Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-19 / 65. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. AAÁRC1US 19. www.ujszo.com HÖVIPIH Magyarul határon innen és túl Pozsony. Magyarul határon innen és túl címmel új irodalmi tár­salgót indít a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete. Az új prog­ramsorozat keretében a határon túli magyar irodalom neves kép­viselőivel ismerkedhet meg a pozsonyi közönség. A rendezvény első vendége ma 17 órától Szerbhorváth György vajdasági író, médiaszociológus, kritikus, publicista lesz, aki magabiztosan bá­nik a rétegnyelvekkel, könnyedén váltogat a stílusok között, és te­szi mindezt egy egyéni, rá jellemzően flegma írói attitűddel. A be­szélgetést, melynek helyszíne az intézet székháza, Krasztev Péter vezeti, (ú) A Valihora FunkPunk Project a RÉV-ben Komárom. Egy amerikai-szlovák jazzformáció, a Valihora FunkPunk Project ad koncertet ma este a RÉV-ben. A kvartettet az amerikai Jared Jacobs és Mark Kelly, valamint a szlovák (névadó) Martin Valihora és Michal Bugala alkotja. Martin Valihora a fiatal szlovák zenésznemzedék elismert képviselője, stúdiózenészként számos ismert európai muzsikussal dolgozott együtt, az utóbbi években New Yorkban él. (e) Tunézia-nap a Duna Televízióban Március 20-án lesz 53 éve, hogy Tunézia Habib Burghiba veze­tésével kivívta függetlenségét. Ez az évforduló adja apropóját a Duna Televízió tematikus napjának, amelynek keretében saját gyártású dokumentum- és ismeretterjesztő filmeket vetítenek. Emellett a magazinműsorokban érdekes embereket, neves művészeket látnak vendégül az adott témával kapcsolatban, bizo­nyítandó, hogy Tunézia évi hétmillió turistájának nem csupán homokos, pálmafás tengerpartokat, de kulturális élményeket is bőven kínál, (ú) Jelenet a Libikóka című előadásból Komáromba tart Szervét Tibor és Dobó Kata Libikóka két előadásban ELŐZETES William Gibson Libikóka című színművét tekinthetik meg a Stú­dió-bérlettel rendelkező nézők vasárnap és hétfőn a Komáromi Jókai Színházban. Egy férfi és egy nő kapcsolatá­ban számtalan váratlan vagy ne­hezen megfejthető helyzetet pro­dukál az élet. Mindig úgy gondol­juk: ismerünk már minden fordu­latot, aztán persze kiderül, hogy mégsem... Valószínűleg így van ez Jerry (Szervét Tibor) és Gittel (Dobó Kata) történetével kapcso­latban is, melyet egy nagyszerű darab és két kitűnő színész hiteles játéka révén ismerhetünk meg. Jerry, a fiatal ügyvéd, elmenekül tehetős feleségétől, aki megcsalta, és annak családjától, akik eddig anyagilag és szakmai előmenete­lében is támogatták. Önérzetében sértve és hitét vesztve éli napjait egy másik városban, ahol megis­merkedik Gittellel, a sikertelen táncosnővel. Romokban heverő önbizalmuk az egyetlen közös vo­násuk - de a két magányos, szere- tetre éhes ember egymásba ka­paszkodik, és igyekszik közös jö­vőt építeni... Ez a történet egyszer­re mulatságos és szomorkás - és mindvégig nagyon szórakoztató. A díszletet és jelmezeket tervezte, az előadást rendezte: Verebes István. A Budapesti Pinceszínház pro­dukciója 22-én, vasárnap 19 óra­kor, 23-án, hétfőn pedig 16 és 19 órai kezdettel látható a Komáromi Jókai Színházban, (szél) Két változatban, kettős szereposztással játssza a daljátékot a budapesti Nemzeti Színház A pusztába menekülő János vitéz 1904 novemberében mutatta be a Király Színház a János vi­téz című daljátékot, amely Petőfi Sándor azonos című elbeszélő költeménye alap­ján született. Azóta se szeri, se száma a darabból készült bemutatóknak. Alföldi Ró­bert is színre vitte a Nemzeti Színházban igazgatásának első évadjában. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Méghozzá mindjárt kettős sze­reposztásban. A két változatban csak pár szereplő azonos, így a francia királylányt adó Radnay Csilla vagy a falu csőszeként mu­tatkozó Újvári Zoltán. Két olyan fi­gura, amelyről nem volt különö­sebb elképzelése Alföldinek. Különös korban született Ka- csoh Pongrácz, Heltai Jenő és Ba­konyi Károly daljátéka. Magyaror­szág még az 1896-os millenniumi ünnepségek lázában égett, s még erősen zajlott az az asszimilációs folyamat, amelynek során Ma­gyarország, s főleg Budapest el- magyarosodott, s elvesztette né­met jellegét. Népszínművek soka­sága született az előző esztendők­ben, s Blaha Lujza és mások jóvol­tából a magyar nyelv lekörözte az addig, főleg a városi polgárság kö­rében uralkodó németet, így a Já­nos vitézben kiemelt szerepet ka­pó magyar zászló és huszárok kü­lönös jelentőséggel bírt a bemuta­tó időpontjában. A János vitéz színrevitelének öt­lete Bakonyi Károlyé, aki Heltai Jenőt és Sztojanovits Jenőt hívta segítségül, de ez utóbbi valami ok­nál fogva kiesett, s a helyét egy ma­tematika-fizika szakos tanár vette át, aki ugyan komponált egy gye­rekoperettet, de mégiscsak isme­retlen volt a kor színházi világá­ban. A címszerepre Beöthy Zsolt, a színház vezetője a kor egyik üd­vöskéjét, Fedák Sárit kérte fel. Igen, jól olvasták, Fedák Sárit, s a siker kirobbanó volt, s alig fél sze­zon alatt 200 ezer néző látta. A János vitéz azóta számtalan változatban jelent meg színpa­Stohl András (Jancsi) és Söptei Andrea (lluska) (Gordon Eszter felvétele) dón és filmen, 1985-ben a Sze­gedi Nyári Szabadtéri Játékokon Victor Máté rockosította a daljá­ték zenéjét, s a Koltay Gábor ren­dezte előadásban Varga Miklós, Katona Klári, Hernádi Judit, Ba­logh Ferenc, Gregor József és De­ák Bili Gyula alakították a főbb szerepeket, de ez a változat nem igazán honosodott meg. Mosta­nában inkább a szöveg moderni­zálásával próbálkoznak, ezt tette Parti Nagy Lajos és a Nemzetiben most látható előadás alkotói (Vö­rös Róbert) is. Alföldi rendezése egy igen fur­csa szerelmi sokszög, legalábbis az I. változat mindenképpen, hiszen a némileg már túlkoros Jancsinak (Stohl András) és Iluskának (Söp­tei Andrea) nemcsak a szegény­séggel kell megküzdeniük, hanem a szintén Jancsira ácsingózó Go­nosszal (Udvaros Dorottya) és az lluska kegyeiért titokban esengő Bagóval (Szarvas József) is. A három felvonást három igen különböző helyszínen játszatja Al­földi (Díszlet: Daróczi Sándor, jelmez: Gyarmathy Ágnes), ame­lyek közül még az első felvonás utal leginkább az eredeti daljáték világára. A francia király udvara mintegy cukormázas bonbonnal van terítve, addig a harmadik fel­vonást Tündérhon helyett egy le­pusztult metróaluljáróban játszat­ja, ahonnan János vitéz Iluskát fél­retaszítva rohan vissza Bagóhoz a nyáj mellé valahová az Alföldre. Nem igazán optimista befejezés, holott Petőfi János vitéze pont azt a karriertörténetet példázza, hogy bárkiből, még egy apátlan-anyát- lan birkapásztorból is lehet akár francia király is. Alföldi leszámol ezekkel a hamis illúziókkal, bár igazából nem ad választ arra, hogy törvényszerű-e Jancsi sorsának ilyen beteljesedése. Hisz választ­hatná a jómódú és a sápadt Iluská- hoz képest meglehetősen életreva­ló Gonoszt, de ugyanúgy az ope­rettvilágból kilépő francia király­lányt, aki szintén mindent megtesz azért, hogy behálózza a törökverő hőst. Helyette, inkább a puszták magányát választja, ahol szaba­don fújhatja a furulyáját. Az előadás mindenesetre teljes s igen egységes élményt ad, ahol minden a helyén van (a zenekartól a látványos díszleten és jelmezen át), ahol sokszor igencsak jópofi- zik a korunkba átültetett szöveg, s a színészek is beleadnak anyait- apait. Stohl tényleg átalakul János vitézzé, Szarvas József reményte­lenül szerelmes Bagója az előadás legszerethetőbb figurája, Udvaros hozza a megunhatatlan vampot, Bodrogi pedig a maga komédiás múltjából összegyúrt szánnivaló, ugyanakkor a nevetőizmainkat is igénybe vevő teszetosza figuráját. Csak az Iluskát adó Söptei figurája sápatag kissé. Hadd említsem még meg, hogy a második szereposztásban Jancsit Mátyássy Bence, Iluskát Tompos Kátya, a Gonoszt Csorna Judit, a francia királyt Spindler Béla, a strázsamestert pedig Szabó Kim­mel Tamás hozza. Jean-Francois Richet rendező Halálos közellenség című filmjével nyitják meg Pozsonyban a filmes mustrát Frankofón Filmek Nemzetközi Fesztiválja ELŐZETES Pozsony. A szlovák főváros fil­mes életéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a Frankofón Filmek Nemzetközi Fesztiválja (FIFBA 2009), amelyet immár tizenegye­dik alkalommal rendeznek meg. A gazdasági válság azonban erre a filmes szemlére is rányomja bé­lyegét, mivel az idén mindössze négy napra rövidül: március 20. és 23. között tartják a Pólusban lévő Palace Cinemas három vetí­tőtermében. Ahogy a mustrát megelőző sajtótájékoztatón el­hangzott, az anyagiak viszont nem hatnak ki a filmek minőségé­re; a szervezők ezúttal is igényes válogatással kívánják ellensú­lyozni az angol nyelvű filmek ára­datát az ún. frankofón országok, illetve a hozzájuk tartozó-kapcso­lódó államok filmtermésének egy- egy kiváló darabjával. A tavalyi, jubileumi évfolyam kínálatára hétezer néző volt kí­váncsi, ami jelentős sikernek könyvelhető el. Ezért az idén is folytatódik a múlt évben megala­pozott hagyomány, mely szerint két fő csoportba sorolják be a moz­góképeket. Az egyikbe a francia filmek kerülnek, a másikba a fran­kofon terület produkcióiból válo­gatott alkotások. Ez utóbbiba két kanadai, két svájci újdonság, to­vábbá egy-egy szerb és román, va­lamint egy luxemburgi-belga ko­produkcióban forgatott alkotást kínálnak. A Frankofónia elne­vezésű szekcióban pedig levetítik többek között Juraj Lehotský Vak szerelmek című dokumentumfilm­jét, hogy így is kiemeljék a tavalyi cannes-i fesztiválon elért sikerét. A program összeállítói úgy igyekez­tek válogatni a tavalyi év termésé­ből, hogy a kínálatban egyaránt szerepeljenek közönség- és szak­mai sikert elért mozgóképek. A fesztivált kétrészes sikerfilm­mel nyitják meg: Jean-Francois Richet rendező Halálos közellen­ség, valamint Halálos közellenség 2. című, életrajzi ihletésű gengsz- tertörténetévei. A megnyitó nyil­vános, vagyis nemcsak a meghí­vottak láthatják, bárki jegyet vált­hat a vetítésre. És megéri, mert a komor hangulatú mozi döbbene­tes képsorokban ábrázolja azt a nyers erőszakot, amely a film hőse, minden idők legnagyobb francia gengsztere, Jacques Mesrine éle­tében jelen volt - akár úgy, hogy ő követte el, akár úgy, hogy ellene irányult. Kitűnő a szereposztás is, Mesrine-t Vincent Cassel kelti élet­re árnyalt alakítással, de feltűnik a történetben rettegett keresztapa­ként Gérard Depardieu is. A Halá­los közellenség megérdemelten nyerte el a francia filmdíjat, a Cé- sart három kategóriában is. A többi film és ajánlói megta­lálhatók a www.fiffba.sk webol- dalon. A szemle nyitófilmje, erős, nyers képi és zenei ritmusával és tempójával adja meg a fesztivál lendületét, amelyet nemcsak to­vábbi filmek, hanem zenei prog­ramok is erősítenek majd. Sieg­fried, azaz Sig, az ismert rendező és zeneszerző, akiről azt tartják, hogy olyan filmzenét komponál, amellyel a „nézőt az éber álom ál­lapotába képes juttatni”, work- shopot tart Pozsonyban. Továbbá a szemle ideje alatt három koncer­tet is ad a Free Cinematic Sessions kvartett. Az experimentális kvar­tett, melynek Siegfried is tagja, a világ számtalan koncerttermében megfordult már. (tébé) Előtérben a Jacques Mesrine-t alakító Vincent Cassel a Halálos közel­lenségből (Fotó: Continentalfilm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom