Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-25 / 70. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. március 25., szerda 6. évfolyam, 12. szám Hamarosan országszerte véget ér a síszezon, de Gömörben van olyan síközpont, amely már hetek óta nem üzemel. Sajórédén például már nem síelnek. „Az elmúlt évekhez viszonyítva ez volt a legrosszabb idény"- állapította meg Jaroslav Breznen, a síközpont gondnoka. „A látogatók csak a kis felvonókat használhatták, a nagyokat nem volt érdemes beindítani" - mondta. Volt ugyan néhány külföldi vendégük, de csoportok idén nem jelentkeztek. A síközpontban ráadásul nincs műhó. „A gazdasági válság miatt gond olyan bankot találni, amelyik hitelt nyújtana nekünk egy hóágyú megvásárlására és a többi feltétel kialakítására - összegezte Breznen. Felsősajón (Vyšná Slaná) ezzel szemben elégedettek. „Nem panaszkodhatunk a gyenge látogatottságra" - nyilatkozott Vojtech Eltschläger, a felsősajói Július síközpont tulajdonosa. „Az elmúlt évekhez képest is jó volt a forgalom. Az időjárás is kedvezett, mindössze az esőzések idején volt kevesebb a látogató" - mondta a tulajdonos. A Júliuson 95 százalékban hazai vendégek síeltek. Rengeteg csoport érkezett, és a külföldiek közül a magyarországi síelők keresték fel legnagyobb számban ezt a helyet. A bérletek árát igyekeztek alacsonyan tartani. Az euró bevezetése nem befolyásolta a látogatottságot. (SITA-felvétel) JEGYZET Mindenki monnyon le...! Tisztelt Elnök úr! Most, hogy tágabb pátriánkban, a mi szeretett Kárpát-medencénkben is új életet hozó tavasz borzolgatja a politika állóvizét, mint ama vakond homlokát a rotációs kapa, nagyra becsült levelünk elején azt kívánjuk önnek, amit már ilyenkor civilizáltabb helyen szokás: mindenki monnyon le...! Nagy gondban vagyunk, drága Elnök úr, mert mióta kis hazánkban kitört az elnökválasztás, mi egyáltalán nem tudjuk, fiú-e ön, vagy jány; s gondoljuk, így lehet ezzel ön is. Bogyó, rendes nevén Lakatos Andor polgártársunk javaslatára, aki vas- és bodzagyűjtés mellett históriával is foglalkozik (s ezért műveltsége messze túlszárnyalja a még elvi- selhetőnek tekinthető ádagot), odáig fajultunk, hogy történelmi példa kutatására adtuk a fejünket, s meg is leltük azt. Megállapítást nyert, hogy a művelt világ interregnumnak, azaz király nélküli időszaknak nevezi ezt az állapotot, melybe önhibánkon kívül kerültünk, s ott áll leírva a kódexben, hogy átvészelésének egyedüli módja, ha időről időre a sárga kocsmapadlóig isszuk le magunkat. No, mi ezt becsülettel véghez is visszük, mert a szabály az szabály, az azért van, hogy betartsuk. Azért, hogy lássa, rengeteg elfoglaltságunk mellett honfiúi kötelességünkről sem feledkeztünk meg egészen, örömmel tudatjuk önnel, drága Elnök úr, hogy az erre kijelölt napon egy emberként járultunk az urna elé, s pottyantottunk is bele, mégpedig jó nagyot. A nyomtatott és a nyomtatlan sajtó aztán másnap persze lehozta a hírt, hogy milyen fegyelmezetten viselkedtek a déli országrész lakói, amikor egy emberként, ésatöbbi, s hogy megingatták egyszeriben az ön hatalmát. Ezt cáfoljuk (mégpedig egy emberként), mert ennek mindössze annyi alapja van, hogy igaz! De ne vegye személyeskedésnek, mint ahogy mi sem szívtuk mellre ama vészterhes időkben, amikor ön egyetlen tollvonással ellenünk irányuló jogszabályokat írt alá, vagy pár százezret egyszerűen letagadott közülünk. Mi megértjük, hogy könnyebb csak egy adott politikai és világnézeti beállítottságú csoport, mint az ország összes polgára tisztelt Elnökének lenni; de önnek is meg kell értenie, hogy e tavasztól új szelek fújdo- gálnak ebben a kínkeservvel világra hozott demokáréban, s ezek azt suttogják: mindenki monnyon le (vagy valami hasonlót, de ne vesszünk el a részletekben) ! A másik ok, amiért meneszteni kényszerülünk önt, az az, hogy ebben az országban (s itt a kínkeservvel összehozott jelző megint csak megállná a helyét) minden vezető közjogi kiskirály Jánošík akar lenni, márpedig abból egy is elég. S mert a kormányfő, úgy néz ki, jó néhány évre előre rezerválta magának ezt a címet, önnek kell rendkívül bölcs megfontolással távoznia a porondról. Egyet se féljen: mi, mint megannyi elődjét, becsülettel megkönnyezzük önt is, s képét méltó helyen függesztjük fel szeretett ivónk, a Vidám Vasmacskához címzett fogadó falán, rögtön Ferencjós- ka mellé (ha már a historizálás- nál tartunk: ne feledje, példaképe, Jánošík is felfüggesztéssel végezte...). Amúgy meg épp a napokban vettük a hírt, hogy a már említett vizeket borzolgató tavaszi fuvallat, no meg kellő nyomatékkai megfogalmazott felszólításunk hatására tágabb értelemben vett bojnyík-kollégája, bizonyos Gyurcsányi is jobb belátásra tért, s méltón megkönnyezve önmagát, majd főt hajtva önnön emberi naccsága előtt, a távozás mezejére lépdel. Hát jól teszi mert tatár, török, náci, muszka és sáska együttesen nem dúlta még úgy fel a magyar ugart, mint ő, meg a druzsinája. Halljuk azt is, hogy most magához méltó utódot keres, ami azért nagy adag naivitásra vall, mert nem hinnénk, hogy sikerül még egy ennyire lejárt szavatosságú honatyát találni az egész tágas Európában, amihez hasonló jókat kívánunk önnek is, kiváló tisztelettel- Gömörördöngős lakosai. Utóirat: most már tényleg jó lenne, ha a második forduló után tudatná velünk, hogy fiú-e, vagy jány? Már csak a címzés, meg a csatolmány végett, ámbár szilvapálinkával normális embert megsérteni nem lehet; no innen folytatjuk. Lőrincz Adrián
