Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-24 / 69. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AAÁRC1US 24. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Politikai patthelyzet Gyurcsány Ferenc minisz­terelnök váratlan lemondási szándéknyilatkozata politikai zűrzavart okoz a gazdasági válság által amúgy is szoron­gatott Magyarországon - írta a The Wall Street Journal. Az egykor népszerű, sza­badpiaci szemléletű kor­mányfő támogatottsága hó­napok óta csökken, miközben az ország heveny pénzügyi válsággal küzd - írta a vezető amerikai gazdasági napilap Politikai patthelyzet Magyar- országon című cikkében. Az újság szerint az a fő kérdés, mennyire kell a megszorító in­tézkedéseket erőltetni, hogy az ország pénzügyileg magára találjon. Gyurcsány Ferenc­nek, aki gazdag üzletember­ből vált politikussá, nincs egyértelmű utóda. Elemzők szerint lemondási ajánlata taktikai húzás lehet azért, hogy jobb alternatíva híján sa­ját maga mögött egyesítse széttöredezett pártját - írta a lap. Azt is megjegyezte, hogy a miniszterelnök vasárnap kije­lentette, döntése a lemondás­ról végleges. Ha távozik, Gyurcsány lesz a legnagyobb áldozat a pénzügyi válságban, amely miatt már az izlandi és a lett kormány is megbukott. A kormányfő lemondása vilá­gossá teszi, mekkora nyomás nehezedik a leggyengébb or­szágokra. A lépés egyben fel­fedi az egyre növekvő nézet- különbségeket a magyaror­szági reformokról, miközben a kormány nem engedhet meg további szociálpolitikai túl­költekezéseket. A kormányfő politikailag két tűz közé ke­rült: az egyik oldalról a parla­ment reformista tagjai gyako­rolnak rá nyomást, akik a nyugdíjak és más tételek drasztikusabb csökkentését sürgetik a költségvetés rend­betétele érdekében, a másik oldalon azok a szocialista képviselők állnak, akik nagy mértékben támaszkodnak a nyugdíjasok és az állami al­kalmazottak támogatására. A lap megjegyezte: Gyurcsány Ferenc azon javaslata után, hogy a Nyugat segítse ki a baj­ba jutott kelet-európai gazda­ságokat, Magyarország egye­dülállónak és gyöngének lát­szik. (mti)- Hiába van tavasz, drágám, a gazdasági válság miatt ilyen szeretőt nem engedhetsz meg magadnak. (Peter Gossónyi rajza) A Világbank elnöke figyelmeztetett, hogy 2009 „rendkívül veszélyes" év lesz Kelet-Európa miatt nő az aggodalom Berlinben A német kormány növekvő aggodalommal figyeli az egyes kelet-, illetve közép­európai országokban ki­alakult helyzetet - értesült a Handelsblatt. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A német üzleti körök lapja kormányforrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a szövetsé­gi hírszerzés (BND) a napokban először terjesztett elő bizalmas je­lentést a térség egyes országaiban a gazdasági válság következtében bekövetkezett politikai destabili­zálódásról. A helyzet súlyosságát alátá­masztották a hétvégi magyaror­szági események, amelyek során Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelentette távozását - írta a Handelsblatt. A lap értesülése szerint Frank- Walter Steinmeier külügyminisz­ter már reagált is a BND jelentésé­re, s azonnali hatállyal egy gazda­sági és pénzügyi „válságstábot” hozott létre minisztériumában. A rendkívüli testület feladata az, hogy információkat gyűjtsön azokról az országokról, amelye­ket a politikai helyzet destabilizá­lódása a legjobban fenyeget, s a német politika számára ezzel összefüggésben „megoldási javas­latokat” dolgozzon ki. A fókuszban Kelet-Európa áll - értesült a Handelsblatt, utalva ar­ra, hogy egyes országoknak a gazdasági zavarok mellett immár súlyos politikai nehézségekkel is szembe kell nézniük. Ennek kap­csán az újság emlékeztetett arra, hogy a magyar miniszterelnök most bejelentett lemondása előtt a pénzügyi válság következtében már a lett kormány is lemondásra kényszerült. A Financial Times Deutschland Gyurcsány Ferenc kormányfő lemondásának bejelentésével kapcsolatban szintén arról szá­molt be, hogy az Európai Bizott­ság és a Világbank egyre jobban aggódik a térségben kialakult helyzet miatt. A német üzleti, s egyben politikai napilap idézte Joaquin Almunia pénzügyi biz­tost, aki szerint „még több vál­sággal és még több pénzügyi segélyigénnyel” kell számolni azon tagállamoktól, amelyek nem tartoznak az euróövezethez. Robert Zoellick, a Vüágbank elnöke a lapban figyelmeztetett arra, hogy 2009 egy „rendkívül veszélyes” év lesz, mégpedig a po­litikai és a szociális stabilitást ve­szélyeztető kockázatokkal. Zoel­lick szerint szervezete számára különös aggodalmat okoz a bank­szektor helyzete az új uniós tagál­lamokban. Közölte, hogy a Világ­bank, a Nemzetközi Valutaalap, valamint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank tárgyalásokat folytatott a régióban érdekelt nyugati pénzintézetekkel. E tár­gyalások hátterében az a félelem állt, hogy a nyugati anyabankok esetleges tőkekivonása a kelet-eu­rópai bankrendszer összeomlásá­hoz vezethet. Ez pedig Nyugat- Európa pénzintézeteit is veszé­lyeztetné. Ugyancsak a Financial Times Deutschland számolt be arról, hogy a térségben kialakult helyzet súlyosságára figyelmeztetett Horst Köhler német államfő is. Köhler - aki korábban a Nemzet­közi Valutaalap vezetője volt - négyszemközti beszélgetésen hív­ta fel Angela Merkel kancellár fi­gyelmét a régióban fenyegető kockázatokra. JEGYZET Csak egy tasak PÉTERFl SZONYA Különböző okokból, legfőképp hiányzó parkolási lehetőség mi­att kerülöm a bevásárlást a Po­zsony belvárosában található áruházban. Megtehetem, ugyan­is ugyanazon üzletlánc lakóhe­lyemhez közeli „leány” hiper- marketje ugyanazt kínálja, de sokkal kedvezőbb feltételek mel­lett. A minap viszont intézni va­lóm akadt a belvárosban, s mivel volt egy kis időm, engedtem a csábításnak, a garantált alacsony árakat hirdető plakátok kíván­csivá tettek. A szemlére a lehető legrosszabb időt választottam, hiszen este öt és hat között a leg­nagyobb a tumultus. Mégsem zavart, hogy az alagsori élelmiszerrészleg zsúfolt volt, hi­szen inkább nézelődni akartam. Persze, azért tettem a kosaramba ezt-azt, főleg fűszert, mert arról gyakran megfeledkezem. Ahogy ez lenni szokott, a pénztárak előtt hosszú sorok kígyóztak. Előttem egy fiatal házaspár várakozott, a nagy bevásárlókocsijukat alapo­san megpakolták. Várakozás közben szemügyre vették a kocsi tartalmát, ellenőrizték, megvan- e minden, amit venni akartak. Látva a kosaram aljában lévő fűszerzacskókat felajánlották, előreengednek, amit köszönettel visszautasítottam. Míg sorra ke­rültek, a hölgy arra kérte párját, hogy a burgonyát, hagymát, zöldséget és narancsot, majd a mélyhűtött halat, fagyit, sajto­kat, valamint a péksüteményt, kenyeret és a sok apróságot, illet­ve a négy ásványvizes palackot külön-külön tasakba tegye. A fér­fi bólintott, s amikor sorra kerül­tek, a palackokat nyomban a pénztárosnő által odavetett ta­sakba helyezte. Mivel nem akar­ta zavarni a blokkolásban, nem kért további tasakokat, türelme­sen várakozott. Miután a feleség kifizette a 45 eurós számlát, s lát­ta, hogy nincs mibe elrakni az árut, nagyon udvariasan tasako­kat kért. A pénztárosnő felhábo­rodottan közölte, hogy egyet már adott, mit akar még?! A hölgy még mindig kedvesen mo­solyogva rámutatott a nagy ku­pac árura, mondván, az egyetlen tasak megtelt a négy darab más­fél literes ásványvíz-palackkal, valamiben csak el kell vinnie a többit. A pénztárosnő nem tágí­tott. Kioktatta a vásárlókat, hogy hetek óta mindenkinek csak egyetlen tasak jár, nem az ő hibá­ja, hogy az emberek nem tudják. Akinek több tasak kell, fizesse meg, darabja 13 cent. Ezt hallva többen is körülnéztünk, a ked­vezményeket kínáló óriásplaká­tok között kerestük azt, amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy ingyen csak egy tasakot, pénzért viszont annyit kapunk, amennyire szükségünk van. Amikor a házaspár kijelentette - valamennyien egyetértettünk velük-, elvből nem hajlandók fi­zetni a tasakokért, tehát csak az ásványvizeket viszik el, vagyis kérik vissza a pénzüket, a pénz­tárosnő dühösen közölte, hogy ezt engedély nélkül nem teheti. Míg folyt az eszmecsere eszembe jutott, a kézitáskámban mindig van egy-két műanyag tasak, ezeket felajánlhatom a fiatalok­nak. És mert az öt zacskó fűszerhez nekem is jár egy tasak, azt is nekik adhatom. A házaspár az adományt köszönettel elfo­gadta. Távozóban megjegyez­ték, ezentúl messziről elkerülik a belvárosi áruházat, s a hasonló mosonmagyaróváriban - jóval kedvezőbb áron-vásárolnak. S tasakokban vihetik el az árut. KOMMENTÁR Bagoly mondja verébnek GÁL ZSOLT Robert Fico szlovák kormányfő szerint, ha a „nagyon szélsőséges Fidesz” kerül hatalomra Magyarországon, „annak komoly követ­kezményei lehetnek a szlovák-magyar kapcsolatok tekintetében”. Ha Orbán Viktor és a Fidesz szélsőséges, akkor Fico és pártja, a Smer vaj on milyen? Nézzük meg kicsit alaposabban a jelenleg messze legmagasabb preferenciákkal rendelkező magyarországi párt elmúlt években tett lépéseit, és hasonlítsuk ezt össze Fico és kormánya ténykedé­sével. A gazdaságpolitikai gondolkodástik például sokkolóan ha­sonlít. Orbán Viktor és pártja ellenezte az egészségügyi intézmé­nyek privatizációját, és ez ellen (a magyar kommunistákkal együtt!) aláírásokat gyűjtött. A Fico-kabinet hatalomra kerülése után leállította a még állami kézben lévő egészségügyi intézmé­nyek átalakítását és privatizációját. A Fidesz támogatta a magyar egészségügyben bevezetett külön­böző térítési díjak eltörlése érdekében kiírt (sikeres) népszava­zást, a Fico-kormány egyik első lépése volt ezen díjak többségének eltörlése. A Fidesz a több-biztosítós rendszer bevezetését is elle­nezte az egészségügyben (megint csak sikerrel), a szlovákkor­mány pedig a meglévő magánbiztosítókat próbálja tönkretenni a nyereségük szabad felhasználásának megtiltásával. Orbán Viktor ellenezte a folytatódó magyarországi privatizációt, például a budapesti repülőtér vagy a vasúti teherszállítás (MÁV Cargo) értékesítését, ezt a nemzeti vagyon kiárusításának tartja. Szlovákiában Robert Fico még ellenzékből követelte a pozsonyi reptér és a ZSSK Cargo magánosításának leállítását, majd hata­lomra kerülése után le is állította a privatizációt. Ezzel a szeren­csétlen lépéssel nem csak az államkassza esett el a jelentős bevéte­lektől, hanem jelenleg a szlovákiai adófizetők arra kényszerülnek, hogy százmilliókkal járuljanak hozzá a reptéri beruházásokhoz és a vasút veszteségeinek szanálásához. A gazdasági nacionalizmusban és populizmusban meglévő hason­lóság abban is megmutatkozott, hogy a Fidesz megszavazta a ma­gyar-parlamentben a 13. havi nyugdíj bevezetését, sőt a választási kampányban 14. havi nyugdíjat ígérgetett, a Smer pedig hatalom­ra jutását követően szintén a 13. havi nyugdíjra emlékeztető (bár annál kisebb összegű) karácsonyi juttatást vezetett be. Való igaz, hogy a Fidesz sosem határolódott el kellő mértékben és egyértelműen a szélsőséges nacionalista magyarországi pártoktól és nem zárt ki például egy lehetséges koalíciós együttműködést a MIÉP-pel, a gyakorlatban azonban ilyen szövetség sohasem kötte­tett. A Smer ellenben nem volt rest koalícióra lépni a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párttal, és ezáltal precedenst teremtett az Euró­pai Unióban. A nyugati országokban is előfordult már, hogy jobb­oldali pártok léptek koalícióra szélsőjobbos pártokkal (például az osztrák néppárt Jörg Haider szabadságpártjával vagy a Silvio Ber­lusconi vezette olasz jobboldal az Északi Ligával és Gianfranco Fi- ni volt neofasisztáival), de arra még nem volt példa, hogy egy ma­gát szociáldemokratának valló tömörülés alkotott volna kor­mánykoalíciót egy szélsőjobboldali párttal. Márpedig Szlovákiá­ban pontosan ez történt 2006-ban, amire az európai szocialisták kénytelenek voltak a Smer tagsági kérelmének átmeneti jegelésé- vel válaszolni. Ha tehát Robert Fico szélsőségesnek tartja a Fideszt, akkor saját pártja, a Smer önnön definíciója szerint még inkább szélsőséges­nek számít. Nyüvánvaló az is, hogy a szlovák-magyar kapcsolato­kat nem elsősorban a Fidesz hatalomra kerülése rontaná el, hiszen azok már jelenleg is mélyponton vannak. Ennek pedig fő oka a magyarkártyát Szlovákiában folyton előhúzó kormánykoalíció, azon belül főként az SNS szélsőséges és alpári magyarellenessége, de a Smer szalonnacionalizmusa is. TALLÓZÓ LE NOUVEl OBSERVATEUR Magyarország Közép-Európa legbetegebb országa, de a prob­lémákat okozó jelenségek nem új keletűek: az ország harminc éve el van adósodva - írta a francia hetilap. Abaloldali újság úgy véli, a magas költségvetési hiány, a re­cesszió és a minimális devizatar­talék a legfőbb tünetei a magyar gazdaság sebezhetőségének, no­ha a gazdasági válság kezdetekor a csőd szélére került ország első­ként fordult hitelért a Nemzetkö­zi Valutaalaphoz, az EU-hoz és a Világbankhoz, amivel a kataszt­rófát el tudta kerülni. A jelenség nem új keletű, nemhiába nevez­ték Magyarországot a vasfüg­göny lebomlása előtt a szovjet tá­bor legvidámabb barakkjának: az ország harminc éve is a lehetősé­gei felett élt, a gazdaságot adós­ságból finanszírozták, a magya­roknak semmiben sem volt hiá­nyuk- emlékeztet a lap. Natacha Tatu szerint a magyarok most sem panaszkodhatnak: az egész­ségügyi rendszerük ingyenes és Magyarországon dolgozó franci­ák szerint is kiváló, az ingyenes bölcsődék jól felszereltek, szülési szabadságra menni is megéri. Te­hát a magyarok továbbra sem haj - landóak lemondani a gondosko­dó államról - hangsúlyozza a lap. Emellett az óriási ipari szerkezet- váltást nagyon költséges elő- nyugdíjazási programok követ­ték. Ennek eredménye, hogy az 57%-os foglalkoztatottsági arány az egyik legalacsonyabb Éurópá- ban. A drága szociális intézkedé­sekhez azonban az államnak nincs elég bevétele, mert az adó­csalás „nemzeti sport” Magyaror­szágon: hiába vonják le a fizeté­sekből az adót, ha a dolgozók többsége minimálbérre van beje­lentve. Ehhez a rendszerhez egy kormány sem mert hozzányúlni, s 2005-2006-ig a magyar gazda­ság növekedésével mélyült a költ­ségvetési hiány. A gazdasági vál­ság rávilágított a magyar gazda­ság gyengeségeire. Amióta a ke­reslet visszaesett, a hitelhiány miatt az egész gazdaság lebé­nult: az aktív lakosság 65%-át foglalkoztató kis- és középvál- lalkozásokkínlódnak. (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom