rendező egész Európát beutazta. Még Budapestre is eljutott, ahol a fiatal Balázsovits Lajoson akadt meg a szeme, végül mégis a tizenöt éves svéd fiú mellett döntött. Alain Delon és Helmut Berger külön fejezet Visconti életében. A könyvben is. Rocco és fivérei, 1960. Delon szépsége valósággal elkápráztatja Viscontit. Az arca mögé lát. A bőre alá. Erősebben vonzza őt, mint bárki más, előtte. Jobban, mint Massimo Girotti vagy Renato Salvatori. Delon akkoriban még nem kapott sok szerepet, mert túlontúl szépnek látták, nem igazán megfelelőnek bonyolultabb figurák megformálására. Visconti, a lángoló esztéta,. a szépség megszállott keresője (és élvezője!) Londonban, a Covent Garden kulisszái mögött boriik Delonba, és képtelen ellenállni a fiatal színész varázsának. Az egész délutánt együtt töltik, Viscontinak azonban ez sem elég. Mint sivatagi vándor a vizet, úgy issza magába Delon férfiúi szépségét. Nem is válnak el, csak késő este - állítja Bemard Violet, a nagy botrányt kavart Alain Delon titkai című, kis időre betiltott könyv szerzője. A Rocco után Delon A párducban is szerepet kap Viscontitól, aki szoros barátságuk jeleként a két film között még John Ford Kár, hogy k...! című regényének színpadi adaptációját is megrendezi Delonnak, hogy 1961 tavaszán Párizsban, a színházi próbák során újabb intenzív időszakot tölthessen vele. Kapcsolatuk A párduc bemutatója után - Romy Scímeider közbelépésének köszönhetően - meg is szakad hirtelen. A Boszorkányok forgatása során azonban már ott az új szerelem, Helmut Berger. Megismerkedésük azonban A Göncöl nyájas csillagaihoz kötődik. Dali felesége, Gala jelent meg egy napon a forgatás helyszínén, s ahogy kiszállt a kocsiból, máris Visconti fülébe súgta: „Ajándékot hoztam neked.” Az ajándék pedig a húszéves Berger volt, aki először az Elátkozottakban, majd a Meghitt családi körben remekelt olasz barátja filmjében, karrieijének csúcsára azonban II. Lajos bajor király szerepével jutott fel, amelyet ugyancsak Viscontitól kapott. Claudia Cardinale úja visszaemlékezéseiben, hogy „Berger gyönyörű férfi volt. Vele és Luchinó- val gyakran kirándultunk hármasban. Londonba is elmentünk, hogy élőben hallhassuk Marlene Dietrich énekét, Luchino ugyanis rajongásig szerette. Dolgozószobájában ott volt a képe Marlene kézúásával, hogy »I love you«. Amikor A párducot forgattuk, mondta is többször, hogy úgy mozogjak, mint ő a Kék angyalban. Nurejev is többször hozzánk csapódott. Visconti, főleg az utazásai során, szívesen vette körbe magát szép, fiatal, különleges emberekkel. Nurejev pedig mind a három elvárásnak megfelelt.” S bár Visconti és Berger között harmincnyolc év különbség volt, kapcsolatuk 1976-ig, a rendező haláláig kitartott. Visconti már Az ártatlan utómunkálatainál tartott, amikor megállt a szíve. Vagyonát Helmut Berger örökölte - volna. Végrendeletében ugyanis őt nevezte meg örökösének, a hivatalos irat azonban szőrén-szálán eltűnt. A palota, a citromfákkal teleültetett, paradicsomi kert, a sok ezüst, csipke, szicíliai kerámia így aztán mások kezébe került. Filmjeit nem tudja elkótyavetyélni senki. Azok mindörökre közkincsek.
