Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-26 / 71. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AAÁRCIUS 26. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ WMMiWWWWWWIli' ~ iiiŕWMiiiI líffililiffiFT NÉPSZABADSÁG A megkérdezettek többsége úgy véli, a gazdaság rendbeté­teléhez szükség van a megszo­rításokra - derül ki a Szonda Ip- sos közvélemény-kutató fel­méréséből, melyet a Népsza­badság ismertetett. A válasza­dók 57%-a úgy véli, ha aFidesz kerülne kormányra, az adó- csökkentés mellett megszorí­tásokat is megvalósítana, 10% szerint adócsökkentést sem hajtana végre, mindössze 17% gondolja, hogy az adócsökken­tést megszorítások nélkül vin­né véghez. 70% helyesli Gyur- csány Ferenc lemondását, azok aránya 53% , akik szerint ez az ország érdekét szolgálja. 41%véli úgy, hogy szakértő ál­tal vezetett kormányra van szükség, 42 % az előre hozott választás híve. (mti)- Tévedés, ez nem bőrbetegség. Szegény Riskát így sújtja a tejpiaci válság. (Peter Gossány i rajza Mirek Topolánek, akinek eddig szinte minden sikerült, nem titkolja, hogy nagy pofont kapott Nincs forgatókönyv a megoldásra Talán a sors iróniája, hogy Mirek Topolánek jobbközép kormányát az a „fegyver” buktatta meg, amely a 2006-os parlamenti válasz­tás után a hatalomba juttat­ta: pártjukat elhagyó, „áru­ló” képviselők. KOKES JÁNOS A 2006 júniusi csehországi par­lamenti választást ugyan megnyerte a Polgári Demokratikus Párt (ODS), de a hárompárti (ODS, keresztény- demokraták, zöldek) koalíciónak a 200 tagú képviselőházban együtt is csak 100 mandátuma volt, akárcsak a szociáldemokrata-kommunista ellenzéknek. Előbb egy kisebbségi Topolánek-kormány alakult, ez rö­videsen megbukott. A koalíciós ka­binetet 2007januárjában már az se­gítette hatalomra, hogy megszerez­te két, pártját elhagyó szociálde­mokrata képviselő-Milan Melčákés Josef Pohanka - támogatását. Az el­lenzék szerint a háttérben korrupci­ós üzlet volt. Az „árulókon” alapuló kabinetnek senki sem jósolt sok si­kert és hosszú életet, de majdnem három évig kibírta. Topolánek akkor Sihuhu MIKLÓSI PÉTER Mostanság, az államfő-választási kampány minden lapossága el­lenére, az átlagosnál mégiscsak többen foglalkoznak a napi poli­tikával. Legalábbis többet be­szélnek róla. így hát többektől hallom, hogy elegük van a politi­kai elitből. Hogy nemcsak új köz- társasági elnököt kellene válasz­tani, hanem hányingerük van a kormányzat leplezetlen hata­lomtechnikusaitól s azok fullaj­tárjaitól is. Magánbeszélgetése­ikben az emberek nem kímélik a parlamenti pártokat sem, ame­lyeknek ígyvagyúgy, sikerült egytől egyig lejáratniuk magu­kat. Magyarán: valami újat, va­lami mást, valami tisztábbat sze­retnének. A naivak akasztófa­humorával becses óhajukat azzal támasztj ák alá, hogy „ezeknél” rosszabb úgysem jöhet, hanem csak a reálszférát jobban érzéke­lő, toleránsabb, több kölcsönös empátiával bíró politikusréteg. úgy fogalmazott: csapata a refor­mok kormánya lesz, s ha azokat nem sikerül megvalósítani, távozik. A re­formcsomag elkészült, első részét 2007 augusztusában el is fogadták. De a kormány tervei a közkiadások csökkentésére, az egészségügy, a nyugdíjrendszer és az adórendszer megreformálására a Melčák-Po- hanka párosnak köszönhetően ka­pott többséget a képviselőházban. A kormánynak sikerült bevezet­nie a 15%-os személyi jövedelem- adót, de ezt nem a bruttó, hanem a szuperbruttó bérből kell kiszámolni, amimérsékeltadócsökkenéstjelent. Az orvosi vizitdíjat is tavaly január­ban vezették be, de kezdettől éles vi­tákat váltott ki a koalíción belül is. Külpolitikai téren két téma volt előtérben: a Lisszaboni Szerződés és az amerikai radar, mindkettő meg­osztja a koalíciót és a társadalmat is. A lisszaboni Szerződést, amelyet Csehország nem fogadott el, az ODS többsége ellenzi. Az amerikai radar Csehországba tervezett telepítését Topolánek és pártja támogatja, a zöldek ellenzik. Miután a cseh köz­vélemény kétharmada is radarelle­nes, ez sem növelte a koalíció nép­szerűségét. Ehhez jönnek Jin Čunek keresz­________________ KÉI, Mindezt nyilván a módfeletti ki­ábrándultság, a csalódottsággal elegy kiszerelésnek az a típusa mondatjavelük, amely odave­zet, hogy az országlakók elége­detlenek ugyan, ám ha választani kell (mármint demokratikusjo- gaikat gyakorolni), képtelenek új lehetőségek után nézni. Ahogy Hamlet fogalmazott: inkább tűrik „a jelen gonoszt”, semmint a változáshoz szükséges szám­ban elballagnának a szavazóur­nákig. .. így történhet meg, hogy 2009 áprilisában, az államfővá­lasztás második fordulójában sem az országlakók zöme, hanem pusztán a törzsválasztók dönte­nek a legfőbb közjogi méltóság személyéről. Ezen viszont érde­mes volna végre komolyabban eltűnődni. Nevezetesen azon, hogy van ez? Nem tudja a kéz, mit diktál az ész? Vagy akkorára nőtt a kormányzati populizmus és a jelen államfő által korszerűvé szelídített nemzeti szocializmus („Nemzetben gon­dolkodom, szociálisan érzek”) fantomja, hogy a választásra jo­gosultak többsége eleve kirekesz­ténydemokrata pártelnök és kor­mányfő-helyettes korrupciós ügyei, a kormányfő arroganciája, rende­zetlen magánélete, konfliktusai a sajtóval és a tavaly őszi abszolút szo­ciáldemokrata sikerrel végződött regionális helyhatósági választás, és nyilvánvaló, hogy a koalíció nehe­zen húzhatta volna ki a négy évet. Mindhárom koalíciós pártban ta­valy nyárra kialakult a belső ellen­zék, s csak idő kérdése volt, mikor állnak át az ellenzékhez. A szociál­demokraták korábbi négy bizalmat­lansági indítványa sikertelen volt. A mostani ötödiknél, szinte mindenki 50-50%-os esélyt adott a kormány maradásának, illetve bukásának. Az indítvány sorsát befolyásolta az ál­lamfő, aki tavaly decemberben hagyta el az általa alapított ODS-t, mert nem ért egyet programjával és politikájával. Jeízésértékű volt Vác­lav Klaus múlt szombati jelenése a szociáldemokraták tisztújító kong­resszusán, ahol hosszú beszédet mondott, bár a napi politikával nem foglalkozott, aki akarta, értette. Topolánek, akit a cseh sajtó elő­szeretettel nevez olyan politikai kaszkadőrnek, akinek eddig szinte minden sikerült, nem titkolja, hogy nagy pofont kapott. Újra ő akar kor­IRAT ' ti az új szellemet, a friss levegőt? És esélytelennek látva a változás lehetőségét, tökmindegyre véve a figurát becsukaszkodik önma­gába, és el sem megy szavazni? Netán elhiszi a kart karba öltve masírozó államfői hivatalnak és kormányzatnak, hogy ez az a csúcsvezetés, amely patyolattisz­tán irányítva az országot nem kö­ti magához az ügyesen lavírozó nagytőkét, nem ígér politikai stallumot a befolyásos támoga­tóknak és tülekedő talpnyalók- nak; amely az állampolgárra hi­vatkozik ott, ahol hamvaiban sem szunnyad a természetes idealizmusra épülő civil­társadalom? Úgy vélem, e kérdéseket saját önbecsülésünk s függetlensé­günk kedvéért csak az elnökvá­lasztás második fordulójáig áll módunkban föltenni. Bár azzal szintén tisztában vagyok, hogy az új államfővel sem változna/változhatna meg min­den egyik napról a másikra. Nem valószínű, hogy mintegy varázs­ütésre kifehérülne a gazdaság és még a Pátria rádió is régi lefe­mányalakítással próbálkozni. Paroubek szociáldemokrata pártelnök, volt kormányfő szerint a kormány vigye végig a cseh uniós elnökséget, majd alakuljon szakér­tői kormány, amely elvezeti az or­szágot az előre hozott választásig. Az ellenzék azt sem zárja ki, hogy a szakértői kormány a jövő június­ban esedékes rendes választásig irányíthatja az országot. A kom­munisták ugyan széles nemzeti kormányt javasolnak, de támo­gatnak egy szakértőikormány is. Alig egy nappal a bizalmi sza­vazás után a koalícióban megje­lent az eső repedés: a keresztény- demokrata párt elnöke szerint egy szakértői kormány számukra is el­fogadható lenne. Most az államfőre várnak. Klaus azonban bejelentette, nem kívánja elsietni a dolgot, s a hely­zetet nem kommentálja. Biztosí­totta a közvéleményt, hogy idő­ben lép, és minden megoldás al­kotmányos lesz. Az államfő joga, hogy megnevezze azt a személyt, akit felkér az új kormány megala­kítására. Hogy ki lesz az, azt egye­lőre nem tudni, eddig még talál­gatások sem láttak napvilágot, egyetlen név sem merült fel. dettségében szólalna meg; hogy a maffiózók egyből befizetnék adójukat, testvérként borulna egymás nyakába szlovák meg magyar, s húsvét közeledtével karizmatikus megváltóként tud­ná az új köztársasági elnök meg­oldani a szegregáltan élő romák évtizedes gondjait. De avval is tisztában vagyok, hogy a ma­gyarkártya mellett az államfői „aduász” is megjelenhetne a poli­tikai lapjárásban. Egy olyasvala­ki, akit nem manipulál a naciona­lista, tradicionális, az államot sa­ját birtokának tekintő és önmaga legitimitását valamely misztikus minőségből eredeztető hatalom. Ama hatalom, amelyet idestova három esztendei közös úri muri után ideje lenne figyelmeztetni: Ó is, meg Ók is tanulják meg elvi­selni a nem ósszlovák választó­kat. Is. Nekünk, szabad választó- polgároknak viszont illenék tu­datosítanunk: egy demokrácia konkurenciaharcában győzni csak úgy lehet, hogy nem fek­szünk keresztbe a sínen, hanem mi vagyunk a vonat. Sihuhu...sihuhu...! KOMMENTÁR Nyetre programozva MAL1NÁK ISTVÁN Mivel a világ a gazdasági-pénzügyi válsággal van elfoglalva, haj­lamosak vagyunk elsiklani a nemzetközi politika mégoly fontos eseményei fölött is. A múlt hét végi uniós csúcstalálkozóval egy időben az új amerikai külpolitika elszenvedte első látványos vere­ségét. Iránban. Az ország első számú vallási és politikai vezetője, Hamenei ajatolláh minden eddiginél sértőbb módon visszautasítot­ta Obama kezdeményezését. Az amerikai elnök pár hét alatt több­ször is tett - viszonzatlanul - gesztust Teherán felé, de a múlt heti, a perzsa újév alkalmából az iráni néphez intézett üzenetével minden várakozást felülmúlt. Az EU, a német kancellár, a francia elnök és sokan mások úgy értékelték a Fehér Ház lépését, hogy az történelmi fordulatot hozhat Irán és a Nyugat válságában. Nem hoz. Az ajatol­láh is, Ahmadinezsád elnök is azt mondta, tetteket várnak Ameriká­tól, nem csak szép szavakat. Nyomban kiderült az is, mit értenek tetteken. Obama kéijen bocsánatot mindazért, amit az USA elköve­tett. Azért, mert 1953-ban amerikai segítséggel megbuktatták Mo­hammad Moszaddeget, a népszerű kormányfőt és visszasegítették a hatalomba Reza Pahlavi sahot. Azért, mert az iraki-iráni háború­ban az USA Irakot támogatta. Azért, mert Bush a latorállamok, a terrorizmust támogató rezsimek listájára vette Iránt. Tény, a két ország a múltban követett el egymás ellen nem szép dolgokat, ilyen volt pl. a 444 napos teheráni túszválság is, de eze­ket tisztázni lehet, ha már megkezdődött a párbeszéd. Akiben van mákszemnyi akarat az Obama által ajánlott új kezdetre, a viszony normalizálására, az nem támaszt eleve elfogadhatatlan követelé­seket a másikkal szemben. Teherán pontosan azt a taktikát alkal­mazza, amelyet Putyin vett át a szovjet időkből, pontosabban Andrej Gromiko néhai külügyminisztertől, akit a Nyugat Miszter Nyelnek nevezett el, mert mindenre, még a legésszerűbb javaslat­ra is csak ezt az egy választ ismerte. Az iráni elutasításnak egyetlen oka van: mindenáron meg akarja valósítani békés célúnak hirdetett atomprogramját, amelyről egy­re több bizonyíték igazolja, hogy nem az. Már a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség is megállapította, hogy Iránnak 1010 kg alacsony fokon dúsított uránja van, ami elég ahhoz, hogy átalakít­sák az atomfegyver gyártásához szükséges magasan dúsított uránná. Két év alatt 150-ről 5600-ra növelte urándúsító centrifu­gáinak számát, s pár éven belül képes lesz arra, hogy 50 ezret üzemeltessen. Az iráni műhold minapi pályára állítása saját hor­dozóeszközzel pedig az iráni rakétatechnológia ugrásszerű fejlő­désének bizonyítéka. Tessék a kettőt összeadni, meg azt, hogy a fanatikus vallási rezsim elérkezettnek látja - különösen egy gyen­ge amerikai elnök alatt - az időt ahhoz, hogy megvalósítsa a célt: Irán regionális hatalomból az iszlám országok közül elsőként vi­lágpolitikai szereplővé váljon. Obama habitusából arra lehet következtetni, hogy tovább fogja erőltetni a diplomáciai megoldást ott is, ahol ennek semmi esélye. A fanatikus, a tekintélyuralmi rezsimek a jó szándékot gyengeség­nek tekintik és visszaélnek vele. TALLÓZÓ THE WALL STREET JOURNAL A nyugdíjak időzített bombát jelentenek Magyarországon, ahol évente a GDP több mint 10%-át fordítják nyugdíjakra - hívta fel a figyelmet a The Wall Street Journal. A 10 milliós Ma­gyarországon 3 millió nyugdíjas éi. A kormány a havi nyugdíjakon kívül különjuttatásokat ad a bal­esetek áldozatainak, a rokkan­taknak, a katonai és rendőrségi veteránoknak, a polgármeste­reknek, az özvegyeknek, a gaz­dáknak, a bányászoknak, az el­ismert művészeknek. Az átlag magyar 58 éves korában megy nyugdíjba, a 60 és 64 év közötti magyaroknak csak 14%-a dolgo­zik, míg Amerikában e korosztály több mint 50%-a. A lap szerint a gazdasági bajok egyik gyökere a nyugdíjrendszer. Magyarorszá­gon - ahol mintegy 4 millió mun­kaerő van - a befizetések az álla­mi nyugdíjprogramba nem fede­zik a juttatásokat. Gyurcsány szocialista pártja védi a nyugdíja­sokat, akik fontos szocialista vá­lasztási tömböt képeznek. A kri­tikusok szerint meg kell refor­málni a nyugdíjrendszert. „Az IMF, magyar reformerek támo­gatásával, csökkentéseket akar, különösen a 13. havi nyugdíjak terén” - írta az újság. A rendszer nem működik- mondta Mark Pe­arson, az OECD szakértője. A ki­terjedt nyugdíjak rendszere a szocialista korszak öröksége. Yu- saf Akbar, a CEU Business School professzora rámutatott, az '56­os forradalom eltiprása után az ország vezetői hallgatólagos al­kut kötöttek a néppel: cserébe, hogy nem lesz több társadalmi elégedetlenség, a vezetők sze­rény reformokat és kényelmes jó­léti hálót biztosítanak. A kommu­nizmus bukása után a térség leg­több állama igyekezett lebontani a régi állami rendszert, s bár Bu­dapest is elöl járt a privatizáció­ban, igyekezett megtartani a szo­ciális biztonsági hálót. Megma- radt az a szemlélet, hogy az állam­ra kell támaszkodni - mutatott rá Holtzer Péter, egy kormányzati szakértői csoport elnöke, aki sze­rint még egy-két nemzedékre lesz szükség a mentalitás megválto­zásához. Kelet-Európábán csak Szlová­kia és Lengyelország költi a GDP nagyobb hányadát nyugdíjakra. Előbbi sokkal gazdagabb, mint Magyarország, utóbbi jelentős csökkentést tervez. Az OECD becslése szerint Magyarországon növekednek a leggyorsabban a nyugdíjköltségek az elkövetkező évtizedekben Európában. Az amerikai üzleti napilap azt is megjegyezte, az OECD-orszá- gok közt Belgium után Magyaror­szágon a legmagasabb az „adó­ék”, vagyis a munkáltató által ki­fizetett és a munkavállaló által felvett összeg közti különbség. Csehország, Lengyelország és más kelet-európai államok attól félnek, ha Magyarország össze­omlik vagy mély recesszióba süllyed, a befektetők az egész régióból kivonulnak, (mti)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom